Elemzés

A helyzet az, hogy az üzenet abszolút jól érthető és tetszetős, de a kompozícióval azért nem tudok mit kezdeni, mert ebből a kameraszögből hiányzik a kép felső részéből. Ha lejjebb mentél volna, tényleg bele az avarba, és abból a nézőpontból készítetted volna a képet, akkor úgymond értelmezhetővé vált volna, hogy miért van ennyire levágva a kép felső része, mert akkor lényegesen nagyobbat kaptunk volna az avarból, és ehhez képest ennek a tetején, vagy ebben az egészben benne ülne a kutya. Most ez fentről van még mindig fotózva. Nyilvánvaló, hogy ez nézőpont kérdése, hogy mennyire akarjuk személyessé, vagy szubjektívvé tenni a kameraállást, de ebben a formában most, ha ezt veszem evidenciának, amit most mutatsz, akkor a kép felső része nagyon közel van a kutyához. Ő a fő motívum, és látod, nagyjából a kép közepénél kezdődik az ő formája, ezen kellene változtatni. A megfigyelés helyes, úgyhogy 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Azt mondom, hogy ez csendéletnek is tökéletesen megállná a helyét, nagyon szép megfogalmazás, és nagyon jó érzékkel idetett munka. Nem tudom, de nem is akarom tudni, hogy mennyi ebben az utómunka, és az igazság az, hogy tulajdonképpen mindegy is, mert nem bukik le. A tömegelhelyezés is rendben van, nagyon jó, hogy ezek a fenyőtüskék rímelnek a fa erezetére, nagyon puha, nagyon hangulatos, és nem csak a színeket hordozza, hanem azok által a színek által, amiket ábrázol, azok által jön az illatemlék, mert nyilvánvaló, hogy nem szagokat érzünk a képernyőn, de az emlék előjön. Köszönöm szépen! Hajrá, Zoli, várom a folytatásokat! (hegyi)
értékelés:    

Na, ez a kép nekem egyrészt nagyon tetszik, mert szubjektív. A kameraállás is, meg az egész helyzet. Nagyon szép ez a tónusrend, amit kapunk, abszolút puha, gyönyörű anyagszerűsége van ennek az állatkának, és ezzel a kerítéssel eléred azt, amiről beszélni akarunk, hogy vágyódik a kerítésen túlra. Kicsit szűk, azt hozzáteszem megint, hogy ez is abba a kategóriába esik, hogy a környezetből egy picit többet kellett volna hagyni, talán felfelé nem, de az összes egyéb irányban kellett volna még. És azt ígértem, hogy a másik hattyús képedhez képest én most itt fogok mondani valamit. A kettő között lenne az igazság. Ez, meg a nagyon elvarázsolt között. Ehhez kellene egy kis őrület, és akkor működne, ahhoz meg kellene ennek a rációjából több. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Ez a kép ettől függetlenül kap 3 csillagot, mert ez egy nagyon jó kis vágy lecke, és nagyon örülök neki, hogy ezt megfigyelted, de a következőkre nézvést, hátha tudtam segíteni. (hegyi)
értékelés:

Ágnes, fogom a fejem, nézek ki belőle, és nem értem ezt a képet, nem értem miért lett ez lefotózva. Ugyanaz a helyzet, mind a postaládával, hogy valamiről beszélnél, de nem arról beszélsz, hanem valamit még segítségül hívsz, de nem tudom, hogy minek. A postaládás is mellébeszélés, mert ha téged a levelek érdekelnek, akkor tessék azt fotózni. Hagysz te elég időt magadnak, hogy egy-egy dolog át tudjon rajtad folyni? Vagy türelmetlen vagy? Ezt most kérdezem, és erre kérek egy választ! Mennyi időt töltöttél ennek a képnek a megfogalmazásával? (hegyi)

Az a baj Laci, hogy értem én, de madáritató madár nélkül hadd ne mondjak példát, hogy az micsoda. Ezek a kifagyott vízcseppek is olyan érdekesek, olyan, mintha cukrot olvasztottunk volna, és az fagyott volna így meg. Nem biztos, hogy én ehhez a képhez ennél közelebb tudok kerülni. Szépek a fények, és értem, hogy mi volt az, ami a szemedet odavonzotta ehhez a képhez, csak nem jó ez a megoldás. Túl sok zaklatott forma kerül bele, akár alul a jobb oldalnál, akár a kép felső részénél, hogy ott elindul valami újból. Sajnálom, de nem tudok beleszeretni ebbe a képbe. (hegyi)

Kedves Sándor, nagyon örülök, hogy bár noszogatásra, de azért szép lassan érkeznek ide a képek. Egyrészt azért örülök, mert nagyon határozott képi világod van, és határozott véleményed a világról a képek által, és ezt én jónak tartom. Akkor is, ha nem biztos, hogy mindig igazad van, de legalább azt határozottan. Azért mondom ezt így, mert ha nézzük ezeket a tehetségkutatókat, mindig az nyer, aki akár egy kicsit pofátlanul, de oda tud állni, és akár kicsit hamiskásan is, de tolja izomból. Nem biztos, hogy az áriázó énekesek azok, akik elviszik a pálmát. Ennél a képsornál is ezt érzem, hogy minden egyes képbe bele tudok kötni, ha akarok, mert mindegyik képnél lehet azt mondani, hogy miért nincs ott a feje, vagy miért nincs befejezve mondjuk az oszlopsor, de most nem akarom sorolni neked, hogy melyik képnél milyen megoldásokat lehetett volna csinálni, ugyanakkor nagyon határozott, erős, és dübörög ez a képsor. És ez jó, mert nyilvánvaló, hogy a meló is ilyen volt. Gondolom, hogy ennek nem csak hangja volt, hanem mindenféle más élményt is felidéz. Amivel nem értek egyet, és ezt többször mondtam már másnak is, ez pedig a keretezés. Nem értem, hogy itt miért kell ez a fekete gyászkeret, remélem, hogy nem lett senkinek semmi baja, bár most már sejtem, hogy amit egyszer beküldtél egy képet, ahol bibis lett az ujjad, az valószínűleg itt történt a bibisség. Szóval jó kis sorozat ez, nekem tetszik, függetlenül attól, hogy lehet, hogy ki lehetne hagyni egy-két képet belőle. Ha gondolod, végigmehetünk így is: Az első kép nekem tetszik, és működik. A második adja magát, ebben abszolút jó. A harmadik is egy jó ábrázolás. A negyedik is működik nekem a sörözéssel, hogy te felmentél a magasba, és ők félnek, hogy rájuk esel. Az ötödik kép nekem kihagyható lenne, ez önmagában nem annyira izgalmas, hogy a fényhídra hogyan szerelik a lámpát. A hatodik inkább izgalmas, ez a fickó a rövidnadrágjában egészen elképesztő. A hetediken ez a mászás és küzdelem megint nagyon jó. A téma kihelyezésével a jobb alsó sarokban megoldottad a másik képet is, de azért én azt mondom, hogy a kettőből valamelyik, mert mind a kettő nem biztos, hogy működik. És ha már választani kell, akkor akármennyire is vérzik a szívem azért a szép felhőért, nekem mégis az az erősebb, ahol a két fickó van, és nem az, ahol egyedül mászik. Aztán jó ez a megörökítem ezt az egészet, és itt áll ez a csávó, és csinálja az emlékképet a mobiltelefonjával. Ami utána történik, nekem öncélú, ez a vastraverzes ügy, hiába erős maga a forma, valahogy kiesik ebből a történetből, amit eddig kapunk. Az önkép mindent visz, 10 pont, Sándor a guillotine alatt. Amit utána kapunk a pihenő fiúval is működik. És a befejező kép is jó. Talán a sorrenden változtatnék, lehet, hogy azzal fejezném be, aminél mobiltelefonozik a srác, és fotózza a színpadot, mondván, hogy ott a kész munka. Szóval, ez egy 3 csillagos leckemegoldás, kihagyni még mindig lehet a sorból, meg a sorrenden változtatni is lehet. Nekem tetszik a tónusa, határozott, karakán, van töke, úgyhogy jó! (hegyi)
értékelés:    

Sokáig vacilláltam azon, hogy egy képnek rakjam-e fel, vagy kettőnek, és aztán arra jöttem rá, hogy maradjunk annál, amit Tamás nagyjából utasításként adott, hogy ez egy lecke, és akkor egy képnek rakom fel. Mind a kettő másról szól. Nekem az első kép kevésbé van kész, mint a második. Az első kép hangulata erősebb, ugyanakkor a formai megoldása nekem pontatlanabb. A második képbe viszont semmivel nem tudok belekötni, az úgy jó, ahogy van, és ez azért nagy szó, hogy én ezt mondom, mert én a kéket is, és a zöldet is csak mérsékelten szeretem, főleg ezt a fajta zöldet, de abszolút jó a ritmus, tehát, a második kép hibátlan. Úgyhogy a második kép miatt megvan a 3 csillagos leckemegoldás. Lehet, hogy itt a ti segítségetekre szorulok, hogy mit kell, hogy kezdjek ezekkel a képpárokkal, mert nem egyértelmű nekem. Valamilyen belső rendnek kellene történnie, de akkor ennél nagyobbnak kellene lennie a differenciának, hogyha mondjuk komplementer színeket kellene keressek, vagy nem tudom. (hegyi)
értékelés: