Feladatmegoldás

Nem tudom, hogy ez divatbemutató, vagy mi akar lenni, biztos volt valami helyzet, amin András ott volt. Nagyon erősen látszik megint a bindzsizés a fotosoppal. András, szívem szerint letiltanálak a fotosopról, mert nem a helyszínen tanulsz meg dolgozni, mert lusta vagy, és otthon majd elbindzsizel vele. Nekem ez borzalmas, mert egy nagyon jó kezű, jó szemű fotósról van szó esetedben, de a lustaságod az valami vérlázító tud lenni. Ez a fotosoppolás számomra nagyon bántó dolog. Itt ráadásul ez borzasztóan erősen látszik. Lépjünk ezen túl. András, azt szeretném megkérdezni tőled, hogy ebben mi neked a vágy? Mi ami vágykeltő? Piroska oké, mert piros a ruha. A farkas, mert te vagy a farkas. És akkor te nézted ezt a csajt, aki hordta ezt a ruhát, és neked az a vágykeltő, hogy egyszer csak belátsz a ruha alá, vagy mi? Mert nem értem teljesen. Nekem ez viszonylag steril beállítás. A ruha sem egy szenzációs valami, a lépés sem határozott, a térdeit sem látom a hölgynek, amik lehetnének erotikusak, a kéztartás ebben a vágásban picit idétlen, a mellei már levágódtak a képről, szóval ez egy kicsit rideg történet nekem, nem látom benne a vágyat. Ismétlés. (hegyi)

Nagyon-nagyon szép a kép, gyönyörűek az ívek, egészen költői szépsége van annak a ritmusnak, amit itt látunk ezzel az S ívvel, ami itt ez a sáros út, és ami utána, érdekes módon, folytatódik a domboldalban is. Nagyon jó a kiválasztás, talán a képet én még szűkebbre vágtam volna a két oldalánál, de a kép maga gyönyörű. Az, hogy ez nem az Őszhöz került beküldésre, hanem az Utazás és hazatérés leckébe, az egy további lépés. Ha ez így van, akkor Tamásnak kellene magyarázatot adnia arra, hogy ez miből következik, hogy ez valakinek az útjának a kezdete vagy a vége. Hogy elindultam, vagy megérkeztem? Az út önmagában nem magyarázata ennek. A döntésnél a határozottságot az adja meg, ahova a fényképezőgépet elhelyezem. Ha az út és az utazás érdekes, akkor az úthoz és az utazáshoz közeli pontra helyezem a fényképezőgépet. Erről egy picit hiányzik Tamás, nem biztos, hogy szó szerint ő, bár ezt is el tudnám képzelni, hogy hosszabb expozícióval ő befut ide a képbe, és ezt az egész költői szépségű nyugalmat fölrobbantja. Valami mindenféleképpen hiányérzetet ad, amiért én nem tudom ezt a 17-es leckéhez olyan könnyedén értelmezni. Tehát egyrészt várom Tamás segítségét, másrészt pedig én erre most adok kettő csillagot, de nem érzem megoldva a leckét. (hegyi)
értékelés:

A blokk és a lemenő nap.

Nagyon izgalmasak ezek a fényjátékok amik itt létrejönnek ezen a panel épületen, és ezt jó, hogy meglátta Ágnes. A kép nagyon dől jobbra, de ez egy dolog. Azt nem tudom, hogy ezen kívül hogy lehetett volna ezt valahogy úgy érzékeltetni, hogy ennél egy lépcsővel tovább tudjunk jutni. Nem tudom, mert nem voltam ott. Nekem ezen a képen összesen azok a kis aranyló kockák a szürke betonon a fontosak. Ha ezek a fontosak, akkor valószínűleg azzal próbáltam volna valamit kezdeni, hogy ez egyértelműbb legyen, hogy valami valamin átsüt, és az a valami odavetíti ezt a fényt. Most ez annyira nem jön nekem ki. Ismétlés. (hegyi)

Mivel magam is vásároltam digitális fényképezőgépet, méghozzá nem is a legolcsóbb fajtából, és bír az is meglepetéseket okozni ezekben a fotográfiai helyzetekben, amiket itt Tamás is demonstrál nekünk, én tudom, hogy miről beszél. A duma nekem sok. Értem én, hogy rá kell erősíteni arra, amit esetleg az átlagnéző nem biztos, hogy teljesen ért, ettől még megmaradtunk a szakmai szintnél, mert kell hogy tudja a delikvens, hogy mi az, hogy féltónus. Ez csak lászólagos segítség, hogy ez a szöveg odakerült. Egyrészt az a bajom, hogy ha tudod azt, hogy a féltónusoknál ilyen problémával találkozol a gépednél, akkor ezt tudod reprodukálni. Ha tudod reprodukálni, akkor nem egy talált képet kell odatenni mögé, mert ez egy talált kép a háttérben. Ha azt nézem, hogy ezt a képet miért fényképezted le, akkor nem tudok rájönni. Lehet, hogy ott voltunk, és fontos volt megmutatni, hogy ebben a házikóban töltöttük a nyarat, de egyéb indoka nincs. Én értem a viccet, és ez nem is rossz irány, de akkor tessék valamilyen jellegzetesebb képpel kezdeni. Ha jellegzetesebb a kép, akkor az már adni fogja azt, hogy mennyit és milyen dumát kell ráírni. Nem biztos, hogy ennyit és ezt. A csiricsáré tarka-barka betűk megint gyengítik az üzenet erejét. Ezt visszaadom ismétlésre, kicsit gondold át. Ha ez az üzenet fontos számodra, akkor találd meg a formát, mert ez jelen pillanatban nem az. (hegyi)

Figyelem ezt a képet, és ebben nekem vannak olyan momentumok, amik nagyon izgalmasak lettek volna, és nem teljesen értem, hogy Tamás miért nem ezekkel foglalkozott. Most, amit látunk, egy helyzet lefotografálása. Megálltunk a kék autóval, közben berohantunk, hogy hátha van még kukorica leszedni egyet, hazavinni, aztán ezt látjuk, hogy a kiskertnél ez hogy van bekerítve. Miközben ott egy madárijesztő, és ha azzal kezdenék el foglalkozni, akkor lehet, hogy az egy izgalmasabb kompozíciót hozhatna. Megint az a problémám, hogy kapok egy képet, és nem tudom, hogy mire akart kimenni a fuvar. Hogy itt most arra futunk ki, hogy az autó és a táj viszonya? Bizonytalan vagyok, és ez a képből adódik. Nem látom, hogy mit akart mondani Tamás. Ott voltak ezek a műanyag szalagok, ezek nagyon jók, nagy kontrasztot tudnak adni a növényzettel. Ott egy madárijesztő, ott vannak azok a virágok, amik a térben vannak, ebbe a helyzetbe bele lehet bújni, és nagyon izgalmas képeket lehetne létrehozni. Most mintha féltél volna, hogy jön a csősz, vagy valami mintha megzavart volna annál, hogy továbbmenj ezen az úton, ahol tovább kellett volna menni, mert ez most nem a végcél. Legalábbis nekem. Szeretném, ha Tamás elmondaná, hogy mi történt. Ezt most visszaadnám ismétlésre, miközben tudom, hogy a kép maga nem ismételhető, de ezzel most nem tudok hirtelen mit kezdeni, segítséget kérek. (hegyi)

Nagyon izgalmas ez a látvány, maga az, hogy ez a kék és a sárga ilyen határozottan jelenik meg. Gondolom ez valamilyen bevásárlóközpontnak a bejárata. Ami nekem ebben egy picit problematikus, az az, hogy a képen mégis, minden határozottsága mellett, mellékes szerepre kárhoztatódik, mert a kép bal oldala nagyon nyitott. Ott megyünk kifele a képből, ott elfuthatnánk a parkba, vagy befuthatna valaki onnan a képbe, tehát figyelünk, és várunk, hogy jó, jó Tamás, értjük, de mi fog ott történni, ki fog belépni onnan a képbe. Valószínűleg senki, de azzal, hogy nyitva hagytad azt a részét a képnek, ezt az élményt erősíted. Lehet, hogy máshonnan kellett volna ezt a fényképet megcsinálni. Pontosan azért, hogy erősebb legyen ez a színjáték. Az nem magyarázat, hogy azt mondod, hogy na de igen, de ha beállok oda szembe, akkor benne leszek a tükröződésben. És akkor mi van? Semmi baj, legyél benne, még plussz élményeket esetleg hozzá is tudnál adni ehhez a képhez. Azt is lehetne mondani, hogy akkor egyszer csak a biztonsági őr kirohan, és elkezd engem kergetni. Ilyenkor oda kell állítani valahová egy kislányt vagy egy kisfiút, vagy valakit, aki kéznél van, és azt mondom, hogy én őt fényképeztem, nem ezt. Még ez is megoldható helyzet. Tehát ez a fajta szín játék erősebben is kijöhetett volna. Ráadásul azt nem teljesen értem, hogy miért van ehhez ekkora körítés hagyva. A tetőtérből, a padozatból, az oldalfalból olyan sok mindent kapunk plusszban, ami a térelrendezéshez nem szükséges. Ollóval ebből jócskán lehetne körbevágni. Erősödne az, amit most látunk. Egy csillagot tudok adni rá, a meglátás jó, és azt kérem Tamást, hogy ezzel még foglalkozzon, ismételje meg ezt a feladatot. (hegyi)
értékelés:

Én ezt a képet nagyon szeretem, és látod, Tamás, itt a lényeg. Valamit szerettél volna közölni, és amit láttál, az rád is erős hatást gyakorolt. Ezért nem voltál rest, és leguggoltál a fűbe. Ezt kellett volna a hordóknál is megtenni. Itt most mondok nektek egy összefüggést: mindig, amikor modellel dolgozunk, akkor a modell a fontos, és ilyen szempontból a hordó ugyanolyan modell mint a két gyerek ezen a képen. Amiről mesélni szeretnék az a modell. És ilyen értelemben nincs különbség aközött, hogy az egy élő személy, vagy egy tárgy, vagy egy természeti jelenség, ez teljesen mindegy. Nekem azt a valamit kell kiemelnem a környezetéből, és mint üzenet, elküldenem a nézők felé. Itt ez most nagyon jól működik, nagyon kedvelem azt is, ahol ez most megvalósult, ez az enyhén lejtős utcafront felé nyitott terület, azokkal a szőlőtőkékkel. Nagyon jó ez a földgömb strandlabda, és az, hogy érződik ezen az egészen, amikor egy olyan szituáció van, amikor a gyerekek belekomolyodnak egy játékba. Vannak ilyen szituációk, amikor azt veszi észre az ember, hogy félre van dobva a fakocka, most itt látszik, hogy a labda is mellékes, hogy ott van, és hirtelen elindul egy erős kommunikáció a két gyerek között. Ezt is nagyon értékelem ezen a képen. Megvan a három csillag, nagyon szeretem ezt. Következő lépcső, Tamás, az, hogy a barátságot a saját értelmezésünkben, saját magunkon szűrjük át. (hegyi)
értékelés: