Feladatmegoldás

Tükrön innen - Tükrön túl

A kép az Esterházy-kastélyban készült.

Kedves Hajnalka, ez egy több szempontból is izgalmas bemutatkozás - de inkább a hármas leckét teljesíti, még ha az arcod a kamera ki is takarja, hisz a leckék egymásra úgy épülnek, hogy az első az a portré arc nélkül, a második a portré, és a harmadik az egész alakos portré. Ez a kép a hármasat gond nélkül teljesíti is. Azt nem mondom, hogy nincs mit javítani rajta, az a fél ember, aki kimegy, az nem tudom, mennyiben koncepció, de az nagyon izgalmas, ahogy a tükörben képződő kép úgy mutatkozik, mintha az egész nem is tükör, hanem egy realista festmény lenne. Várjuk az első leckére és a többire is utána a megoldásaid. (hegyi)
értékelés:

A Coca-Cola Magyarország igazi kuriózummal készült a Sziget 2008 fesztiválra: az első valódi hazai tervezésű Coca-Cola alumínium palackkal. A korlátozott mennyiségben, összesen 30.000 példányban, kizárólag a Sziget fesztiválon kapható különleges kiadás csomagolása egy fiatal magyar grafikus, Szentmihályi Dani, alias SLOW alkotása. Nonprofit oldalunk nevében köszönjük mindenkinek, aki segíti munkánkat, hogy céljainkat megvalósíthassuk. Örömmel fogadtuk a Coca-Cola megbízásából a Noguchi megkeresését, hogy készítsük el a Sziget 2008-as alupalack internetes bemutatófilmjét, és köszönjük, hogy az Estiskola szemlélete tükröződhet egy reklámfilmben.

Séta az avarban

Ez egy nagyon jó kép Feri, én fél centit vágnék jobbról, hogy az út még inkább középre kerüljön, és mintha picit balra dőlne a horizont, nem tudom, lehet hogy csak érzet, meg kéne nézni, mintha 1-2 foknyi lenne benne. Ezek korrigálhatóak, ha így van. Ha én csinálom ezt a képet, még két lépést hagyom a modellt közelebb jönni a kamerához, hogy a térjáték még erősebb legyen, de így is tökéletes az üzenet. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

A Mi borospincénk

A Mi egy egyetemi közösséget jelent.

Nagyon tetszik a színvilág és az a játék, amit Ákos a mélységélességgel mutat nekünk, de érzek ksi bizonytalanságokat a megvalósításban. Egyrészt a kép bal széle most kifut, ott jó lenne vágni, ahol a pultnál álló fickó válla végetér, így a fókusz is erősebben utalna az ülő csoportra. Másrészt az oké, hogy a poháron van az élesség, de mindemellett a pohár fényértéke és a háttéré egyforma, emiatt bizonytalan, hogy mi is az üzenet iránya: a közösség, a szórakozás, az az este, vagy az ivás. A kép ettől még igen hangulatos, bár, attól, hogy senki se fordul a kamera felé, ez azt is okozza, hogy a néző kívülálló marad, tehát nincs kontaktus a szereplőkkel, magyarán az érzet az, hogy oké, benéztem ide, de le se tojnak, elvannak magukkal, jó lenne ide tartozni, de mindegy, megyek haza szomorkodni egyedül tovább. Ez akkor elfogadható, ha ez a MI, ez valóban zárt közösség. (hegyi)
értékelés:

A látó

Részlet Batsányi János: A látó című verséből

Ó ti! kiknek szívek örök búba merült,
Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;
Ím, az igazságnak terjednek súgári;
Dőlnek a babona fertelmes oltári,
Melyek a setétség fene bálványának
Annyi századoktól vérrel áradának.
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
Mely a két világnak megváltója lészen,
S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
Mutatja, mit tehet egy nép, ha – akarja!
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!"

Láttam én már ezt a képet, ha jól emlékszem, véleményem is volt, amit most itt is megosztok veletek. Nekem ez a kép két félre szakad. Az egyik a modell, a vak öregember, a másik a lámpás. A kettő között semmiféle kapcsolódás nem érzékelhető, mivel az utómunka, ami szolarizáláshoz hasonlatos, teljesen összemossa a hátteret és a modell karját. Nem érzem ezt indokoltnak, hogy miért kell eltagadni, hogy a modell tartja azt a lámpást? Igen, értem, kell, hogy hangsúlyt kapjanak a szemüveg és a lámpás fehérjei, de azt gondolom, hogy most ez így szájbarágsra sikerült, ha Feri hagyja, hogy a háttérből maradjon valamennyi, az nem vont volna le a kép közlésének erejéből, sőt, kevésbé lenne kiabáló az utómunka. Azt is mondhatom, hogy ha ez egy kora esti időben elkészül úgy, hogy a lámpás valóban világít, a szemüveg mögő kerül két picike ledlámpa vagy más fényforrás, amitől az is világít, akkor az épp elég, és akkor szinte alig kell rásegíteni utómunkával a képre. Érdemes lenne ezzel játszani még Feri, ha megvan a szemüveg és a lámpás, mivel maga az ötlet jó, és ér annyit, hogy kicsit még forgasd, rágd a megoldását. Hogy ez mennyiben önportré, persze kérdés lehet, az iróniája érezhetően mácsais, szóval én elfogadom, de fentiek miatt kettő malac, és várnám a variációkat, az ismétlését ennek a beállításnak. (hegyi)
értékelés:

Óvoda

Egy nagyon jó meglátást küldött Eszter a gyerekkor leckére, könnyed, játékos, érthető. Aki olvasott Stephen Kinget, a Ragyogásban a "kellögem" (redrum) felirat jelenik meg a tükörben, itt az "adovó", nem is baj, ha dolgoztatjuk a nézőt. Egy kis utómunka javaslat: most a téma (autóüveg és tükröződés) lényegesen sötétebb tónusban jelenik meg, mint a háttér (házfal, ablakkal). Ha ez valahogy legalább egálba hozható lenne, az azért lenne jó, mert most a tekintet mindundalan kifut a kép bal felső része felé, nem tudunk elég erősen benne maradni a tükröződés mesevilágában. Lehet, hogy ha a kamera helyzetét úgy választja meg Eszter, hogy az többet adjon az üvegből, akkor ez magától megoldódik. Nem tudom, ezt a helyszín ismeretében lehet csak eldönteni. Ettől függetlenül majd azért várom Esztertől azt a megfejtést is erre a leckére, ami egy picit talán jobban szól, mesél Eszterről, az ő viszonyáról a gyerekkorhoz. (hegyi)
értékelés:

Egy vidám nap emléke

Badacsonyban nyaraltunk, és a feleségem egy kalapot szeretett volna, amíg ő válogatott én hülyéskedtem.

Köszöntünk újra az Estiskolán Feri, nagyon jó portrét küldtél magadról - bár meg kell valljam, hogy ez nekem sokkal inkább a második leckét teljesíti, mint az elsőt, a portré arc nélkül elég egyértelműen arc nélküli helyzetre utal, és a szemüveg nem elég ahhoz, hogy ez teljesüljön. Ezért engedelmeddel átteszem ezt a kettes leckére és várom az első lecke új megoldását.
   Mint kettes lecke, az iróniája miatt nagyon szerethető, humoros képet kapunk, nagyon él az a rózsaszín kalap! A szemüveg is jó ötlet, mert így egészen megbolondítod a terét a képnek a visszatükrözéssel - Dani nem csapott még le rá? Két megjegyzésem van. Az egyik, hogy a vignettálás - tudom, hogy szereted használni - olyan effekt, ami bár régies hatást kelt, de nem mindenre megoldás. Mivel automatizmus, hiszen körkörösen kell megjelennie, így ott is sötétít, ahol nem kéne. Igen, ezzel lehet fókuszálni a középpontra, de ha megnézed, olyan, mintha valami erősen fókuszált lámpával lett volna ez bevilágítva, miközben érződik, hogy a kép természetes fénynél készült, ez olyan ellentmondás, ami a nézőt megzavarja. Lehet ez cél is, de itt most ezt nem érzem indokoltnak. A másik ehhez kapcsolódik. A rózsaszín kalapnak most így emiatt a kék ing nem erős ellenpontja. Igenis annak a kéknek élnie kell, hogy a színdinamikában a kalap ne ugorjon ennyire előre, mert így túlságosan leugrik a fejedről. Pont a nekünk jobb válladnál kéne erősebbnek lennie a kéknek, világosabbnak, hogy a kalap karimájának az ellenpontja lehessen. Mindezek ellenére ez egy három malacos kép, amit írtam, legfőképp a jövőre vonatkozó dolog, érdemes kipróbálni, hogy az utómunkánál más irányt engedsz, a vignettálást pedig ott használod, ahol az a kép mondanivalója és kompozíciója miatt fontos lehet. (hegyi)
értékelés:

Üdvözlet a Hóból

Egy igazi vidám újévi üdvözletet látunk, ahol a modell többszörösen is esendő helyzetben mutatja magát. Egyetlen dolog a vágás, a kép jobb oldalából egy pici ollózható lenne - de az üzenet egyedisége, humora nagyonis szerethető, ezért nincs mit kritizálni rajta. Lehetne mondani, hogy a két síbot ha picit még hosszabban benne van, az még jobb, de tegyük a kezünk a szívünkre: esés után ki lenne még arra is képes, hogy ezzel vacakoljon? Köszönjük, BUÉK! (hegyi)
értékelés:

Pókembör
Pókembör
Pókembör

A címmel nem értek egyet, felesleges ez az embörözés, vicceske, nem indokolt, ráadásul hogyismondjam, sokan sokat használták. A képsornál kicsit bizonytalan vagyok. Egyrészt mert nekem a harmadik kép önmagában is megáll. Az első kettő nem olyan erős, hogy fontosnak tartsam, hogy igen, a szereplő egy fehér falról vette le az álarcot. Ha a környezet, ahol a maszk van, maga is egy történetmesélő környezet, akkor igen, akkor van honnan elrugaszkodni, de így most a sorozat eleje lehetne egy asztal is, lehetne más hely is, nem jellegzetes és nem jellemző az, ahonnan indítunk. A gesztus jó, ahogy ujjaiddal belenyúlsz a szemrészbe, de ez is olyan, hogy nincs kellően dramatizálva, ettől a geg nem érik meg. A harmadik kép, mint írtam, önállóan is értelmezhető. Vannak technikai kérdések, amiken majd a következőkben lehet finomítani. Az egyik, hogy minden maszknál a technikából adódóan a szemrésznél árnyék keletkezik. Tehát a valós szem, ami fontos lenne az üzenet szempontjából, az nem látszik jól. Akár egy picike elemlámpával a maszkban, akár külső segítséggel kívülről bevilágítva élővé lehet tenni a szemeket. A másik a gesztus, a kéz gesztusa. A kéz, az ujjak tartása olyan, mintha görcsös lenne ez a tartás, nem határozott és nem nyugodt. A kéz is mesél, erre is kell figyelmet fordítani. Az nagyon jó, hogy a civil Ádám kikandikálhat a masz mögül, a haj, a fül, a nyak - abban nem vagyok biztos, hogy a jelen öltözet erős és indokolt lenne. Ha a pókember irány a fontos, egy pókember ritkán jár szerintem szürke melegítőben. Ha az irónia a fontos, akkor pedig jellemzőbb, színben és formában dinamikusabb kapcsolatot adó ruha kellene. Az ötlet jó. A kivitelezéshez több idő és figyelem kellene, mert az önmagában még nem történet, hogy Ádám leakasztotta a falról a spiderman álarcát és maga elé tette. Nem kapunk választ a miértre, nem tudjuk mi történik, ha Ádám ezt felveszi, tehát a mesét kellene erősíteni. Kérdezhetitek, miért két malac. Mert Ádám keresi az útját és ez a keresés pontosan látszik, a saját maga megkérdőjelezése is, tehát az irány nagyon jó, és ha kérhetem, Ádám jó lenne, ha több időt szakítva az alkotáshoz, megismételné ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:

Reggel

Nos, erre a képre nem tudok sok kritikát megfogalmazni, mert ez a kép erős, átgondolt és nagyon személyes, nagyon szerethető, miközben benne van sűrítve mindaz az élményanyag, ami karácsony környékén, amikor már a nagy készülődés és ajándékozás lefutott, sokunkat elfog, magával ragad. Nagyon jó, hogy az üveggömb nem lett megtisztogatva, nagyon jó, hogy a gömb külső díszítése szolgál keretül, és ez a döntött, torzított világ, amit látunk, kompozícióban, érzelmekben is tökéletes összefoglalás. Egy megjegyzés mégis: a gép szíját én lehagytam volna. (hegyi)
értékelés:

Csendélet anno 2

Eszter régebben már küldött egy hasonló csendéletet, erre utalhat a kettes szám is. Egy nagyon jó tanulmányt látunk, abban szeretnék segíteni, hogy ez valóban csendéletté érhessen. Izgalmas az a fényviszony, amit észrevett Eszter, és ahogy sejtem, a falon más tárgyak is izgalmas árnyékokat vetnek, most ezt a két dolgot - tehát a konkrét tárgyat és az árnyékot - kellene szerkeszteni. Egy pici trükk is eszembe jut: ha még van szénsav a palackban, exponálás előtt egy picit megnyomva a kart a csövön előbukkanó csepp is jó lehetne, hiszen ezzel kicsit élettelibbé válna a tárgy, a használati tárgy. A képen még egy fontos szereplő van, a képkeret a falon. Ez most jelzésként van jelen, azt én nem tudom, mennyiben mobilis a talapzat, amin a szifon áll, de valahogy jó lenne ezt a képet is bekapcsolni az üzenetbe. Eszter, kérlek ismételd meg ezt a felvételt, ha van mód rá, mert érdemes! (hegyi)

Zsófi reggel

Egy nagyon bensőséges, finom képet kaptunk Marianntól, és nagyon jó lenne, ha tovább dolgozna a modellel, mert nagyon sokrétű az az irány, ami kihozható, elmesélhető általa. A kompozícióval nem értek egyet. Igen, az egy szabály, hogy amerre néz a modell, arra többet hagyunk - de nem betonba öntött szabály. Ha ezt a szabályt követjük, akkor (és ebben segít, ha hunyorítunk) tömegként képzeljük el, folthatásként a modell formáját, és ehhez a tömeghez kell, mint egy cukrászdában, a mérlegünkön hozzámérlegelni azt a másik tömeget, ami ezt egyensúlyba hozza. Tehát ha a tekintet irányára vonatkozó szabályt be szeretnénk tartani, akkor vagy a bal oldalból egy picit vágunk, vagy a jobb oldalhoz még teszünk, hogy valóban legyen tere a tekintetnek és a testforma tömegét egyensúlyba hozzuk. De van egy másik irány is, a dekomponálás, aminél ez a szabály megfordítható, és akár a modell nekünk jobb vállánál már vágható lenne a kép. Mit hoz ez? Egy olyan dinamikát, ami a lírai beállítást kontrasztba hozza a kompozícióval, és ez egy feszültséget ébreszt a nézőben, hogy mi az, amit nem mutat meg a fényképész, mit nézhet a modell. Érdemes ezzel kísérletezni, és szeretném, ha Mariann ismételne. Mége egy megjegyzés a végére: a fények. Egy picit lehet határozottabb a kontraszt, vagy, és ez megint egy másik irány, a lírát erősítendő lehet lágyabb a fény - ez megint alkotói döntés, hogy melyik irányba szeretné a nézőt elvinni. (hegyi)

fénygyermek a fekvőhelyén

Emberek, halló! Az igencsak meglep, hogy ehhez a képhez nem született hozzászólás. Azzal segítünk egymásnak, ha elmondjuk a gondolatainkat, úgyhogy várnám az észrevételeket.
   A címadással még nem vagyok kibékülve, ez a fekvőhely, ez eléggé lerántja a földre a dolgot. Először a kompozícióról beszélnék. A kép jobb oldalán most egy olyan üres tér keletkezett, ami nem vonódik be a történetbe, ugyanakkor kilágyítja, gyengíti a kép feszességét. Ez kicsiben érvényes a kép bal oldalára is, ott is lehetne vágni, az ágyvég vízszintese már nem kell. Nagyon érdekes az a játék, amit Gime meglátott, kitalált, van mit finomítani rajta, mert a kiégett részeket jó lenne exponálásnál korrigálni - vagy ha ez kell, akkor a kép bal oldalán ismételni valami ilyesmit, mert most az a háromszög, ami létrejön a fényekkel, igényelné, hogy tömegben megtámogassa valami balról. Egy picit a test is lehetne konkrétabb, és az ismétlésnél - mert szeretném, ha Gime ezt megismételné - az ágyvégnél a falra valami drapéria kellene, hogy a fal fehérje ne legyen ennyire konkrét jelenlét, mert mindazt a mesét, amit ez a kép hordoz, ez a konkrét forma visszarántja. Tehát a kép jó, az iránnyal nagyon egyetértek, és szeretném, ha Gime ismételné. (hegyi)

Csendesen

Mariann univerzuma egészen sajátos, különleges. André Kertész jut róla eszembe, akinek kevésbé ismert képei (amiket hamarosan a Demeter Galériában is bemutatunk) azok, amiket idős korában mikor már a lakást nem hagyta el, az ablakában található üveggömbökről, tárgyakról készített. Megfigyelni a környezetet, a saját környezetünket, megtalálni tárgyakat, azokat képbe hívni úgy, hogy közben kívülállóként is szemléljük az akár régóta ismert tárgyat, ez nagyon izgalmas út, és nem is kell érte messzire utazni. Nagyon kedvelem ezt a képet, mert eszköztelen, mert mer egyszerűen fogalmazni, egyszerű eszközökkel beszélni a gyászról, a fájdalomról, a magányról. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

A Nagypapa dísze

Nagyon szeretem ezt a képet. Egyrészt azért, mert a Viktóriás szín nagyon jót tesz a képnek azzal, hogy a sziruposságot leveszi a képről. A másik, hogy mindez ráadásul időben is visszavisz minket, finoman kézen fogva abba az időbe, ahol ez a dísz használatban volt. Jó a megközelítés, jó az, amit Viktória megtalált - esetleg jobb oldalból egy ujjnyit lehetne vágni, hogy ott az a zavarosság megszűnjön - szóval ez egy igen jó ünnepi kép, mert minden eszköze ismert, mégis új meglátást tud mutatni nekünk. (hegyi)
értékelés: