1. Önportré, önábrázolás

endi bárhol
Nem vagyok benne biztos, hogy ez így érvényes próbálkozásnak számít-e... Sok-sok évvel ezelőtt készítettem ezt a képet magamról, szerintem nem is vagyok felismerhető, de a második leckében talán pont ez is része a feladatnak. Vagy mégse? Talán túl direkt?

Andy Warhol szitanyomatai, tán Marilyn Monroe-ról is készített ilyen nyomatokat és ez egy hosszú, nagy sorozat volt, ahol egészen kiégett grafikai megközelítéssel híres alkotásai készültek. Többek között magáról is. Erre az időszakra és erre a pop-art stílusra utal Tamás képének címe. Ugye egy szójáték – endi bárhol – Andy Warhol. A leiratban a Tamás írja, hogy régebben készülhetett ez a játék. Az előző képéből sejtve, talán körülbelül abból az időszakból, amikor a mi korosztályunk, akár még egy Pajor Tamás zenét is hallgathatott. Volt egy olyan időszaka, elsősorban a rendszerváltást megelőzően, de még talán a rendszerváltás környékén is, amikor az a generáció, az a fiatal generáció, amely egy váltás időszakában volt, folyamatosan befelé is, kifelé is lázadt. Ezek a lázadások nem mindig voltak látványosak a társadalom felé, hanem inkább olyan kérdésfelvetések zajlottak ezekben a lázadásokban, ahol a kelet európai alkotó önmaga felé irányította vissza a kérdéseket és nagyon sokszor nem ironikusan, hanem drámaian. Annak ellenére, hogy grafikai formajátékot látunk, az arcból, az emberi arcból mégis azt lehet látni, hogy ez nem egy vidám helyzet, nem egy vidám pillanat. Mégis a foltocskákkal is úgy tűnik, hogy a szem felénk tekint, a grafika szemformája, és még ha jövőbe is tekint, nem száz százalékosan pozitív az a léthelyzet, amit ez a grafikus megoldás mutat. Nyilván annak van oka, hogy miért egy régi kép érkezik ide hozzánk. Talán az egyik, mert úgy tűnik, hogy Tamás komolyan veszi a házi feladatait. Dolgozik, foglalkozik vele. Talán az egyik oka az lehet, hogy ez a létállapot valahol a humor ellenére ugyanúgy jelen van a mindennapjaiban. Ha a szójátékot próbáljuk értelmezni, a bárhol szót, akkor esetleg még erőteljesebben az lehet a sejtésünk, hogy ez az állapot most is jelen van a mindennapjaiban. Ilyen értelemben pedig a kettes lecke önportré kategóriájában elfogadható mindez. Az ugyanakkor kérdés számomra, hogy ezek a türkizkékek, ezek az aranysárgák és ezek a rózsaszínek vajon tudatos díszítései ennek a szolarizált folthatásnak, vagy pedig valamilyen elektronikai zaj? Ez valószínű egy TV, mert sejtem, hogy itt van egy Sony felirat, és csak annyi, hogy ha ez egy akkori technikai probléma, mint a például a xeroxozás, fénymásolás, amiről beszéltünk, talán mai technikával érdemes lenne ezt megismételni. Bár lehet, hogy az arc ma már nem ezeket az anatómiákat mutatná. Ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

meg sötétzöld
A kalap és a napszemüveg álca. Az ősz haj nem az.

Nyilván egy szójátékot érthetünk a címhez kapcsolódóan, mert ott azt a feliratot magyar nyelven, hogy vörös és fekete, fekete, kabát, fekete kalap és egy ilyen régi tűzkerék hangulatú, ilyen rocker-szerű helyzet. És itt a zöld páccal ellátott háttér, ennek a szójátéka jelenik itt meg a címben. Mint geg, mint pop-art-os jelzés úgy gondolom, hogy egy jó ritmusú játék az árnyékkal is és kíváncsi vagyok, hogy majd Tamás, amikor nem ezeket a különböző stílusjegyeket használja, hiszen ezek most védekezések is – nem utolsósorban az a szemüveg – kíváncsi vagyok, majd később mennyire nyílik meg önmaga számára és számunkra is. Ugyanakkor ez egy jó ritmusú geg-fotó, tehát három disznó jár érte, aztán meglátjuk majd később mennyire merülünk el Temesi Tamás történet-rengetegében, mennyire enged bennünket közel. De ez a kép önmagában egy nagyon jó kép. Sejthető egyébként, hogy ezelőtt készültek azok a diók is. (szőke)
értékelés:

hárman

Láttunk a Barától itt, ebben a vasúti kocsi közegben már egy tükröződéses felületet, amely egy nagyon jó ötleten alapult. És ugyanebben a közegben egy másik próbálkozás is jelen van. És azt kell, hogy mondjam, hogy a tükröződés és a tükröződéssor, ugye sokszor említettük már Bódy kísérleteit és itt is több ilyen, tükörben a tükör és az Esterházy kastély tükörterme és ezek mind-mind sokszor voltak már említve, valójában, amitől ugyanakkor ez a kép mégis megáll a lábán az a második lecke önportré megfejtésében is benne van. Barától működik ez a kép. Amitől nem működik a másik, ugyanattól működik ez a kép. Az ő személyiségétől, attól a gesztustól, attól a nézéstől, attól a hajtól. És pont. Ez a kép helyén van, míg a másik képnél valami hiányzik, pedig az is egy nagyon jó út. Nyilvánvalóan csak annyi történik, hogy nagyon is tudja, hogy milyen üzenetet, mit akar ezzel közölni és ez tőle, az embertől és attól a tekintettől és attól a nézéstől – természetesen hozzákapcsolódóan, a csíkos pulcsitól – mindettől működik, mindettől lesz Herkules fürdői emlék. Ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Egy nagyon izgalmas, két részből, A-B részből álló filmet lehet látni az Árpitól. Az első rész az egy látszólag improvizatív önvallomás, kamerával szemben, szinte rendőrségi vallatás szintjén, a második részben pedig egy számítógépes puzzle-játék segítségével egy filozófiai mondandó hangzik el. A film filozófiai üzenetéről természetesen lehet beszélgetni, lehet vitatkozni, azért is van a hozzászólás rovat, azzal lehet egyetérteni, nem egyetérteni. Én úgy gondolom, hogy az üzenet megfogalmazása mindig az alkotó joga, ebből a szempontból neki az is a dolga. A másik pedig az, hogy az üzenet teljes egészében a formák segítségével megvalósul-e. De talán ha az eddigi elemzéseket is elolvastuk, akkor még egyszer mondanám, hogy a sok forma segíti a kifejezést. Ez a prioritás, nem fordítva. Ha itt a formát nézzük, akkor csak annyi – miközben én szeretem ezt a filmet – csak annyi megjegyzésem lenne, hogy attól függetlenül, hogy a film első részében tulajdonképpen a vallomás, gyónás, szembesítés ami történik itt, az egy improvizációnak tűnik, az is lehet, hogy az, mégis azt mondom, hogy érdemes lenne az ilyenfajta színészi improvizációkat (mert ezek nagyon komoly munkák) akár fejben lepróbálni azért, hogy a mondatkeresések közötti kötőszavak, hangutánzó szavak, összefűzések ritmikája jobban tudjon működni. Nem a gesztusra, nem a belső bizonytalanságra gondolok, hanem arra, hogy most mint játékfilm (ez egy kisjátékfilm) az első szerkezetének zenei módon is kell működnie. Tehát nyilván ha én egy bluest nyomok, akkor nem lehet még három taktussal több benne, mert akkor abból lehet hogy egy keringő lesz, vagy valami más történet. Tehát csak annyit érzek, hogy a bemutatkozás film első felében van egy pici kosz, egy pici piszok, amit lehetne még gyalulni majd a következő munkáknál. Ennek ellenére én úgy érzem, hogy ez egy nagyon nagy munka, nagyon szép vállalkozás, és ez egy ötdisznós film, úgyhogy köszönöm szépen és várom az Árpi további munkáit, nyilván ő ezekkel, remélem, hogy fog foglalkozni, mármint amiket elmondtam. Az is jó, ha ő ezekkel nem ért egyet, mert az is azt jelenti, hogy dolgozik ezekkel az információkkal. Várom a további munkákat. (szőke-hegyi) értékelés:

Portré

Nagyon érdekes az, hogy egy ilyen szórt raszter van az egész képen, érdekes a klasszikus portré viszonylatában, hogy ezt a döntött kamerát választja a Bea. Kicsit a kalap vagy a sapka, amely egy védekezés is tulajdonképpen a hajkorona mellett, annak az árnyékából tekint ránk. Nagyon érdekes és trükkös kép, merthogy a jobb oldali állkapocsba belevág a képkeret, mégis érdekes módon, mivel a szemek uralják, és a száj ívei uralják, meg ez a sapka simléder ív az egész képet, egészében ugyanakkor pont emiatt nem gond az, hogy az emberi test nagyon sok helyen csonkolva van. Ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Az esti monitornézés egy rituális tevékenység. Az ember csak néz ki a fejéből, bele a monitoron levő semmibe, de nem is látja azt. Csak néz, néz és néz... míg egy egészen másik világba jut...

Az előző képhez hasonlóan azt mondom, hogy András azért tud világítani, ezt bebizonyította. Tud kompozíciókat keresni és ezt a képet, ezt visszaadnánk. Készítsen magáról önportrét. Nagyon fontos lenne, hogy készítsen önportrét, amikor hazaér a táborból, de én azt szeretném kérni, hogy ugyanazt a tudatosságot, és ugyanazt a határozottságot saját magával szemben is tartsa be, amit itt, ezalatt a három nap alatt mutatott. Mert ez benne megvan, ez a kép viszont ezt nem hordozza. (szőke-hegyi)

tengelyes tükrözés
Az embernek annyira hasonló a bal és a jobb arca, hogy fel sem tűnik a különbség, ám ha elővesszük a geometriai módszereket, akkor esetleg kiderülhet a turpisság...

Ugye az András egy jól ismert trükköt alkalmaz, amit tükrökkel is létre lehet hozni. Egy önmegfigyelési helyzet, amiben fölfedezheti az ember, hogy a két arcfele az sosem azonos és mennyire érdekes, szinte azt mondom, hogy azonosíthatatlanná válhat akár a saját arcunk azáltal, hogy valamelyik oldalát kiválasztva azt egy tengelyes tükrözéssel megismételjük. És ez egy jó, egy alap megfigyelés, ugyanakkor azt mondom, hogy még azt is megpróbálta fölépíteni, hogy ezt a helyzetet a háttér valamilyen módon igazolja, vagy valamilyen módon segítse. És ezzel nincs is semmi baj. Ami problémám ezzel a képpel, az technikai. És azt kell, hogy mondjam az Andrásnak, hogy én arra szeretném őt kérni, hogyha lehet, mivel van fényképezőgépe is, meg mobil kamerája is, én nem tudom, hogy ez most a fényképezőgéppel készült, csak szutykos volt egy kicsit az objektív, vagy pedig mobiltelefonnal készítette, én azt mondom, hogy azért annyira tisztelje meg magát, saját magát is, hogy mondjuk ebben a helyzetben egy picit technikailag odafigyel. Nagyon laposra van világítva. Hogy ez egy monitor fénye ami megvilágítja, vagy vaku, én inkább monitorra tippelek, de mindenféleképp a világítással rontja ezt az egyébként – mondom – standard megfigyelést el. Tehát én arra kérném, hogyha ő ezt ha akarja ismételje meg, de csak akkor fogadom el, hogyha ezeket a világítási problémákat kiküszöböli, hiszen már két táborban is volt András, tehát hallott harangozni a világításról. (szőke-hegyi)

VVG tükre

Az Estiskolán a tükrökkel, a különböző tükröződésekkel sok verziót láttunk már. Annak örülök, hogy a Balázs szembenézése velünk egy olyan formán keresztül jelentkezik, egy olyan tükörformán, ahol a tükörhöz alapvetően nem nyúl hozzá és a tükör sérülései, a tükör homályos felületei, tükör által homályosan, az egy vallomás erejű, nyakékszerű, múlt időt idéző lenyomatként jelenik meg. Annak ellenére, hogy nem egy vidám kép, én ezt egy nagyon fontos üzenetnek tartom és nagyon örülök, hogy a Balázs meglépte és ezt a házi feladatot így, ilyen formán küldte be. És bár elsőre a VVG nem volt egyértelmű, hogy mit jelenthet, de a kép szemlélése, a gesztusok egyértelművé tették, hogy ráadásul egy nagyon jó illusztrációs, asszociációs útra lépett Balázs azzal, hogy elképzelte, milyen lehetett az a pillanat, amikor Van Gogh azt a bizonyos fülhöz kapcsolódó gesztust tette. Ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Fél-portré

Na tessék! Hát miből lesz a cserebogár? Ugye még egyszer mondanám itt, hogy Tóth Margit munkáit nézzük meg visszafelé menet és itt valami történt. Margit megtáltosodott, és egyszerűen nem találok szavakat, hanem csak azt tudom mondani, hogy köszönöm szépen, hogy ahhoz a késő őszi estéhez képest, amikor azt a fényképezőgépet a kezünkbe vettük, ahhoz képest - hiszen az nem volt olyan rég - ott tartunk, hogy a Margit ilyenfajta munkákat küld. Úgy gondolom, hogy jó döntés az, hogy fekete-fehérben küldte be ennek a variáció sorozatnak a következő részét. Igenis önálló állomás ez, bár valószínűleg ugyanaz a forgatási helyzet volt, ahol ő dolgozott, ugye a sminket fölfedezhetjük a jobboldali szemen. Azonban a gesztustól és a gesztus arccal való kapcsolatától, a kéz gesztustól egész különleges összetett üzenetet kapunk szinte táncszínházi módon. Ebben a kinyitott tenyérben van egyszer egy védekezés, van egyszer egy elutasítás, van egyszer önirónia, ahogy az arc alsórésze, az ajkak a kézfejtől egy picit elcsúsznak, és rengeteg szexualitás és mindezt keveredve egy elég erőteljes, impulzív képként jelenik meg. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Bea előző munkájához, amellyel bemutatkozott az oldalon, nagyon erőteljesen kapcsolódik ez a másik rövid, pici kis film, amely most ugyanúgy szinte hang nélkül az emberi arcot egy döntött kompozícióban mutatja be. Talán azért elfogadható, hogy a film bevezetéssel és befejezéssel nem rendelkezik, hanem a tárgyalás része van itt egy apokrifként elhelyezve fekete-fehérben, mert olyasmi sejthető, hogy majdan a Bea, ha esetleg ugyanúgy ahogy a többiek, hosszabb időt itt eltölt, valószínűleg mélyebben fog az önmegismerésében elindulni és olyan minthogyha ennek egy felütése lenne ez a kép. Azt gondolom, hogy a második lecke önportré házi feladatra ugyanakkor, amikor elkezdődnek itt a munkák, jár három disznó, és nagyon várjuk Bea további munkáit. (szőke) értékelés:

Felező
este fáradtan,gyűrött arccal... ez gondolom ismerős. az arc jobb és bal fele, maszattal és maszat nélkül.

A második lecke önportré munka és az, hogy a Margit újra kezdte a házi feladatait egy határozott döntésnek köszönhető és ez jól érzékelhető ez a folyamat, követhető is. Az első lecke ismétléshez képest ugyanazt a kísérletet folytatja és erre a képre természetesen ugyanazok érvényesek még így a teljes arc tekintetében is, amelyeket az első leckére elmondtam. Ettől függetlenül fontosnak tartom, mert tudatos és határozott az az út amin elindult, tehát megkapja a három disznót. Annyit szeretnék még itt közölni, hogy jól látható, elsősorban a Pedellushoz érkező belső kommunikációkon keresztül is, hogy nem csak spontán munkákat küld Margit, hanem képsorozatokat, kísérleteket hajt végre és közös döntéssel került fel a színes változata ennek a képnek. Azt sejtem, hogy pontosan a színek miatt ez a bizonyos kettős én, és önmagam keresése jobban érzékelhető, talán ez nyilván, mivel nincsenek különleges berendezéseink, talán egy másik háttérrel még erőteljesebbek a narancsok, sárgák, bíborok, pink színformációk, még erőteljesebben kijönne ez a David Bowie-s hangulat, ezen természetesen érdemes tovább játszani, hiszen nem hajt bennünket a tatár. Azt lehet tudni, hogy rátalált egy útra és ehhez további jó lelkületet és örömet kívánok, mert úgy tűnik, hogy Margit itt egy nagy folyamatba kezdett bele. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Nagyon jó, hogy Margit választja ezt a csergén vagy szőnyegen fekvést, és igazából háton fekve fotózza önmagát. Nagyon sok ilyen fajta üzenet található az iWiW-en, bocsánat, hogy ezt mondom. Akkor tudna ez a kép ebből a kategóriából ellépni, hogyha esetlegesen – tehát érdemes ezzel még foglalkozni, mert nagyon jó ez az út – a vakut mint olyat megpróbálná kiiktatni, és a szoba belső fényeivel kezdene dolgozni. Ugyanis sokkal intimebb, sokkal személyesebb lenne azokkal a máshonnan érkező fényekkel az arc, sokkal jobban a lakáson belülivé, a privát téren belülivé válna mindez. Most egy kicsit diszkós, egy kicsit hirtelen rögzítettnek tűnik az egész, és talán ez érzékelhető a tekintetben is, mert a tekintet nem annyira mosolygós, mint amennyire a vaku miatt az egész arc. Úgyhogy én ezt egy érdekes, izgalmas önvizsgálatnak tartom, és azt javasolnám, hogy próbálja meg a Margit esetleg a lakásban található belső fényforrásokkal, vagy akár egy reggeli helyzetben ezeket a pozíciókat megcsinálni és visszanézni, sorjázni ebből, és meg fogja látni, hogy más minőséghez fog eljutni. De a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Nézz rám, ez vagyok én, ilyen őrült, aki vissza se néz,
Döntsd el kellek-e így,..." (Sing-Sing)

Eszter választása, hogy kameráját, fényképezőgépét, írói tollát elhelyezi valahova mellkas magasságba - és mielőtt beküldte nyilván látta ezt a képet -, mindenféleképp azt jelzi, hogy erős öniróniája van, nemcsak önmagával szemben, hanem a világgal is. Hiszen ezt a pozíciót, ezt a kis igazolványképet, amely kellően csálé, ezt egy olyan környezetben rögzíti, ahol tudom is én az angoltanfolyam bejárati ajtója, vagy az önkormányzati jegyző iroda ajtaja körbekeretezi a modellt. Ez az alsó gépállás részben azt mondhatnánk, hogy nem előnyös, részben pedig éppen attól, hogy nem egy piedesztára emelés, éppen ettől emberi, éppen ettől szerethető, éppen ettől bájos. Akik ehhez nagyon értenek, azok a csehek. Sajnos ma már mi a csehekkel nem vagyunk határosak, az eredeti Csehszlovákia másik részével, és érezhető is, hogy az a polgári humor, az a polgári gondolkozás, amely Hrabalnál élhető át egészen frenetikusan, és aztán nagyon sok írónál, másnál is, Haseknál és sorolhatnám - ez a fajta íz megvan ebben a képben, és én úgy gondolom, hogy második lecke önportrénak nagyon karcosan és nagyon határozottan idelépett elénk Eszter, és ez szerintem jó. Úgyhogy én ennek a képnek örülök, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

FrizuraVáltás

Tökéletesen stimmel a kép a címhez, hiszen most már egy jó ideje Bara tényleg frizurát váltott átvitt értelemben is. Itt is újrakezdéseket látunk, és azt kell, hogy mondjam, hogy nem ok nélkül, nagyon is van értelme a vallomásoknak, az önvallomásoknak, pontos helyzetjelentés az, ami ezen a képen jelen van. Valamilyen fényfoltokkal, vagy valami egymásra mixelt megoldással az arcon megjelennek különböző fényfoltocskák, csíkok, mint ahogyan kavarog az ember fejében minden, amikor változás előtt, vagy változás közben van. Ez azt is jelenti, hogy az eszköz, amiket használ, nem egyszerűen technikai virtusok, hanem jól szervülnek ahhoz az üzenethez, amit Bara el szeretne mesélni. Bara egy nagyon bátor úton jár mostanában és már nem csak külsődleges megfigyeléseket használ, hanem nagyon határozottan elkezdte önmagát megfigyelni és önmagán keresztül üzenni. Ezt én egy három disznós képnek gondolom. (szőke)
értékelés:

Most épp' sötéten látom a világot...
Önarckép kísérleteim egyike.

Egy klasszikus portrét látunk. Nagyon jó, ahogy a Zoltán a fényekkel játszik, dolgozik. A beletekintő szem, a fények az arcon, klasszikus stúdium a festészeti eljárásoknál, ahol a sötétből csak bizonyos felületei jelentkeznek az arcnak. Véleményem szerint jól komponált - kezdi Szőke.
   A világításnál mondanék egy segítséget – mondja Zsolt -, hogy ugye, hát ezzel vagyunk egy páran így, mondjuk András talán jobban, mint én, hogy elfogy a hajunk.
   - Neked nem, mert nincs lenyírva – mosolyog András.
   - Nincs, akkora hajam van, mint egy őserdő – vigyorog Zsolt. – De nem ezért mondom, hanem nem azt mondom, hogy nem vágni kéne, mert a kompozíció tökéletesen rendben van, hanem a világítással hogyha pont az ellenkezőjét tennénk, tehát nem derítenénk, mint az eddigi fotóknál javasoltuk, hanem takarnánk. Hogyha a fény útjába valamit odateszünk, ami nem éles árnyékot vet, tehát nem közel tesszük, hanem a megfelelő távolságot megtartjuk, akkor ez olyan árnyékolást tud létrehozni, hogy a sötétben elússzon a fejforma. És akkor kevésbé hangsúlyos, mert most a homloknak a tónusértéke ugyanazt az erőt hozza, mint a szemé, és ezért nem tudok a szemre koncentrálni, holott az üzenet ott van. A három disznó megvan, várjuk a Zoltántól a további munkáit. (szőke-hegyi)
értékelés: