Javított verzió.
Füli No.2.
Anna, viszonylag egyszerűen fogom ezt visszaadni ismétlésre, mert nem arra gondoltam, hogy csak leveszed róla a barnát, hanem arra, hogy megismétled a felvételt. Ez anélkül nem megy, jobb lett, ám attól még nincs kész, hogy levettük a barnát, mert azzal a problémával nem kezdtünk semmit, hogy elnézünk a fül mellett, és azzal jobban foglalkozom, hogy mi történik a háttérben, mint magával a füllel. Itt a fontossági sorrendet kell tudni beállítani, amit a fényekkel tudsz megoldani, hogy mire teszed a legtöbb fényt, vagy mi az, amiben a leginkább azt mondod, hogy a nézőnek el kell merülnie. Márpedig akkor itt ez a fül. (hegyi)
Tessék mind megenni!
A hangulat, az ötlet, a színészi játék, minden fantasztikusan jó, és mindennel egyetértek. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy ez a mániámmá vált, mert az utóbbi elemzések egy részénél ezt elmondom, hogy a környezeti hatásokat nem biztos, hogy elégségesen hagyod érvényesülni. Ez inkább most egy portré, mintsem, hogy a zsáner felé menjen el, hogy ő most itt szenved ezzel a levessel. Pedig a hatás jó, ő mindent megtesz, meg a leves is jó, meg a kockás ing is jó, meg a kockás terítő is, tehát ez mind rendben van. Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy még szigorúbbak vagyunk, és egyszerűsítünk, tehát minden olyan dolgot, ami zavaró formaként bekerül a képbe, levágunk. Megyek sorba, elindulunk az óramutató járásával megegyezően, tizenkét órától haladunk ugye. Ott vagyunk fél kettő magasságában, ott vagy egy osztás, az talán még megmaradhat. Aztán megyünk tovább, négy óra körül van egy ilyen belógás, gondolom szerepelt itt még valaki az asztalnál, az problémás, azt le kell vágni. A baj az, hogy ezt inkább ott kellett volna kivenni, mert hogyha ezt elkezded levágni, akkor egyszer csak eljutsz odáig, hogy akkor már le kell vágni azt a maradékot ott a háttérből is, tehát akkor az osztásig vágni kell a háttérnél. Aztán haladunk szépen tovább, hat óra magasságánál, a kép aljánál belóg egy pohár, ami nem lenne rossz, ha benne egy kis Bambival lenne mondjuk fél öt magasságában, de benne a képben. Így, hogy most van ott egy ilyen kis ív, ez önmagában inkább hiba, mint képalkotó elem, mert nem jól értelmezhető, és erre is azt mondom, hogy levágandó. Igen ám, csak ha ezt levágod, akkor belevágsz a tányérba is, ami nem nagyon baj, de akkor belevágsz a villába is, az viszont meg már baj. Haladunk tovább, és akkor van ez az egész, tulajdonképpen jobb oldal, ahol tizenegy óra magasságában elindulnak lefelé ilyen függőlegesek, amik valamiknek az árnyékai, vagy nem tudom, amire azt mondom, hogy viszi el a figyelmet. Tehát, ha már ez egy ilyen erős portré akar lenni, akkor egyrészt a rendezésnél oda kell figyelni, hogy minden felesleges manifesztum kikerüljön, másrészt, ami meg utólag kell, azt levágjuk. Minél kevesebb olyan forma induljon el a képen, aminek nincs befejezése, és nincs szerepe. A másik verzió az, hogy kicsit tágabbra vesszük ezt az egészet, ugyanebből a nézőpontból, és hagyjuk azt, hogy a pohár belekerülhessen, és az egésznek legyen egy nagyobb levegője, hogy ez az egész szituáció arányaiban egy kicsit elmozduljon az ebédelés felé a szereplőről, és akkor kerül ez majd egyensúlyba. Ha gyerekkorról beszélünk, annak azért van hangulata: és ültünk apámmal a kiskocsmában, és megint meg kellett ennem azt a vacak paradicsomlevest, miközben tudta, hogy utálom, és miközben már beszélgetett a nagybácsival, és kicsit több alkoholbevitel folyt, így én nagyon unatkoztam, és a lábammal az asztal alatt rugdostam a térdét apámnak. Na, igen ám, de ehhez a sztorihoz kell a környezet. Úgyhogy én azt mondom István, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás részben, részben meg ismétlés. Jó? (hegyi)
értékelés:
Az Óriás
Fantasztikus helyek azok, amiket megtalálsz, nagyon szépek. Ez most nekem ezzel a fifty-fiftyvel állítás, hogy a fele a hegy, a fele meg a semmi, nekem annyira nem jön be, de maga a helyszín fantasztikus lehet. A bajom viszont az, hogy elkezdtél utómunkázni, és nem állt melletted senki, hogy a kezedre csapjon, hogy ennyi élesítést ez az egész nem bír ki. Mert onnantól nem hiteles, tudod? Valaminek, ami a valóságban megtörténik, te magad az utólagos bindzsizéssel elveszed a hitelét. Most itt még hozzátehetném az égnek a machinálását is, de mondjuk azt, egy kevésbé értő szem nem veszi észre, ugyanakkor azt, hogy túl van élesítve, azt igen. Így azt mondom most neked, hogy ez egy 1 csillagos kép, a tömegelhelyezéssel, és az utómunkával sem értek egyet. (hegyi)
értékelés:
Ébredés
Hallgattam a rádióműsorodat, és abban azt is, hogy mit mondtál erről a képről. Vegyük úgy, hogy az a te szubjektív meglátásod, bár érdekes, hogy ha te azt gondolod erről a képről, amit ott elmondtál, akkor azért itt most egy dologra mégiscsak reagálok: Nem mindegy, hogy naplemente, vagy napfelkelte. Sok mindent lehet kamuzni, de azt nem, hogy szép kényelmesen elmentünk sétálni, és oda lefáradtunk, és ránk jött a naplemente, avagy fel kellett korán kelni, és még épphogy ébredezünk, de már indul a nap. A kettő baromira más energiákról szól, és ez átjön a képen. Ezzel a képpel az egyik probléma az, hogy kamu abban, hogy ez egy naplemente, és ez rányomja a bélyegét a szereplőre is, hogy ő hogyan kókadozik ott a padon, meg arra is, hogy te magad hogyan kókadozol a gép mögött. Nekem azzal nincs olyan nagy bajom, hogy ferde a horizont, azzal már van, hogy az egész kép ferde, és ezt tömegben nem húzza semmi vissza. És azzal van a legnagyobb bajom, hogy nincsen élességünk, márpedig ezt érdemes lett volna kigyakorolni, hogy legyen élesség. Azt gondolom, hogy a modelled is türelmes volt, a nap is megvárt volna, így lehetett volna még ebből felvételeket készíteni ahhoz, hogy valamelyik már csak élesre sikerül. Megint annyiban utalok a rádióműsorra, hogy mennyire voltál az elmúlt időben úgymond lusta abban, hogy ezt a gépet megtanuld kezelni, úgyhogy, én arra szeretnélek kérni, hogy próbáld meg feladni ezt a lustaságot. Van egy nagyon jó kis géped, tessék kitanulni, mert akkor fog örömöt szerezni neked, ha nem ellened, hanem veled dolgozik az a masina. Ez most egy 2 csillagos kép, függetlenül attól, hogy a leckemegoldásba ugye, a kamu miatt nem működik, és kérnék majd egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:
Október
Megint azzal kezdem, amivel ritkán szoktam, hogy olvastam a kommenteket, hogy ezzel a zölddel sokatoknak baja van, pedig ez a zöld jó. Azzal van probléma, hogy abban nektek van igazatok, hogy Ágnesnek kell eldönteni a viszonyrendszert. Azt, hogy ez a zöld hogy viszonyul a kockakőhöz, és hogy viszonyul ahhoz a fém tömeghez, ami itt ábrázolódik. Megint azt mondom, hogy az, hogy leguggoljon, nem hiszem, hogy annyira nagy problémát kellene, hogy jelentsen, közelebb kellett volna bújni ehhez a zöldhöz. Úgy, hogy fent már ne legyen több, és ez az egész zöld már valahogy innen közelről adjon ennek egy ilyen ritmikai és tónusbeli felütést, és utána ábrázolódjon a tér rendesen. De ennek a zöldnek nagyobb jelentéssel kellene bírnia. Tehát közelebb kell hozzá menni, lejjebb kell guggolni, vagy akár leülni a földre, és ezt az egészet ráadásul úgy kell megoldani, hogy lehetőségünk szerint, ez a fajta ritmizálás megmaradjon a háttérben, hogy van a tiszta króm, meg vannak a kevésbé, meg a jobban rozsdás részek, mert ez maga szép ritmus. Valamiről lehet, hogy le kell mondani, nem tudom, oda kell menni még egyszer a helyszínre, és ezt megnézni. Ismétlést kérek azzal, hogy én egyetértek a zöld szerepeltetésével. (hegyi)
Ősz
emlékül...
Anita, ezzel a képpel nem tudok mit kezdeni, bocsánat, vannak itt ilyen otromba formák, és direkt használom ezt a szót, hogy ez így eléggé drabális itt az előtérben, miközben nem nagyon egyéni, és nem nagyon értem, hogy mit akarunk ezzel mutatni. Beestünk valahová ide a patak mellé, de hát, igen, és akkor mi van. Tűz be a fény, de nem szépen mutatja a sráfokat, az élesség fene tudja, hogy hol van. Nem egyedi a helyszín, nem érzem azt, hogy közöm lenne hozzá, formákat elindítunk, de nem fejezzük be. Ezt én nem ismétlésre, hanem továbbgondolásra adom vissza. (hegyi)
Tükör
Baba és maci.
A nézőpont jó, a megoldás is jó. Azt nem nagyon értem, hogy miért vagyunk a természetben, de nyilvánvaló, hogy van ennek valamilyen oka, csak akkor ezt valahogy be kellene tudni kapcsolni. Megint azt mondom, amit itt néhány elemzésnél már mondtam, hogy túl szűkre van vágva a környezet, ettől van egy bensőséges hatása az egésznek, ugyanakkor nincs értelmezve az, hogy miért hagyom benne a háttérben ezt a zöld növényzetet, így sem a szürrealitása nem tud elindulni rendesen a dolognak, sem a realitása. Már pedig a kettőből ellensúlyozva jönne ki a megoldás. Az irány jó, és kedvelem ezt a képet. Kérnék egy ismétlést, és ez most 2 csillag. (hegyi)
értékelés:
ittvagyokragyogok
Felhúzott orral szoktam nevetni.
Na, végre! Ez jó, és ez nekem tetszik. Közvetlen, szexi, személyes, van benne vadság, de van benne elegancia, szóval azt gondolom, hogy ez egy abszolút rendben lévő önportré. Vigyázz arra, hogy a szádat ne hagyd ennyire kiszáradni, mert az nem tesz neki jót, úgyhogy tessék használni Labellót, vagy bármilyen szájkrémet, és ezt a képre is mondom egyébként, hogy erre majd oda kell figyelni majd, ha portrézol. A kép tökéletesen rendben van, nagyon szeretem ezt a képedet, és azt gondolom, hogy igen, ebben van vitalitás, van benne erő. Fiatal csaj vagy, aki tele van ötlettel és tettvággyal, úgyhogy tessék harapni azt a világot, és tessék megmutatni azt, hogy ez az erő mire képes. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:
Capa
Idén, október 22.-én 100 éve született Friedmann Endre. Nagyon szeretett órákon át a kádban olvasgatni.
Az lenne jó, ha te magad hasonlítanád össze ezt a két képet, azt, amit Capa–ról készítettek, és azt, amit te most Bandiról. A poén részét értem. Abban nem vagyok biztos, bár nem olvastam ezt a könyvet, hogy az is ennyire vicces-e, ez inkább egy humoros kép. Hurvinyek beleesett a kádba olvasás közben. Én nem tudom, hogy Bandi szokott-e a kádban olvasni. Ha szokott, akkor hagyni kell, hogy azt az élményt újra élje, ehhez türelem kell. Ott kell hagyni, hogy ráhűljön a víz vagy kétszer, és utána fel kelljen engednie meleggel ahhoz, hogy ebben az úgymond emelkedett állapotában lefotózd. Viszont, ha nem szokott kádban olvasni, akkor instrukciókat kell neki adni, hogy mit csináljon. Itt elsősorban nem az a probléma, hogy hogyan van a kezében a könyv, bár az is érdekes, hogy nem nagyon vigyázz arra a könyvre, és mindjárt bele fog érni a vízbe a sarka, hanem az, hogy valahogyan Bandisan kell megoldani ezt úgy, hogy az egész hordozza az ő személyiségét. Legyen meg ez az eltartás a dologban, de érezzem azt, amit egyébként a Robert Capa képnél lehet érezni, hogy ő ott tényleg ebben a kád vízben benne van, és olvassa azt a könyvet, amit olvas Georges Simenon–tól. Ott azt érzem, hogy őt az a könyv bizonyos tekintetben érdekli, van is róla egy véleménye, tehát valamiért ezt olvassa, és ténylegesen foglalkozik vele, a Bandinál meg azt érzem, hogy ez egy beállított helyzet, amiben ő még nincs benne. Még egy dolog, amit tessék megfigyelni, Robert Capa–nak sem látjuk a fütyülőjét, és ő is felhúzta a lábait, de az a lábfelhúzás nem eredményezett olyan csonkolásokat, amiket az ember nem biztos, hogy tud hova tenni. A Bandinál a saját lába olyan érdekes ott, nem nagyon értem, hogy miért változtattál ezen a részén a dolognak, ha már ugye, valami ilyen parafrázist csinálunk. És még egy dolgot szeretnék mondani, tessék megnézni a fényviszonyokat. A Bandié olyan, mint egy kórházi helyzet, tehát bevitték szerencsétlent, és hát, most próbál regenerálódni, de egyébként már túl van három ilyen hideg vizes kezelésen, miközben nem érzem az egésznek ezt a bensőséges hatását attól, hogy iszonyúan túl van világítva. Nézd meg a másik képet, hogy milyen bensőséges tud lenni, a teret mennyire máshogy mutatja. Én most ezt azért adom vissza ismétlésre, mert van értelme ezzel dolgozni, és nyilvánvaló, hogy akkor fogod ellesni a trükköket, hogy ha sikerül a másolás, és akkor fogsz tudni egy új minőséget létrehozni, ha a másoláson már túl vagyunk. Most még a másolásig van egy kis javítanivaló. (hegyi)
Vége
Nem várt rám tovább...
Ollókezű Edwardné fényképezni megy a télben. Az üzenetet száz százalékosan lehet dekódolni, és ez fontos, ez egy nagyon nagy erénye ennek a képnek, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, hogy a körbevágása az, ami problematikus. Azért, mert így most nem a hiányt fotózod első sorban, hanem a padot. A hiányhoz be kell méretezni, hogy mi, ki hiányzik onnan. Annak a szereplőnek helyet kell hagyni. Tehát, itt nem is az a kérdés, hogy a hozzánk közelebb lévő része hogyan arányul ennek a dolognak, bár valahogy oda kell jutni ehhez a padhoz, ezt az odajutás terét is levágtad. De az a helyzet, hogy az a figura, aki várt ránk ezen a padon, ha ő ott lenne, akkor valószínű, hogy belevágtunk volna a fejébe, márpedig a hiány akkor értelmezhető, ha térben meghagyjuk annak a helyét. A sztorit értem, és megint azt mondom, hogy ez egy tökéletesen rendben lévő megoldása lenne a leckének, csak lehagytad a környezeti változót, lehagytad azt, hogy mese lehessen belőle, és így most egy pad fotót kaptunk, amin mellékesen valakinek a fenék lenyomata is ott van. Egy kicsit kevesebb fantáziával megáldott olvasónak nem biztos, hogy lejön, mint sztori. Jön most a tél, lehet ismételni, és remélem, hogy meg is ismétled, és nagyon szeretném, ha kapnék idén erről egy friss ismétlést. Ez most 2 csillag. (hegyi)
értékelés:
Őszi reggel
Kicsit hasonló a problémám, mint ami a Duna Plázás képednél volt, hogy van egy szituáció, de nem afelé fordulunk, hanem azt csak félig érintve hozzuk, és közben bekapcsolódnak olyan dolgok, amiknek túl sok jelentőségük nincs. Ott ugye az ellenoldali helyzet volt az, ami nem volt arányítva rendesen, most itt meg azt mondom, hogy az árnyékban lévő oszlopok mögötti nem tudom milyen tér, ami sötétben van, arra nem nagyon van szükség. Ha azt akarom ábrázolni, hogy ennyire verőfényes a reggel, ennyire kemények a fények, ennyire össze kell húznom a szememet a hosszú éjszakázás után, akkor afelé kell forduljak, akkor azt az irányt kell vegyem. Magyarán egy kicsit elfordítani a kamerát. Ugyanez volt a probléma annál az előző képnél is. (hegyi)
értékelés:
Törpe kertje
Úgy érzem, hogy ez a kép bizonyos tekintetben közelebb van a megoldáshoz, mint az előző, mert értelmezhetőbb, hogy a kép bal felső sarkánál nyitottunk egy új teret, és ott van egy kis kertkapu, tehát, adunk egy mélységet ennek az egésznek, talán még egy kicsit nagyot is, de adunk, és ez jó. Ugyanakkor azt mondom, hogy ennek a képnek az a címe, hogy a Kert törpéje, és nem a Törpe kertje, ugyanis a nézőpont megválasztás az nem nagyon szerencsés. Ha ez innen van lefotózva, akkor oda kellett volna menni sajnos, és a levelek nagy részét a törpe körül ki kellett volna szedni ahhoz, hogy ez élni tudjon, és hogy ne az legyen, hogy egy rendetlen kertben van ez otthagyva. Egyszerűbben fogalmazva, ha ez egy leíró jellegű képe egy kertnek, akkor a kertet kell esztétikusan ábrázolnom. Bizony-bizony, akkor oda kell mennem, ki kell vennem azt a pár levelet, ami nem szép, ami furcsán világít mondjuk ott fent a borostyánnál, tehát, akkor ezzel kellett volna kezdeni. A másik verzió, ami egyébként hozzám közelebb állna, az az, hogy eleget teszünk annak, amit a cím akar sugallni. Igen ám, csak akkor ugyanazt kell csinálni, mint a kisgyerekkel, vagy a kiskutyával, vagy a kismacskával, hogy nem fentről lefelé kommunikálunk, ez itt ugyanolyan igaz. Nem véletlenül vannak ezek a leckék, és itt bukik le, hogy ha az állatos leckét nem csináltam meg jól, vagy a gyerekkor leckét nem értelmeztem, akkor az visszaüt, hogy akkor egy másik leckénél hasonló arány problémáim lesznek. Ha bele akarsz vinni egy mesébe, akkor az a törpe ott nem törpe, az a törpe e törpe szempontjából attól törpe, hogy minden más óriási, nem attól, hogy a törpe kicsi. Nem tudom, hogy ez a viszonyrendszer így mennyire érthető. Tehát mindennek óriásinak kell lennie, a törpének pedig normál méretűnek ahhoz, hogy a törpe világába érezzük magunkat. Most itt van egy szerencsétlen nyomorult, hát, ennyi, nincs túl sok közöm hozzá, márpedig fontos, hogy ha azt szeretném, hogy a néző emlékezzen a képemre, akkor emlékezetessé kell tenni, meg kell ezt oldani. (hegyi)
értékelés:
Nézünk
And when you gaze long into an abyss, the abyss also gazes into you. /F. N./
Kedves Anna, az ötletet értem, én is játszottam ilyennel. Az egyik elemzésben már elmondtam a szelektív színezésnek a problematikáját, és ez itt is áll, és nem vagyok hajlandó elfogadni szelektív színezett képet. Bocsánat, de főképp attól az embertől nem, aki megoldja a Coca-Colás üveget, úgyhogy próbáljunk meg arrafelé keresni, a mondanivalónkra próbáljunk meg fókuszálni. Ez csak az egyik része a dolognak. A másik az, hogy most itt kísérletezel valamivel, amit én értek, de ez a kísérlet nem fog esztétikailag megoldódni. Azért nem, mert visszatetszést kelt a nézőben. Idegen, ijesztő, és nem akar az ember ilyennel szembesülni. Ha viszont szembesíteni akarod, akkor ennél rafináltabbnak kell lenni. Ha azt szeretnéd, hogy tényleg visszanézzen a sötétség, a mélység, az üresség, vagy a félelem a képedről, miközben nézed, és ha szeretnéd, hogy bármi ezt a hatást elérje, akkor sokkal konkrétabb eszközökkel kell dolgoznod. Az, hogy egymásra raksz egy macskát, meg egy feltehetően női szemet, nekem ez nem tudja azt hozni, ami ezt komolyan vehetővé teszi. Erről most én ezt gondolom. (hegyi)
Ablak
Az van, hogy ez az egész izgalmas lehetne, ha a képkivágásnál döntést hozol előre, hogy téged mi az, ami ebben érdekel. Így most ez tök korrekt, a színegyensúllyal nem nagyon értek egyet, de egyébként teljesen korrekt, ugyanakkor nem tudom, hogy itt most a Jehova tanúja akar bebocsáttatást nyerni újgazdagékhoz, hogy megtérítse őket, és áll az ajtóban, vagy hogy ez mi akar lenni. Miközben meg csak annyi a kérdés, hogy vagy többet kell adni, hogy a környezetet értsük, vagy közelebb kell menni, elhagyni részeket, és áttenni a hangsúlyt oda, amiről mesélni akarunk. Tehát, vagy egy leíró jellegű történet mesélésébe kezdünk, vagy valamilyen nagyon konkrét hatással apellálunk, most ez nem történik meg. Ha ez ismételhető, akkor kérnék egy ismétlést, mert így most nem értem a köldököt. (hegyi)
Bocs
A barátod hibáját megbocsátod...
István, az a helyzet, hogy én értem ezt a képet, lehet, hogy félre, lehet, hogy rosszul. Tudok adni egy értelmezést, és meg is fogom tenni, de egy kicsit az a baj, hogy túlságosan személyes az üzenet. Azt hiszem, hogy ez a kép nekem szól. Mondd, ha nem így van! És ez a bocsánatkérés részedről jön, és elmondod nekem azt, amit amikor elmentünk egyet sörözni, elmondtál, hogy a saját tempód, a saját ritmusod, és a saját korlátaid miatt nem tudod azt a tempót hozni, amit én esetleg elvárnék, de te azért megpróbálod. Tulajdonképpen erről szól a kép is, olyan, mint egy pantomim játék, vagy volt a Grätzer Józsefnek a SICC nevű könyve, és abban voltak ilyen képi tréfák, vagy fabulák, hogy meg tudjuk-e fejteni. Én most próbálom akkor megfejteni: Itt van István, aki felteszi a kezét, egyrészt jelentkezik, hogy jelen vagyok, másrészt felteszi mindkét kezét megadóan, hogy itt vagyok, de ne akarj most ennél többet tőlem, mert beleütköztem a saját határom tetejébe a fejemmel, és kicsit fuldoklok is ebben az egészben, mint az Unicum reklám, de mégsem. Ugyanakkor jó lenne túl lenni ezen, jó lenne továbblépni, de ott akadályoz engem az a polc, sőt, nem csak a polc akadályoz, hanem az a kapcsolati rendszer, amiben én létezem, amit ez a rózsacsokor szimbolizál, lehet ezt női princípiumnak is nevezni, tehát, hogy én még magam lehet, hogy adnám is magam ehhez az egészhez, de mit szól majd ehhez a környezetem. De közben azért próbálom csinálni a feladatot. Ugye, beszélgettünk mi erről, hogy próbáljunk meg magunkról úgy készíteni önportrét, hogy akkor is aktot készítünk, amikor a testünk egyéb részei nem látszanak. Persze, ez megint egy ilyen feltételezés, hogy remélem István, hogy ez akt úgy, hogy nem mutatsz többet. Azért remélem, mert hogyha nem, akkor próbáld meg megismételni úgy. Játsszunk még ezzel! Nem tudom, hogy mennyire sikerült megfejtenem a képet. Csak az a baj, hogy aki ebben a beszélgetésben nem szerepelt, annak ez a képi megfejtés nem biztos, hogy lejön. Persze, az is siker, ha az ember a barátjának, vagy a pedellusnak, vagy bárkinek tud úgymond üzenni, és ő megfejti, mondom, remélem, hogy jó irányba tapogatóztam - ha nem, akkor jól leégek majd itt -, de mindenesetre az az érdekes ebben az egészben, hogy egy emberért is érdemes, de azért egy kicsit ennél majd többről kell szólni. Azt mondom, és ezért fogom erre megadni a 3 csillagot és a leckemegoldást is, hogy egyébként jó az irány. Lehet, hogy mindahhoz képest, amit eddig mondtam, furcsa lesz most az, amit mondok. Azért jó az irány, mert keresed azokat a párhuzamokat, hogy amit te gondolsz, annak mi lehet a képi megfejtése. És én azt gondolom, hogy ez egy jó dolog egy analitikus, elemző elmének, hogy úgymond csinál egy ilyen, mint régen voltak ezek a szótárak, hogy angol-magyar, és az ember írta a kis kezével a vonalas füzetbe, és most nagyjából hasonlót érzek itt is, hogy ezt a fajta szótárat akarod magadnak felállítani, és ez jó. Legalábbis az ember biztonságérzetét tudja növelni, hogy visszakérdez, hogy na, ez azt jelenti? Igen, azt. Akkor szuper, ezt kipipáltuk. Remélem, hogy tudtam segíteni, várom a folytatást István, és értettem a kézfeltartásodat, nem vagyok türelmetlen... nagyon... (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 12. 30. - 21:27
"Se está acabando ya." "-És a fiúk. -Na pufff. -Ági és a.fiúk. -Az már félig Kontroll csoport…
Bartos Ágnes
2024. 12. 29. - 15:34
Én is meghallgattam,köszi Gabri és Gyula. Szépszomorú volt valóban, mint minden mostanában.
Aureliano
2024. 12. 28. - 13:14
Na, ezt is meghallgattam. Izgalmas az olasz kaland, érdekes lett volna hallgatni a felújításról.…
Aureliano
2024. 12. 28. - 12:15
Meghallgattam. Csodálatos borsodi japán halandzsareppet is tartalmazott, ami tetszett. Gyula is…
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 27. - 21:16
Jelezném, hogy az árnyas patakot szeretném elkérni háttérképnek. -- az a Sagittario folyó egyik…