Feladatmegoldás

Az újrakezdés

Hajni.

Én abban reménykedem, hogy ez az újrakezdés cím a jövőre nézvést határozott Estiskolás jelenlétet fog mutatni, mert ez egy nagyon nagyon jó kép. Köszöntünk újra itt az Estiskolán, kedves Hajnalka. Mondom, száz pontos: az a kis piros cipő a kis ruhácskával, az, ahogy a pocsolyában feltűnik az alkotó, és még mellette ott van egy kis lámpa, ami olyan, mintha egy kis űrlény lenne, aki figyel minket. Az UFO magazin is lehet, hogy leközölné, ha kellő drámai körítést tennénk hozzá. Félretéve a viccet: kompozícióban is rendben van, az üzenete is teljesen egyértelmű, vidám, én nagyon szeretném, ha Hajnalka több munkát küldene, várjuk a folytatást, ez három csillag. (hegyi)
értékelés:

készülődés a nagy útra

Bösztörpusztán jártam, és még életemben nem találkoztam egyszerre ennyi gólyával. Csak álltam és néztem. Szerettem volna velük repülni.

Kedves Mariann, azt mondom, hogy nem rossz ez a kép, nem rossz, de hogy mitől lehetne mégjobb, arról akkor fogunk tudni beszélni, ha egy kicsit gyakoroljuk az első leckéket. Kezdjünk el az első három leckével még többet foglalkozni, még többet és még többet. Most így hirtelen elugrottunk a nyolcas leckéhez. Ezt én most vissza fogom adni ismétlésre. Nem azért, mert rossz a kép, hanem egy kicsi türelmet kérek tőled saját magaddal szemben is. Próbáljunk meg egy kicsit arról beszélni, ami a saját magunk értelmezése, mert onnantól kezdve fogod tudni értelmezni azt a mondatomat, hogy "oké, oké, de hol van ezen a képen Mariann?". Ezt most még korai lenne neked mondanom, mert nem dolgoztunk még annyi ideje együtt, de hogy értelmet jelentsen ez a mondat számodra, ahhoz viszont az első leckéket kellene tudni ide elénk bemutatni. Úgyhogy én ezt most visszaadtam. (hegyi)

Ha az időm engedi

Nagyon szeretek olvasni. Éjjel és nappal, fekve, ülve, állva.

Na kérem, ez minden szempontból jó kép, minden szempontból három csillag. Nem csak azért, mert maga az ötlet jó, hanem az egésznek van egyfajta nyugalma, de mégis egyfajta részvétteljes együttlét a szerzővel, és mindemellett van egy feszültsége. Nyugalmas ez a körív-ellipszis, amit ez a szemüvegkeret ad, a könyv, az olvasás, mindez egy megbékélt, önmagát elfogadó embert tükrözne, ha nem lenne ott ez a kéz getszus, amivel összecsippenti ezt a szemüveget. Abban viszont nekem elég sok feszültség rejtezik. Ettől válik ez a kép izgalmassá, ahogy szorítod azt a szemüveget. Ez az üzenet része ennek a képnek. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Nem Nyújork

Tökéletesen rendben van a kép, nagyon jók ezek a határozott vonalak. Ez egy konstruktivista megoldás, az árnyékkal, a kerítéslécekkel, még a kerékpárnak a gumija is ezt erősíti. Ha már csak ennyi lenne a képen is, elég lenne, sőt, ha csak ennyi lenne a képen, akkor azt mondanám, hogy ez egy három csillagos kép. De a képen ott van egy lovaskocsi. Ez jót tenne a képnek, csak egy kicsit hamar lett az exponálás elkövetve. Még várunk egy fél percet, és akkor ezek közelebb fognak jönni, elkezdenek kifele menni a kép felől, és amikor odaérnek majdnem a képhatárhoz, akkor exponálok. A lovaskocsi is felismerhető lenne, és tömegelhelyezésben nem sűrűsödne minden oda be a középpontba. Mert ezek az ívek, ezek a vonalak, a kerítésoszlop, az árnyék, a bicikikerék nagyjából egy irányba mutatnak. Erre még rásegít a domboldal, az út is. Száz százalékos a cucc. És jót is tenne a képnek, hogy ott, ahol kilágyul ez az egész, ahol jó lenne, ha történne valami, ez a képnek a bal alsó része, az út - tehát ha odáig elengeded a lovaskocsit, akkor ez egy száz pontos kép. Így most kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

WoodElf #7da819-8902

Szerintem Andrásnak valaki segítsen a címadással, aki irodalmi vénával rendelkezik, Aureliano, vagy valaki, mert ez borzalom. Nem tudom mi ez a WoodElf #7da819-8902, és ha nem tudom, akkor mi a francnak van ott. Képcímet pedig kell adni, de tessék megtanulni. Ez dekódolhatatlan. Lehet, hogy valamilyen '73-as amatőr sci-fi filmnek a címe, én nem tudom, nem tudok vele mit kezdeni. A kép viszont jó. Sajnálom ezt a képcímadást, szívem szerint levonnék erre most egy csillagot, mert András, ha egyszer megtaláltál valamit akkor próbáld meg nem elökörködni. Jó ez a portré, azzal együtt, hogy torzít az objektív, azzal, hogy kicsit ki van lágyítva, de mégis megvan az egésznek egy olyan hangulata, ami arra is hasonlít, mint mondjuk egy filmforgatás szünetében a főszereplő megkegyelmezett volna a rajongóknak, és belemosolyog a kamerába, hogy "na szia, itt vagyok, én vagyok az általad óhajtott nő, de már megyek is vissza dolgozni". Jó a kép, erre megadom a három csillagot, de András, próbáld meg légyszíves ezt a címadás mizériát valahogy megoldani, mert ez így nem jó. (hegyi)
értékelés:

Kintről

Ez egy nagyon jó meglátás Ágnestől. Jók ezek a deszkák, női formákra rímelnek, ráadásul a kerítésen túl is javarészt női formákat látunk. Ezekre ráerősít, sőt, egészen humoros ahogy ezek a kerítésben lévő ívek próbálják "plasztikázni" a hölgyeket, és formás fenekeket rajzolni nekik. Talán ha körülbelük két centit elmozdulsz, akkor a főszereplő, a menyasszony is jobban érvényesül, de ez mellékes, a kép zseniális. Az is nagyon jó, hogy ez a monokróm, egyszínű kerítés felesel ezekkel az eszméletlen, iszonyatos ciklámen színű kiskabátokkal, blúzokkal, meg a hasonló színű szoknyamintával. Ez a kettősség is jól mutatkozik meg, hogy a hölgyek ilyen rikító ruhákban vannak, a férfiak szürke öltönyben a kép másik csoportjában állnak. Kétharmad-egyharmad arányban a férfiak is külön kis klikkben, a nők is külön kis klikkben szerepelnek. Teljesen rendben van, Ágnes, ez alá ne menj, ezt a szintet kell tartani. (hegyi)
értékelés:

le kéne szokni

le kéne szokni róla... de imádom.

Nagyon jó a kép, dinamikus a kompozíció, ráadásul sokat elmond az alkotóról. Talán a gyűrűs ujjat jó lett volna a képhatáron belül hagyni. Ha ez egy kicsit későbbi naplementés idő, akkor lehet, hogy a bőrnek a struktúrái jobban kijönnek, de ezek csak tanácsok a jövőre nézvést, első leckének renben lévő, és a tömegelhelyezés is oké. (hegyi)
értékelés:

young collections

Nem nagyon érzem, hogy el lenne döntve, hogy ez a kép miről is akar szólni. Bátortalannak gondolom a döntést. Ha az idősekről szól, és csak illusztráció, vagy ennek egy kontrasztba, térbe helyezése történetileg a háttérben meghúzódó divat-kirakat, akkor a bácsi lábát nem lett volna szabad vágni, akkor tulajdonképpen egy kicsit a nézőpontját ennek a képnek billenteni kellett volna lefelé, és akkor ez jobban érthető és érvényes. Itt is itt van ez a színezés, komolytalanná teszi a képet. Ha már beavatkozom, akkor a mélységélesség megválasztásával avatkozom be, mert most a térbelisége ennek a képnek kétdimenziósra van redukálva azzal, hogy viszonylag nagy a mélységélesség, élesek a bábuk is, élesek a turisták is. Ha én ki akarok választani valamit ebből a történetből, és arra akarom a fókuszt vinni, akkor ezt szó szerint is meg kellene csinálni. Ezt visszaadom ismétlésre, András. (hegyi)

Strand

Izgalmas ez a kép, olyan mintha egy kirakósjáték lenne, hogy na most ide teszem az egyik medencét, oda a másikat, teszek egy apát is, meg teszek egy fűzfát is. Ez nyilván nem Ágnesen múlik, ez a tervezésnek a szépsége, úgymond. Olyan kis célszerűnek tűnik az, hogy hogyan vannak ezek a medencék egymáshoz képest elhelyezve. Kedvelem ezt a képet. Egyetlen egy javaslat: ha picit mocorog Ágnes a fejével föl-le, föl-le irányban, akkor elképzelhető, hogy egy olyan pontot talál ennek a két szögesdrót hálónak, ami hangsúlyosabbá teheti a jelenlétüket. Ha egy kicsit följebb emeli a fejét, akkor ez a szögesdrót ketté fogja vágni a fűzfát, bele fog vágni a vízbe, a jelenléte erősebb lesz: hogy én egy kívülálló vagyok. Most főképp az alsó szögesdrót nagyon el van tűntetve. Nyugodtan bele lehet ezekbe a formákba vágni, mert az is egyfajta érvényes vélemény és voks, hogy én azt mondom, hogy engem innen kizártak, és ezért állok a kerítés mögött. Ahogy most ez a két kerítésdrót átmegy a képen, az fölveti azt a kérdést, hogy ha picit előrébb mozdultál volna, akkor nincsenek benne. Ha határozottan, erőszakosan belekomponálom ezt, hogy vágja csak szét azokat a formákat, akkor nem kétséges, hogy ez miért került oda. Ennyit tudok én hozzátenni meglátásként. Kettő csillag, mert egyébként a kép rendben van, csak most ezzel nehéz mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

naplemente

javított verzió

Ez egy nagyon rendbenlévő kis kép, egy centrális kompozíció, amiben ott áll a hős huszár, és én nagyon örülök ennek a fotónak. Ez egy javított verzió, erre Rozi már egyszer kapott három csillagot, úgyhogy erre már még hármat nem fogok adni, de láttamozom a javítást, és örülök neki, hogy Rozi kipróbálta, hogy milyen. Nem tudom, hogy a többiek, vagy ő egyetért-e azzal, hogy az előzővel összehasonlítva feszesebb lett a kép, most így talán még annyit vágásként hozzá lehet tenni, hogy a képnek a jobb oldalából, ahol van az a kis V-alakú besüppedés, ott vágnék még. Akkor százas lenne, bár akkor kimozdítom az egészet a centrális kompozícióból, de ez lehet, hogy jót is tenne a képnek. Ennyit még nyírhatunk rajta, én elfogadom az ismétlést, köszönöm. (hegyi)

fejetlenség és megtörtség

Idétlen cím, nem értek egyet vele. A leckebesorolás sem biztos, hogy oké, de fogadjuk el, hogy ez Magány lecke. De én ettől a címtől arcidegzsábát kapok. Úgyhogy nem csak a címet, de a képnek a fölső két-másfél ujjnyi részét is letakarom, és lehet, hogy számomra a kép úgy lenne izgalmas, ha azokat a lámpatesteket, amik ezt lebuktatják, vagy teljesen egyértelművé teszik, hogy itt mi a helyzet, azokat levágnám. Hagynám kifutni az ég felé ezt az egészet. Szerintem jót tenne ennek a képnek. Mint ahogy az is jót tenne, hogy ha végre azt a színkiválasztós fotosop-ecsetet félretennéd. Komolyan mondom neked, András, hogy ha ezekkel fogok itt sorban találkozni, akkor az egy csillag mínusz. A legjobb képből is. Próbáljuk meg azt, hogy fekete-fehérben dolgozol, jó? Ez most egy egy csillagos kép, a színtorzítás azt mutatja, hogy nem bízol magadban. (hegyi)
értékelés:

szeletek

Üdv! Nagyon sokat gondolkodtam azon, melyik legyen az a kép, amely mond is rólam valamit. Hisz annyi minden érdekel, és annyi mindennel foglalkozom! Ezért első körben - hisz vesztenivalóm nincs - szeleteket metszettem az életemből. De ez még mindig nem a teljesség.

Köszöntünk, kedves Mariann, az Iskolában. A sok-sok kép érdekes kis kaleidoszkóp, és jól is használod ezt a technikát. Itt hat darab képet látunk, és ennek a hatnak kellene kiadnia egy közös képet, egy közös irányt. Ez most annyira erősen nem történik meg. Talán ott az alsó csíkban izgalmas az a játék, ami a szemüveggel és a szemmel történik, de egyébként inkább leltárszerű: hogy dohányzom, de közben szeretem a természetet, futok is a városban, érdekes bigyókat röptetek a kezemmel, amikor unatkozom, aztán este hazamegyek, és olvasom a könyvemet egészen addig, amig éjjel kettő van, és illene már lefeküdnöm, mert holnap nem fogok tudni munkába menni. Ez most egy általam kreált történet, értem én, hogy ezekből állunk mi össze. Talán kezdésnek nem is rossz maga az ötlet, de annak örülnék, ha ezek a témakörök majd fókuszálva, nagyobb figyelmet kapva kerülnek kifejtésre. Én erre most kettő csillagot tudok adni, az ötlet jó, de az összkép még nem állt össze. (hegyi)
értékelés:

Új

Új haj.

Az mindig fontos pillanat az ember életében, amikor valami nagy változásra szánja el magát, és a nők ebben általában előbbre járnak mint mi, férfiak, könnyebb abból a szempontból a helyzetük, hogy ezt külsőségeikben tudják megvalósítani: egy új haj, egy új ruha, egy új smink már erős jelzésértékkel bír. Nyilván a férfiak is megoldhatják, hogy levágják a szakállukat, vagy szakállt növesztenek, vagy bajszot, ők is tudnak ilyen eszközökkel élni, de igazán ez a nők privilégiuma. Ebből látunk itt most egy ízelítőt. Ágnes az új hajával. Zárójeles megjegyzés: ezt a hajat itt készítettük neki Tamaguccival (Bagi Tamás) közösen, azt a régi BKV-ellenőr hajat próbáltuk valahogy közelebb hozni Ágneshez, az ő személyiségéhez, és szerintem nem is sikerült rosszul. A következő lépcső most már lehet az új szemüveg, és akkor szépen haladunk sorban, és egy teljesen új Ágnest fogunk végeredményként kapni. Minden nagyon szép, nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve kettő dolog kivételével. Az egyik dolog az, hogy a nyaknál nagyon lecsúszott a vágás, a pólónak a körívét illett volna megtartani, mert így most fuldoklunk. Olyan, mintha Ágnes szép lassan csúszna le a lepedőről, mintha valaki húzná a lábánál fogva, hogy gyere már reggelizni, és ő még az utolsó pillanatban készít nekünk egy dokumentumfotót, arról, hogy így néztem ki, mielőtt megtömtek párizsival. A másik amivel nem teljesen értek egyet, ezek a kis szarvacskák. Ez nagyon szép, nagyon jó, csak kicsit csinált. Ez elviszi a képnek az erejét. Kétségbe vonja azt, hogy történik-e változás. Nem teljesen értem, hogy ez most a játékosságot hivatott mutatni, vagy azért került oda, hogy a haj hosszúságát be tudjuk lőni még jobban, de hát az valamennyire látszik ott kétoldalt, vagy próbált valami spontán helyzet lenni, hogy én most itt annyira extatikus állapotban vagyok, hogy épp ilyen a hajam. Szóval száz százalékig nem tudok egyetérteni ezekkel a kis szarvacskákkal. (hegyi)
értékelés:

vissza a cipőhöz

Jó kép, kedvelem, rendben van, talán egy picit térd felé hagytam volna a képből. A csonkolás kicsit furcsa, így most lecsúszik ez a cipő, oda még kellett volna egy ujjnyi talán a képhez, kompozícióban is erősebb lett volna. Ha most ezt a képkivágást veszem, akkor a kép bal oldalából valamennyit vágni kéne. Tehát alul még tennék hozzá, de a három csillag megvan, jó első lecke. (hegyi)
értékelés:

Szüleim

Az tetszik, hogy olyan megoldást választott Tamás, amelyikben egyben teljesül az is, hogy ábrázolja saját magát, és egy áttételes ábrázolás is. A valós ábrázolás a keze, és az áttételes ábrázolás, hogy megmutatja nekünk a szüleit, akiknek révén ő egyáltalán itt a földön lehet közöttünk. A szülők is szereplővé válnak, és mindez még azzal is meg van spékelve, hogy a kép egy fényképezős állapotot mutat. Nagyon szép az az ajtó, a kilincs, ami még látszik a képen. Ez egészen izgalmas, és a szülők állnak valami karosszéknél, és arra van téve egy box gép, amivel ezt a fényképet elkészítik. Valószínű, hogy tükörben készíthették ők ezt a képet saját magukról. Egyébként a megvalósítás tekintetében a szülők szeme, mosolya, főleg az apa rendkívül izgalmat és koncentrációt mutató tekintete és arca mindent visz, és ez a kép önmagában is zseniális. Ez mondjuk a szülők érdeme. De az is jó, hogy Tamás ezt idehozta nekünk, és egy leckébe foglalta. Amivel nem igazán értek egyet az a kis kacskaringós felirat. El tudom képzelni azt, hogy ráírunk erre a képre valahogy, csak nem vagyok biztos, hogy ezzel az eszközzel, amivel ez megtörtént most. Ebben van egy ilyen mű-gyerekség, egy olyan, ami a szülő-gyerek viszonyt próbálja erősíteni a képen, dehát ezt megoldja a kor maga. Tehát az a különbség, amit a valós, mai kor, a kéz ábrázol, és a régi kor, amit ez a kémiai bomlás útján már elindult fotográfia mutat. Szóval én nem biztos, hogy ezzel a metódussal írtam volna rá a képre. De én megadom a három csillagot, abszolút jó a képi ötlet, még ha ezzel a kivitelezés résszel nem is teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés: