Feladatmegoldás

kék

Mariann, az a helyzet, hogy maga az ötlet tetszik, jó ez az árnyékos meglátás, de arra oda kell figyelni, hogy mi is a fő üzenetrész. Ez az ág lenne az üzenet, ami a központi figura, és ami ott a kép bal oldalán pótlólagosan vékonyabb ágakkal belóg, azt én lehet, hogy kivettem volna ebből, persze még exponálás előtt, és akkor izgalmasabb lenne az egész. Neked is jobban adná azt, hogy például ezt a fő ág formát a kép sarkához esetleg meg lehetne próbálni kifuttatni. Olyasmi ez az egész, mintha egy fotogrammot látnánk, de mégsem, érdekes. Tőlem egy picit távol áll. El tudom képzelni ezt mondjuk egy dekorációs elemként, vagy ruhatextil festésnél is, vagy csomagoló anyagnál, szóval egy valamilyen doboznak a borításán, szóval sok mindenben el tudom képzelni, de ezek alkalmazott területek, önmagában, mint kép, így, ebben a formában nekem még nem elég. A tér kihasználása jó kérdés, ha esetleg háromszor-négyszer ekkora térben a képnek az egyik sarkánál átvonul az egyik minta, és a többi megmarad monokróm színben, hogy az mit mutat. Ezzel el lehet kezdeni játszani, mint térrendezés, és akkor önmagában a kép is elkezd működni. Így olyan, mintha egy csomagoló papírból egy darabot kivágtam volna. Ezt azért adnám vissza ismétlésre, mert komolyan kérem Marianntól, hogy ezzel foglalkozzon. Kezdj el ezzel az árnyékjátékkal dolgozni, hogy a kompozíciót gyakoroljuk. Ismétlés. (hegyi)

Én mindig csak Pestről álmodom

Én mindig csak Pestről álmodom
Énnékem csak Pest a Párizsom
És az sem okozhat nagy zavart
Hogy kéklő Dunánk nem Szajnapart
Miért is lenne az...

Itt egy kicsi csalás nem ártott volna. Körülbelül 1-2 fokot az óramutató járásának megegyezően kellett volna forgatni ezen a képen, és akkor a híd ritmusa erősebbé válik, most mintha a horizont nem lenne teljesen vízszintes, lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy nem szemből készült, hanem kicsit oldalról, de az épület valamennyire mutatja, és kívánná ezt az elforgatást. Még akkor is, ha most a rakpart rész tökéletesen vízszintes, de a tömeg az, ami kívánná azt, hogy ennek az épületnek ez a híd kicsit ferdébben legyen ellenpontja. Érdekes meglátás, nagyon szépek a színek, talán ha sikerült volna 10-15 perccel korábban odaérni, akkor lehet, hogy a hídból is többet látunk, és nem csak egy nagy fekete tömeget. Az esti fotóknál erre oda kell figyelni, hogy a fényképezőgép mit tud, másrészt pedig arra, hogy az esti fotókat nem kötelezően sötétedéskor csinálják. Ez a 10-15 perc hiányzik erről a képről. (hegyi)
értékelés:

3000

Itt sokkal jobban látjuk azt, hogy miről is akar István beszélni ezekkel a hegycsúcsokkal, és nagyon örülök, hogy a háttérben meseszerűen a felhők fölé emelkedik egy másik hegyvonulat, úgyhogy ez egy jó meglátás, és mint természetfotó rendben van. Nyilvánvalóan vannak technikai akadályok, gondolom, ez a fényképezőgépből adódik, hogy nem teljesen karctűéles az egész, és kicsit fátyolos a fénye, de tulajdonképpen az egész, mint üzenet, rendben van. A technikáért azért nem vonok le, mert most az van, amivel dolgozunk, ezt adja a gép. Majd az utómunkával lehet, hogy érdemes lesz foglalkozni a későbbiekben, de a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Érdekes az, amit Gime mutat, nem teljesen tudom megmondani, hogy itt most az oszlop volt ferde, vagy a rács van ferdén fölrakva, vagy pedig valami vizuális játék miatt tűnik nekem a horizont ferdének, de valami nem teljesen kerek. Viszont maga a megfigyelés abszolút rendben van. Lehet azt mondani, hogy 10, mindegy, ki mit akar ebbe belelátni, de érdekes ez a ritmus, és jó megfigyelés. (hegyi)
értékelés:

A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3

A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3

Mediterrán szendvics (2002-2003).

Az előző képekből az ember már azt gondolná, hogy ez is valamilyen számítógépes kutya, de aztán kiderül, hogy nem, ő egy valós szereplő, csak ettől a montázs megoldástól, főképp a középső képen, furcsán jelenik meg. Hozzám a harmadik kép áll a legközelebb, egészen Csontváry hatású üzenet, nagyon-nagyon furcsa fényviszonyokkal, nagyon érdekes az, amit ott látok. Nagyon tetszik ez a kubista megközelítés. A második kép azért idegen nekem, miközben a helyszín, a helyzet nagyon érdekes, mert itt a kutya elhelyezése fura. Az látszik, hogy fényviszonyban ő valahonnan máshonnan került ide, és ha már ezt ide raktuk, akkor miért pont oda a csatornafedélhez? Lenne a képen más olyan hely, ahol tömegelhelyezésben jobbat mutatna. Az első kép pedig nagyon finom ezekkel a rétegekkel, nagyon izgalmas, ahogy terek nyílnak a tűzfalnál, ez is rendben van, de ez nekem egy kicsit zaklatottabb, zavarosabb formavilág, mint a harmadik kép. Azon összeállt a ritmus. Érdekes, hogy ez nem először van a képeknél, amikor több képet kapunk ugyanarra a ritmusra felfűzve, hogy a harmadik-negyedik kép körül kezd valahogy összeállni a dolog. Nekem a harmadik kép önmagában megáll. Nekem megvan a három csillag erre a mesére a házi kedvenccel, és megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:

3000

Borúra derű.

István, itt az a helyzet, hogy az elkötelezettséged példaértékű a magas hegyek, a hófödte tájak, a síelés és a téli sportok iránt, valószínű, hogy a cím a 3000 métert jelentheti, ami egészen extra, én még ilyen magasan saját lábamon nem voltam. A horizontra tessék odafigyelni, mert most nem értem, hogy az miért dől, az hiba. Talán, ha egy kicsit döntöttél volna a kamerán, akkor kevesebbet kapunk az égből, meg ez a vas traverz nem lóg ennyire erősen be, mert ez nekem most itt idegen. Jó, valahonnan jönnek azok a drótok, nyilvánvaló, hogy akkor ez is belekerül a kompozícióba, de itt most két eset lehetséges: vagy megpróbáljuk ezt minél kisebb hangsúlyúvá tenni, vagy pedig mutassuk meg, hogy ez mi akar ott lenni. Egyébként izgalmas maga a hely ezekkel a felhőkkel. Kicsit rendezetlen. (hegyi)
értékelés:

Hajnali...

Reakció Berecz István Hajnali meredek c. fotójára.

A leiratból próbálok következtetni, amiben azt írja Ágnes, hogy ez a Pistának a Hajnali meredek fotójára egy reakció. Nagyon örülök annak, hogy ilyen kölcsönös kereszthivatkozások vannak, de a hivatkozott képet értem, ezt viszont nem. Nyilvánvaló, valamilyen pajzán utalás akar ez lenni, próbálom itt a formákat értelmezni, hogy ez valamilyen testrész akar lenni, vagy valami átvittebb értelmű üzenet, de azon kívül, hogy látok egy kört, meg egy valamilyen szögletes formát a képnek az ellentétes oldalán, ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Ez itt valami, régen volt Játék a betűkkel, Egri István vetélkedő, és annak volt egy paródiája, amiben azt írták, hogy a megfejtés a Dalai láma lúdtalpbetétje. Szóval ez is bármi lehet, így most ebben a formában nem tudok mit kezdeni vele. (hegyi)

3 éves kortól

Hiába, no, az ízlésformálást időben köll kezdeni.

Tökéletesen rendben van a megfigyelés, ezek a babák tényleg szörnyűek, ez elég erősen jellemromboló játék kategória, de a környezetet nem teljesen értem. Jó, értem a tükröződést, olyan, mintha ezek korcsolyáznának, de akkor legyen ez a póz, és akkor a háttérből próbáljak meg minden olyan helyzetet kivenni, ami indifferens, és nem oda való üzenet. Itt az ablakra gondolok, az ablakból lógó táskára, ami belóg, tehát vannak ott olyan ritmusok, ami nem erősítik ezt az üzenetet. Még egy dolog: a színvilág. Erre az édes színvilághoz még rá kell gyúrni, tehát itt csillogjon és legyen fényes minden, mert ez a barna nagyon fád, fáradt szín. Ez most nekem, főleg a vakuzással, inkább a szoció felé viszi el, mint a giccset emelné ki. A giccsnek csillognia kell, édesnek kell lennie, mint a mignonnak, erre még rá kell tudni dolgozni. Ajánlom figyelmedbe Jeff Koons munkáit, érdemes átpörgetni az ő anyagait, ő nagyon elmélyült a giccs problematikájában. Nem azt mondom, hogy őt kell utánozni, de érdemes arra odafigyelni, hogy mi az, amire ő a hangsúlyt teszi egy giccs ábrázolásánál. A mesét el kell indítani. Az jó ötlet, hogy tükröződünk, és jó az, ha ez egy modernkori Hattyúk tava, de akkor ezt a sztorit meséld el. Ahogy itt látom, három babáról van szó, a harmadik nagyon elosont. Ha ez a három nővér, akkor mutassa be a csehovi Cseresznyéskertet. Ismétlés. (hegyi)

Maci
Maci
Maci

Sóstó ZOO, Nyíregyháza

Gábor, ez egy nagyon érdekes sorozat lenne. Ahogy eddig túlbeszélted, most ez nekem egy kicsit kevés. A három képből az első olyan, mintha egy régi-régi National Geographic videóból lenne kimásolva, a második kép izgalmasabb, ott van egy kommunikációs helyzet, és a harmadik kép az, ami nekem a legtöbbet mondja erről a történetről, amit itt értenem kellene, ha már Gyerekkor lecke. Tehát az első kép nekem felejthető, a másodikban megvan a személyesség, a harmadik kép jól indít egy történetet, de most, ha képsorban gondolkodom, akkor a harmadik kép után kellene még valaminek történnie. Nem vagyok biztos abban, hogy ez képsor. Ha az, akkor meséld el a sztorit, magában az állatkerti látogatásban, ha pedig Gyerekkor lecke, és egy képről beszélünk, akkor a harmadik képet kellene egy kicsit gatyába rázni kompozícióban. Jó ez az ábrázolás, hogy itt van ez a maci, az is jó, hogy a gyerek tükröződik az ablakban, az nem túl szerencsés, hogy pont a maci arcán van a pólója, mert ez a macit nehezen felismerhetővé teszi. Nyilvánvaló, hogy ezek nem olyan könnyen kiexponálható helyzetek, de lehet, hogy érdemes lett volna ezzel a kompozíciós játékkal foglalkozni még többet, hogy a kisember és a maci, tehát a vágy tárgya és maga a főszereplő, a fogság és az, amit a gyerek ebből nem nagyon vesz észre, hogy ez a maci ennek nem biztos, hogy annyira örül, hogy ő be van ebbe az üvegkalickába zárva. Ebben látnám a továbblépés lehetőségét. Az első két képre azt kell, hogy mondjam, hogy ezek sem tónusban, sem kontrasztban, sem színvilágban nem helyesek, a koszos az üveg tónust csökkentő hatását korrigálni kellene. Ha szubjektív nézem a kérdést, a harmadik kép az, amivel én foglalkoznék. Ha esetleg a tarsolyban van még erről valami, akkor próbáljunk meg keresni erre megoldást. (hegyi)

Fogságban

Érdekes meglátás, jó az üzenet, de nem értek egyet a képkivágással. Kellene a honnan-hová ábrázolása. A kép aljánál én nagyon szűknek érzem ezt a teret, kell azt érzékelnem, hogy ez a tollas ütő valahova felakadt. Most ebben a képkivágásban olyan szűkre vágtad, hogy most nem tudom, hogy fentről nézünk lefelé, vagy lentről fel, valahogy ezt nem ártana mutatnunk jobban. Oldalirányban rendben van, a kép tetejénél is, a kép aljánál nekem ez nagyon szűk. De maga az, hogy ebben a téli tájban egy nyári sportot idéző tollaslabdaütő van fölakadva, ez jól jellemzi azt, amikor az ember a vakáció utolsó pillanataiban dühödten dobja félre a játékeszközt, mert kell menni a suliba. Tetszik a dolog, de a kompozícióval nem értek egyet. (hegyi)
értékelés:

ÁRTATLANSÁG 1-2

Mediterrán szendvics (2002-2003)

Igen, itt megint egy computergrafikás megoldást kapunk, szemben az akttal, itt most ez számomra kevésbé idegen, kicsit furcsa, de mégiscsak, ebben az aspektusban, pontosan attól, hogy ezek a kis puttók viszonylag extrém dolgokat csinálnak: fegyvert fognak meg gitároznak, halat esznek, azáltal, hogy ez egy imitáció, elveszti a tárgyiasságát, azt az utalási réteget, ami tulajdonképpen kétségeket von a kisgyermekek fotózása köré, amikor őket aktban ábrázoljuk. Itt most ez nem okoz zavart, kicsit olyanok inkább ezek a szereplők, mintha valamilyen kaucsuk babák lennének, ettől kevésbé idegen számomra, mint az előző akt képpárnál. Jó ez a játékhelyzet, ami az első képen van a lóval, jó a domborművön az az utalás a puttókra, mintha az a puttó kelt volna életre a pisztollyal. A következő képen szintén egy vidámparki helyzetet látunk, a vurstliban vannak ezek a figurák. Ez az egész a gyermekkornak nem a pozitív élményét hozza, van ebben egy lázas állapot is, amikor az ember az álmaiban és a rémálmaiban, a meséiben bolyong, amik összekuszálódnak és a pozitív élmények közben rávicsorog egy-egy ilyen mesefigura. Nekem ez a szín- és formavilág inkább erre utal, kicsit apokaliptikus helyzetet hoz. Izgalmas, érdekes megközelítés. Azért tetszik, mert ezt az anti-mese helyzetet hozza, ezt a rém-mese történetet, sok emléket felszakít, ahogy féltem a farkastól, vagy nem voltam biztos a Jancsi és Juliska történetben sem, és a csúcs a szellemvasút volt, de érdekes módon a klasszikus lovas-hintós bólogatós körhintára nem mertem felülni soha. Lehet, hogy azért, amit itt látunk a képen megvalósulni? (hegyi)
értékelés:

csendespihenő

Szép a kép, szépek a színek, a ritmusok, bár én kicsit szűknek érzem a vágást, mert ezek az átlós vonalak, meg maga a körgyűrű, ami a vízben a hullámokkal létrejön, ahogy úszik ez a madár, ezek a ritmusok jó lenne, ha nagyobb lendületet tudnának adni, mert ezek a vízben fodrozódó hullámok adják az egésznek a mozgás- és a térélményt. Ha nagyon szűkre vesszük, akkor már elkezd felerősödni, hogy biztos-e, hogy ez az optimális nézőpontja egy ilyen kacsának? Ebben a rövidülésben a saját teste takarja azt, ami a legfontosabb formai jegye: a hosszú csőr, a fejforma, a farktollak, itt most egyik se szerepel. Ha most ilyen szubjektív ábrázolást veszünk, akkor a környezetnek a szerepe jelentősebb kell legyen. Amivel nagyon nem értek egyet, az a lekerekített képsarok. Ez olyan, mintha édesanyám fotóalbumát mutatnám, ott voltak ezek a képtartó papír háromszögek, amikbe be lehetett bújtatni a képeknek a sarkait. Most nagyon ezt az élményt hozza, csak nem nagyon látom ennek az értelmét, hogy mi az oka. Esztétikailag nincs magyarázat rá, semmi nem indokolja, ráadásul ahány oldal, annyi féle háttér, itt most a mi szürke hátterünkhöz képest ez a fehér kiugrik, olyan, mintha egy műköröm lenne, szóval idegen, nem tartozik a képhez, én nem javaslom ennek a használatát. Tehát az ötlet jó, a vágással nem értek egyet, ez most egy egy csillagos megoldás. (hegyi)
értékelés:

Éva

Sziasztok, nem sikerül az egész alakos kép, ezért tettem be szorgalmiba ezt a fotót magamról. Ha egészben nem is, félig látszódjak. (A Hegyi pedig betette leckébe, hogy elemezze.)

Én tettem ezt a képet leckébe, hogy tudjak róla beszélni, mert a Szorgalmikról én ritkán ejtek szót, mert az a ti kommunikációtokat erősíti, és nem kell nekem mindig mindenbe beleszólni, viszont erről a képről szerettem volna beszélni. Minden adott ahhoz, hogy ez egy izgalmas fotó legyen, és mégis valahogy bátortalannak érzem a megoldást. Jó ez a pad, jó a háttérben az ernyő, majdnem jó helyre ült be a modell, az érdekes kérdést vet föl, hogy hova teszem a fejem és hol takarom ennek az ernyőnek az összeeresztéseit, de ez még elmegy. Valószínű, hogy kedvenc hely, valami olyan éttermi egységnek a külső része lehet, ahol esetleg több időd szívesen eltöltött az alkotó, tehát valamilyen kötődés biztos van, ezt erősíti az a póz, ahogy ő itt megjelenik, viszont a ruházat mindig fontos. Nyilvánvaló tél van, téli kabátban járunk, ezek általában sötét színűek. Most ez egy olyan helyzet, ahol egyébként volt fény, mert ez a napernyőn jól látszik, a háttérben lévő fákon is látszik, és mégsem a világosságot és fényt kereste az alkotó, hanem beült ebbe az árnyékos, sötét helyzetbe. Ettől a test formái, a kar, a kabát sötét színe miatt nem jól érthető, ettől ez az egész kompozíciós helyzet egy nagy fekete, sötét folttá válik. Megérné a dolog azt, hogy ezeken az önábrázolásokon gondolkodj még, mert a legkönnyebben mégiscsak saját magaddal tudsz dolgozni, miközben az önábrázolás nem egy könnyű téma. Magadat ismered, ha idegen modellel dolgoznál, az még plusz kérdéseket fölvetne, és egy másik modellel dolgozva az ember valamilyen elvárásnak lehet, hogy meg akar felelni. Magaddal szemben ezek a saját elvárásaid, nincs bekapcsolva egy másik ritmus. Ezét fontos, hogy az önportréval dolgozz, még pluszban azért is, mert a saját ábrázolásnál nem kapcsolódik be olyan hang, ami azt mondja, hogy „hát megengedhetem-e azt, hogy alsó gépállásból fotózzam”, vagy „megengedhetem-e azt, hogy ellenfényes legyen”, hiszen a Cyrano-effekt, tehát az ember saját magával nagyon sok mindent megtehet. Én szeretném azt kérni, hogy még ezzel dolgozz, legfőképp azért, mert itt nem az őszinteséggel van probléma, hanem a technikai minőséggel, és azzal, hogy hogyan formálod a környezetedet. Semmi nem indokolja, hogy ennyire sötétben tartsd magad, te vagy a főszereplő, nem a sátor, nem a háttérben lévő padok, a fák, hanem te magad. Ez egy olyan portrénak tűnik, hogy az általam kihasított rész a térből jellemez engem, pedig nem: te, saját magad jellemzed saját magadat. Ismétlés.

örök élet

Ha jól látom, itt babkávé szemek vannak, vagy lehet, hogy ez valamilyen termés, más növénynek a magjai, tulajdonképpen mindegy is, és ebbe van elültetve egy cserép, és abba egy lámpaizzó. Itt a kommenteknél megtudtuk a szekértőtől, hogy ez egy autó lámpájának az izzója. Az az érdekes, hogy Mariann érezte, hogy jó lenne, ha valami fénytani helyzet is létrejönne, és itt a háttérben valamilyen világítási trükköt alkalmazott is, ami nagyon jót tesz ennek a képnek. Ami magát az üzenetet illeti, kicsit rendezetlen a dolog abban a tekintetben, hogy azt az üvegfelületet, ami a háttérben van, érdemes lett volna lepucolni, mint ahogy az izzólámpát is. Ha egy ilyen fogalmazást hozok, akkor épp elég, ha a magok azok, amik egy rendezetlenséget hoznak létre, de magának a fő formának tisztának és rendezettnek kell lennie. Miközben az ötletet értem, de kivitelezésnél ezek a nyomok nekem bajosak, erre érdemes lenne a jövőben odafigyelni. Mariann, próbáljuk meg ezt még egy kicsit rendbe tenni esztétikailag, lehet, hogy ezt a cserepet lehetne cserélni valami izgalmasabb formára, nem pont erre a műanyag cserépre, és jó lenne, ha a háttér rendezve lenne. Én arra kérlek, hogy ismételd meg ezt a képet, azért, mert az ismétléssel fogsz eljutni arra a következtetési helyzetre, ami esetleg még plusz ötleteket is bekapcsolhat nálad, hogy mi az, ami még izgat ebben a képben. Tessék odafigyelni azokra a nagyon halvány kis foltokra, amik a háttérben megvannak, a kép bal oldalán is van valami fehér négyzet. Ezeket érdemes megfigyelni az exponálásnál, felteszed állványra a gépet, és figyeled, hogy mi fog létrejönni, ha mozgatod azt a tükröt. Megérné, hogy egy ismétlést kapjunk, akár a cserép teljes átcserélésével valami másra. (hegyi)

A folyó

Ami a nézőt első sorban meghökkenti ennél a képnél az, hogy azzal a perspektivikus ábrázolással, ami a képen létrejön, tulajdonképpen a fent és a lent fogalma cserélődik föl, és ha az ember nagyon akarja, akkor ez a lépcső vezethet lefelé is, bele a vizekbe, de fölfelé is, akár az égbe is. Nagyon érdekes ez a ritmus, ami itt a kép alján létrejön, és ez a kép csak abban a formában értékelhető, hogy a kép tetejénél ott van a túlsó part. Ha ezt a partot levágnám, akkor érdektelenné válna az egész, nem lenne erős a bravúr sem. Valamilyen viszonyítási rendszert mindig ki kell alakítani, amikor az ember képekben gondolkodik, hogy mihez képest ábrázolja azt a valamit. Önmagáért valóan ez a lépcső nem lenne túl sok, vezet bele a vízbe, és kész. A túlsó part az, ami tömegében is, ezzel a fölső vonallal, rendbe hozza ezt az egész kompozíciót. Azon lehet vitatkozni, hogy kell-e a fölső parthoz az autók ábrázolása, én azt gondolom, hogy igen, sőt még egy ujjnyit talán kellett volna esetleg odarakni, és akkor ez az egész ritmus még erősebb lenne. Így most ezek az autók a másik oldalon tényleg elég nehezen érzékelhetőek, de annyit engedjünk mindig meg, hogy ez nyomtatásban, egy nagyobb méretben biztos, hogy mást mutatna, mint így a képernyőn, ebben a méretben. A vízszintesekkel nem árt, ha megbarátkozol, Ágnes, elég lett volna, ha egy 5 centivel elmozdulsz balra, és akkor ez az egész helyzet rendbejön. Itt most az az állapot állt elő, hogy nem teljesen középen álltál a lépcsőnél, és ebből kifolyólag ez a pespektívikus helyzet elmozdult, a tengelyéből kifordult egy picit, és ettől bizonytalanodik el az, hogy mi vízszintes és mi függőleges, miközben a valóságban a vízszintesek vízszintesek, ha megnézzük a lépcsőt, de a korlátnak a vonala a kép határánál nem ugyanazon a magasságon megy ki. Erre érdemes lenne odafigyelni. Én most azért adok erre kettő csillagot, mert ezek azok a ritmikai ügyek, amik érvényessé tesznek egy kompozíciót. Ha ez nincs rendben, akkor az kérdéses, hogy miért nem figyeltünk erre oda. Pontosítás, pontosítás, ez a jelszó. (hegyi)
értékelés: