Elemzés

Ha a képnek nem volna címe, és nem akarna valamilyen konkrét érzelmi helyzetet átadni nekünk, akkor azt mondanám, hogy ez egy jól sikerült portré részlet, egy jól sikerült kimetszés. Nyilvánvalóan azt keresed, hogy mi lehet az a közlési forma, amivel meg lehet ragadni egy érzelmi állapotot, és át lehet adni azt a nézőnek. Ugyanakkor azt gondolom, hogy miközben az irány világos, talán az a megfejtéshez vezető út első lépése az, hogy azt figyeld meg, hogy van-e elég információ a képen erről az érzelmi állapotról. A néző mindig csak konkrét dolgokba tud belekapaszkodni. Ha sikerült konkrét dolgokat megfogni, akkor majd el tud kezdeni a saját útján haladni, vagy a te utadat a magáévá tenni, de addig nagyon is szükség van arra, hogy olyan képi helyzetet teremtsünk, amiben egyértelmű utalások vannak. A legtökéletesebb, a legmegrázóbb, vagy a leghíresebb kép is lebontható alap információk folyamatára, vagy rendszerére, és ha megnézünk egy olyan képet - akár egy sajtófotó díjazott képet -, akkor azt látjuk, hogy van egy nagyon világos és egyértelmű formai és képi üzenet. Mindig ebből indulunk ki. A tüntető dobja a követ a rendőr felé, és a kezében mozdul a kő. Hogy utána még ez mivel van megspékelve, hogy milyen a környezet, hogy hol áll a kamera, hogy milyenek a fényviszonyok, ez fogja a képet kiragadni a sok száz hasonló kép közül, és kiemelve felejthetetlenné tenni. De a fő gesztus ott van. Azért mondom ezt el, mert most ennél a képnél, ezzel a képkivágással annyira radikálisan lecsökkentetted a képi elemek számát, hogy tulajdonképpen egy szemet és egy szemöldököt látunk, meg egy hüvelykujjdarabot. Minden más vágva, csonkolva van. Az ember meg úgy van összerakva, hogy szavak nélkül csak gesztusokból tud érteni. Ha nem hangzik el verbális üzenet, akkor a gesztusok azok, amiket megfigyel. Itt jegyzem meg, hogy erre egy intelligensebb kutya is képes, hogy anélkül, hogy szólnánk hozzá, felvonjuk a szemöldökünket, elmosolyodunk, és erre ő reagálni fog. Ezt megint azért gondolom fontosnak, mert a fotó annyiban van nehezebb helyzetben, hogy állóképekkel dolgozik, és nem filmmel, tehát ha ez egy filmes megközelítés lenne, akkor azt mondom, hogy értelmezhető ez a nagyon közeli beállítás is, hiszen mozog a szemöldök, a szem jobbra-balra nézeget, esetleg egy könnycsepp elindul, vagy a nyugtalanság érzetét keltő arcmozdulatok vannak. De mivel ez egy állókép, ennél többet kell beleraknunk. Nem tudom, és nem is akarom ennél bonyolultabban mondani, túlságosan szűkre van vágva a kép. Azt javaslom, hogy haladj tovább ezen az úton, mert ez egy nagyon érdekes és fontos ajtó, amit kinyitottál. Akár még azt is mondhatom, hogy megpróbálhatunk alapérzelmeket végigvenni, hogy azokat hogyan tudjuk kifejezni, alap érzelmi hangulatokat, vagy attitűdöket, de ehhez azért az kell, hogy a jeleket valahogy megjelenítsük a képen. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Csaba, ahhoz, hogy kimozdulj a turistafotó komfortjából, az kell, hogy keresd azt, ami ebben a nagy térben téged érdekel. Kényelmes szemmagasságból exponáltál, gyakorlatilag az esemény megvan, de hogy mi ebben, ami téged vonz, hogy mi közünk ehhez nézőknek, hogy mit akarsz általa elmondani az amiatt nem jön át, mert távol vagy. Nem kell minden, nem kell a teljes ház, a sok katona, a macskakő és minden egyéb, ez egy sokkal szubjektívebb kivágatban talán működhet, de megint azt mondom, amit korábbi képeidnél, hogy keresd az egyedit. Mitől ünnep ez? Add át nekünk az érzést, hogy mitől az. (hegyi)

Ez egy vicces megoldás, és én ennek örülök. Jó a kis koszos lábikád, jó a kisvirág, jó ez az öregecske fényképezőgép, ebbe a formába beleillik az ágytakaró is, meg a függöny is. Ami fény bejött, az eléggé elmeszelte a felületet, és ez nem tesz jót a gipsznek, így ebből érdemes lett volna valamennyit takarni. (hegyi)
értékelés:    

Értem, és el is fogadom, csak most ezzel a képkivágással nem nagyon tudom azt, hogy mit tettél oda a szemedhez, hogy eltakard, hogy az milyen húsdarab. Az biztos, hogy valamelyik alkatrésze a testednek, vagy a tiédnek, vagy valaki másénak. Lehet, hogy esetleg egy talp? Vagy lehet ez mondjuk egy derék? Még azt is el tudom képzelni, bár, lehet, hogy ez tényleg elég vad asszociáció, hogy ez a kezed? Most itt viccelek, de azt azért tessék figyelembe venni, hogy nagyon nem mindegy, hogy valami felismerhető-e, vagy sem. Az arcod is egy áttételes üzenet, mert a szemöldökből, a szempillából és az orrból kell felismerni, meg talán minimálisan a szájból, de ez még sikerül a nézőnek. De hogy mi a franc van ott a kezed helyén, hát, arra azért elég sok asszociáció elindulhat, és amiket elmondtam, azok még a szelídebbek. Úgyhogy kicsit kevésbé kellene erősre vágni. Visszaadhatnám ezt? Ugye nem baj? Csak, hogy ezt még gyakoroljuk egy kicsit. Mert az üzenet érzelmi része jó lenne, csak most komikusba fordul az egész. Próbáljuk meg tovább dolgozni. És annyit még hadd tegyek hozzá, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy most szembesíteni akarsz, és ez a mesének a lényege, vagy pedig egy áttételesebb üzenettel akarsz egy helyzetet mutatni? Mert a nagyon közeli, tulajdonképpen nagy látószöggel megközelített portré szembesítő ereje lényegesen erősebb, ami nem baj, csak számolj vele, hogy ebben van egy ilyen önvád és önvallomás jelleg is. (hegyi)

Éva, én ezt visszaadom ismétlésre, mert ez így elég sok sebből vérzik technikailag. Ugye, arról beszéltünk már, hogy mindig a legvilágosabb rész az, ami a figyelmet elviszi. Még ha csak a tükrön belül nézem, ott is van egy ragszalag, a két karika, ami a fenti résznél világos, sőt, még ami mögötted van, az az ajtórész, vagy falrész, még az is világosabb, mint te, tehát mindent megtettél annak érdekében, hogy belőled egy büdös szót ne lehessen látni. Úgyhogy ez így képileg nem megoldás. Maga az, amit észrevettél az szép, ebben elég sok mindennel lehetne dolgozni, akár aktban, akár torzóban, tehát sok irányt el lehetne indítani, de nem így. Érdemes lett volna várni egy kicsit, hogy más fényviszonyok között hátha mutat valamit a dolog, de így most olyan ez a lekucorodás, mintha magadnak csinálnál egy képi jegyzetet, hogy oké, ne felejtsem el, hogy legközelebb, ha jövök a modellel, akkor hogyan akarom ezt megcsinálni. Erre tökéletes, de mint leckemegoldás nem áll meg a lábán. Tessék a világításra is elkezdeni odafigyelni. Van ehhez érzéked, csak kicsit kapkodsz. (hegyi)

Örülök annak, hogy Camilla újból elkezdte ezt a leckesort, és még azt is mondom, hogy nagyon izgalmas az a képi megoldás, amit látunk. Tegyük hozzá azt, hogy nem vagyok 100%-ig meggyőzve arról, hogy ez a B kosaras melltartó ebben a formában esztétikailag hozzájárul ehhez a történethez, de maga a kapucnis ruha jól kontúroz, és ráadásul segít abban is, hogy a személy kiléte homályban maradjon, és ezt a gondolatot abszolút jónak tartom. Amivel nagyon nem értek egyet, és ezért körömszakadtáig harcolni fogok, az a képbe történő beleírás. Nyomtasd ki a képet, csinálj belőle egy printet, áldozz rá, és utána a kezeddel írj bele, scanneld vissza, és utána el tudom fogadni, de azt, hogy keresel valami béna betűtípust, ami imitálja a kézírást, és ezt így nekem megpróbálod eladni, mint esztétikai megoldást, ne haragudj, de ebben a formában nem elfogadható. És azt is tegyük hozzá, hogy elhiszem, hogy nincs a számítógépeden ékezet, de akkor ezt ki kell javítani, és ez megint egy ilyen hiba dolog, hogy próbáljunk meg helyesen írni, mert az meg ciki, hogy ha ok nélkül súlyos helyesírási hibákkal kerül a képre valami. A firkát én letörölném onnan, mert önmagában a kép meg tudna állni. Felül és alul egy kicsit szűk, de ettől függetlenül a rajzossága rendben van. Maga a képi megoldásra megvolna a 3 csillag, ez a felirat lerontja. (hegyi)
értékelés:

Az illúzió majdnem sikerült, szóval egészen közel vagyunk ahhoz, hogy átélhessük azt az élményt, hogy valami vízfelszín felett, vagy másmilyen helyzetben egy repülőgépet lássunk. Az a baj, hogy ha ebben a formában látunk egy repülőt, akkor nagyon valószínű, hogy hamarosan bele fog csapódni a földbe. Azt gondolom, hogy amikor egy ilyen tárgyat fotózunk, és azt az illúziót akarjuk előhozni, azt az élményt, hogy becsapjuk a nézőt azzal, hogy na, most akkor gondolkodjon, hogy ez most valóság, vagy nem, akkor nem elég azt megnézni, hogy milyen világítási viszonyok között ezt hogyan lehet megoldani, mert az jól sikerült, hanem a mozgás iránya is fontos. Tehát, hogy lentről fel, vagy fentről le, vagy jobbról balra, vagy balról jobbra. Ezen kellene majd javítani. Ez így most 2 csillag, mindazzal együtt, hogy az ötlet jó. (hegyi)
értékelés: