kicsit nagyképűnek tűnhet :)

Én vagyok az igazság és az élet útja, azt hiszem, ez ennek a megfejtése... hát... én azért vagyok tanácstalan, mert ez második lecke, önportré, és azt írja itt az alkotó, hogy kicsit nagyképűnek tűnhet – nem, nekem ilyen problémám nincs vele, de ha pl. absztrakciónak veszem, és azt mondom, hogy az ott két női láb, és akkor valahol értem az üzenetet a negatív formákkal együtt, pannifény – mégis, elgondolkodtató és ezt áttesszük szorgalmiba én a második leckét kérnénk ismételni, mert arra egy portrét szeretnénk kérni. (szőke-hegyi)

Ez kétdisznós. Egyrészt azért, mert a kalap széléből kellene még hagyni, másrészt hogy az a baj, hogy az előző képnél is ott volt egy baltanyél, itt meg van egy vödör, ami kompozícióban egy picit zavaró, és a fényekkel itt valaminek történnie kellene. Nagyon jók a fények a kalapon, hogy látszik, hogy ilyen erős napsugár volt, és ettől megvan a nyár, a gyerekkor és az egész hangulat – ugyanakkor tudjuk hogy ez a kalap ez árnyékol, és itt kell azt a trükköt alkalmazni, hogy egy fehér papírlappal vagy pólóval vagy valamivel vissza kell egy kicsit deríteni a szemére, mert most ha megnézzük az arcfelülete egy közép tónusértéken van, és ennél sötétebb tónuson van a szem és a száj és az orr, miközben a lényeg mégiscsak a szemnél kellene hogy legyen, és legalább arra a tónusértékre fel kellett volna hozni azt a részt. Úgyhogy ezeket a trükköket alkalmazni kell, még ha tudom is, hogy ezek a pillanatok nem tartanak örökké, ezek a grimaszok nem tartanak örökké, de hát mivel ezzel a modellel nagyon jól tud együtt dolgoznia Bara, lehet ismételni, ennek tudatában, hogy ez a felület takar, és ha takar, ott sötétebb lesz a felület annál, mint hogy kellene. (szőke)
értékelés:

Emberből vagyunk... tévedünk...

Azoknál a tárgyfotózásoknál, kültéri fotózásoknál, ahol domború felületeket szeretnénk fényképezni, arra rájött az Anita, hogy olyan fényviszonyok kellenek, aminél itt a kép alján látható árnyékirányokból arra lehet következtetni, hogy kicsit beeső fényben exponált, azaz nem teljesen felülről világított a nap. Ugye ezek a sérült, régi domborulatok ezek annál jobban rajzolódnak ki, minél inkább súrlófényt kapnak. Úgyhogy ennél a képnél azt javasolnám, hogy – nem tudom, ez egy sírkő vagy nem tudom, hogy tégla lenne, hanem épített felület – ha ide visszamenne, és megpróbálná még inkább súrlófényben fotózni ezt az évszámot, akkor még rajzosabban jönne ki ennek a számnak a formája, és talán nem zavarna be a többi árnyék a kép alján. Az egy disznó megvan a szorgalmira, mert foglalkozik a külvilággal, érdekli. (szőke)
értékelés:

- Ott van, az az a cipő, a Sylvanos képből. Ott van e. :-)
- Meg ugyanaz a padló, sőt a kutya is ott van, csak mögötte... de nincsen rajta a Mariann... az a pedáns naci ott... [sok érthetetlen, sőt valószínűleg értelmetlen hangulatfestő szóval tarkítva]
- Egyébként én ezt áttenném a vágy, akarom mondani az ágy leckébe.
- Vágysz biztos egy ilyen nyugodt lakásra, ahol rend van. :-)
- Azért itt látunk egy miliőt, egy ágyat, és még a Mariannt is a széken, a ruhával, cipővel és a hátizsákkal, sőt látjuk a Mariannt az ágyon és az éjjeliszekrényen is, úgyhogy ez egy nagyon jó kép, én szeretem. Egy picit nekem olyan, mintha egy nagypapa lenne, aki a szekrény és egy nagymama, aki az ágy, tehát ilyen kétszereplős kép... három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

kaszáspók szerelem

Én szeretem ezt a képet, függetlenül attól, hogy a pókokat utálom. Olyan egy kicsit, mint az a laterna magica, vagy hogy hívják, vagy kaleidoszkóp, vagy egy régi, némafilmes mozi, ahol vetítenek a falra, ettől a folttól. Ez egy árnykép, hiába van térbelisége. Azt elmondta a Béla a kommentekben, hogy ez egy elemlámpa fénye. Szép. De nagyon jó az ötlet, akár egy plakátterv is lehetne. Én nagyon szeretem ezt a fajta... akár még kubista is lehetne, ezeket a ritmusokat, a formákat, kellően absztrakt és kellően konkrét, jók a színek és jók a részletek – csak annyi, hogy... szóval vágy. Lecke. Itt elkezdtek egy kicsit mellémenni a leckének, mert mi mindig a ti dolgaitokra vagyunk kíváncsiak. Tehát az jó, hogy ez vágy, de lehet így vonatkoztatni, de mi a Béla vágya? A Béla pók szeretne lenni, ez a megoldás? Mert így ki fogjátok belőlünk hozni az állatot, és mi így fogunk erre reagálni – hogy akkor ez a Béla vágya, hogy ő pók szeretne lenni vagy pókokkal akarna barátkozni... tehát kérnénk egy picit pontosítani a leckéken, ez egy háromdisznós kép, ettől függetlenül, marad a kép a vágy kategóriában, de azért erre a leckére tőled egy ismétlést kérünk azért. (szőke-hegyi)
értékelés:

Igen. Én azt gondolom, hogy a lecke a talpról szól. Ennél a képnél látunk egy fahidat, ami egy világítótoronyhoz vezet, azaz nem Magyarországon készülhetett, de ez ebből a szempontból mindegy, van rajta egy idősebb pár, akik haladnak az úton. A talpat az út viszonylatában megfogalmazni az nem egy rossz kiindulás, ugyanakkor két probléma van ezzel a képpel. Egyrészt felül egy kicsit sok, tehát ha már ezt a vágást ezt a döntést meghoztuk, hogy a szereplők fejét, akkor még kellett volna vágni, hogy a hölgynek a válla se kerüljön bele, és a férfi vállánál is lehetne határozottan vágni. A másik, hogy későn exponált a Mariann, tehát cca. két lépéssel hamarabb kellett volna exponálni, amikor a cipő talpa és a szereplők lába és talpa, amiről ugye beszélünk, az közelebb van hozzánk, akár kihasználva ezt az objektív torzítást, egy óriási nagy cipőtalp viszonylatában látnánk ezt az utat – az sokkal koncentráltabb és erősebb üzenet lenne erre a feladatra, úgyhogy szerintem ez mint ötlet nem rossz, de én erre csak egy disznót adok. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nekem Szabó István filmjei, talán a Te című filmje idéződik ide, amiben az Esztergályos Cecília játszik, és azt a fajta időszakot jelzi ez a fekete-fehér kép ezekkel az éles árnyékokkal-fényekkel ez a kép, nem tudom, hogy Budapesten készült-e ez a kép, a háttérben az épület hozza ezt a furcsa hatvanas évekbeli asszociációt, és mint érzet ez nagyon is benne volt a hatvanas években ez a nyár-fíling, ugyan a kövezet nem ilyen volt akkoriban, de mégis, valahogy ezt a hangulatot közvetíti nekem a kép. Ami még izgalmas, hogy ezt az óriási világos felületet ezt nem felülre komponálja, mintha kvázi látnánk egy mezei tájat, házakkal, földdel, és egy nagy fehér éggel fölötte; hanem ez az épület szinte rázúdul, ráomlik erre a fehér felületre, amiben ott úgy úszik ez a szinte álomszerű bicikliző kislányalak. Én nagyon szeretem ezt a képet, csak egyetlen bizonytalanságom van, hogy ezt az épületet hol kellett volna vágni. De nem merem igazából ezt eldönteni, mert ez a felső falszegély, ahol a csatorna is lejön egyenesen, ott az első emeleti ablakoknál, ott a sarokpontnál kellett volna vágni, de akkor még jobban metsződnek az első emeleti ablakok. Ugyanakkor ha az épületből még többet adnánk, akkor ez a furcsa egyharmad-kétharmad arány megváltozna. Tehát bizonytalan vagyok, hogy kellene-e a felső felületen vágni – talán nem vágnék ebből a képből. Még el lehet mondani, hogy a kis emberi alak az árnyékával jobbra kifelé halad a képből, tehát még jobban jobbra kellene ritmizálni, de szerintem ennek ellenére ez a kép elég erőteljesen egyben van, és egy átgondolt üzenetet közvetít. Az kérdés, hogy miért a hatvanas évekből van, de erre nem tudom a választ.
   A hozzászólások között felmerült, hogy akár teljesen levágni a felső részét a képnek, és ott erre direkt nem válaszoltam. A gyerek történetét, súlyát a kép a házzal együtt határozza meg. Enélkül ez a történet nem indul el. Ami nekem egy kicsit kérdéses, az az, hogy a horizont egy picit dől. (szőke-hegyi)
értékelés: