Elemzés

Álomfogó (ismétlés)

Tehát a Mariann három hónapja küldött egy Álomfogó című leckét, amit akkor elemeztünk is, és igazándiból azt hiányoltuk, hogy miért és hol szerepel benne a vágy, és ennek a javítását küldte el hozzánk a Mariann. Én azt rögtön mondom, hogy az a logika, amit ő követ, hogy a tárgy szempontjából nézi azt a fekhelyet, amin ő alszik, tehát mintha a tárgy figyelné az ágyat, majd az ő álmát, amikor elalszik, maga ez a meglátás az jó és tetszik. Ami nem tetszik, az pont a vágás, ahogyan belevág ezekbe a kis tollvégződésekbe, ami azért jellegzetes része ennek a kis szerkezetnek, a kép bal alsó sarkán, tehát hogy erre nem ártana odafigyelni. Nem adom vissza ismételni ezt a leckét, mert szerintem ebből az álomfogó témából nem nagyon lehet többet kihozni, és ez azért van, mert ez a tárgy ez önmagában egy nagyon erős szimbólum, és egy ilyen tárgy fotózása az nem a legegyszerűbb feladatok közé tartozik. Én elfogadom ezt javításnak, de arra figyeljél, hogy a tárgyat, amit be akarsz mutatni, ha nincs extrém indoka, akkor ne vágjuk. (szőke)
értékelés:

Vidor
Vidor
Vidor
Nyár, Nyíregyháza, Vidor fesztivál.

Ez egy képsor a talp leckére, és igazából én értem, hogy ez egy képsorozat, hogy a talp köré van szerkesztve, értem, hogy a középső képpel kapcsolja össze, ezekkel a rajzkrétákkal, táblakréták ebben a dobozban, és mégis ebből a hármas sorozatból az utolsó vagy az első kép az, ami értékelhető, vagy próbál ennek a leckének megfelelni. Mostanában nagy divat ez a dekomponáltság, hogy mindent dekomponáltan komponáljanak az alkotók, és a hármas tagolásnál is azt érzem, hogy ez a triptichon is egy dekomponált triptichon, és nekem nem áll össze ez a sorozat. Még akkor sem, ha tudom, hogy a rajzkréták vannak a középpontban, és a leirat mondja a nyíregyházi Vidor fesztivált, és én elég sokszor léptem fel ezen a fesztiválon, és azt a hangulatot, ami ott volt, amit az nekem adott, azt itt nem fedeztem fel. Nem tükrözi azt az élményt, ez nekem lehetne bárhol is, és a talp házi feladattal ha akarsz még foglalkozni, akkor ezt visszaadnám ismétlésre. Nem érzem azt, hogy egy történet épülne itt, hogy ha elfogadom az első-második kapcsolódását, akkor a harmadik ehhez nem megy, tehát a két széle ennek a triptichonnak nem lép tovább. (szőke)

talán javítás talán

Nagyon örülök, hogy egy mozgófilm érkezett megint, azért annyit had mondjak el zárójelesen, hogy a mesterem, akit Szlávik Lajosnak hívnak ő festészettel és szobrászattal is foglalkozott, és ő mondta azt valamikor a nyolcvanas években, hogy a világ már megváltozott, az a szobrász, aki láncfűrészt vagy ilyen sikítókat használ a szoborhoz, az már nem a szobor élményéért készíti azt a szobrot, hanem azért, hogy minél hamarabb elkészüljön, és ez már nem teljesen arról a történetről szól. De ezt tényleg csak zárójelben jegyeztem meg. Nem emiatt fogok javaslatot tenni a filmre, csak a film közepén lehet látni ezt a láncfűrészt. Bele is kell ebbe a láncfűrészbe kapaszkodnom, mert egy hármas tagozódású történetet látunk, az középső részben, ahol a láncfűrész hangja nagyon intenzíven jelentkezik, ott nem igazán értem, hogy miért ferde a kamera. Sejtem, hogy egyszerűen le lett rakva, de nem értem, hogy mitől dekomponált. Nekem nagyon kuszának tűnik az a rész és valamilyen szinten a bevezető rész sincs teljesen magadon átszűrve; és a harmadik részben, ami egy ilyen diaporámaszerű, zenére képesített történetmesélés a film, és tulajdonképpen onnan kezd el érdekes lenni, de amint az elindulna már vége is lesz. Tehát örülök, hogy küldted ezt a filmet, de azt szeretném mondani, hogy jó lenne ha átgondolnád, hogy mit mihez kapcsolsz, filmes szempontból ezt nem tudom 100 %-ig értelmezni. Nem értem a tagozódást, nem értem a kiválasztásokat ebben, és nekem nem áll össze ez a film egy üzenetté, abban az értelemben, hogy bevezetés, tárgyalás, befejezés. A szándékot értem, csak igazából nem szervülnek össze a dolgok. Pl. a hangsávban sem értem, hogy a láncfűrész miért ilyen iszonyatosan félelemkeltő, közben úgy tűnik, hogy egy csoda, egy szobor létrejötte az, amit a film vállal. Én azt mondom, hogy egy picit értékelj dolgokat magadban, foglalkozz még ezzel a feladattal, én ezt visszaadnám javításra. (szőke)

Csüccs

Kedves Bogi, nagyon szépen köszönjük a képet, és már kezdtünk aggódni, hogy elfelejtettél minket, hiszen tudod, hogy milyen fontos nekünk mindenki az estiskolában. Ha jól sejtem valahol külföldön lehetsz, talán Franciaországban. Én nagyon szeretném, ha az egészalakos portré leckére küldenél egy olyant, ami az az igazi Bogis kép, és ezt én ebben a formájában a szorgalmik közé tenném, mert nem teljesíti 100 %-osan a lecke kategóriáját. Úgyhogy Bogi továbbra is várom az egészalakos portréra a házi feladatodat. Örülök, hogy küldtél képet nekünk. (szőke)

Bezzeg az én időmben!
Nagymamám mesél.

Én azt gondolom, hogy ehhez a képhez én nem nagyon tudok mit hozzátenni – nagyon szeretem. Érdekes a megválasztása a kamerapozíciónak, ahogyan felnéz a fotós a modellre. És mintegy karmesterre, egy zongoraművészre odafigyel, és pont az, hogy a mögötte lévő falfelületek ezt a szép fehér hajkoronát összemossák, és ettől az egésznek van egy pici, furcsa égi hangulata, amit a kötött, vagy horgolt kardigán stabilizál itt a földön. És szerintem fontos, hogy ez a pohár itt van az előtérben, az húzza helyre a háttérben a sötétben tartott kerti ablakot vagy ajtót. Én ezt a képet nagyon szeretem, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Egy gondolkodó kellékei
Éberség, éleslátás, emlékezet... titok.

Én ezt is szeretem, szorgalmira megvan az egy disznó – érdekes egyébként, és akár a csendélet kategóriájában is tudna működni ez a kép szerintem. Igen, de egy picit bizonytalan az a szalvéta, az nem teljesen van kész. Az alatt van a Béla, nem látod? (szőke-hegyi)
értékelés:

Tánc a szökőkutakkal
Ez a kép a szép környezet által keltett boldogságot sugározza számomra!

Ez is szívem csücske ez a kép, talán Nyugat-Európa lehet, nem tudom. Ha Bogi van a képen, akkor nem tudom, hogy az Ének az esőben c. régi filmre visszaemlékezve, csak egy picit balra lehetett volna ez a fellibbenő női mozdulat – ugye nagyon rímel rá az a barokk szobor ott a vízesés alatt, ugye az is emelgeti a kezét, tehát ha egy kicsit balra elmozdult volna, akkor a feltartott kéz nem akaszkodott volna bele a két esernyős hölgybe, és jobban érzékelhető lett volna a mozgás. Vagy pedig oda kellett volna menni, és elkérni azt az esernyőt és azzal csinálni ezt a mozdulatot. (szőke)
értékelés:

Gyermek-korok
Három arc, egy sors?

A gyerekek és a település nevében is szeretném megköszönni, hogy a dörögdi Vöröskeresztes Átmeneti Otthonban lakó kisgyerekekkel foglalkoztál, hogy modellt ülhettek neked, köszönöm a falu nevében is, hogy ez a kép elkészült; másrészt pedig örülök, hogy ezekkel a gyerekekkel sikerült úgy kommunikálnod, úgy kapcsolatba kerülnöd, hogy a gyerekek is hagyták, hogy a géped az ő kis belső világukkal ott az Ősök Házában együtt játszhattak, és egy nagyon jó képnek tartom ezt, nagyon pontos megfigyelés az, hogy kivártad, hogy az a pici kislány elkezdjen kommunikálni veled. (szőke)
értékelés:

Kis bot

Az István úgy látszik elkezdett foglalkozni ezekkel a faragott figurákkal, és az árnyékokkal, fényekkel, és ez egy nagyon érdekes és személyes világ. Mivel az István döntése szerint ez szorgalmi, amíg nem valamelyik kategóriára próbálja meg beküldeni, addig én ezt tiszteletben tartom. (szőke)

Kalap Simon Katinak

Egy kapcsolódás ez a kép, nagyon szép kis történetek, amikor valaki valaki más házifeladatára mintegy odaköszön, hogy szia, helló, nekem is van ilyen. Én ezt köszönöm a Dénesnek, mert fontosnak tartom, hogy nemcsak szóban, hanem képileg is odaköszönünk egymásnak, úgyhogy az egy disznó erre megvan. (szőke)
értékelés:

Brenda és mi
Brenda és mi
Brenda és mi

Nekem ebből a képsorból a harmadik és a második tetszik, de ami a legerősebb az a harmadik kép. És bár ezen nem látszik a Vera, de mégis látszik a tükröződésen, hogy az a gesztus a Verának szól, a Vera tisztelete, a Vera színháza, és a Vera történése. Mint egy road-movie-ban ez a kép is egy lakókocsiban létezésről szól, és az első képet annyiban értem, hogy az ennek a kisfilmnek a főcíme, Asimov Alapítvány című könyve, értem én, de nekem fotós szempontból a harmadik kép a legerősebb, abban van legjobban benne ebből a mostani állapotból. Remélem a Sanyiék is látják az oldalt, nézik ezeket a történeteket, a Vera képei így nagy mennyiségben nagyon pontosan érzékeltetik ezt az idegen világot, a nekünk idegen világot, ezt a létállapotot, amiben folyton úton kell lenni, tehát nagyon remélem, a Vera képei másokat is elindítanak az önkifejezésben, akik velünk itt vannak, néznek bennünket, és talán ők igazán értik ezt, mint mi, itt a mi kis Pálya utcánkban vagy Kossuth utcánkban. Hogy miért készülnek ezek a 100 %-ban szubjektív, nagyon személyes képek.
Én fontosnak tartom azt, hogy ezek a helyzetjelenségek, ezek egy szubjektív naplót alkotnak, és engem érdekel, hogy miért akkor jön ki belőlünk, hogy naplót vezessünk, amikor elmegyünk és elutazunk – mert ki vagy billenve a saját helyezetedből, a saját ritmusodból. Ez egy kibillent helyzet. A második képnél pl. noha technikai eszközöket is látunk, mégis nagyon jól látszik, hogy a könyv az egy másik világba vezet el - ott van a valaki összegubózva, a gyűrött zoknijában, és a varázslatos könyvben az idegenben még egy másik térbe álmodja át magát. Tehát a naplójelleg nyilván azért erősödik fel, mert a belső biztonságot ez adja. (szőke)
értékelés:

Szomjoltó

Fekete-fehér kép, nagyon szeretem azt, hogy a modell bensőséges helyzetében megintcsak azt mondom, a hatvanas évek gesztusa, a vízzel való játékkal van itt egy kis emlékkép. Azt had ne merjem már mondani, hogy érdekes, hogy Bara ezekkel az obeliszkekkel mennyit foglalkozik, tudom, hogy ez a kép erről a kisemberről szól, de valahogy mindig benne vannak ezek a rudak. (szőke)
értékelés:

Ssss...

Vera útiüzeneteiben a táj, ezek az azúrkékek nagyon szépek ott a vízfelület után... én ezt igazából a szorgalmiba áttenném, és ott az egy disznó megvan. Szeretem ezt a képet, de úgy érzem, hogy ebben a kategóriában, ami az utazás és hazaérkezés – azt érzem, hogy Vera ne bújj el, tudom, hogy vagy, tudom, hogy ott vagy, de ne bujkálj. Szorgalmiban egy disznó. (szőke)
értékelés:

Búcsú

Ez azt hiszem talán a Keleti pályaudvar belseje, és hát a kép címe segít, arra következtethetünk, hogy ez a személy, akit itt látunk elhaladni ezzel a kis kofferral, az már elbúcsúzott a fotóstól és már halad a maga útja felé. Szerintem amennyire az eddigi képeinél azt mondtuk, hogy jól látja meg a ritmusokat, a tömegelhelyezéseket, és a formákat; ennél a képnél nekem több problémám is van. Egyrészt nem látom az okát, hogy miért dől a horizont, engem ez így most zavar, mert várom, hogy billenjen vissza - nincs sem a tömeg, sem a kompozíció miatt indoka; másrészt maga ez a helyzet nem látom, hogy túlmutatna, azon a helyzeten, hogy igen, szokott ez előfordulni, hogy már elindultam és húzom a kis bőröndömet magam után és már azzal foglalkozom, hogy jó helyem legyen a vonaton. Nem látom itt ezt a kapcsolódást, sem a vonattal, sem mással, hogy ez mitől más, mitől személyes a Bara hol van ezen a képen. Azaz én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)

Megérkeztünk

Ez a kép egy régebbi Vera koncepcióra épül, ugye volt az a másik képe az autóbelsőből, és igazából ezt a két képet talán párban lehetne értelmezni. Nagyon ott van a logikája a képen. Mégis, talán egy kis fény jót tenne ennek a belső történetnek, sejthetően talán a kormányon csillan meg csak egy kevéske, én nem hagytam volna ennyire sziluettesre, és tudom, nagyon nehéz ilyen dokumentumhelyzetekben belenyúlni, de talán a kutyus, ami ott áll, talán még valami történést én megvártam volna, és akkor még izgalmasabb a helyzet. De a két disznó megvan. (szőke)
értékelés: