Feladatmegoldás

Dani most itt remekelt. Nem vagyunk nagyon elkényeztetve a Reklám lecke megoldásokkal. Amikor föladtunk, akkor azt hittem, hogy ennél sokkal inkább fog ez benneteket inspirálni, hogy elkezdjünk ezzel játszani, és elkezdjünk a saját fantáziánk által kreálni valamit. Ez a megoldás akár az ARC plakátkiállításra is benevezhető lehetne. Mindenféleképpen jó ötletnek tartom. Egy picit kétségbe vonom, hogy függőleges-e az a villa, nem biztos, hogy az, lehet, hogy csak a fény-árnyék viszonylat játszik velem, de mindenféleképpen figyelemfelkeltő és reklámszerű ez a megoldás. Az a kérdés, hogy ha ezt kirakom egy óriásplakátra, és belülök az autóba, és úgy megyek el a forgalomban, akkor mi az, ami első pillanatra megragad. Nyilvánvalóan a villa, akkor elkezdek gondolkozni, hogy mi a francnak lehet ez a reklámja, ott van, hogy "Hamarosan a mozikban", tehát, ha ezt volt időm elolvasni, akkor tudok asszociálni. Itt szokott jönni az a gondolati elágazás, hogy szükséges-e szájbarágósan odatenni, hogy Batman 4? Kell-e magát a terméket kiírni, ahhoz, hogy a néző tudja, hogy mi merre hány méter? Jelen esetben én a képet határvonalnak érzem, és a megoldást is. Mert oda is tette Dani, meg nem is. Ott van azért, hogy Batman 4, hogy a konvenciókat követhessük, de csak egy körvonalakkal rendelkező betűvel van ez odatéve, hogy a hangsúly alapvetően ne ezen legyen. Ezt is el tudom fogadni, de mindemellett el tudnám azt is, ha óriási betűkkel ott lenne, hogy Batman 4, és azt is, ha egyáltalán nem lenne rajta, hanem csak annyi, hogy "Hamarosan a mozikban", és akkor ez IQ teszt is, hogy na vajon mire asszociálsz a 4-el, és ezzel a jellel. Mert a Batmannek ugye a kis füles sisakos sapija eléggé közismert szimbólum lett. (hegyi)
értékelés:

Egy olyan játékot látok itt most Tamástól, amire lehetne azt mondani, hogy na ez ezzel és azzal a filterrel készült, és fotosop, ésatöbbi, de azt mondom, hogy ez engem nem érdekel, mert a végeredmény, amit itt látok, az magáért beszél, és teljesen rendben van. A cím is erre utal, hogy ez egy tudatos döntés, grafikai megoldásokat szeretett volna Tamás létrehozni, és erre nagyon is alkalmas a napraforgó, sőt, nagyon izgalmas a képnek a háttere is. Olyan, mintha egy akvarellt látnánk a nappal, a felhőkkel, ez is teljesen rendben van. Talán a felső részből lehetett volna még vágni, most nagyon nagy hangsúlyt kap, avagy, ha még besötétítem, ha ráengedek arra a hátsó részre, akkor többet láthatok azokból a fénygyűrűkből és a felhőből. Ez lehet, hogy még segítette volna a kompozíciónak. Most a fölső rész nagyon kilágyul az alsó rész határozottságához képest. Ez az egyetlen észrevételem van, de a megoldás abszolút jó, és azt a fajta tikkasztó meleget is jól mutatja, ami a nyárnak a sajátja. Jó időpontban van a napraforgó is megfigyelve, ez is segít. (hegyi)
értékelés:

Először azt hittem, hogy Gergőt látom, mondom "jé a Dániel összejött Gergővel egy közös projekt erejéig", de aztán rájöttem, hogy ez valószínűleg mégsem Gergő. Mindenesetre maga a kép abszolút izgalmas és érdekes. Valószínűleg ez a Twilight valami alkonyidőt, alkonyzónát jelenthet magyarul, itt most valamilyen szociokulturális összefüggés számomra hiányzik, az én hiányos filmismereteimre saccolok. Azt gondolom, hogy maga a cím valamilyen filmre akarna utalni, és itt én már réges rég bent vagyok az erdő kellős közepén, és nem tudom merre menjek. Ezt az irányt, hogy a cím alapján megfejtsem a képet nem nagyon tartom most lehetségesnek. Ha a címet elfelejtem, akkor itt valószínűleg valamilyen kubik gödörbe próbál napozni a néni, aki leöntötte a nyakát valami piros folyadékkal, gondolom málnaszörp. A fiú is ivott belőle, de ő fogásznál volt, és ezért nem biztos a harapása, és ezért kicsit kifolyt a szájából ez a málnaszörp. Most elidétlenkedem ezt a dolgot, miközben a képet szeretem. Csak az a baj, hogy jelen pillanatban tényleg azért nem tudom megfejteni, mert nem tudom, hogy milyen irányba induljak el. Persze lehet azt gondolni, hogy ez a bácsi most beleharapott a néni nyakába, de akkor a néni miért tűri ilyen szenvtelenül, közben a kis kezében ott van a borospohár, de a nyakán látszik a sérülés. Szóval nem tudok most nagyon sokat tovább menni, valószínűleg a filmes utalást kellene ismernem, hogy azt mondjam, hogy "ááá, hát értem, ez az a mozi, amelyikben Robert de Niro megölte a Julia Robertset, csak közben Julia mint vámpír visszatért". Formai játékban kifejezetten tetszik az a színvilág és az a tónusrend, amiben Dani ezt a megoldást megmutatja, jó a képkivágás is. Lehet, hogy én a gödör sarkánál még valamit csináltam volna, oda lehet, hogy valami szolarizáció nem ártott volna. Mert ha Twilight, és ezt azt jelenti, hogy alkonyidő, alkonyzóna, akkor valaminek ezt jeleznie kellene, mert itt most elég élesek a fények, határozottak az árnyékok. Kettő csillag, Dani, és segítsél már egy kicsit. (hegyi)
értékelés:

Gerlei Gábor: Vízöntő éve, 10. képére reagálok :)
Ma délután a kedvenc tavamnál ücsörögtem, és a molnárkák táncában gyönyörködtem. Eszembe jutott Gábor hasonló képe. Elővettem a gépem, és "meghúztam a ravaszt". Itt az eredménye.

Irigylem ezt a képet, ez egy nagyon szép kép. Olyan, mint egy Chopin darab, ebben Gerlei talán jobban otthon van, hogy melyik komolyzenei szerzőt említhetem, de mindenféleképpen zenei hasonlatot érzek idevalónak. Engem nem nagyon zavar az, amit itt a kommentekben olvastam, hogy melyik molnárkának melyik lába van meg, és melyik nincs, mert itt a molnárkák tulajdonképpen csak illusztrációk. Itt a lényeg a hullámzáson van, a kis pontokon van, tehát a formákon. Ilyen elven én még a Rezonancia leckébe tenném be ezt a képet, persze értem én, hogy ő most a Gábornak a képére reagál, de inkább ötletadó lehet az, hogy ő is a vízzel foglalkozott, ugyanis a két megoldás között óriási különbség van. Nem minőségi különbség van, hanem formai. Teljesen másról mesél ez a kép mint a Gáboré. Sokkal emocionálisabb, nőiesebb megközelítés ez, mint a Gáboré. Ez így persze természetes is, bizonyos szinten. Szóval nagyon szeretem ezt a képet, három csillag. (hegyi)
értékelés:

Egy önfeledt hétvége Mátraházán.

Kedvelem ezt a képet, mindazzal együtt, hogy körülbelül azt az irány erősíti, amit néhány képpel ezelőtt elmeséltem, hogy van egy ilyen technikai irány, ami a 80-as, 90-es évek elejére igaz. Én annak nagyon örülök, hogy Hajnalka újra közöttünk van, és annak is, hogy az előző időszakában készült képekhez képest sokkal közvetlenebb, közelebb enged magához, még akkor is, ha ezek a láncok még mindig jelzésértékkel, mivel nagyon határozottan rajta vannak ezen a képen, odakötnek minket a valósághoz. De olyan egy kicsit az egész, mintha egy éjszakai fotót látnánk, egy infrakamerával készült fotót. Benne van a játékosság is, de mégis az egészben, mindezzel együtt, amit eddig elmondtam, van valamennyi kis pici fájdalom, szomorúság. Ezt én azért tudom átérezni, mert saját magam is a magam 43 évével olykor megélem ez. Amikor belekezd az ember egy játékba, de már elfárad közben, pedig azt hitte, hogy végig tudja csinálni. Vagy közben a környezete ad egy visszajelzést arra, hogy "Hát talán, Zsolt, 43 évesen nem kellene mérleghintázni, mert ostobán nézel ki abban a hintában", vagy Zsolt maga jön rá, amikor leesett róla, és megy a baleseti ügyelet felé a kificamított bokájával, hogy "hát bizony-bizony az idő nem nekünk dolgozik". Valahogy ennek az élményét érzem itt is, hogy ott vagyok ebben a hintában, mosolygok is, veletek is vagyok, de azért mégsem az az önfeledtség jellemző már erre a képre, ami mondjuk egy 10-12 éves gyereknél olyan evidensen adja magát. Én ennek nagyon örülök, hogy ez a képre tudott kerülni, mert ettől válik ez az üzenet személyessé, és ez ír felül minden technikai nyavalyát: a túlvakuzottságot, azt, hogy tulajdonképpen lehet, hogy ennél többet kellett volna adni a kézből. Mindezt feledteti az, amit ez a kép üzenetként tud sugallni. Én megadom rá a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

A Lángoló Lelkek egy tűz-zsonglőr csapat, akik 2010. augusztus 21-én Pázmándon léptek fel...

András megtalálta magának a fotosopot, mint önkifejezési formát. Talált ott egy-két olyan plug-in-t, csúszkát, amivel módosítani lehet a színeket. Én ezzel a városképeinél nagyon nem értek egyet, mert szerintem azt az üzenetet gyengítik, ami egy városképnél fontos lehet, pontosan azt a líraiságot, ami egy technikailag nem szétpimpózott képnél elindulhat. Ennél a képsornál nem rossz az, amit látok, egy-két kivételtől eltekintve: például a kettes kép, vagy a négyes, vagy az utolsó kép. Ezek kilógnak a sorból, de ezektől eltekintve kézben van tartva ez a technika. Az első kép, mint felvezetés nem rossz, ez egy lírai kezdetnek tűnik, innen még sokmindenre gondolhatok, halottak napjától kezdve fáklyás felvonulás is eszembe juthat, aztán elég nagy ugrással csapunk itt a húrokba. Rögtön a második kép annyira nem illik a sorba pontosan azért, mert itt a fűből is, meg az egész háttérből túl sokat kapunk, de utána a harmadik kép nem rossz meglátás. A negyedik kép megint egy picit kérdéses, hogy mennyire illik bele ebbe a sorozatba, mivel ez a füst vagy mozgás által keltett fátyolszerű réteg rajta van ezen a képen. De aztán a többi képnél legalábbis technikailag nincs ilyen probléma. Viszont az a bajom, hogy a sok, a több nem biztos, hogy minőségben is többet ad. Itt megint az, hogy az egyes képek izgalmasak, de nem a fotográfus miatt. Ez olyan mint a táncfotó, vagy a színházi fotó: van egy előadás, és azok, akik ezt csinálják, viszonylag régóta csinálhatják, és gondolják, hogy mit fogsz látni. Tehát ott a trükk, mint a Rodolfonál is, hogy ők, mint a fénynek a mágusai pontosan tudják, hogy mi fog létrejönni. Ez, mint megfigyelés, tökéletes. Talán a kilences kép az, ami ebből az egészből minőségben, mondanivalóban és érzetben kiugrik. Ez a kép az, ami ebből a sorozatból szerintem időtálló. A többi ennek illusztrációja. A dolog mégiscsak fontos, mert én abban reménykedem, hogy András összeismerkedett ezekkel az emberekkel, esetleg barátságba is került velük. Ha van egy ötlete a későbbiekben, amihez az kell, hogy besegítsen egy csapat tűzzsonglőr, akkor őket segítségül fogja tudni hívni. De akkor már Gimesi lesz az, aki komponál, és azt mondja, hogy "figyelj, ide állsz te, te föl-le mozgatod a tüzet, ide állsz te, a másik kislány, te köröket fogsz rajzolni, te a harmadik, egy zászlót gyújtasz meg, és azzal rohangálsz a kertben", és mindezzel létrehoz egy dramaturgiát, mert most egyáltalán nem fellelhető. Összefoglalva, ez az egész akkor lesz izgalmas, ha András a saját ötletéből, a saját agyából kiindulva kreatív módon ezt az élményt feldolgozza. Ez a feldolgozás egy Gimesi-féle történetben fog visszaköszönni, onnantól válik érdekessé. Ezzel most azért nem tudok sok mindent kezdeni, mert ennek a nagyon fontos értelme abban van, hogy ez a fajta megfigyelés megtörténjen. A színtorzítás is olyan, hogy itt érvényes és jó, esztétikus megoldás, de azt is hozzáteszem, hogy nem pótolja a dramaturgiai hiányokat. András tegye ezt el a saját fejébe, mint portfólióba, hogy ez van, mint lehetőség. Remélem szerzett kapcsolatokat, ha nem, akkor is a megfigyelés fontos, mert ezeket a játékokat létre lehet hozni civilekkel is, és remélem lesz olyan alkotói fázisa Andrásnak, ahol a kreatív fotográfiában a fényfestést el kezdi tudni alkalmazni. (hegyi)

Szép ez a kis békuci, és nem rossz a történet. Valójában azt nem tudom, hogy ez most egy kéz, vagy egy láb, vagy egyáltalán milyen testrész. Nem egyértelmű, mert olyan a csonkolás, hogy ez most nem derül ki. Nem ártott volna, ha megtartva ezt az irányt, erre is ügyelünk, hogy nem amputálunk úgy testrészt, hogy az ilyen kétségeket ébreszthessen a nézőben. Egyébként a kép rendben van, talán itt a bal oldalon lévő gyűrődés már egy picit sok, abból valamennyit le lehetett volna hagyni, mert elviszi a figyelmet a békáról. (hegyi)
értékelés: