Elemzés

Kedves Dávid, üdvözlünk a suliban, rögtön egy nagyon izgalmas kezdéssel indítottál. Olyan az egész, mintha egy filmes megközelítés lenne: Rocky készül a nagy meccsére, és itt valami nagy tétmérkőzés jön, amibe bele kell adnia magát rendesen, és megy a küzdelem nagyon. Nagyon furcsa ez az egész. Olyan hármas, ami biztos, hogy mindenkinek más élményt indíthat el, nekem ez a hétköznapi harcos élmény az, ami ebből lejön. Köszönöm szépen. Megvan a leckemegoldás, de ez ne jelentse azt, hogy nem csinálod tovább. (hegyi)
értékelés:    

Ismétlés.

Az meglepő, hogy szinte felismerhetetlen Ágnes ezen a képen, olyan, mintha valami nagy görög színésznőt látnék, szóval érdekes maga ez a torzítás, ami itt létrejön, jellemtorzításnak mondanám, hogy teljesen más Ágnest látunk, és ez egy nagyon fontos dolog. Itt most kikukucskál valami, ami eddig nem volt, ezt én egy jó dolognak tartom. Maga a megoldás olyan, amitől egyelőre meghökkentem, nem nagyon tudok mit csinálni vele, de hogy nem csend, az biztos. Lehet, hogy épp akkor csend volt a lakásban, de ezen kívül nem sok köze van a csendhez. Sok minden másról mesélhet, de hadd nem én akarjam megfejteni, hogy te mit akarsz csinálni, minden esetre, érdekes nagyon. Egy csillagot adok, mert leckemegoldásnak nem jó, de érdekes vázlat, érdekes felvetés. El lehet kezdeni magunkkal dolgozni, csak döntsd el, hogy melyik irány. (hegyi)
értékelés:

Ez a terület az, amit Bara nagyon ért. Zseniálisak a meglátások, nagyon jók a ritmusok, építésznek kellett volna menned, vagy térrendező dizájnernek, mert annyira érzed azt, hogy minek hol a helye. Jókor, jól exponálva, jó helyről, jól megoldott az egész. Ami most ennél plusz, az Hanna felbukkanása, aki ezt az egészet végignézi, mint egy szemlélő, mintha kikacsintana a kamerából, hogy: „látjátok? Ez csak egy játék.” Érdekes ez az egész. Olyan az egész, mint egy francia újhullámos bűnügyi film, hogy valami történt, és nekem meg kellene fejtenem, hogy valahol ez lebukik ebben a képsorban. Valahol ott van az áldozat is, ott van a gyilkos is, de sokat kell keresnem, hogy rájöjjek, hogy ott a második emeleten, szemben, az a nyitott ablak az, onnan jöttek ki, és viszik már a zsákban, és Hanna ezt látta, ő a szemtanú. Tetszik, megvan a három csillag, a leckemegoldásra még várnék, ilyen fotóetűdöt még csinálj. Egyetlen megjegyzés: az utolsó előtti képet beküldenéd-e, hogy kijavítsuk, mert a vágásnál valami forgatási probléma van, és kilóg a széle a papírnak. (hegyi)
értékelés:

Nagyon zárt világ, amit itt látok. Nagyon zárt, bensőséges, de csak két irányba működő világ a kamera és a modell között, de nem tudom behelyettesíteni magam a kamerába, mint néző. Ez nem baj, csak mondom, mint tényt. Hogy ez a gesztus miatt van, vagy az instrukciók miatt, vagy a helyzet hozta ezt, nem tudom, de az az érzésem van, hogy mintha valahonnan, a hátatok mögül megfigyelném ezt az egész szituációt, ahogy anya és lánya járja a várost, és szavak nélkül kommunikálva, mint egy képregény, jönnek a naplóüzenetek, és ebben a világban nincs nagyon befogadás a külsőségekkel szemben. Itt vagyunk, sétáltunk, és ez kettőtökről szól. Ez nem baj, nagyon izgalmas, érdekes, kicsit hideg, kicsit furcsán érzi a néző magát ettől, hogy nem befogadva van, hanem mintha az asztalon felejtettek volna egy képeskönyvet, és belelapoztam volna, utána az ember gyorsan becsukja, mert érzi, hogy ez nem neki szólt, nem azért hagyták ott, hogy engem bevonjanak ebbe a történetbe. Ezt érzem ennél a képnél. Megvan a három csillag, nincs ezzel semmi probléma, csak megint a Bara segítségét kérném, hogy rosszul látom, jól látom? Most egy kicsit én vagyok bizonytalan, ebben kellene segítség. (hegyi)
értékelés:

Jó ez e mese, amikor Hannát bekomponálod, olyan, mint egy filmes narráció, hogy: „igen, és amikor 14 éves voltam, és ott laktunk a Szajna part mellett, akkor jöttek a futó emberek…”, és mesél, mesél, mesél, és ez egy jó ötlet, a ritmus is jó. Azzal, hogy itt egy város, eléggé koszos, eléggé lehangolt, de azért itt is élnek emberek, akiknek piros jogginban is van kedvük futni, a másik bácsi is valamilyen testmozgást végez, tehát elindult a hétfő, elindult a hét. Függetlenül attól, hogy konkrét utalások nincsenek a dolgozókra, azokra, akik valóban elkezdték a hetet, de van, aki tud magának szünetet lopni, és magával törődik, az ő hétfője más, mint a miénk, úgyhogy ez az élmény megvan. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Bara, azt tudom, hogy imádsz a pocsolyákkal játszani, meg ezekkel a tükröződésekkel, és a valóság és a tükörvilág megforgatásával. Itt is ez egy jól látszó folyamat, de azért volt ennél már erősebb megoldásod is, akár a jégpályán, de volt ilyen pocsolyás képed is másik, ahol hasonlóan megálltál a pocsolya szélén, ettől volt izgalmas. Most ez kompozícióban nagyon egyszerű, nagyon tiszta kompozíciót vázolsz föl, csak a megoldása nem lett tiszta attól, hogy ezek a formák néha úgy vannak összekombinálva, hogy az nem biztos, hogy teljesen szerencsés, ahogy a lány áll és a fényképezőgépet tartja és ahogy beleolvad a háttérbe. Ez nem teljesen átgondolt. Jó a meglátás, de én ebben most több esetlegességet látok, mint régen. Ha mondhatom, ezt te már egyszer megoldottad. Érdekes megfigyelés, de ha nem tudunk annál tovább jutni, mint amit már egyszer megcsináltunk, akkor ez az alatt marad. Egy csillag azért megvan, csak egy picit lépjünk most följebb. (hegyi)
értékelés:

Jön Piroska, találkozik a farkassal meg a vadásszal, és együtt énekelnek a dalt a boldog jövőről, és arról, hogy mégiscsak van menekülés a farkas torkából, és tulajdonképpen csak elég hangosan kell énekelnünk és a farkas majd megijed. Szóval valami mese mindenképpen elindul, hogy ez a mese mennyire van most itt befejezve, azt nem tudom, de annak kifejezetten örülök, hogy ezt az árnyjátékot úgy komponálta Ágnes, hogy látszik a valós helyzet, látszik a kéz, ami létrehozza ezt a figurát, és ott van a háttérben maga a bábos. Megvan a három csillag, és ismétlést kérek. (hegyi)
értékelés: