Feladatmegoldás

piercing rulez

Kapunk egy kép-hármast, amit portré kategóriába küld András. Ezek még nincsenek készen. A srác zseniális, csak reménykedni tudok abban, hogy összefutsz még vele valamikor, és tudsz még vele dolgozni. Ezek az extrém mennyiségű piercingek, amiket ő visel, nagyon jó kiindulási alap. Az első képnél egy picit szűkre van az egész véve. Van egy mozdulat, ami azáltal nem fejeződhet be, hogy kifutott a képből. Nem tudjuk, hogy ott mi történt. Elkapott pillanat, de túl szűkre van komponálva. A második képen tulajdonképpen a főszerep a szőke hölgyé, akinél szintén lóg valami az orrából, de látszik, hogy kommunikáció folyik a nézővel. Ez egy kicsit olyan, mintha egy 70-es évek beli olasz filmből lenne kivágva, itt csak a testékszerek azok, amik a mai korba hoznak minket, de a gesztusrendszer, a témaválasztás, az időzítés mind-mind ezt a kort idézi. Az a baj, hogy ez nincs teljesen eldöntve, hogy ténylegesen ő-e a főszereplő. Ha igen, akkor vagy azt csinálom, hogy a másik szemét is átrakom azon a karikán, ami a fiú fülében látszik, vagy a karika másik oldalára teszem, de egy szem itt kevés. Van egy harmadik kép is, amin valószínű ugyanez a fiú áll. Itt a képkivágással nem teljesen értek egyet, ott vágjunk ahol a póló véget ér, ha már levágtuk azt a kezét. Másik dolog az, hogy számomra nem csak a főszereplő fontos, hanem a mögötte lévő szereplők is lényegesek. Most ezzel a helyzettel, hogy ő van csak élesre hozva, a mögötte lévő szereplők hatását veszed el. Önmagában a fiú nem viszi el a hátán ezt a kompozíciót. Az is látszik, hogy ezt a vignettálós sötétítést használod, akkor használja ezt az ember, amikor saját maga sincs megelégedve azzal a kompozícióval, amit csinált. Portrénak ezt nem tudom elfogadni, még nincs Történetmesélés leckénk, riportnak kevés lenne, mert nem tudunk meg túl sokat, hogy ő most egy halász, horgász, vagy lányokat futtat, vagy mit csinál. Jelen pillanatban lebeg a kategóriák között. Egyetlen egy csillagot adok neked erre most András, azért mert már várnám azt, hogy kidolgozottabb eredményeket hozz nekünk ide. (hegyi)
értékelés:

Generációk

Szeretem ezt a képet, a kép tetejéből itt is vágnék, felesleges ennyi ég. Nem tudom, hogy ezt hogy lehetne elérni Ágnesnél, mert most az elmúlt 3-4 képénél mindnél ez a probléma, hogy fölöslegesen vannak nagy flekkek a kép tetején, ezt hívjuk égnek, de nem annyira jelentős, nincsenek rajta felhők, semmi drámai nincs rajta, le lehet vágni. Viszont jó a meglátás, jó a Dacia, jó a lovacska, én lehet, hogy az utca másik oldaláról exponáltam volna, vagy elévetem magam a Dacianak, talán nem üt el, mert most, mivel a három fő képalkotó elem közül egyiket sem célszerű mozgatni, mert még megvernek, egyedül a Dacia az, ami mozog. Én azért mentem volna az út közepére ki, vagy a másik oldalra, hogy ne legyen ekkora nagy térbeli különbség e között a három motívum között. Még egyszer mondom: a meglátás zseniális, az ötlet is rendben van, minden egyéb mással egyetértek. És ebből a képből sokkal többet nem is kell, de nem is lehet kihozni, csak meg kell találni azt a pontot, ahonnan fényképezel. Egyébként az is egy másik megoldás lehet, hogy hozok egy döntést a három közül, hogy hozzám melyik áll közel, és most nem csak fizikailag veszem ezt a mondatot. Igaz, hogy ez utána a fizikai megvalósulásban kell látszódjon. Ha én a traktoros lány vagyok, akkor úgy kell fotózni, hogy a traktor kapja a nagyobb hangsúlyt. Most valamelyest a ló kapja a nagyobb hangsúlyt, ezek szerint Ágnes szereti a lovakat, és ha így van, én ezt el tudom fogadni, csak utólagos labortechnikával lehet ezt helyrehozni, hogy a fénytani helyzet egy picit javuljon a lovak javára. Az ötlet rendben van, a képszerkesztéssel nem teljesen értek egyet, kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

hal

Hal. Biztos az, mondjuk én ebből állapotból gondolnám inkább valami elvarázsolt tündérlánynak, aki beesett a vízbe a kis ruhácskájával - lehet, hogy ez hal, csak így most ebben a formájában nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Erősödik az az ellenérzésem, ami a hüllőkkel, és az összes ilyen nedves viziállattal kapcsolatban van. Ez így ebben a kivágásban és ebben a formában annyira nem élvezhető számomra, viszont érteni vélem, hogy miért a 27-es leckébe került ez be: mert a kis úszójával, vagy valamelyik alkatrészével az állat gyönyörűen balettezik. Ott a lényeg. Ha az a lényeg, akkor ezt a nagy busa fejet nyugodtan tessék levágni, és ott akkor valami létrejön. Igaz, hogy akkor a kép alján még ennél többet kellett volna hagyni. Ha ez megismételhető, akkor ennek értelmében érdemes lenne megismételni, hogy valamit kezdjünk azzal, hogy ha én arról akarok beszélni, hogy ennek a képnek a lényege micsoda, akkor arról beszéljek, és ne kezdjem valami egészen máshol a mesét. (hegyi)

Szénacsinálás

Én ugye pesti csávó vagyok, ezzel ugye tisztában vagytok. Tehát magát a feladatsort nem tudom kritizálni, biztos így készül a széna. Nem tudom, hogy ez még visszaadható-e ismétlésre, hogy van-e széna, amit csinálni lehet, ki tudsz-e menni oda ezt még ismételni. Az első képen látnánk magát azt, amiből elindulunk, a szénát, hogy ez hogy néz ki. Csak az a baj, hogy nem szabad lustának lenni, ha itt a széna maga ami a főszereplő, akkor látjuk, hogy ez a földön van, és akkor tessék odamenni kicsit közelebb, mert maga a táj nem egy jellegzetes táj, akárhol lehetne, itt mögöttünk a kiserdőnél is. Ezért érdemes beáldozni a farmerünket, hogy beletérdelünk esetleg a fűbe, és azon ez nyomokat fog hagyni. A második kép egy kedves portré, csak egy picit lehetnél szigorúbb a kompozícióval, ott ahol a gereblye van, onnan hiányzik egy kevés, nagyon be van oda szorítva a sarokba, míg a képnek a jobb oldalán és a tetején fölösleges terek vannak. Utóbbi könnyebben megoldható, mert vágni mindig lehet, hozzáragasztani már nem, hacsak nem már eleve vágott kockát adsz nekünk. De ez egy jó portré, elfogadom. Az első kép az ugye a természetben föllelhető formájában a széna, a második kép gondolom az akar lenni, amikor a bácsi összehúzza ezt a gereblyével, mondjuk ehhez az összehúzáshoz kicsit katonásan áll, de nem baj, a régi korokban is voltak ilyen portrék, hogy mester a szerszámjával. Aztán a harmadik képen látunk egy helyet, ahol ilyen kis földkupacok vagy mik vannak, gondolom, hogy ez lehet az összegyűjtött széna. Csak itt az a baj megint, hogy én értem, hogy szeretted volna bemutatni azt a helyet, ahol ez készült, csak ennek a képnek minimum egyharmada fölösleges információ. A kiégett ég nem tudunk kezdeni semmit. Ha a dombok tetejénél elvágod a képet, akkor máris látod, hogy a fókusz egyből odakerül, ami a cél lett volna. Igenám, de akkor kiderül az is, hogy a képnek az alján is van egy ilyen probléma. Szép ez a nyom, de ebből a szempontból erre sincsen túl sok szükség. Annál a puklinál, ahol elkezd kanyarodni ez az ív, akkor szintén lehetne vágni, és már érzed, hogy nyugszik le a kép, kezdünk tudni fókuszálni arra, amit te mutatni szerettél volna. A vagdosás helyett az egyszerűbb megoldás az, hogy álló formátum helyett egy fekvő formátumot használsz, és egy kicsit közelebb kell menni. Legalább az egyiknél ott kellene állni, hogy abból valamennyi benne van a képnek az egyik sarkában, és még a többit is a képen lássuk. Van egy utolsó befejező képünk, amikor a tehénkével vontatott kocsin ott van az összegyűjtött széna. Nekem ez a kép is tetszik, ezzel a képpel is viszonylag kevés bajom van, a kép fölső részénél ez is vágható. Az ég javarészt felesleges, a háztető felénél bele lehet vágni bal oldalon. És akkor jó feszes képet kapnánk. Visszaadom ismétlésre, tessék egy kicsit jobban koncentrálni a kompozícióra. (hegyi)

világítótorony (javítás)

Az előző kép, amit Viktória küldött egy színes fotográfia volt, és Viktória végrehajtotta azt, amit ezzel a képpel meg lehetett tenni, sokkal többet ebből nem lehetett kihozni. Levette a színeket, és korrigálta a dőlést, kicsit gatyába rázta a kompozíciót, ez szerintem jót is tett ennek a fotónak. Az az édes máz, ami rákerült a színek által, az most nem tud érvényesülni, és ez szerintem egy jó dolog. Köszönöm ezt a javítást, és arra a képre kapott egy csillagot, és erre a képre megadom azt a kettőt, ami onnan hiányzott. (hegyi)
értékelés:

a Zene a tiéd...

"A világ néha megpróbálja megrendíteni a hitemet. De én még mindig hiszek a zenében, ahogy néhányan a tündérmesékben hisznek." (August Rush c. film)

Nem teljesen értem az utalást a leiratban, úgyhogy azzal nem is kezdenék túl sokat. Volt valamelyik tehetségkutatóban egy hölgy, az hordott ilyen érdekes sityakokat, hasonlít rá amit most itt látunk. Olyan mintha ez valami varázssapka lenne, úgy is van fotózva. Ez annak is köszönhető, hogy nyilván ez a fehér felület borzalmasan túlvilágítja a környezetetét, és ha készítünk egy felvételt, akár vakuval, akár a belső világítást használva, ami ilyen erős visszaverődést ad, akkor már ilyen fény-udvarok is keletkeznek körülötte. Részben ez annak is köszönhető, hogy ez itt viszonylag hosszabb expozíciós időnél történt valami kis bemozdulás. Nem tudom, lehet, hogy ezt nem látom pontosan. Kedvelem a képet, bár van egy-két dolog, amivel nem teljesen értek egyet. Egyrészt a kép fölső jobb oldali részéből, ott a polc fölötti részt, a polccal együtt, levágnám. Ha ott most hozunk egy döntést, és ezt a vágást megtesszük, akkor erősebb lesz a kompozíció, a hölgy feje fölött erre a térre nincsen túl sok szükség. Ugynakkor jót tett volna, ha ugyanennyit lent meghagyunk, mert az a kéz, ami itt játszik ezen a csodálatos hangszeren, fontos lenne. Személyes, szubjektív dolog az a tekintet és az a mosoly, amit kapunk, bár nem nekünk szánta a modell, valószínűleg ő ott valakivel kommunikál. Nem olyan nagyon nagy baj, ha nem mindig minden a nézőknek szánt produkció, mondjuk még ezt is el tudom fogadni, de a kompozíció nem teljesen százas. (hegyi)
értékelés:

szőke Sadako

András, itt az a helyzet, hogy ha mint portrét kellene ezt értelmeznem, akkor ugye valószínűsítem, hogy ennek a - talán hölgynek - neve az, hogy Sadako. És ő ugye szőke, és ezért lett ez a képnek a címe, meg hogy portréra küldted. Ha jól sejtem - és itt most kicsit csalok, mert erről a képről beszéltünk mi már -, akkor azt is tudom, hogy ez megint egy filmes utalás akar lenni, amivel már találkoztunk az Estiskolán. Azt se tudtam megfejteni, ezt se. Úgyhogy ez most beáll abba a sorba, mint a Daninak a képe, hogy megfejtés hiányában nem tudom értelmezni a címet. A képpel az a helyzet, hogy nem biztos, hogy annyira előnyös ez a fotográfia, mint portré. Most vegyük azt, hogy nem tudok arról, hogy ez itt valami filmes játék akarna lenni, nem tudom, hogy ez a Kör c. film japán verziója, semmit nem tudok (egyébként sem ismerem), tehát csak mint portrét nézem. Hoztál néhány olyan döntést, amivel nem értek egyet. Egyrészt a hölgy, ahogy így előrehullajtja a haját, hogy ezt a kvázi sejtelmes tekintetet létre tudja hozni, ebben a formában azért nehézkes, mert az a tónusrend, ami az arcán létrejön néhol, az utána a kiégetett hajrésszel zárójelbe kerül. Tehát ez nem is egészen hajnak értelmezhető, hanem olyan, mintha valami sérülés lenne a hordozón, zsilettpengével hasolóakat lehet kapargatni. A másik problémám az, hogy ha csak folthatásában nézem, akkor azt az ívet, ami a fejtetőnél most vágva van, érdemes lett volna befejezni. Aztán a rövidebbik része a hajnak izgalmas, ahogy befejeződik az orrnál. De a másik oldalon ezek a vonalak nem így futnak ki. Lehet, hogy ennek a hölgynek 80 cm hosszú haja van, és ezt nem lehet belekomponálni, ez igaz, ugyanakkor az arc is egészen furcsán világítódik ettől meg, és ez nem biztos, hogy annyira jót tesz most a modellnek. Mert neki van szája, és ha nem is kell azt ugyanolyan fényben hozni (mert ugye a világításnak az az értelme, hogy a térbeliséget erősíthessük vele), de itt most nem erősítetted a térbeliséget, hanem két fő irányvonalat hagytál: az egyik egy viszonylag laposra világított frontális rész, a másik a sötétben hagyott, árnyékba kerülő rész. Mint portré ezért én nem nagyon tudom elfogadni, visszaadom ismétlésre, tessék a portrét komolyan venni. Elsősorban azt szeretném, ha a portrénál azokat a lépcsőket végigjárnánk, amik a tradicionális, a nézők és a modellek által elvárt lépcsők. Zárójelben mondom, és akárki is a modell, mivel az Estiskola is iskola, elnézés kérek, de a tanulság szempontjából mondom: ha ez a fénykép a pályájára visszatérő Boy George-ról készül, akkor azt mondom, hogy lehet benne értelme, bár akkor azt az érdekes kis sityakot, amit néha hordott, föl kell tenni a fejére, mert az emblematikus. A másik dolog az, hogy nem tudom, hogy mennyire jellemző a modellre ez a helyzet. Ha ő belement abba a játékba, hogy illusztrációja lesz egy Gimesi-féle gondolatnak, ám legyen, csak akkor azt ne hívjuk portrénak. Ismétlés. (hegyi)

Malvinka

Malvinka sokáig városunk gyermekprogramjainak központi figurája volt. Most megérdemelt "nyugdíját" tölti.

Malvinka a maga módján egészen zseniális képet tud mutatni. Ez nekem olyan, mintha a Muppets show-ból lenne egy idézet, hogy a pénztáros helyett beül a patkány a pénztár mögé, és ő kasszírozza el a pénzeket, avagy a mozijegy árusító kisegér. Sokmindenre lehet asszociálni, és ez nem is baj. Ha ennél egy kicsit tágabbra komponálsz, akkor van lehetőséged korrigálni az esetleges problémákat, nevezetesen azt, hogy ez a kép is dől bal felé. Nem tesz ezeknek a képeknek ez jót. Magával a képpel egyet tudok érteni, tényleg egészen őrületes. De ha ez a kis műanyag kalicka, amiben ez a kis állat tölti az idejét, föl van készítve a fotózásra, vagyis a lábnyomai, és egyebek le vannak tisztítva, és a háttérrel is egy kicsit törődünk, netán oda berakunk valami híres embernek a fotójának egy darabot, kivágva az újságból, vagyis ha létrehozunk egy olyan helyetet, ami ténylegesen emlékeztethet egy mozi-pénztárra, akkor ez az irány akár reklámfotónak is elmehetne. Ezt azért mondom, mert érdemes az ilyen megfigyeléseket elraktározni. Házi kedvencnek is el tudom fogadni, persze nem lehet mindig mindent egyszerre ábrázolni, nem egy anatomiai, bonctani metszet a feladat, én most nem kérem számon, hogy hol van a szeme ennek a kis állatkának, ezt így, ahogy van, el tudom fogadni. Kettő csillagot tudok adni, azért mert egy picit nem ártott volna tágabbra venni a képet, és belegondolni abba, hogy ez a játék még mi másra is jó. (hegyi)
értékelés:

Nyüzsgés

Kicsit szigorú leszek, ezt a leckét visszaadom ismétlésre. Azért is, mert az ötlet maga nem rossz, gondolom ez valami művház, vagy ilyesmi lehet, ami előtt fiatalok szórakoznak, töltik a maguk délutáni idejét, de ezen a képen annyi minden felesleges dolog van, miközben maga a mozgás nem lenne rossz, csak ez így egy kicsit bátortalan. Át lehet menni a tér másik oldalára, hogy minél kevésbé legyünk útban, de a kép szempontjából teljesen felesleges a fölső rész a légkondicionálókkal, maximum a zászlókig, ha már ezt fontosnak tartom, hogy belekomponáljam. Bár túl sok értelmét nem látom, mert ehhez a képi üzenethez nem tesz hozzá ez a három zászló főleg ebben a formában. Ha ott nagyobb szél van, és fújja a szél a zászlókat, akkor még dinamizálhat, de így nincs rá szükség. Amire szükség volna az az, hogy tessék bátran közel menni a témához, és fölvállalni, hogy te egy fotográfus vagy, és éppen fotózod ezt az eseményt, ami történik. Fognak neked beszólni esetleg, vagy direkt azért mert fotós vagy, fognak incselkedni, vagy kunsztokat csinálni, de ez a kapcsolat szép lassan kialakul, főleg akkor, ha kedvesen, vidáman fogsz ehhez a dologhoz hozzá. Szóval ismétlés, tessék ezekkel a fiatalokkal valamilyen kapcsolatba kerülni. Ez így most olyan, mintha Maigret felügyelő segítője készített volna egy dokumentumot arról, hogy lám-lám a fiatalok játszanak, de a kép sarkában az elkövető ott húzogatja épp a nadrágját, és fut lefelé a képből, mert észrevették őt. Ismétlés. (hegyi)

Árvíz

Kedvelem ezt a képet, mert egy nagyon érdekes helyzetet, és egy nagyon jó beállítást talált magának Camilla. Az, hogy miért éppen a Mozgás leckébe került ez besorolásra, nem teljesen értem, erre várnék valamiféle magyarázatot. Viszont a kép nagy részében rendben van. Egy pici hozzáfűznivalóm van: ha én csinálom ezt a képet, akkor a fiúnak a cipőjéből hagyok még, másrészt, egy kicsit ha lejjebb helyezkedik el Camilla, akkor kevésbé a feneke lesz a központban a nekünk háttal álló figurának. Szóval ezek már nüanszok, de ilyenekre érdemes odafigyelni. Én a képre magára tudok adni - mivel a kép meglátása jó - kettő csillagot. A leckebesorolást nem teljesen értem, úgyhogy ezért is a kettő csillag, mert a Mozgás leckét én nem látom megoldottnak. (hegyi)
értékelés:

Rend

Nagyon kedvelem ezt a fotót. Nagyon jól mutat, nagyon jó az, ahogy ezt a tájat értelmezni és értékelni tudjuk általa. Talán a bal oldalából egy fél centinyit még vágnék, mert ott most szinte bever a nap fénye, és ettől ezek a fénysávok elindulnak, de nincs honnan elindulniuk. Tehát vagy azt választom, hogy ez a fény verjen be teljesen, és akkor kicsit szét fogja kalapálni a képet, vagy pedig még vágjak egy kicsit belőle. Egyébként ha nagyon keveset fordít a kamerán Ágnes (nem tudom a kép jobb oldalán, a kanyarulatnál mi következik), akkor talán ez az út még megérdemelt volna valamennyit. Másrészt a kép fölső részéből a fölső egy-ötöd, a felhők fölött nem sokkal, az a rész már túl sok információt nem hordoz. A térhez, a perspektívához, a térélményhez már nem ad hozzá, mert ha ott is ezek a felhők létrejönnek, ha egy kicsit borúsabb az idő, akkor oké, de most ez nem történik meg. Az is igaz, hogy ha sokkal borultabb az idő, akkor meg nem jönnek létre a szénabáláknál ezek a szép kis árnyékok, mert ugye ők a főszereplők. De a kép fölső része elviszi a fókuszt ezekről, míg a kép alsó részén (bár nem tudom, hogy mi van), akkor lehet, hogy alul folytatódna, és akkor kevésbé lenne szűk az alsó vágás. Egy kicsit a kamerát lejjebb döntöm, és egy kicsit elfordítom jobb irányba. Így még tökéletesebb lenne a kompozíció. De ha ez a kép, és más nincs, akkor elég az, ha levágok a kép fölső részéből egy keveset, és bal oldalából mégkevesebbet, és akkor igaz, hogy egy még nyújtottabb képet kapok, de összerántja a kompozíciót. (hegyi)
értékelés:

WoodElf

El tudom fogadni, hogy ez egy monokróm kép, csak nem fekete-fehér, hanem bordós-lilás-fekete. Ezzel olyan nagy bajom nincsen. Ami itt nekem a probléma az az, hogy a képkivágás és ez az ábrázolás elindítana egy történetet, de olyan erős a hatása ennek a fölülről fényképezésnek, ami igényelne valami magyarázatot is a képen. Ez a magyarázat nem születik meg. Nekem itt úgy tűnik, hogy azon kívül, hogy megtetszett ez a formai játék, hogy egy arcból teljesen mást is létre lehet hozni csak fények és a nézőpont megválasztásával, ezzel András megelégedett, és nagyjából itt véget is ért az, amit ő elindított. Ez lehetne egy mese nyitóképe. Másrészt a tekintetbe nem árt, ha még valamennyi megmarad. Ez a két kis pont, ami a fényt visszatükrözi, kevés. Kellene hozzá a szembogárból több. Az is biztos, hogy az alsó megvilágítás nem egyértelműen pozitív élményeket hoz. Lehet, hogy ez cél, de akkor ezt a célt tessék kibeszélni, kifejteni. Ezt visszaadnám ismétlésre Andrásnak. (hegyi)

Elindulunk - javítás

még mindig Szeretettel Helgának

Ezt a képet visszaadtam ismétlésre azzal, hogy két alapvető problémám volt a képpel: a tárgy elhelyezése, feltérképezése, és erre, mint válasz, a megoldás már izgalmasabb. A táskának a formáját és jellegét most jól tudjuk érzékelni. Ami miatt még mindig nincs kész a kép, és ami miatt még mindig jó lenne ismételni, az az, hogy ez még csak a feladatnak az első része, hogy megtalálni egy formai pontot, azt a nézőpontot, ahonnan ez a táska, mint főszereplő, jól tud működni. Már ott van a kezünk közelében a megoldás: ezek a kis virágkezdemények, amikkel én általános iskolában a tornatanáromtól tanultam, hogy hogyan lehet távolba lőni, nagyon játékosak, akár kottafejeknek is felfoghatók kis lények, akik körbenézegetnek. Most már, hogy így ez a táska megtalálta azt a formai helyzetét, szinte adja magától azt is, hogy honnan és hogyan kéne ezt fotózni: lényegesen közelebbről, úgy, hogy ezek a kis fejecskék is értelmezhető méretben részei legyenek a képnek. Nyugodtan olyan közel lehet menni, amilyen közel csak enged ez a táska, úgy, hogy a részletei megmaradjanak, hogy minél kevésbé torzítson, tehát olyan objektívet választani, ami ezt a torzítást csökkenti, és még közelebb, még kisebb képkivágással dolgozva behívni ebbe a mesébe ezeket a fűszálakat. Mert arra nem kapunk most magyarázatot, hogy miért pont itt a fűben áll ez a táska. Ha nem akar szereplőt még pluszban bevonni Camilla, akkor az adott helyzetből kell kihozni a maximumot, tehát itt a táska és a kis virágok. Ezeket kell valahogy egy kompozícióba szervezni. Nem biztos, hogy úgy a legjobb, ahogy most letette, lehet, hogy máshogy talál még izgalmasabban mutató nyílhegy fejeket, úgyhogy azt javaslom, hogy keresse ezt a helyet is, ahol ez jól tud mutatni, ahol elindul ez a mese. Most elfordítottuk ezt a táskát, ez már egy jó irány, hajrá tovább! (hegyi)

szeptember 4.

Nagyon szép virágfotót kapunk Rozitól, annyit hozzáteszek, és ez valószínűleg nem a Rozi hibája, hanem a fényképezőgépéé, hogy nem teljesen ott, és úgy éles ez a kép, mint ahogy az az igazi lenne. Ezzel túl sok mindent nem nagyon lehet tenni, ezt elfogadom így ahogy van. Persze, ha Rozi majd úgy gondolja, és olyan lesz a helyzet, hogy törheti a fejét egy másik gép beszerzésén, akkor majd érdemes lesz ezzel a technikai résszel is foglalkozni. Ami a képnek az érdeme, hogy egy olyan rózsafotót látunk, ami a szokványostól eltérő képkivágást és kompozíciót mutat. Ami ebben a képben izgalmas az nem is a fő központi figura, hanem az a két másik rózsafej, ami ennek a nagynak az árnyékában él, amit, mint egy kis satnya ikertestvért, elnyom a főszereplő. Azt is hozzáteszem, hogy ez akkor is működött volna, ha nem alkalmazza ezt a fekete-fehérré egyszerűsítő photoshop effektet. Két irány lehetséges: az egyik, hogy színesben dolgozom, a másik, hogy fekete-fehérben. A köztes állapot miatt a határozottságából is veszít a kép. Ha fekete-fehérrel dolgozunk, a tónus az, ami abban fog segíteni, hogy ez egy gyászos, szomorú állapot, vagy pedig egy erőtől és energiától duzzadó állapot. Izgalmas lenne fekete-fehérben elkezdeni egy kicsit gondolkodni, mert a tónusrenddel szerintem jó tisztába jönni, és ehhez a fekete-fehér könnyen ad segítséget. Ha színesben hagyom, akkor evidens, hogy ez egy öröm, és akkor tényleg csak a formai rész az, ami az örömhöz vegyít némi egyéni ízt, némi olyan élményanyagot, amivel az életben sokszor tudunk találkozni. Szóval az irány jó, és a meglátás is jó, a technikára nem tudok most mit mondani, elfogadjuk olyannak amilyen, viszont ezt a bindzsizést én nem kedvelem, ez ennél a képnél gyengít, úgyhogy kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

levelek

A kép egy olyan alapvetésből indul ki, hogy a nyár vége, sárguló levelek, a természet az, ami egy élményt, egy érzést, egy kollektív átélt hangulatot jól tud tüköztetni. Ezzel egyet kell, hogy értsünk, bár a veszélye elég nagy annak, hogy a giccsbe, a képi közhelybe szaladjunk bele ezeknél a megoldásoknál. Ugyanakkor ami a képet ebből kiemeli, és ami egyedivé, bachvikissé teszi, az az a fényjáték, amit Viktória észrevesz, a fák levelein átszűrődő fény. Még azt is mondhatnánk, hogy "oké, oké, egy lépcsővel feljebb vagyunk, dehát ez még mindig kevés". És itt jön az a helyzet létre, ami a kompozíció, a fény-árnyék, a színtónusok játékával jelenik meg a fotográfián. Nagyon szép a fény sugaraiban létrejövő színtónus játék, olyan sávokat, fénycsíkokat láthatunk, amik ritmusában és tónusrendjében nagyon is jól illenek abba a rendbe, amit ezek a vöröslő, de már sárgulónak induló falevelek mutatnak. Filozófiailag is dekódolható az üzenet. Ez az a pillanat az indián nyár, ami még az utolsó napsütés ereje, még az utolsó idő, amikor kiülhetünk a kertbe, tehát egy lezárása egy folyamatnak, ami után jól sejthetően már egy másik minőségbe lépünk át. Ez egy határvonal, egy határpont, és ezt Viktória nagyon jól találta meg. Erre én meg tudom adni a három csillagot, és köszönöm, hogy nem a szokványos megközelítéseket mutatja számunkra. (hegyi)
értékelés: