Elemzés

Kukucs

Szia! Ez lennék én, a Villanysárkány második feje. Az első leckémnél felmerülhetett az a kérdés, hogy hol készült. Sokat fotózok a természetben, virágokat, fákat, madarakat. A madárfotózás nélkülözhetetlen eszköze egy lessátor, amiben a kép is készült.

Megláttuk Krisztiánt, a lessátorból kikukucskált felénk. Jó, hogy az előző leckének ez egy folytatása. Lehet, hogy kapunk még leckemegoldásokat ebben a sátorban, de nem akarok ötletek adni. Azt nem tudom, hogy ez a pulcsi valóban a les sátorhoz való-e, nekem olyan, mintha egy ilyen kiállításon néztük volna meg ezt a sátrat, és csak oda bebújtunk volna, aztán mennénk tovább. Tehát nem nagyon adekvát a ruha, de nem akarnék ebben nagyon okoskodni. Az ötlet rendben van. Talán annyit hozzátennék még, hogy érdemes elgondolkodni azon, hogy a világítással mit kezdjünk. Ha valahonnan alulról kapott volna ez egy kicsi derítést, akkor plasztikusabb lenne az arcod. Megadom a leckemegoldást azzal a feltétellel, hogy légy szíves folytasd ezt a munkát, szeretnék még ebben megoldásokat kapni más környezetben, más helyzetekben is. (hegyi)
értékelés:

éjféli fürdőkád

Egy megrendezett képet látunk, ami erős szociografikus üzenetet is hordoz. Az én fiatal koromban az ilyen hangulatok házibuli utáni helyzetekből voltak ismerősek, amikor egy-egy delikvens egy hosszabb vizit után úgymond ott marad a fürdőszobában és hajnalban találtunk rá egy alvási periódusban, a kádban. Aztán a közösség jó érzésétől függött, az, hogy kapott-e takarót vagy sem, de a hatás nagyjából ez volt. Igaz, hogy ott nagyobb rendetlenség volt, mint itt, de nyilván ez a mozgáskoordinációs problémáknak volt köszönhető. Nem tudok ettől az iránytól elvonatkoztatni, de nem feltétlenül ez a megoldása a képnek. Nagyon személyes a két kikandikáló láb, de miért másért aludna az ember a fürdőkádban, ha nem valami extrém szituáció okán. Talán a manifesztumokból, ezekből a szépítőszerekből kevesebb is elég lenne. Most nekem ezek nagyon körbeveszik ezt az egészet, talán kevesebbel erősebb hatást tudni kelteni. Bár egy csajos fürdőszobában sok minden kell, de akkor is, itt a formai játékok is kérdésesek. Tetszik, hogy enyhén skurcban van ábrázolva ez az egész, hogy ferdére van véve a beállítás. Tényleg olyan, mintha anya benézett volna a fürdőszobába, és konstatálta volna, hogy „Jézus Mária, a gyere itt alszik a kádban!” Jó az ötlet, tetszik a humora. (hegyi)
értékelés:

paplan

Érdekes párhuzamba állítása ez a kép a zaklatott, tört formáknak, amit a paplan gyűrődései hoznak létre, és az arc, a szem, a kéz lágyabb, nőiesebb vonalainak. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyjából jó ritmusban összerakott munka, egy dupla expozíció vagy szendvicsnegatív, amit látunk. Annyit tennék hozzá kompozícióban vagy tömegelhelyezésben legfőképp, hogy a képnek a jobb oldalán, az ágytakaró gyűrődésnél, egy olyan sötét folt jön létre, ami billenti a kompozíciót. Hogyha ezt a jobb fölső sarokban lévő részt az ujjaddal letakarod, egyből élni kezd az arc és az üzenet is jobban átjön. Ha jól látom, akkor ez az ágyfelvétel engedett volna annyi mozgást még, hogy ez kikerüljön a képből. Tehát talán annyi a megjegyzésem ehhez, hogy érdemes a formákat külön megnézni, és esetleg az utómunkánál ezekre rásegíteni. Nem biztos, hogy baj lett volna, ha nem az arcodon keresztül húzódik ez a határozott vonal, és akkor formájában kevésbé lenne hangsúlyos most a kép jobb oldalán ez az ágytakaró rész. Nagyon szépek vonalak. Nekem a leginkább a kép középső része tetszik: az arc, a haj, és az ezeken nagyon finom megjelenő vonalak. Ezt a finomságot igényelném én a kép többi részén is. Az irány abszolút jó. Jó leckemegoldásnak tartom, de várnám még erre a leckére a megoldások. Azt hiszem, számodra is az egyik legfontosabb lecke. (hegyi)
értékelés:

madarak, hegyek, emberek

Örülök neki, hogy Viki újrakezdi a leckéket. Határozott az újrakezdés, határozottak a gesztusok, jó ez az egész, ahogy létrejön. Ahogy én látom, egy vetített képet kapunk, ami előtt ő a falon egy gesztust gyakorol felénk. Behozza nekem a gyerekkor érzését is. Nem tudom, hányan vagyunk, akiknek volt tekerős diavetítője, én úgy nőttem fel, hogy volt, és vetítették a meséket. Ezeknél figyeltem meg én először azt, hogy ha a kezemet a fény útjába teszem, akkor lehet bábozni a falon, és erre, mint utalás, ez egy nagyon jó kép. Jól sikerültek ezek a pantomimes mozdulatok is, mert megadják a szabadság érzetét, megadják a madarat. Átgondolt üzenet, volt értelme erre várni. (hegyi)
értékelés:

II. arc nélküli Villanysárkány

A kép elkészítésénél egy rádiós távkioldót használtam.

Ez utalás egy rádióműsorra. Nagy Zolinak van egy rádióműsora, amiben műsorvezető társként Krisztián is megszólalt. Nagyon remélem, hogy Krisztián hamarosan elkezdi a saját adást is, és a Nyözö adása a Zolié lesz, és a Krisztián saját személyiségét kibontakoztatva megajándékoz bennünket a hangjával és a humorával. Én ezt nagyon fontosnak tartanám, hogy a kezdeti próbálkozások és gyakorlások után, úgymond „kelj fel, és járj!” vagy kelj fel, és beszélj! Ami a képet illeti, ez egy jó ötlet. Nyilvánvaló annak, aki ebben benne van – ez egy lessátor – többet mond, nem kötelezően kell ezt tudni dekódolni, mert maga az üzenet rendben van. Ha csak az esztétikai részt veszem, mondanám, hogy lehagytam volna azt a zippzáras részt a tetejéről. Igen, de akkor nem lehet jól beazonosítani, hogy ez micsoda, mondhatod te válaszként, és én ezt elfogadom nagyjából. Nekem anélkül is működne a kép, de így is rendben van a dolog. Ráadásul jó humorforrás is, ahogy ezek a nyomat érzetek rákerültek erre a szúnyoghálós részre. Én azt gondolom, hogy ez jó gesztus, köszönöm, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Erdei "nimfa"

Talán nem valami kreatív, de szerintem teljesen bemutatja azt ami én vagyok. Erdő, természet, fotózás:)

Örülök neki, hogy egy ilyen határozott képpel jelentkezel, tényleg olyan, mint egy erdei nimfa vagy akár fantasy filmeket is hozhatunk ide példának. Sok olyat tudok mondani, amit nem láttam, például nem láttam az Avatart. de valamiért van egy ilyen érzetem, hogy ebben van némi párhuzam, mint ahogy nem láttam a Gyűrűk urát sem, de efelé is el tudok menni, sőt, akár a Harry Potter felé is. Mindenesetre nagyon jó megoldás. Egyetlen egy dolog visz ki a hangulatból, a körömfestés. Az ott olyan mai csajszis, miközben a ruha ellentmond ennek. Nem vagyok divattervező, de ha van szavam, akkor én nem a ruháról mondanék le, hanem a körömfestésről. Jó ez a stílus, amit mutatsz, illik a hajhoz és a helyzethez is. Ahogy figyelem a szoknyának a hosszúságát, talán annyit hozzátennék, hogy lehet, hogy adtam volna még a szoknya aljából is, ez még talán hozzásegíthetne minket a teljes boldogsághoz, de el tudom így is fogadni. Nagyon tetszik a gesztus, van ebben nem csak egy csajszis vonal, mert az arcnál, a tekintetnél és a szájtartásnál van egy dac, egy ilyen tűzről pattant menyecske érzés is. Ez jó, kellenek ezek az energiák. Azt írtad, hogy nem valami kreatív. Szerinte ez nagyon rendben van. Nem kell mindig hatvanhárom csomót rákötni valamire, hogy jól működjön, ez így egyszerűen is működik. Úgyhogy köszönöm szépen. A körömlakkon el lehetne gondolkozni a későbbiekben, az ékszerek a kézen, a fém karperec megint csak a stílusból visz ki, lehet, hogy az a kis masni elég lett volna. Ezeken esetleg a jövőben lehet majd finomítani. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Ahogy az előző képnél volt problémám, ennél nincs. Teljesen rendben lévő megoldás, és az az érdekes, hogy bár a szabványtól eltérő a képkivágás, de indokolható, működik. Mondjuk az nem biztos, hogy a baloldalon a váll ívének kifordulását a képből, én meghagytam volna, lehet, hogy én ott vágok. Igaz, hogy akkor a haj íve is a képhatárra koppan, de nem hiszem, hogy ez problémát jelentene, tehát szépen mozogna ez a ritmus. Ott most nekem az egy picit kilágyul, kigyengül kompozícióban. A gesztus abszolút jó, és végre valami olyan arcot látok Ágnestől, amilyet nagyon ritkán. Van ebben egy nagy adag líra, és valami megbocsátó, valami, ami Ágnesnél a valós életben cserfesség közben nem nagyon érzékelhető. Nagyon örülök annak, hogy ezt a pillanatot megadta nekünk, mert valószínűleg nagyon keveseknek adatik meg, hogy őt ilyen helyzetben láthatják. Még azt is mondom, hogy bujkál ebben némi erotika és nem a váll miatt, mert az a primer része az üzenetnek, hanem ami nincs a képen, vagy talán amiatt is, hogy végre nem szorítja az ajkait. Ágnes hajalmos arra, hogy szorítsa a száját, örülök annak, hogy itt most egy elengedést, nyugalmas pillanatot kapunk. (hegyi) értékelés:

kirándulás

Maximálisan tudok azonosulni Endrével, aki a maga endreségét és ezt a Columbo-kabátot teljes mellszélességgel vállalva van jelen nem csak a képen, hanem ebben a kirándulásos szituációban is. Valószínű, hogyha velem akarna valaki kirándulni, menni, hasonlóan ténferegnék én is. Vannak, akik erre felkészülnek, felveszik a hátizsákot és a túracipőt, és van, aki ugyanabban a városi szerelésben megy kirándulni is. Én is ezt a tábort erősítem, Endre, veled vagyok. A kép az azért izgalmas, mert van egy párhuzam, van a normális, aki nagykabátban van, és van a bolond, aki viszonylag téli időben is rövidnadrágban, pólóban van és kirándul. Nyilvánvalóan ez az egész képnek a humora, és én nagyon kedvelem Tímea humorát. Van ebbe irónia, az ahogy lehagyja a főszereplőnek a fejét, mert a feje lényeges, vagy az, hogy most pipázik, hanem az a sutaság, ahogy a két lábát tartja, ahogy ez az egész itt létrejön. Jól látható az elesettség, a tanácstalanság, hogy hogy a túróba kerültem én ide, inkább ülnék otthon és faragnám a kamerához a lencséket, de hát a barátok és a hangulat kedvéért kijöttem ide a tájba. Nagyon beszédes, mesés kép. Tímea, nehogy arra menjen ki a játék, hogy új képek nem jönnek, mert letudunk egy leckét. Kérlek, hogy vedd figyelembe, hogy amikor megvan egy leckemegoldás, az nem jelenti azt, hogy oda nem jöhet több kép. Valamint szeretném felhívni a figyelmedet az adósságodra, az első három leckére. Tudom, hogy te is a megúszósok csapatát erősíted, de én nem fogom ezt hagyni. Szigorú vagyok és igazságtalan, úgyhogy az első három leckét tessék megoldani. (hegyi)
értékelés:

Szem (ism)

Lényegesen jobban sikerült képet kaptunk most, nagyon örülök, hogy komolyan veszi azt, amit mondtam, és erre reagál a képpel. Szépek a tónusok, érthető, értelmezhető az egész. Elfogadható az is, ahogy a mélységélességgel játszik, bár azzal sem lett volna semmi probléma, ha mind a két szem éles, ugyanis maga képkivágás már eleve izgalmas. Nekem elég lett volna, ha a háttérben lévő hajtincsek életlenben vannak hagyva, és más nem történik. De így is el tudom fogadni a képet, úgyhogy ez egy jó irány. Azt hozzátenném, hogy némi gondom most is van. Nekem is vannak bőrproblémáim, egyébként hasonlóak, mint ami Ágnes orránál látszik, és nekem is nagyjából ott van. Úgy látszik, hogy ez a téllel összeköthető, vitaminhiány vagy a napfény hiánya, nem tudom. Keresem erre én is a megoldást, mert kellemetlen, amikor az embernek így szárad ki a bőre, de ezt érdemes az exponálás előtt valahogy kezelni, és hagyni utána időt, hogy a bőr megpihenhessen. Tehát letisztogatom, lekezelem, utána, hagyva egy kis idő a regenerálódásra, nekifogok ennek a képnek. Ezt azért mondom, mert most nekem a tekintetemet ez elviszi. Lehet, hogy ezek társaságban kellemetlen témák, de azért vagyunk itt, hogy ezekről beszéljünk. Még mindig jobb, hogy egy önportrénál beszélünk erről, minthogyha egy modellnél történik meg ez a baki. Én most megadom a három csillagot úgy, hogy ne hagyjuk abba, dolgozzunk még ezzel. (hegyi)
értékelés:

tihanY vár rám

Jó ez a kép, nagyon vidám, de megúszós kép, tehát szerintem még mindig nem barátkozott meg Camilla az első három leckével és annak a feladatával. Kicsit olyan, mint a hoztam is ajándékot meg nem is meséje. Ugyanakkor kedves és szerethető a kép, amikor madárijesztőt játszik a lány a mezőn. Enyém az egész világ, szaladgálok a réten. Van ebben egy filmes megközelítés is. Vitatkozni nem nagyon tudok vele, azt mondom, hogy meg van a három csillag és a leckemegoldás is, azzal együtt, hogy egyre inkább azt mondom, hogy az első három leckével foglalkozzunk, most főleg a kettessel. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Nem biztos, hogy jól meg tudom fogalmazni, hogy mi történik a képen. Olyan, mintha egy gyerek valami csúzlival akarna lőni, de hát aztán lehet, hogy valami egészen másról van szó. Nem is biztos, hogy meg kell fejteni, mert a hatása olyan, mintha egy szobor lenne. Nagyon izgalmas az egész kép, mert van egy olyan perspektívafordítás benne, amitől nem tudjuk, hogy mi van fönt, mi van lent, mi van kint, mi van bent, melyik síkon vagyunk. Ezt nagyon jó érzékkel fogta meg Tímea. Abban nem vagyok biztos, hogy ez az évszakok lecke, nekem sokkal inkább a víz leckére lenne egy jó ritmus, de elfogadom a döntést, van ebben az évszakokra utaló jelzés is rendesen. A vízben úszó levelek és a vízen tükröződő felhők játéka együtt olyan, mintha egy szendvics negatívot kapnánk, nagyon izgalmas a kép. Nem nagyon tudok mást mondani, van olyan, hogy valami úgy jó, ahogy van, és akkor nehezen tudok róla hosszan mesélni, mert ez egy jó kép. (hegyi)
értékelés:

made in hungary

Egy nyolc képes sorozatot kapunk a pecázásról, amiben egy nagyon átgondolt képsort vélek én felfedezni. Szubjektív nézőpontból, szubjektív élményeket feldolgozva kapjuk a sorozatot. Didaktikusnak nevezhető, elindulunk horgászni, aztán bedobjuk a horgot, majd kifogjuk a halat. Ha sorban megyek a képeken, az első egy jó felvezetés, egy jó hangulati kép. Nem azt mondom, hogy olyan nagyon jellegzetes lenne, nyilvánvaló adott anyagból meg adott helyzetből dolgozunk, de a gesztus és az irányultság az jó. A második kép számomra érdekes ezzel a madárürülékkel borított székkel, ugyanakkor nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezért a képért érdemes volt felrúgni a képformákat, és ez itt most állóban kell, hogy megjelenjen, fekvőben is körülbelül ugyanerről beszélt volna, nem érzem a tömegelhelyezés miatt azt, hogy igényelné az álló formát, nem történik olyan sok minden ezek a képen. Ha a székről meg a szék és a kövek viszonyáról akarok beszélni, ez fekvőben is tökéletesen érthető lenne. Ráadásul, hogy ha a kép fölső részéből ezt a viszonylag homogén eget eltávolítjuk, és az oszlop első szűkülésénél meghozzuk a vágást, tehát még a dombok vonalába is akár belevágunk, lényegesen koncentráltabb üzentet kapunk. A harmadik kép ezzel a strandpapuccsal elsősorban nekem humoros. A katonai nadrág és a strandpapucs együtt érdekes kompozíció, de jó a ritmus. A negyedik kép kifejezetten tetszik ezzel a csalival. Az anyagszerűség is rendben van, érthető is mi van, szép az elmosás a háttérrel, és ebben nagyon jól ábrázolhatóvá válik maga a fő motívumunk, még maga a damil is látszik. Aztán megkapjuk a következő képen magát a helyzetet azzal, hogy látjuk, hogy hogyan is történik ennek az orsónak a tekergetése. Megint azt mondom kötelező kép, és jól van megoldva. Elérkeztünk magához a pecabothoz és a zsinórhoz, amit bedobásnál megfeszítünk. Itt nem vagyok benne biztos, hogy ez kompozícióban 100 százalékosan megoldott. Nem értem, hogy miért van a kép jobb oldalán ekkora tér. Ha dinamikát akarok ebbe belehúzni, akkor én még szélsőségesebbre komponáltam volna. Aztán kifogjuk magát a halat, benne van a hálóban. Itt sem nagyon értem azt, hogy miért így van megoldva ez a kompozíció, semmi nem indokolja azt, hogy eltértünk a középponti rendezéstől, sőt, kifejezetten idegesít, hogy miért van ott jobb oldalon az a tér. Ez a kép kifejezetten zaklatottá teszi az egészet, miközben nem ez lenne a célja, nem értem a megoldást. Az utolsó kép abszolút rendben lévő üzenet, megvan a halacska. Ami az utolsó képet illeti, nagyon szépen megoldott feladat, leszámítva, hogy egy kicsit túl van exponálva, de hát nyilvánvaló nehéz kiexponálni azt a fénykülönbséget, amit a csillogó hallpikkely és az egyenruhának a csillogó tónusai adnak, tehát a kettő között nagyon nagy dinamikai különbségek vannak. Nyilván a digitális technikából is adódik az, hogy ekkora dinamikai átfogást már nehezen kezel. Összességében azt mondom, hogy vannak kompozíciós bajaim és bizonytalanságokat is érzek, úgyhogy ez most egy kettő csillagos sorozat. Érdemes átgondolni, hogy melyik kép miért és hogyan keletkezett. (hegyi)
értékelés:

Nagycsarnok

Régi időkben, ezelőtt 10-15 évvel, előszeretettel jártam a nagycsarnokba. Bevallom férfiasan, hogy nekem ezek a csarnokfelújítások, átalakítástok, a piacok megszűnése nem annyira baráti dolog. Hozzám egyébként a nagycsarnok sem áll közel. Egyrészt színeiben borzalmas, másrészt az egésznek van egy ilyen nem jól belakható érzete. Valahogy olyan skanzen jellegű hangulatot hoz. Mintha egy filmfogatáson lennénk egy B kategóriás rendezőnél. De hát ez egy építészeti és belsőépítészeti problematika, nem Tímea képéről szól, csak az érzelmi viszonyomat próbálom vele érzékeltetni a képpel kapcsolatban azért, hogy elmondhassam, hogy sikerült Tímeának egy olyan helyet és helyzetet megfigyelnie, ami egy jó kimetszés ebből a rendszerből, ami jól ritmizálódik is. Rögtön mondom a problémámat is. Én a kép jobb oldalából egy ujjnyit minimum vágnék. Ha megfigyeljük, van egy földszinti, egy első emeleti és egy második emeleti részünk, több ilyen terasszerűen ábrázolódik ez az egész formai játék. Ez nyilván a perspektívából adódik, mert nem több szintet kapunk, csak mintha szinteltolást érzékelnénk. És a lépcső mellett, azok a gyönyörű fények és formák, amik kirajzolják és ritmusban tartják ezt az egészet, újból elindul valami, és az a rész nekem már egyre zavaróbb. Tehát én ebből a sötét tömegből vágnék, ritmikailag helyre hozná az egészet, és jobban fókuszálnánk a bácsira, aki napfürdőzik és várakozik a kis szatyrával, és ami vele kapcsolatban létrejön. Nagyon érdekes azt megfigyelni, hogy miképp jelöli ki Tímea a vízszinteseit és függőlegeseit. Erről beszéltem néhány képelemzéssel ezelőtt, hogy bonyolultabb helyzetekben a tömegelhelyezés felülírhatja a valós vízszinteseket és függőlegeseket, itt is van egy ilyen érzet, hogy húzódik az egész tömeg jobbra, lehet, hogy ezt egy kis csalással fél foknyi forgatással vissza lehetne billenteni. Jó ritmus és jó megfigyelés, de a vágási problematika miatt, mivel a tömegelhelyezést érinti ez a vágás, nem csak a fényfoltokat, mert túlságosan nagy most a kép jobb oldalán a sötét fekete tömeg, én ezt kettő csillagos képnek gondolom. (hegyi)
értékelés:

Nagyon örülök, hogy elindulunk ezen az úton. Fenntartom azért azt az állításomat, hogy az első három lecke nem véletlenül került a házi feladatok elejére, mindenek előtt az önportré, mert az önportré az, aminél büntetlenül, úgymond ingyért gyakorolhatjuk, hogy hogyan ábrázolunk egy embert. Ezt azért mondom, mert amikor már modellel dolgozunk, akkor két probléma van. Egyrészt – ez az én problémám – nehezen mondok a modellről véleményt azért, mert egy olyan ember, aki nincs jelen, nem tudja magát megvédeni, vagy nem tudja megmondani, hogy abban a szituációban mi és hogyan történt. Ezért egy kicsit nehéz helyzet a modellel kapcsolatos dolgokról beszélni. Másrészt, amikor magunkkal dolgozunk, egyszerre végzünk külső és belső megfigyeléseket is, érezzük magunkat valahogyan érzelmileg, és azt megpróbáljuk megjeleníteni, és a kettő közötti párhuzam vagy ellentét lesz majd az, ami nekünk visszajelzést ad. Igen ám, de ennél a helyzetnél, amit most látunk, van egy érzelmi megközelítés, és nem tudom biztosan megállapítani, hogy ennek a végkifejletének az alakulásában mennyire van jelen az alkotó, és mennyire van jelen maga modell. Ezért ez egy kicsit nehéz terep, nehezebb, mint amikor az önportrénál dolgozunk. Ezt a bevezetőt azért mondtam el, mert mielőtt nekifognék értékelni ezt a képet, már elárulom, hogy nagyon szeretném kérni Camillát, akármennyire nehezére esik, hogy az első három leckével foglalkozzon, és próbáljunk meg ottmaradni, még akkor is, ha iskolásnak érzi ezt a feladatot. Hiszek benne, hogy meg fogja hozni az eredményt.
A képet illetően, a beállítás kellemes és a gesztus is rendben van, és én ezt egy izgalmas képnek tartom. Két problémám van, az egyik anatómiai, a másik esztétikai probléma. Az anatómiai probléma abból adódik, hogy ha hanyatt fektetünk egy női modellt, akkor a mell formája nem biztos, hogy tökéletesen mutatkozik, főképp akkor nem, ha ez egy kissé előregörnyedt pozíció, és most itt egy ilyesmit kapunk. Valószínűsítem, hogy fölfelé tartotta a fejét, és ezért a gerincoszlop egy C formában lehet, és ez nem adja azt a rugalmasságot és azt a feszességet a test megformálásánál, mint amire szükség volna. Ez főképp a hozzánk közelebb eső mell részénél látható és érzékelhető jobban. A másik problémám – az esztétikai – a váll és a fotel találkozásánál van. Valószínű ez valami kanapé vagy valamilyen ülőalkalmatosság, aminek ő most itt nekifeszül. Igen, de nagyon nem szép az, ami a karnál létrejön, az a felgyűrődés. Ez természetes, mert ez történik, ha valaminek nekidőlünk, de nem értem a célját. Azt sem, hogy ez a bőrfelület miért van ott, miért kapott szerepet. Rá lehetett volna arra fektetni a karját, és akkor eltakartuk volna ennek a bőrfelületnek a csillogását, mert ez most rendkívüli módon uralkodik a képen, tulajdonképpen a legvilágosabb rész a képen, és magára vonja a tekintetet minden más előtt, valamint kivisz a képnek a történetéből. Ráadásuk behoz egy olyan irányt, ami nem valószínű, hogy célja volt a képnek. Ebben már van valami extremitás, kimondom, ez engem egy kicsit a szado-mazo világra emlékeztet ez a bőrfelület. Szóval nem tartom szerencsésnek. Van még egy nagy csoportja az aktfotografálásnak, ez pedig a torzó, ami előszeretettel használt, nem csak a fotográfiában, hanem a festészetben, szobrászatban is, amikor bizonyos testrészeket lemetszünk vagy letörünk úgymond a formáról, és ezzel egy megcsonkított testformát hozunk létre. Ennek a fő oka, hogy a test bizonyos részeinek a mozdulatait, gesztusait, a formáját, beállítását tudják tanulmányozni, és a zavarónak ítélt dolgokat levágjuk. Itt több ilyen jön létre. Egyrészt a térdnél, a lábszár, ami már kilóg a képből, már nem ábrázolódik. Én ennél a vágásnál azt mondom, hogy értelmezhető a helyzet, fénnyel történik meg a vágás, és ez nem okoz problémát. Ugyanakkor van egy másik vágásunk is az alkarnál, gondolom, egy kesztyű lehet, ami ezt létrehozza, ami egy kicsit fura. Míg az előzőt értem, ennek a szerepét nem teljesen látom, mert mellbimbó körüli díszítések és a legyező tökéletesen elég lenne. A harmadik vágási pont, amit már említettem, a vállnál, ami esztétikailag és anatómiailag is problematikus. És van egy negyedik vágás is, a fej hiánya, ami egyrészt, ad az egésznek egy intimitást, másrészt a konkréttól az általánosig visz minket, és ennek abszolút érzem és értem is a helyét, nagyon problémám ezzel nincs is. Szeretném még egy dologra felhívni a figyelmet, ami nüansznak tűnik, a mell alatti bordaívnél létrejön egy újabb forma, ami mivel nincs befejezve, nehezen érthető, nem biztos, hogy anatómiailag úgy köthető, ahogy az optimális lenne. Magyarán a felvázolt gesztussal egyetértek, elfogadom a díszítéseket is, jó ritmusban és jó hangulatban van tartva az egész a színekkel is. A csonkolásokkal nem értek egyet, és nagyon zavar a bőrfotel. Összegezve, egyrészt, ha van mód rá, akkor érdemes lenne ismételni, másrészt ezekre a jövőben érdemes figyelni. (hegyi)
értékelés:

Dominó

Nem tökéletes a kép, mert a háttérből eltünthettem volna hamuzós vödröt, meg a bal alsó sarokban mi az a belogó homályos izé (a fotel karfája egyébként), de annak ellenére, hogy alszik, sietni kellett, mert nem tudtam, meddig marad így. Pihen és melegszik. Ez egy ilyen pillanat volt.

A kép egy nagyon kedves megfigyelésből indul, és én azt gondolom, hogy a leiratot elolvasva, a háttérben meghúzódó hamuzós vödörrel különösebb problémám nekem nincsen. Ami mondhatóan konkurál a fő motívummal, a kutyával, az inkább a bőr fotel részlete, ahogy olvasom az a fotel karfája, ez lehetne egy kicsit kevésbé éles. A megjelenésével nincs bajom, mert ha megfigyeljük a bőrfotel, a kutya feje és a tűz, ez a hármas egy jó kis háromszöget ad ki, tehát van módja a tekintetnek vándorolni a képen, és ez egy fontos szempont. Nyilvánvaló, hogy ez az adott szituáció, a leiratban is látható, hogy nem állt fent végtelen ideig. Ez időben behatárolt helyzet. Annyit tennék hozzá, hogy talán, ha a kép aljából egy kicsit többet kapnánk, akkor a mancsa jobban megmaradna a kutyusnak, most ott ez a vágás nagyon fáj, a képnek a többi részével nekem nincs problémám. Még egyetlen megjegyzés, hogy valamitől most ennek az egésznek vagy egy vöröses árnyalata. Nyilván a tűz is ad ehhez hozzá, de mintha ez most egy kicsit sok lenne, főképp a csúcsfényeknél, de ez utómunkában helyrehozható. A jövőt nézve érdemes erre figyelni, hogy tulajdonképpen az utómunka nem elhanyagolható dolog. Szerintem ez egy kedves és jó kép. Ahogy látom itt Dominó még viszonylag kicsi. Volt szerencsém nekem vele találkozni, és akkor én már egy felnőtt méretű kutyát láttam. Ez nem jelenti azt, hogy ez ne lehetne megismételhető. Ugyanis azt is gondolom, hogy attól még, hogy egy állatka nem gyerek, még kedves helyzeteket hozhat. Miért ne lehetne egy felnőtt kutyát is ábrázolni ebben a helyzetben? Nagyon aranyos, ahogy a fejét a kezére hajtja. Azért jó ez a kép, mert általános elgondolás a portrékról, hogy a modellnek legyen nyitva a szeme. Ugyanakkor itt az álmodás, az álom, a pihenés teljes mértékben érzékelhető, és ezért ez itt most nem probléma. Vannak szituációk, amikor nem ennyire humanoid a gesztus maga, tehát nem tudjuk ilyen jól beazonosítani, hogy mi történik. Akkor jelenthet problémát, ha a modellnek a szemét nem látjuk, de hát itt egyértelmű, hogy egy álomfázisban vagyunk, és ez nagyon szerethető. A gesztus abszolút három csillagos, a képkivágás és a tónusprobléma miatt kettő csillag. (hegyi)
értékelés: