Elemzés

Ez az egyik legerősebb kép ebben a témakörben, nagyon izgalmas meglátás, nagyon jó gondolat. Kicsit színpadias a gesztus, de ez olykor belefér a fotográfiába, hiszen egy üzenetet kell átpréselni ezen a kommunikációs csatornán, ez az üzenet itt nagyon jól elindul. Esetleg a kép jobb oldalából, ahol a háttérben a sötétebb folt a horizontnál megjelenik, ahol a balesetvédelmi púp elkezdődik a ruhán, ott lehetne vágni, bár még ez sem föltétlenül kell, mert a ruhának a díszei, a csíkok szépen viszik a formát kifele a képből. Jó meglátás, van benne egy bizalmi élmény, ahogy a motoros a maga sisakjával hasonló formaként, mint a motor lámpája megjelenik, egy kommunikációs helyzetet hoz létre. Nem kell erről túl sokat mondani szerintem, hiszen magáért beszél a kép, és igenis benne van az az élmény, ami ezeknél a sportoknál egy fontos dolog, hogy az ember és a gép mennyire egymásra van utalva, és a barátságnak ez tulajdonképpen egy fontos ismérve. (hegyi)
értékelés:    

Ágnesék elindítottak egy vonalat ebben a Hiba leckében, külön Gabriellának is nagyjából ugyanazokat a dolgokat mondom el, mint az előző képeknél, hogy a hiba akkor érdekes, ha esztétikailag pluszt ad hozzá az egyébként is rendben lévő kompozícióhoz. Ez egy rendbe hozható kép egyébként akkor, ha a kép fölső részéből a fölösleget, azt a nagyjából egy ujjnyit, és a kép jobb oldalából is másfél ujjnyit levágjuk, így feszesebbre hozzuk. Nem a teljes képkocka az, ami érdekes ebben a képben. Ami érdekes ebben a képben az Gyulánál történik, ahogy rajta átvonul a csíkozódás: Gyula és Ágnes között történik meg a csoda, Bandi már csak kísérő figurája ennek az egésznek. Ez egy alkalmas kép lenne akkor, ha feszes lenne a kompozíció. Ezen érdemes lenne elgondolkozni, hogy nem minden úgy jó, ahogy azt megtaláljuk. Ez most ebben a formában egy csillag, ha átgondolod ezt az egészet, és elvégzed a módosításokat, akkor ez lehet, hogy többet is érhet. (hegyi)
értékelés:

Kapunk megint egy tükrös játékot, és a kompozícióval tökéletesen egyetértek, azt nem nagyon értem, hogy miért nem ránk nézel, lehet, hogy ezzel érdemes lenne egy kicsit még kísérletezned, de jó az irány, az ötlet és a játék is. Tetszik az, hogy ez a napocskavirág jó ellenpontja ennek az egésznek, ami a tükörből létrejön, szóval mindenképpen érdemes ezzel még foglalkoznod, érdemes dolgoznod ezzel. Azt nem tudom, hogy most bemozdult valami, vagy pedig az élesség állítása nem volt tökéletes, lehet, hogy mind a kettő egyszerre, a technikán lenne érdemes még egy kicsit csiszolni, amennyit lehet, nyilván. Van ennek a képnek humora is, tetszik ez az egész játék, ne hagyd abba! (hegyi)
értékelés:    

Örülök annak, hogy egy másik értelmezést is kaptunk, ezt mindenképpen továbblépésnek tartom. Ez a fajta keretezés, amit itt látunk, imitálja a papírra felhordott emulziónak a hatását, de ez az imitáció ettől még imitáció marad. Ezt azért mondom, hogy nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez esztétikailag hozzáad a képhez, archaizál, de nem érzem a szerepét, és imitációként ront azon az összhatáson, hogy a kép valódi üzenetet hordoz, és aztán valamilyen esztétikai megfontolásból beletesszük ebbe a keretbe, én ezt nem alkalmaznám. Tudom, hogy divat, a mobiltelefonos fotózás, az instagram, és a többi manipuláló program fölajánl ilyen kereteket, amit előszeretettel használnak is az emberek, de általában ennek az a célja, hogy az egyébként érdektelen, nem túl jó képet ezek összerántják, és hoznak egyfajta pluszt, amitől izgalmassá válik a téma, ettől „művészi” lesz. Én ennek nem látom az értelmét, ez a keret csak művészkedés, én ezt lehagynám. Ami a képet illeti: egy nagyon izgalmas megfejtés. Annyi, hogy megforgattad ezt az egészet, kicsit más fényviszonyokat alkalmaztál, más színviszonyokat, és máris másfajta asszociáció indul el, mint az előző képednél. Ez attól van, hogy maguk a formák nagyon nőiesek, nagyon sejtelmesek, erotikát is hordoznak. Egyetlen egy kérdés: vajon mi lenne akkor, ha akár a háttérben a sötétből előderengve egy valódi női test része (mindegy, hogy milyen része) szerepelne a képen. A párhuzam adja magát, ugyanakkor ez még mindig csak egy színpad. Gyönyörűen fotóztad meg, nagyon szépek a fények, de nem érzem azt, hogy ez be lenne fejezve. Oké, mondhatod, hogy tárgyfotó, én ezt elfogadom, és mint tárgyfotó tökéletesen működik, ahogy az előző leckében is a fény-árnyéknál működött, de én nem érzem azt, hogy ez be lenne fejezve. Most megadom a három csillagot, de azt kérném, hogy ha ez a csomagolóanyag még megvan, akkor ezzel még dolgozz, és kezdd el bekapcsolni az embert. Lehet ez férfi is, akár saját magadat is hozzáfotózhatod ehhez a képhez, mert jó lenne ellenpontként a férfi és a női test, vagy a formáinak a megjelenítése. (hegyi)
értékelés:

Négy képből álló sorozatot kapunk, tulajdonképpen vehetnénk akár a négy évszaknak is. Ebből a négyből az én megítélésem szerint kettő az, aminek markánsan különböző iránya van, mégpedig az első és a második. Aztán a harmadik, negyedik már nagyjából egy féleképpen értelmezhető, egy irány, nyilván ez a fa típusainak is betudható. Lehet, hogy én ezt egy három képes sorozattá redukálnám, az utolsó kép valamiért nekem kakukktojás. Nem csak amiatt, hogy egy éjszakai felvételt kapunk, hanem amiatt is, hogy az, amit ott látunk, a harmadik képen számomra sokkal erősebben van jelen. Három fatípus, három ágtípus, három érzelmi megközelítés. Az első fölfogható akár a tüdő érhálózatának, vagy bármilyen más szervünknél, ha megfigyeljük ezeket a struktúrákat, hasonló hálózatot tudunk felfedezni. Ebben a képben számomra ez az izgalmas, hogy abszolút ezt az asszociációs rendet indítja el. A második kép ezekkel a határozott függőlegesekkel egy nagyon jól rendezett kompozíció, és a fenyőkre jellemző ez a fajta megjelenési forma: határozott, jól megkülönböztethető, nagyon jó irány az, amit a második képen látunk. A harmadik képen, ha jól látom, ezek nyírfák, itt az az izgalmas, hogy olyan a bemozdulásoktól és az árnyékoktól, mintha valami felület előtt lenne ez az egész lefényképezve, mintha lenne egy háttere, ahova vetítődnek képek, miközben jól látható, hogy ez egy külső térben megfigyelt és exponált kép. Számomra ez a harmadik kép a legizgalmasabb. Ami miatt én a negyedik képpel vacillálok, az, hogy ez egy új értelmezési sík. Ezt is el lehetne indítani, hogy ugyanazt a fajta fákat fotózza az ember különböző szituációkban, és ezek hoznak egy érdekes összehasonlítási rendet, de most vagy azt csinálom, hogy különböző fákat fotózok le, és a különböző fák struktúráját figyelem meg, vagy ugyanazt a fát különböző szituban. Ha ez összekeveredik, főleg egy ilyen alacsonyabb számú képsornál, akkor ez fölveti azt a kérdést, hogy most merre tovább, olyan, mintha a munka nem lenne befejezve. Ezt ezért hagynám ebből ki, vagy pedig ehhez az utolsó képhez kell még fotózni másfajta megközelítést is. Amit most mondok, nem azt jelenti, hogy a negyedik kép rossz kép lenne, hanem nem érzem ebben a sorrendben a helyét. Az első három kép miatt megvan a három csillag, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Ezzel lesznek vitáink, de én ezt nem tartom párának, hanem annak, hogy odatetted a kezed a gép objektívje elé. Valahogy úgy érzem, hogy abban nem tudunk közös nevezőre jutni, hogy a képbe a beavatkozás, a módosítás, a roncsolás miképp jön létre, azok milyen esztétikai értékeket tudnak képviselni. A Hiba leckénél mondtam ezt el, előző elemzésnél, de itt is elmondom, mert itt is értelmét látom, hogy akkor van értelme a hibának is, és a hibaista megközelítésnek is (egyébként szerintem minden képmódosításnak is), ha az alap elképzeléshez, amit én, mint fotográfus kigondoltam, a hiba vagy a módosítás egy új minőséget tud adni, létrehozni. De ennek esztétikailag és formailag is új, magasabb, emelkedettebb minőségi szintnek kell lennie. Itt most ezt nem érzem. Nagyon szép ez az absztrakt forma, és ennyi. Kigyengítetted ezt az egészet (most ilyen szempontból mindegy, hogy a kezedet tetted elé, vagy photoshoppal csináltad), de ez nekem nem hozza sem a hajnalt, sem a párát, semmit. Nézd el nekem, hogy én ennek most nem látom a következményeit vagy a miértjét, nem tudok hozzá kapcsolódni. (hegyi)