Elemzés

Ez a kép attól jó, hogy a fiatalember észrevett és felénk néz. Érdemes lenne majd ezzel még kísérletezned esetleg állvánnyal vagy valami jó rögzítéssel, hogy hosszabbat tudj exponálni a gép bemozdítása nélkül, egy olyan időpontban, aminél sok ember mozog, száll ki és be, esetleg pár beavatott embert megkérni, hogy ők ne mozogjanak, szóval ezt úgy kéne ismételni, hogy mint filmrendező, megrendezed a történetet. (hegyi)

Örülök neki, hogy egy riportsorozattal búcsúztatja az évet Ágnes, ami egy picit lehetne pontosabb is, de hát az év vége mindig kiszámíthatatlan, forralt borok és ki tudja, mi minden nem történik ilyenkor, úgyhogy eltekinthetünk a függőlegesektől és a vízszintesektől, hiszen a szilveszter ünnepe a fotósra is hatással lehet. A sorból a második képpel nem nagyon tudok mit kezdeni, a tömeg nem különleges, a pályán nem történik épp semmi, van egy olyan kép is a sorban, ami nagyon hasonló ehhez, de ott futnak a lovak, tehát a kettőből egyértelmű, hogy azt választanám. Ami hiányzik, az a személyesség, mintha csak szemlélője lenne a fotós az eseményeknek, de nem átélője. Tárgyilagos tudósítás, de kellene bele az a plusz, ami Ágnes újabb képeinek sajátja, mindezt úgy, hogy a tárgyilagosság és a tudósítás jelleg se sérüljön. Talán ha portrék szabdalnák a sort, izgalmak, örömök és kudarcok, akkor a néző is átélné, ami történt, hiszen ezek a mikrotörténetek adják ki a hétköznapokat, az életet, azt, ami miatt mindannyiunknak kedves lehet egy-egy ilyen esemény. Kettő csillag, hiszen korrekt a dolog, de a korrektség mellett kellene a pontosság is és a személyesség is. (hegyi)
értékelés:

Ágnes, ezt a hármast az menti meg, hogy ismerjük a modelljeid. Merthogy az első modellnek fáj a feje, a második elrontotta a gyomrát, a harmadik idétlenkedik, de hogy mi köti őket össze, azt nem lehet tudni. Igen, látszóteresek, igen, Kriszta, Bandi és Tama, de aki ezt nem tudja, annak ez a képsor nem értelmezhető. Ha egyesével nézem, akkor is az a gondom, hogy a pillanat, amit megragadtál, megmarad a primer közlésnél, talán-talán jellemző lehet, de nem győz meg a kép, hogy átgondolt lenne a döntés, mikor exponálsz. Ha az első képet veszem, zavaros a háttér, a fél autó, a nézők, miközben a szereplő ezzel a játékos fejdísszel érdekes lenne, de nem tud megélni, mert a mögüle kilógó dolgok elvonják a figyelmet. Kisebb mélységélességgel ezt el lehet választani egymástól. A második kép egy kettős portré, engem zavar, ha egy felnőtt azt gondolja, hogy a gyerekkel őrültként kell kommunikálni, ezért ez a nyelvnyújtós dolog nekem idegen, olyan gesztus, ami nem megörökítendő. Persze jellemző lehet a zavar is, hogy nem tudjuk, mi a szerep, de akkor ezt kell a központivá emelni azzal, hogy ki a főszereplő. A harmadik kép üzenete szemmel láthatóan neked szól, személyes, szintén arról van szó, hogy a modell nem vett téged komolyan, és egy gesztussal elintézte a fotózást. Egyébként ezt a három helyzetet - nem ezzel a három képpel - én beemeltem volna a lóversenyes sorozatodba. (hegyi)

Volt már egy macskás-piacos történeted, hasonló beállítással. Nagyon szuggesztív a macskád, ő jelen van a képen, jelen van a helyzetben, kommunikál is velünk, de így most a két láb mintha egy szárítózsinóron száradó ruha része lenne, nem kapcsolódik a történethez, mesterséges az, ahogy ez most ide kerül. Hogy a valóságban volt-e kommunikáció, nem tudom, de most olyan, hogy hiányérzetem van, hogy most akkor mi történt ezzel a macskával? Hol a kapcsolat? Mi a vége? Happy end, vagy elmentetek egymás mellett, vagy mi lett? Erre nem ad választ a kép. (hegyi)

A helyzet hasonló, mint a McDonalds-os képnél, itt is azt mondom, ahogy az autókat szereted, úgy közeledj minden témához, és ha ez megvan, akkor a helyzet már kínálni fogja magát. Itt most fenn elindul egy forma a lámpával, de nincs befejezve, pedig jó ellenpont lehetne, nem voltam a helyszínen, így nem tudom, hogy jobban hanyatt kellett volna dőlni vagy leguggolni, de valahogy bele kellett volna férjen ez a félkör legalább. Azt az odafigyelést kell hogy hozzátedd a képhez, ami az audis képnél jelen van. (hegyi)

Itt megint a vágás a problémám. Most itt semmi nem függőleges és vízszintes semmivel, próbálta ezt Eszter helyrehozni, de túlságosan szűkre van komponálva ez a kép. Értem én a ritmust a két M betű között, de ebben a formában ez nekem most sem Bécset nem hozza, a McDonald’s-ot természetesen igen, de azt, hogy ezt hangulatban hová tegyem, azt annyira nem. Itt arra is akar utalni ez a helyzet, hogy igen, ez egy emelkedettebb szint, mondhatni ide úriemberek járnak. Nyilván, ez is egy groteszk dolog, hogy a McDonald’s és az úriemberség hogyan csatlakozik. Mindig szoktam nevetni azon, hogy Budapesten a Nyugati pályaudvarnál egy gyönyörű épületrészt adtak át a McDonald’s-nak, és büszkék vagyunk arra, hogy a világ legszebb McDonalds’-a címet elnyerték, de én azt mondom, hogy ez elég kétes cím. Ezek a gyorséttermek arra valók, amire, gyorsan az ember valamit tápol bennük, de furcsa nekem ez az egész archaizálás, hogy most egy régi kort próbálunk visszahozni, miközben 10 perc alatt készül el az ebédünk. Ez csak egy eszmefuttatás volt, ennek a képnek ehhez nem túl sok köze van, de talán annyi igen, hogy a kép aljából azért hiányzik, mert az állásfoglalás hiányzik, az, hogy most egy mesét akarok elindítani, vagy az, hogy most ez egy kritikai hang akar lenni, hogy itt most a fiatalok buliznak, és az a cél, hogy ezt mutassam meg, és őket hívjam be a McDonald’s-ba, vagy az 50-es korosztály is felfedezte magának, operalátogatás után, szóval nem tudom mi az irány, ebben kellene nekem segítség, ezt most ez a kép nem mutatja meg. Ismétlés. (hegyi)

Nagyon szép, és nagyon lírai ez az üzenet, nekem szűkre szabott ez az egész, de András tudja, hogy mi volt itt jobbra és balra még pluszban. Nagyon feszes, de az, ami az ablaknál létrejött, rendben van. Ha már ennyire feszesre vágtunk, akkor a kép aljából simán lehetne vágni egy másfél ujjnyit legalább, és akkor a tömegelhelyezés talán jobb lenne. Ha már ezt az ajtót elkezdtem körbevágdosni, akkor az aljából is simán lehet vágni, az a rész nekem nem tesz hozzá. Minden esetre, nagyon izgalmas az, amit itt megfigyelt András, a három csillag ettől függetlenül megvan, a vágással még kellene dolgozni, azt még kellene gyakorolni. (hegyi)
értékelés: