Drámai a kép. Gyerekkorunk meséje, nem tudom ezt hol találta Mariann, hogy ez katonai laktanya lehet, annak az óvodája, vagy micsoda, de a pusztulással az elmúlt 20 évünk pusztulását is hozza ez a kép. Nagyon sok minden párhuzam eszembe jut, az az értékválság is, ami abból jön létre, hogy kidobunk régi dolgokat, és nem jönnek helyére tartós újak, csak a pillanat, és ezek még mindig itt vannak. Ez nem azt jelenti, hogy ezek jók voltak, vagy ezek voltak az első osztályú dolgok, mert nyilvánvaló, lehet azt mondani, hogy Disney ezt jobban rajzolta volna meg, de mégis azt gondolom, hogy az érdekes, hogy ezek a fali festmények milyen sorsra jutottak, amik gyerekkorunknak olyan meghatározó élményei voltak, amikor ültünk a kis sámlin az óvodában. Nagyon jó leletmentés. Persze a helyzet adta azt, hogy hogyan lehet ezt megvilágítani, itt ezzel van egy kicsi problémám, lehet, hogy ezt nem ártana korrigálni. A leckemegoldás megvan, de Mariannak is azt mondom, hogy ettől még legyen olyan kedves, és ezt a leckét dolgozza tovább. (hegyi)
értékelés:
halálra ítélve
Színes történet
Egy öt képből álló fotóetűdöt kapunk, és az utóbbi idők egyik legátgondoltabb képsorát látjuk. Esztétikailag is egy nagyon jó ritmust hoz. Nagyon nehéz a vöröset fotózni digitális géppel, tessék megnézni, hogy a zöldben sokkal több tónusérték tud szerepelni, mint a vörösben, főleg a csúcsfény-közeli állapotokban. Ez nem a fotós hibája, ez sajnos a technikáé. Ezt ha analógban is megcsinálná Tamás, akkor nagyon izgalmas dolgot kapna. Ha megfigyeljük, a csúcsfényeknél a vörös elkezd meszelődni, amíg ez a zöldnél nem jelentkezik. Abszolút érthető az, hogy ki a férfi, és ki a nő ebben az etűdben, és ez egy szerelmi sorozat, egy megismerkedés. Nagyon érdekes a szerepcsere, ami létrejön a képnél, hogy a maszkulinabb formát ez a zöld forma miképpen fogadja be, és hogyan alakul ez az egész át. Ez csak egy értelmezés a sok közül, és lehet, hogy valaki ebben csak gyűrött papírokat lát, nekem ennél többről szól. Remélem, hogy jól értem ezt az egészet, olyan, mint egy randevúnak a meséje. Nagyon köszönöm, megvan a leckemegoldás is, de ez ne tartsa vissza Tamást, hogy ilyen etűdökben gondolkozzon, mert van ennek létjogosultsága. (hegyi)
értékelés:
és most jöhetnek a kísértetek
Ebben a lépcsőházban lakom. Ott, legfelül. Szinte sosem találkozom senkivel. Csönd van, és félek.
Nagyon szép ritmus, tulajdonképpen nem rossz a kompozíció, bár a tömegelhelyezéssel vannak problémáim. Azt nem tudom, mert nem voltam itt, hogy mekkora hely van a képnek a bal oldalán még. Az első megközelítésem az lenne, hogy a kép bal oldalához kellene még valamennyi, hogy ez a nagy szürkébe forduló terület a sötét felülettel egy kétharmad–egyharmadhoz jobban húzó ritmust hozzon ki. A másik pedig az, hogy ha ott nincsen hely, akkor viszont vágjak precízebbre, akkor hozzam meg úgy a döntést, hogy ahogy a korlát árnyéka a falon rajzolódik, ahol az kifut a képből, ott lehet egy vágást hozni. Esetleg még a másik irányba is el lehet mozdulni, hogy csak jelzésértékű legyen ez a világosabb rész, és a nagy sötétséget, magát a félelmet ábrázolni jobban, nem tudom, mennyi hely van itt a tető alatt, abból többet adnék. Itt most kicsit billeg ez a kompozíció. Ahogy olvasom, itt lakik Mariann, ezzel még lehet játszani, lenne is értelme, az árnyékokkal még létre lehet hozni érdekes dolgokat, akár rajzolni is lehet az árnyékokkal a falra, tehát egy mesét el lehet indítani a falon a lámpa és a vetett árnyékoknak a kihasználásával. Én ezt most azért adom vissza, mert érdekes lenne még ebbe az irányba kicsit jobban elmozdulni. Mindenféleképpen várom a folytatását ennek a történetnek. Ismétlés. (hegyi)
Kilátás
Locorotondo, Puglia, Olaszország, 2003.09.17
Sándor, igen, ez az a kép, ami olyan érzelmi pluszt hordoz, amit én mindig is keresek a te munkáidban. A tényszerű, dokumentarista megközelítés, és a távolságtartás mögött azért ott van Sándor, ott van az a fotós, aki ezeken a túrákon részt vesz, nem csak hazahozza ezeket az emlékeket, és azt meg akarja mutatni a nagyközönségnek, és ezzel szeretne megosztani valami érzést, hanem bátran rábízza magát a saját belső világára, és azt mondja, hogy lehet, hogy kevésbé lesz ez a köznépnek érthető, hogy miért fontos nekem ez a kép, de akkor is megcsinálom. Tessék megnézni, hogy mennyire izgalmas ez a formai játék, olyan, mint egy szobor. Az is egy külön érdekes dolog, hogy nincsenek lezárva a formák, miközben ezek nagyon is nyugalmas és kicsit melankolikus formák, amihez vegyük hozzá a hátteret is, mindezzel együtt ez a kép mégis hordoz egy fajta feszültséget. Ez az, ami mozgat minket. Elegáns, könnyed "ecsetkezelés", mert most jobb szót nem tudok rá, finom. Nagyon örülök ennek a képnek, és annak is, hogy ezt megmutattad, megvan a három csillag, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:
Kihágás
Cordoba, Spanyolország, 2003.04.18.
Sándor, igen, ez egy jó helyzet, nagyon érdekes a két rendőrnek a kommunikációja, hogy az egyik elfoglalja magát azzal, hogy felírja ennek a bácsinak az adatait - nem tudom, mit követhetett ő el, látszik az, hogy kinél van a hatalom, hogy ki az, aki szembesíti a maga vétkével ezt az öreget - és közben ott egy másik szereplő, aki nagyon érdekes, hogy nézi ezt a srácot az előtérben. Nagyon érdekes mese, én ennek nagyon örülök. Talán kicsit kevésbé szűkre vágva, ha esetleg még kapnánk valamennyit legalább a jobb oldalon lévő fiúnak a csuklójából, akkor lehet, hogy ez még jobban összehozza a formákat. Itt most a kép aljánál érzek egy kis szűkösséget, de megvan a három csillag, és megvan a leckemegoldás is, szerintem ez egy jó életkép. (hegyi)
értékelés:
Sorakozó
Nem tudom, hogy hol találtad ezt, egészen érdekes ez a helyzet, amit itt megfigyeltél. Hol van ez a helyzet, tudni szeretném. Nyilvánvaló, hogy a tárgyak mennyisége és tömege az, ami ezt a széles kompozíciót indokolja, azért én az előtérből lehet, hogy én többet adtam volna, ha nincsenek ott nagyon zavaró formák, legalább még egy ujjnyival többet. Így most nagyon körbevágottnak tűnik az egész. Még az se lenne baj nekem, ha a kép fölső részénél, a fáknál elindul egy más fajta ritmus, az előtérben is elindulhatna, és így viszonyrendszer is van, hogy mihez képest vannak ezek a sírkövek összerakva egymás mellé. A leckemegoldásnak jónak tartom, maga az ötlet is jó, bár az eltűnő világ leckénél, a leletmentésnél jó lenne, ha az egyszerűségben találnánk meg a megoldásokat, a környezetünk is tele van olyan tárgyakkal, olyan helyzetekkel, amik megmentésre érdemesek - a temető, mint helyszín az elmúláshoz, a leletmentéshez nekem egyrészt primer, másrészt inkább eszmei, mint tárgyi megközelítés. Csúnyábban fogalmazva: a temető már a végállomás, ott már csak fejben van mit megmentenie az utókornak, a fene megette, ha hagyjuk meghalni, elpusztulni a dolgokat. Egyébként ez egy nagyon szép exponálás, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:
Sétalovaglás
Sevilla, Spanyolország, 2003.05.03.
Annak kifejezetten örülök, hogy itt most egy nagyon neutrális, nagyon természetes fotográfiát kapunk, értem ez alatt azt, hogy itt nincsen semmilyen térkorrekció, sem perspektívatorzítás, itt azt kapjuk, ami történik. Azt hadd tegyem hozzá, hogy nem értek egyet a vágással. Mintha az nem lett volna eldöntve, hogy engem most a két szereplőnek a tekintete és a kapcsolata érdekel, vagy pedig az, hogy ők lovagolnak. Ha csak egy kicsit szűkebbre vágjuk, ha a lány keze alatt valahol meghozzuk ezt a vágást, az egy érvényes dolog lehet, és akkor felül is vágunk valamennyit, és akkor kapunk egy kettős portrét. Most elindul egy forma, ez a ló nyerge, a nyaka, és izgalmas az a piros-sárga díszítés, ami a lónak a szőrébe bele van komponálva, ez abszolút rendben lenne, mint lovaglás és cselekvéssor, ha tágabbra hagyod ezt az egészet, és legalább a fiú térdéig meghagyod ezt a dolgot. Annál is inkább, mert most a kislánynál az, hogy ennyire kint van a dereka és furcsán folytatódik az ő formája, ez ott nem annyira szerencsés, mert egy picit félreérthető ott nekem. Úgyhogy a meglátás jó, de én ezt most kicsit bizonytalannak tartom, visszaadom ismétlésre. (hegyi)
Buksi barlangképhez aszisztál
Matera, Basilicata, Olaszország, 2003.09.06.
Ez egy nagyon izgalmas kép, az egyik legerősebb munka, amit kaptam tőled. Ugyanabba a sorba kapcsolódik be, mint amikor az állatkertben fényképezted azt a kisfiút a létránál, ugyanaz az érzelmi töltet van ebben a képben is. Olyan ez, mintha valami előadás lenne, amit a kutya hallgat. Ez egy nagyon furcsa dolog, hogy ő figyeli ezt az egész dolgot, és ott neki valami történik, ő ott valamit lát, ami igencsak leköti a figyelmét, mert nem csak egy pillanatra kapta oda a fejét, hanem a testtartása azt mutatja, hogy ő viszonylag tartósan ebben a helyzetben van. Jó a környezet, jó a helyzet, szóval én ezt abszolút jó megoldásnak tartom a házi kedvenc leckére. Nagyon szép megoldás. (hegyi)
értékelés:
Találkozás
Jerez de la Frontera, Spanyolország, 2003.05.03.
Olyan, mintha egy kis Rómeó és Júlia film lenne, vagy abból egy részlet, még ezek a narancsok is, ahogy lepotyogtak a fáról, egészen izgalmas dolog. A kép tényszerűségéből és a tárgyszerűségéből csökkentene az, ha az előtérből ez az út-szegélykő már nem szerepelne a képen. Valahogy, ha egy picit közelebb mész ehhez a szituációhoz, akkor lehet, hogy még nem zavarod meg a szereplőket, de egységesebb lenne a szerkezet, mert itt most elindul valami olyan dolog, ami a szoció felé viszi ezt el, miközben ennek lírája van. Tehát a megfigyelés rendben van, csak a kompozícióval van most nekem problémám. A megfigyelésért adom a kettő csillagot, de csak úgy, hogy még mindig visszaadom a Barátság leckét ismétlésre. (hegyi)
értékelés:
Tavaszi fotózás
Tamás, én most nagyon őszinte leszek: ezzel a képpárral én nem nagyon tudok mit kezdeni. Egyrészt, az első kép önmagában is lehetne egy kép, de ahhoz az arányrendszer nincs jól felállítva, hogy megéljenek ezek a karók, amik tényleg izgalmasak, hogy valamilyen vízvezetékcsőből valami telephatár itt jelezve van, de maga az, hogy ennyire benőtte ezt a helyet a gaz, ezek kevéssé határozottan jönnek ki. A másik meglátás lehet, ha hagyom ezt a dolgot, és nem fogom lekaszálni meg letaposni a gazt, akkor az a ritka eset van, amikor ellene dolgozik ennek a kompozíciónak az a felhőjáték, ami itt létrejött. Ha kék éghez lenne a háttere ennek az oszlopsornak, akkor ezek jobban megélnének. Ami a második képen történik, az, hogy itt két ember fényképez, és keresi a maga kompozícióját, érdekes lehet, de ilyet bárhol, bármikor csinálhatunk, ha elmegyünk egy fotós sétára, szoktam is mondani, hogy a fotós sétáknak az egyik nagy „értelme” az szokott lenni, hogy egymást fotózzák a fotósok, és nem azt, ami ott a valóságban megtörténik. Szóval ezért nem tudok ezzel mit kezdeni, mert ez nem egy egyedi helyzet. Persze, lehet azt mondani, hogy életkép, de abba valamilyen egyediséget vigyünk be. Lehet mondani azt, hogy maga a táj akar lenni az, ami egyedi, ehhez viszont kevés a szereplő, és azok is nagyon egy tömegbe vannak zsúfolódva, ráadásul még a növényzet, a bogáncs is ebbe a tömegbe kapcsolódik be, úgyhogy én most ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Az életképnél elég nehéz a fotográfust, mint zsánert ábrázolni úgy, hogy ne közhelyes legyen. Lehet, hogy ha ezt a leckét feszegetjük, akkor én valami más irányt keresnék, hogy ne a legnehezebbel próbáljam rögtön megoldani ezt a feladatot. A fotográfus, mivel, hogy saját maga is képkészítő, ezért rafinált egy darab, és vagy idétlenkedik a kamera előtt, vagy elkezd szerepelni, szóval az biztos, hogy nehéz kenyér megkeresni azt, hogy ez jól tudjon működni, mint zsáner, ennél én most nem érzem erősnek. (hegyi)
habfürdő
Gime, amit észrevettél, az egy jó megfigyelés, nekem ez tetszik, az irány is jó, és végre nem az utcán kódorogsz, de azért azt engedd meg, hogy megkérdezzem, hogy ebben a ritmusban, ebben a kompozícióban hova van komponálva a kép jobb felső részén lévő nagy üresség? Mint kompozíciós elem fontos, ahogy a zenében a csendnek is szerepe van, de most ennél a szituációnál én azt gondolom, hogy onnan nekem valami most hiányzik. Elhelyezted ezt a kávéscsészét ebben a habban, annyira lehetne odafigyelni, hogy magát a típust nem ábrázoljuk, gondolom, nem fut körbe ez a felirat az egész edényen, tehát ha egy kicsit elforgatod, akkor az kerül a víz alá, és akkor nem annyira zavarja azt a féle játékot, ami egyébként ott létrejön ezekkel a szappanbuborékokkal. Másrészt pedig az ujjaddal odahúzol egy kicsi habot, valamit odarajzolsz, és akkor máris visszahúzza a tömeget. Így annyira a szélére komponáltad ezt a csészét, hogy ott valahogy vissza kellene tudni húzni valamilyen formai játékkal. Az irány jó, biztatlak, hogy ezzel dolgozz még, de tessék odafigyelni a részletekre, ez a kávéscsésze nem mászik el, érdemes kísérletezni. (hegyi)
értékelés:
Kacsák
Túl sokat nem tudok hozzáfűzni, mert jó a ritmus, jó a kompozíció. Figyeljük meg, hogy az, hogy a kép határvonalánál is úsznak ezek a madárkák, izgalmasan keretezik ezt az egészet, és ez az átlós tömegelhelyezéssel jól ritmizál. Kompozícióban ez a megoldás hasonlatos egy kicsit Bojtár Tamás vonatos képéhez. Tehát jó a ritmus, jó az irány, jó a tömegelhelyezés, úgyhogy három csillag megvan. Megvan a Mozgás lecke is, mint megfigyelés, de azért böcsületből tessék még ezzel a leckével foglalkozni. (hegyi)
értékelés:
csak egy Önportré
Bara, ez egy jó önportré, volt már ezzel a szitával próbálkozás. Érdekes az arckifejezés, érdekes ez az egész helyzet, nagyon jó a gesztus, és az tetszik különösen, hogy mersz játszani, mersz úgy szerepelni a képen, hogy nem egy primér közlést kapunk, hanem, mint egy színpadi játék, úgy dolgozunk. Itt két dologra hívnám föl a figyelmet, ami nekem most ebből egy kicsit kiugrik, mint ritmus. Az egyik a karkötő és a gyűrű, az ott most nekem egy olyan új irányt kapcsol be, ami eltér ettől az egész helyzettől, a kövektől, és ettől a naturális közléstől, másrészt pedig a háttérben lévő köveknél létrejön egy ilyen határvonal, ami sötétbe fordul át. Ha egy picit lejjebb guggolsz, akkor lehet, hogy lehetett volna úgy vágni ezt az egészet, hogy a kövek felét elvágjuk, és akkor kevésbé kapcsolódnak bele ezek a ritmusok, nem indulnak el ezek a sötét tónusok, mert most elkezdem azt is figyelni, miközben a fő üzenet mégiscsak a szitánál van. Arra szeretném Bara figyelmét felhívni, hogy a hármas leckét jó lenne, ha megcsinálná. Ez most azért két csillag, mert Bara precíz nő, tehát ne adja alább, miközben a téma, az ötlet barásan zseniális. (hegyi)
értékelés:
Ellentétes
Formák.
Sokat néztem ezt a képet, azért, mert nem tudom eldönteni, hogy mi az, ami miatt nekem befejezetlennek tűnik ez a dolog. Érdekes az, hogy ennyire kétdimenziósra van véve ez a figura, de ezzel én alapvetően egyet tudok érteni, de ott érzek egy kis bizonytalanságot, amit nem érzek eldöntöttnek, hogy mi az, ami ebben Tamást érdekli, mi az, ami izgatja, ami felkeltette a figyelmét. Például az én figyelmemet inkább felkelti az, ami az üvegedényen belül történik, mint ami kívül. Egy ilyen képnél, ha egy egészen szűkre vágott kompozícióval azt kezdem el megfigyelni, hogy hogyan zsúfolódnak bele ebbe az edénybe ezek a tárgyak, akkor maga az edény feszessége, tehát az a kompozíciós helyzet, amit az edény kényszerűen létrehoz, az lehet, hogy izgalmasabb lenne. A másik dolog az, hogy ha ezt az egész izgat, a maga teljességében, akkor lehet, hogy jobban hagyom kifolyni ebből a vázából ezeket a terméseket, akkor nyugodtan, akár valami kis trükkel összeillesztjük ezeket, hogy ne peregjenek szanaszét mindenfelé, úgy még jobban, robbanásszerűre komponálom ezt az egészet. Elindul egy ilyen dolog a kép bal oldala felé, és az szép ritmus, viszont ennek az ellenpontja a kép jobb oldalán az egy rendezetlenség, ott nyitott formák maradtak, és a sötét tónusok, amik ezeknek a terméseknek a bal oldali részén jelentkeznek, azok nem hordoznak olyan nyugalmat. Ha megfigyeljük azt, hogy a váza belső részénél az oldalaival feszül neki ez a termés, és a kép jobb oldalán is így tör ki, akkor jól láthatóan, jól megkülönböztetően a kép bal oldalán az a három-négy termés ott idegen, furcsa. Az elrendezésnél lehet, hogy érdemes lenne ezzel a struktúrával még játszani, az se biztos, hogy baj, ha erre a terítőre leesik egy-két darab, és azzal egy új helyzetet tudunk teremteni. (hegyi)
értékelés:
Ősz
Az idei ősz nem ilyen, talán az az egy esős nap volt, amikor ez készült.
Érdekes a felület, annyit hozzátennék Gábornak, hogy itt van két vízszintesen futó vonalunk, és ez a két vonal meghatározza a tömeget, hogy mit hova teszek. Az egy jó meglátás, hogy a kerékjáratnak az íve és a tanksapkának a kerek formája hoz egy konstrukciós formát, de ehhez, hogy ez, mint absztrakt formavilág működhessen, egy kicsit lejjebb mozdítottam volna a kamerát, és kicsit elmozdítottam volna jobb felé, talán valamennyit korrigáltam volna a horizontból. Akárhogy is nézzük, itt van egy horizont, amit kijelöl ez a karosszériaelem, és legalább annak vízszintesnek kellene lennie, mivelhogy a sárvédőnek a vonala eleve szöget zár be ezzel a karosszériaelemen lévő vonallal, ezt mindenképpen érdemes visszább billenteni. Tehát kompozícióban ez javítandó lenne, miközben a megfigyelés abszolút rendben van, és jól hozza azt az élményt, ami ilyenkor ősszel, tél elején megtörténik. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 12. 30. - 21:27
"Se está acabando ya." "-És a fiúk. -Na pufff. -Ági és a.fiúk. -Az már félig Kontroll csoport…
Bartos Ágnes
2024. 12. 29. - 15:34
Én is meghallgattam,köszi Gabri és Gyula. Szépszomorú volt valóban, mint minden mostanában.
Aureliano
2024. 12. 28. - 13:14
Na, ezt is meghallgattam. Izgalmas az olasz kaland, érdekes lett volna hallgatni a felújításról.…
Aureliano
2024. 12. 28. - 12:15
Meghallgattam. Csodálatos borsodi japán halandzsareppet is tartalmazott, ami tetszett. Gyula is…
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 27. - 21:16
Jelezném, hogy az árnyas patakot szeretném elkérni háttérképnek. -- az a Sagittario folyó egyik…