Feladatmegoldás

cigarettaszünet

A csend lecke fogalmát szerencsére ahány alkotó, annyiféleképpen értelmezi - Dani képe egy olyan pillanatot ragad meg, ami sokunknak, akik dohányoznak, a napi munkában, tevékenykedésben olykor az egyetlen kis megálló, lehetőség arra, hogy pihenjünk, átgondoljunk dolgokat. Miközben tehát maga a kopozíció igencsak mozgalmas, zaklatott, a fő figura, az alkotó mindebben a mozgalmasságban egy nyugvópontot jelent. A zaklatottság - téglafal, szemétkupac, sötét tónusok játéka - és az ábrázolt személy ellentétpárja az, ami a dinamizmusát adja a képnek. Dani a kommentben leírta, hogy a kép lyukkamerával készült, ami fontos információt ad technikailag, de azt kell mondjam, hogy a kép egészét tekintve a néző szempontjából ez nem fontos. Hiszen a néző nem kötelező, hogy tudja, mi az a lyukkamera, az miben más, mint egy rendes bolti cucc, tehát ezzel arra akarok utalni, hogy ha ezen a nyomvonalon indulunk el, akkor könnyen becsaphatjuk magunkat, mert a technika csak eszköz a kifejezésben, nem lehet cél. Ebből az adódik, hogy ha bármi technikával is készítünk egy képet, az a kép akkor van kész, ha az alkotó azt akár a laborálásnál, akár elektronikusan, adjusztálta, befejezte. Itt most a tónusok azok, amik a kompozíciót billentik, mert a kép bal felső része kifut, nincs úgy lezárva, mint a többi oldal és sarok, ezért olyan érzetet kelt, mintha nem is párhuzamosok lennének a képszélek. Mivel a téglafal eleve kifelé húzza a szemet, ezt a lezárást meg kellett volna tenni. (hegyi)
értékelés:

Szuper ötlet a házifeladatra, szuper megvalósítás. Jól megoldva az előtér háttér viszony, élesség a férfin, lágy életlenben a barnás állatforma (és nem szemből, hogy asszociálhassunk). Mondhatnánk, ezen a képen nincs ember, akkor milyen férfiről beszélnek itt? Épp ez a titka a képnek, hogy a tárgyakhoz kapcsolódó ismeretanyaggal hoz létre sokféleképpen olvasható "húsos" mesét. A kép telve van szatírával, a múltat új köntösbe csomagolva. Jó a kompozíció. Köszönöm. (szőke)
értékelés:

Itt van a szokásos Gimesi geometria, csak most olyan, mintha András kezdene magára találni, mert nem manipulál, hanem a valóságban találja meg mindazt, amely számára fontos: az ismétlődést, számsort, variációs halmazt. Nem az alkímista technikájával alakít át, hanem alázatosan figyeli a természet alkímiáját. Az a jó, hogy a napló jelleg így is működik, sőt jobban, mert az alkotói hozzáállás koncentráltabb. ...azért valami ellenállhatatlan kézjegy? (szőke)
értékelés:

Tűzmanók táncolnak. Nem fáznak.

Tamás megfigyelése kettős. A valóságból, amely rítushoz közelít, hiszen a téli szabadtéri tűzrakás mindig visszahoz valami ősit, másrészt a festőiségből, a narancsok és a szürkék egymásmellettiségéből a jelenidejű ritmust. Mind a kettő irány számunkra, nézők számára a jelenidjűséget hozza. Fontos, hogy a kép alsó szélén látható a fa gyökere, hátul pedig a lécből kiálló szögek, talán ezeknek a szerepének a tisztázása lehet később a cél. Vagyis, hogy a valóság feletti, amely a kép középpontában található (nevezhetjük őket Tűzmanóknak) és a realitás (kert, út, maradékok) képen belüli kompozíciós viszonya hogyan aránylik. Nehéz itt megmondani, hogy szűkre, vagy tágabbra kéne vágni, ezért próbáltam ehelyett inkább a gondolati rész felé terelni a keresgélést. Ha, az alkotó tudja pontosan mit akar, ott fog teremni azonnal a képi válasz. (szőke)
értékelés:

Mariann sokat dolgozott ezzel a házifeladattal, már régen is, úgy érzem megszületett az eredménye. Ez egy nagyon nehéz vállalkozás, mert a feladat nem átterhelődik egy kiválasztott modellre, hanem önértékelés és kitárulkozás zajlik precízen és elmélyülten a belső környezetben. A kép személyes és zavarba ejtő, nem látványos, hanem őszinte erős számvetés. A kép elsődleges szereplője a modell és ott vannak körülötte a fegyverhordozók, az alattvalók, a tárgyak. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy a modell iránti bátorság lehet több, nem a környezetet kihagyva, hanem az arányt az emberi test szépsége, csodája felé billentve. Három disznó és további ismétlés. (szőke)
értékelés:

Néma susogás

A madarak a szabadság jelképei suhannak itt el a téli városi környezetben, fekete-fehérben, mint egy régi kitekintés. Nagyon szerethető kép, talán az aljából lehetne vágni. Most többször elhangzott a történet, a történet mesélése. Esteleg megérne egy misét, hogy mindaz a rácsodálkozás, a városi ember részéről, amely történetíróvá tesz bennünket, kissé bővüljön. Gondolok itt: az alkotó szobájából kilátásra, lépcsőházi ablakra, mint szegélyre, vagy a szoba melegére, függöny szélre. Nyilvánvalóan nem ezt a képet szeretném megváltoztatni, hanem keresed a meséd kiindulását és szeretném, ha részesévé tennél minket. Három disznó és reménykedem, hogy egyszer ezt láthatjuk riportban is tőled. (szőke)
értékelés:

Hálás helyszín a látványfürdők világa, mondhatni manapság, "filmszerű". Érdekfeszítő a tükröződés, a fakó színek melletti műanyag vörös és sárga. A távolban a frottír köntösös szereplőnek minden adva van, hogy történet induljon, de nem ez történik. Csend-művészetnek a kép a formák miatt és színektől nem az. A humorhoz nincs elég motívum felvonultatva. A szereplővel pedig nem tudok együtt haladni, mert messze van. Valaminek kellett volna történnie előttünk. Jó a felvetésed, ugorj neki mégegyszer! Ismétlés. (szőke)