Elemzés

Csaba, ez egy nagyon jó kép azért, mert ezek a csillogások, amik létrejönnek a hópelyheknek a megolvadásával a sapkán meg a sálon nagy jók, és ez a csillogás ott van a szemedben is. Ez a mosoly is oké, kicsit talán érdemes lenne utómunkában dolgozni vele, hogy legyünk ennyire sötétek, hogy ne legyünk ennyire kiszolgáltatva a vakufénynek, érdemes lenne ezt kicsit visszahozni fényben, de mint kép abszolút viszi a pálmát. Örülök neki, köszönöm szépen, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Ahogy látom, van itt minden, mint karácsonykor, ahogy mondani szokták, és akkor is készült a kép. Ez az elemzőnek a kis humora akar lenni. Az a helyzet, Gábor, hogy olyan jól összeraktad ezt az egészet, összeszedted ezeket a gyümölcsöket, ez a tányér is jó, a világítás viszont nem. Az avokádó egészen bedöglik, miközben nagyon szép lenne a felülete, érdemes lett volna egy kicsit deríteni rajta alulról, miközben az összes többin túl sok a fény, nagyon tárgyiassá válik ettől az egész kép. Az is eszembe jutott, ahogy nézem a képet, hogy kevesebb több lenne. Van itt most fölsorolva citrom, lime, narancs, mandarin, grapefruit, avokádó, sőt, ahogy látom, itt még van egy másik növényke is, aminek a nevét nem nagyon tudom, de ez most nekem így sok. Ha kimetszek ebből részeket, akkor azok izgalmasak. Például a lime-citrom-narancs hármas, vagy a lime-grapefruit-avokádó hármas izgalmasak lennének, de együtt nekem sok. Én ezt most visszaadom ismétlésre azért, mert a világításnál is ez a helyzet, hogy vagy szétvilágítod az egészet, de akkor nem jó hozzá ez a fekete háttér, vagy ha ezzel a háttérrel dolgozol, akkor nagyon kevés fénnyel kell dolgozni, hogy derengő, titokzatos legyen az egész. A cica aranyos utalás Tímea macskájára, ez egy jó kapcsolódás, de most előbb foglalkozzunk a képpel, a viccet még hagyjuk. Én el tudnám felejteni ezt a cicát a képről, próbáljunk meg egyrészt döntést hozni, hogy ha egy szépen, erősen megvilágított képet akarunk használni, akkor a háttérrel kellene mást kezdenünk, vagy pedig egy titokzatosabb, érzékibb vonalat akarunk hozni, de akkor nagyon kevés fénnyel, nagyon puhán kell dolgozni, aztán a többit majd meglátjuk. Ismétlés. (hegyi)

Én nagyon örülök annak, hogy Ádám újból itt van közöttünk, egy viszonylag hosszabb időt hagyott ki a közös munkából, én örülök annak, hogy újból ránk talált, ráadásul egy nagyon érdekes és izgalmas portréval. Talán annyit hozzátennék, hogy most ez a fajta nyúlánkság a kép fölső részén nem annyira indokolt, onnan egy ujjnyit én vágnék, de egyébként a ritmus nagyon jó, ahogy ez az egész megjelenik van ebben sok fájdalom, sok érzelem, szóval én nagyon örülök ennek a képnek, és annak is, hogy újból látunk. Hajrá, várom a folytatást, most megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Győző, egyszerű leszek: ez egy verbálfotó. Ezt, aki nincs beavatva, nem tudja megfejteni. Látunk egy laptopot, viszonylag furcsán fotózva, nem nagyon értem, hogy miért ott, és úgy, ahogy éppen van, a háttérben lehet, hogy voltak még tárgyak, mert sejthető, hogy ott valami drótokat mintha látnék, de ezek felismerhetetlenek. Az, amit itt most kapunk, ebben a formában egy rossz laptop-fotó. Ha ezt fölteszed valamilyen aukciós oldalra, hogy el akarod adni ezt a gépet, akkor e kép alapján nem biztos, hogy meg akarom venni. Igen ám, de ezt te beküldted egy érzelmi leckére, ami a magányról és a hiányról szól. Ebből a képből se a magány, se a hiány nem értelmezhető, ez csak a te fejedben van most meg. Lehet, hogy arra gondoltál, hogy „de épp itt mondom azt a műsorban, hogy milyen magányos vagyok”, és ezt nekem, mint nézőnek, a hullámformából kellene megállapítanom. Nem tudom, hogy mennyire világos, amit mondani akarok, hogy ahhoz, hogy érzelmileg ez köthető legyen bármihez, ezeket az érzelmeket bele kell rakni ebbe a képbe. Ezt én mint lecke adom vissza ismétlésre, nem mint kép. Ez a kép önmagában nem kép. Ismétlés. (hegyi)

Zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy ez micsoda, valószínű, hogy ez valami párna, vagy valami ruhadarab, nem tudom. Visszaadom ismétlésre, mégpedig azért, mert abból, amit írsz a címben, nem kapok semmit, hogy ez gyerekkorodban is kedvenced volt, meg most is. Valamilyen viszonyt kellene vele kialakítanod. Hol vagy te? Hol van az, hogy neked ez annyira fontos? Mitől kellene nekem ezt elhinnem? Hol van ez a képen? Ezeket a kérdéseket teszi föl nekem ez a kép, és ha ezek felmerülnek, akkor ez nincs a fotóban megoldva, ezt te a fejedben tudod, de ezt nekem bemondásra kell elhinnem, a kép erről nem beszél. Ha leveszed a címet, és csak a képet nézed, ha az érzelmi kötődést kiveszed, amit te magad tudsz, amit nekünk nem adtál oda, akkor ami marad, az egy viszonylag rossz fényviszonyok között fotózott valami, párna, ruha, játék, nem tudom micsoda. De akkor felmerül a kérdés, hogy ez miért van lefotózva. Ezekre a kérdésekre neked kell választ adni a képben, a képi kommunikáció viszonylag egyszerű, nem nagyon tűr meg olyan kihagyásokat, amiket utána dumában kell elmondani, amikor a képet megmutatod valakinek, hogy „egyébként itt az történt, hogy…”. Ez nem látszik a képen. Ismétlés. (hegyi)

Azért érzem ezt a képet pontatlannak, mert magad nem tisztáztad azt, hogy téged a két fa csoportnak a viszonya érdekel, vagy pedig az a szürrealitás, hogy mindez egy lakótelepi környezetben jelenik meg. Ha ezt tisztázod, akkor az meg fogja hozni azt, hogy milyen képkivágást, milyen tömegelhelyezést kell csinálnod. Izgalmas az, ahogy az előtérben lévő fácska viszonyul a háttérben lévő nagy, monstrum fához. Ebből az érdekes helyzetből két dolog visz ki: egyrészt a másik oldalon megjelenő kis faágacska, ami a bal alsó résznél kibukkan, amire nem lenne szükség, másrészt a lakótelepi épület, ami a háttérben van. Ha elmozdulsz, amennyit lehet, ha felülről nézed, akkor az óramutató járásának ellentétesen elmozdulnál a kameráddal, akkor talán lehetett volna ezt úgy fotózni, hogy a háttérben a monstrumok a teljes hátteret uralják, és ehhez képest jelenjen meg ez a kis ágacska, és akkor talán ki lehetett volna hagyni még a bal oldalt a kinyúló ágacskát. Ez az egyik irány, a másik az, hogy ha ez a lakótelepi helyzet érdekel, akkor pont az ellenkező irányba kellett volna mozdulni, és nyitni ezen az egészen, hogy még többet befogjunk, hogy értelmezhetővé váljon ez a lakótelepi helyzet. Ezt a két irányt te magad el tudtad volna dönteni a te saját magad elmozdulásával, azzal, hogy figyeled, hogy mi történik az előtérben és a háttérben, csak a kamerát kellett volna mozdítani. Én ezt a képet most visszaadom ismétlésre ennek tudatában. (hegyi)

Az ötlet jó, teljesen rendben lenne a fehér háttérrel a vörös és a kék forma megjelenése, ugyanakkor a bizonytalanságától az egész, de a horizont ferde, levágtad a gyerek lábát, és a felnőtt nézőpontjából exponálsz, ettől nem indul be az a sztori, amit egyébként mutatni szeretnél. Ha a gyerekekről, a gyerekkorról mesélünk, akkor menjünk le arra a szintre, ahol ők vannak fizikailag. Guggolj le, menj be a hóra, emeld őket magasra, emeld őket arra a szintre, hol te vagy, mert most innen, ahonnan exponáltad, lefelé nézel rájuk, és ez már eleve egy értékítélet, vagy egyfajta minősítés, hogy én vagyok a felnőtt, a tudatos, és én megengedően, jótékonyan nézek lefelé ezekre a kis figurákra. Ettől nem működik az ő barátságuknak az ábrázolása, ehhez benne kéne lenni. A kamera nagyon érdekes játékszer, merthogy a kamera nézőpontjának az elhelyezésével már eleve hangulatot tudunk teremteni, de ebből most kicsúszunk, és ettől tud a képben szerepet kapni, hogy miért ferde a horizont, és sok minden mással elkezdek foglakozni, miközben az üzenet itt van a szemünk előtt. Ismétlés. (hegyi)