Elemzés

Mariann, az a helyzet, hogy maga az ötlet tetszik, jó ez az árnyékos meglátás, de arra oda kell figyelni, hogy mi is a fő üzenetrész. Ez az ág lenne az üzenet, ami a központi figura, és ami ott a kép bal oldalán pótlólagosan vékonyabb ágakkal belóg, azt én lehet, hogy kivettem volna ebből, persze még exponálás előtt, és akkor izgalmasabb lenne az egész. Neked is jobban adná azt, hogy például ezt a fő ág formát a kép sarkához esetleg meg lehetne próbálni kifuttatni. Olyasmi ez az egész, mintha egy fotogrammot látnánk, de mégsem, érdekes. Tőlem egy picit távol áll. El tudom képzelni ezt mondjuk egy dekorációs elemként, vagy ruhatextil festésnél is, vagy csomagoló anyagnál, szóval egy valamilyen doboznak a borításán, szóval sok mindenben el tudom képzelni, de ezek alkalmazott területek, önmagában, mint kép, így, ebben a formában nekem még nem elég. A tér kihasználása jó kérdés, ha esetleg háromszor-négyszer ekkora térben a képnek az egyik sarkánál átvonul az egyik minta, és a többi megmarad monokróm színben, hogy az mit mutat. Ezzel el lehet kezdeni játszani, mint térrendezés, és akkor önmagában a kép is elkezd működni. Így olyan, mintha egy csomagoló papírból egy darabot kivágtam volna. Ezt azért adnám vissza ismétlésre, mert komolyan kérem Marianntól, hogy ezzel foglalkozzon. Kezdj el ezzel az árnyékjátékkal dolgozni, hogy a kompozíciót gyakoroljuk. Ismétlés. (hegyi)

Itt sokkal jobban látjuk azt, hogy miről is akar István beszélni ezekkel a hegycsúcsokkal, és nagyon örülök, hogy a háttérben meseszerűen a felhők fölé emelkedik egy másik hegyvonulat, úgyhogy ez egy jó meglátás, és mint természetfotó rendben van. Nyilvánvalóan vannak technikai akadályok, gondolom, ez a fényképezőgépből adódik, hogy nem teljesen karctűéles az egész, és kicsit fátyolos a fénye, de tulajdonképpen az egész, mint üzenet, rendben van. A technikáért azért nem vonok le, mert most az van, amivel dolgozunk, ezt adja a gép. Majd az utómunkával lehet, hogy érdemes lesz foglalkozni a későbbiekben, de a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Mediterrán szendvics (2002-2003).

Az előző képekből az ember már azt gondolná, hogy ez is valamilyen számítógépes kutya, de aztán kiderül, hogy nem, ő egy valós szereplő, csak ettől a montázs megoldástól, főképp a középső képen, furcsán jelenik meg. Hozzám a harmadik kép áll a legközelebb, egészen Csontváry hatású üzenet, nagyon-nagyon furcsa fényviszonyokkal, nagyon érdekes az, amit ott látok. Nagyon tetszik ez a kubista megközelítés. A második kép azért idegen nekem, miközben a helyszín, a helyzet nagyon érdekes, mert itt a kutya elhelyezése fura. Az látszik, hogy fényviszonyban ő valahonnan máshonnan került ide, és ha már ezt ide raktuk, akkor miért pont oda a csatornafedélhez? Lenne a képen más olyan hely, ahol tömegelhelyezésben jobbat mutatna. Az első kép pedig nagyon finom ezekkel a rétegekkel, nagyon izgalmas, ahogy terek nyílnak a tűzfalnál, ez is rendben van, de ez nekem egy kicsit zaklatottabb, zavarosabb formavilág, mint a harmadik kép. Azon összeállt a ritmus. Érdekes, hogy ez nem először van a képeknél, amikor több képet kapunk ugyanarra a ritmusra felfűzve, hogy a harmadik-negyedik kép körül kezd valahogy összeállni a dolog. Nekem a harmadik kép önmagában megáll. Nekem megvan a három csillag erre a mesére a házi kedvenccel, és megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Nézd itt vagyok, ez az életem
Fekete, Vörös, Kék
Álmodom s nem ébredek
Csak ez maradt, ez a Fekete, Vörös, Kék
(Republic)

Gyönyörű az a szín játék, ami itt létrejön, egészen fantasztikusak ezek a kékek, lilák, vörösek, szóval egészen megkapó. A kompozíció is izgalmas, egy kicsit talán a képnek a bal oldalához még valamennyit adtam volna, egy ujjnyit talán még hozzá lehetett volna gondolni, és akkor lehet, hogy ez a ritmus még erősebb. Ha volna ott még az eredeti kópián, akkor érdemes lenne megnézni, hogy az mit mutat, de tényleg nagyon szép a rajza ennek. A fán lévő forma, fészek, vagy növény, mint egy fekete hold vagy napkorong áll ezen a képen, egészen fantasztikus. Ehhez a színhatáshoz, és formavilághoz távoli rokonként Kandinszkyt tudnám említeni, szóval nagyon tetszik a dolog. A zenei idézettel én azért nem tudok mit kezdeni, mert én ezt a zenekart annyira nem ismerem, de a kép maga önmagáért beszél, rendben van. Megvan a leckemegoldás is, mert többféleképpen szerepel itt az idő, mint fogalom, egyrészt ugye ez idő múlása, és ennek több féle gondolati síkja is megjelenik, úgyhogy köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:    

Hiába, no, az ízlésformálást időben köll kezdeni.

Tökéletesen rendben van a megfigyelés, ezek a babák tényleg szörnyűek, ez elég erősen jellemromboló játék kategória, de a környezetet nem teljesen értem. Jó, értem a tükröződést, olyan, mintha ezek korcsolyáznának, de akkor legyen ez a póz, és akkor a háttérből próbáljak meg minden olyan helyzetet kivenni, ami indifferens, és nem oda való üzenet. Itt az ablakra gondolok, az ablakból lógó táskára, ami belóg, tehát vannak ott olyan ritmusok, ami nem erősítik ezt az üzenetet. Még egy dolog: a színvilág. Erre az édes színvilághoz még rá kell gyúrni, tehát itt csillogjon és legyen fényes minden, mert ez a barna nagyon fád, fáradt szín. Ez most nekem, főleg a vakuzással, inkább a szoció felé viszi el, mint a giccset emelné ki. A giccsnek csillognia kell, édesnek kell lennie, mint a mignonnak, erre még rá kell tudni dolgozni. Ajánlom figyelmedbe Jeff Koons munkáit, érdemes átpörgetni az ő anyagait, ő nagyon elmélyült a giccs problematikájában. Nem azt mondom, hogy őt kell utánozni, de érdemes arra odafigyelni, hogy mi az, amire ő a hangsúlyt teszi egy giccs ábrázolásánál. A mesét el kell indítani. Az jó ötlet, hogy tükröződünk, és jó az, ha ez egy modernkori Hattyúk tava, de akkor ezt a sztorit meséld el. Ahogy itt látom, három babáról van szó, a harmadik nagyon elosont. Ha ez a három nővér, akkor mutassa be a csehovi Cseresznyéskertet. Ismétlés. (hegyi)

Sóstó ZOO, Nyíregyháza

Gábor, ez egy nagyon érdekes sorozat lenne. Ahogy eddig túlbeszélted, most ez nekem egy kicsit kevés. A három képből az első olyan, mintha egy régi-régi National Geographic videóból lenne kimásolva, a második kép izgalmasabb, ott van egy kommunikációs helyzet, és a harmadik kép az, ami nekem a legtöbbet mondja erről a történetről, amit itt értenem kellene, ha már Gyerekkor lecke. Tehát az első kép nekem felejthető, a másodikban megvan a személyesség, a harmadik kép jól indít egy történetet, de most, ha képsorban gondolkodom, akkor a harmadik kép után kellene még valaminek történnie. Nem vagyok biztos abban, hogy ez képsor. Ha az, akkor meséld el a sztorit, magában az állatkerti látogatásban, ha pedig Gyerekkor lecke, és egy képről beszélünk, akkor a harmadik képet kellene egy kicsit gatyába rázni kompozícióban. Jó ez az ábrázolás, hogy itt van ez a maci, az is jó, hogy a gyerek tükröződik az ablakban, az nem túl szerencsés, hogy pont a maci arcán van a pólója, mert ez a macit nehezen felismerhetővé teszi. Nyilvánvaló, hogy ezek nem olyan könnyen kiexponálható helyzetek, de lehet, hogy érdemes lett volna ezzel a kompozíciós játékkal foglalkozni még többet, hogy a kisember és a maci, tehát a vágy tárgya és maga a főszereplő, a fogság és az, amit a gyerek ebből nem nagyon vesz észre, hogy ez a maci ennek nem biztos, hogy annyira örül, hogy ő be van ebbe az üvegkalickába zárva. Ebben látnám a továbblépés lehetőségét. Az első két képre azt kell, hogy mondjam, hogy ezek sem tónusban, sem kontrasztban, sem színvilágban nem helyesek, a koszos az üveg tónust csökkentő hatását korrigálni kellene. Ha szubjektív nézem a kérdést, a harmadik kép az, amivel én foglalkoznék. Ha esetleg a tarsolyban van még erről valami, akkor próbáljunk meg keresni erre megoldást. (hegyi)