Feladatmegoldás

Az ünnep
ünnepnap és hétköznap

Berecz István képét, akinek végig lehet nézni a munkáit, ezt a képet nem vagyok hajlandó elemezni. Azért nem, mert ha elemezném, akkor azt kellene mondanom, hogy az ünnep kategóriájára a Berecz egy három disznós képet küldött be és azt gondolom, hogy nem fair a Berecz Pista eddigi dolgait visszanézve is a hattal vagy héttel ezelőtti beküldött anyagokhoz képest is most beküldeni ilyen fotót, mert az a kérdésem, hogyha a Berecz tud ilyen képet, akkor mit csinált eddig? Mit csinált fél évvel ezelőtt? Mit csinált abban a filmben, ahol a faragós nem tudom mi lett bemutatva? Tehát a Berecz István úgy tud képriportot küldeni egyetlenegy képben, úgy tud ünnepről küldeni, úgy tud egy életrajzot elküldeni, úgy tud vallomást küldeni, hogy belerakja egy ilyen képbe, de hát akkor mit csináltunk eddig? Ezért mondom, azt hogy én nem vagyok hajlandó ezt a képet elemezni. Mivel nem vagyok hajlandó elemezni, ezért jogom van hozzá, mivel az elemzéseknél ugye az a szabály, hogy három disznó, de mivel nem elemzem, ezért jogom van hozzá, hogy öt disznót adjak erre a képre, mert nekem ez a kép nem állókép, hanem egy film, ezért öt disznó. (szőke)
értékelés:

Artisták

Az absztrakttal való ilyenfajta játék, amiről már beszéltünk az Estiskolán, nagyon érdekesen jelenik meg itt ezen a geometrikus szerkezeten, lehet, hogy képzőművészeti alkotás, de lehet, hogy valami ipari objektum, hát nekem egy kicsit úgy tűnik, hogy képzőművészeti munka az, amit a fotós felhasznál a saját maga szimbolikájára meg ritmikájára, de én ezzel mindig egy picit bizonytalankodnék, hogy egy másik alkotó által, vagy másik alkotási rendszer által átszűrt mechanizmust még egyszer összetetten ábrázolni, én azt gondolom, hogy nem száz százalékosan fair, hacsak nincs olyan mértékben átírva az egész történet, hogy ez jogos legyen. Én ezt visszaadnám ismétlésre, miközben értem én, de azt mondom, hogy a Béla tud jobbat. (szőke)

Ágnes őrzői
Ágnes hazaért. Otthon van. Ágyban van. Már jöhet az álom. Álmának őrzői már munkára készen állnak.

Nagyon érdekesen, aranyosan történetszerűvé kezd válni azoknak a látszólag spontán módon beküldött képeknek a sora, amelyeket itt látunk. Ugyanis a motívumok konzekvensen vonulnak végig az előző alkotásokból. Ugye itt egy teljesen más történetet látunk, egy dekomponált képnél alsó gépállásból, szinte minden csak egy kicsit marad rajta a képen a fotók, az ajtó sarka, a varrottasok a falon és a modell, akinek a szemüvegébe is egy pillanatra a keret belevág ezen az ágyon, vagy kanapén. Viszont ha megnézzük ezt a bizonyos népi varrott falvédőt, akkor ugyanez a falvédő tűnik föl az előző képen a portrén, tehát ugyanabba az élettérbe láthatunk be, ugyanabba a valós világba közlekedhetünk, ugyanoda fogadnak be bennünket, abba a kis személyes környezetbe, ahonnan esendő módon táviratokat, leveleket kapunk a fénykép által és ezért ezt a leckét én minden formai problémája ellenére is jónak tartom, mert a napló jellege az viszont őszinte, tehát megvan a három disznó. (szőke)
értékelés:

reménysugár

Ezt a házi feladatot én az épített környezetbe helyezném át, és abban mint vizuális gyakorlatot vizsgálnám, amelyben egyrészt az ellenfényes felületek, azoknak a játéka, és a háttérben megjelenő felhők nagyon jó ritmikája jelentkezik. Épített környezetben én ezt el tudom fogadni egy három disznós képnek, ugyanakkor azt szeretném mondani, hogy a tízes leckét, azt pedig kérném, hogy ismételje a Béla. (szőke)
értékelés:

többnyire vidáman, gesztikulálva-magyarázva, állandó mozgásban, nagy orral, mindig borzasan... és van, hogy nem mosolyog a szemem és csak nézek és fájok... én én vagyok...

Az ilyenfajta munkáknál, amire nagyon kell ügyelni, az az élesség. Ez egy majdnem profilos beállítás kicsit felső gépállásból és véleményem szerint a középpontban elhelyezett bal szem és a bal szem sarkában megcsillanó fény az elsődlegesen fontos üzenete és pillanata ennek a képnek, tehát ide kell megpróbálni elhelyezni az élességet, de ugyanakkor azt gondolom, hogy a két disznó megvan erre a képre és hajrá. (szőke)
értékelés:

Idegen bolygón
aka: wrong planet

Egy valamilyen összeégett fa felületet látunk, ez tulajdonképpen egy ilyen nagyon közeli kép egy fa felületről, ahol nagyjából szórt fények világítják meg ezt a sérült felületet. A cím az ugye valamilyen fajta fikcióra, asszociációra, szürrealizmusra is utal, másik bolygóra és én azt mondom, hogyha ilyesmivel, a természet által számunkra mutatott helyzeteknél akarunk foglalkozni, megfigyelés szintjén, akkor megint csak érdemes segítségül hívni a fényt. Valószínűleg ez a felület, amit itt látunk a szenesedett, repedezett, mélyebben és magasabban ülő formájú szerkezet nagyon izgalmas. Minél közelebb megyünk hozzá, annál jobban, viszont ha a vele kapcsolatban lévő, tehát az őt megvilágító fény forrását ehhez az összetett felülethez képest süllyesztjük, minél kevésbé adjuk a felső gépállásból való megvilágítást ez a felület annál variábilisabb, félelmetesebb, meseibb, összetettebb lesz. Annyi lenne a javaslatom, miközben úgy gondolom, hogy megvan a két disznó erre a képre, hogy érdemes lenne egy picit foglalkozni vele úgy, ha ez a tárgy megközelíthető, használható újra, hogy próbáljuk a fényt valamilyen módon változtatni, még egyszer mondom, mert itt nekem úgy tűnik, hogy felső gépállásból van fényképezve ez a tárgy, de magát a fényforrást el kellene kezdeni mozgatni, és megfigyelni, hogy milyen jelenségeket, hoz ez létre magára az összetett formára. (szőke)
értékelés:

Almák

Azt nagyon köszönöm Ferinek, hogy nem adja fel a csendélet házi feladatot és hogy neki magának, saját magának fontos az, hogy a csendélet filozófiájával tudjon foglalkozni, vagyis ezen keresztül saját magával. Igen, ez egy csendélet, igen, ez egy sokat érlelt munka, igen, ez a csendélet tele van érzelmekkel és érzékiséggel. Tudom én, hogy az egyik alma rohadt, tudom én, hogy a másikon is vannak foltok, tudom én azt is, hogy csak véletlen, hogy két alma van itt, azt is tudom, hogy ezeknek az almáknak csak véletlenül pont olyan a formájuk, a sziluettjük amilyen, mégis azt mondanám, hogy a kép színdramaturgiájában, ahol a háttér egy porpasztellszerű teljesen különálló felület, amiről leugrik a vérvörös almaforma, testformák érzéki domborulatokkal, hogy mind ez az egész olyan, mint egy plakát, egy dinamikus agitatív üzenet, összességében mégis azt mondom, hogy ezek a vidám színek, ezek az erőteljes vérbő színek, ezek nagyon is érzelmekről jeleznek, nagyon is ott van benne az a szemérmes üzenetrendszer, amely a Feri belső története. Cselesen, de meglepően azt gondolom, hogy ott van benne minden, ami a Feri jó pillanataiban kell, hogy ott legyen, ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Szia!
Némán is beszédesek.

Ebben a fekvő formátumú képben elsősorban egyfajta merengés, egyfajta melankólia és egy lassú figyelem a jellemző. Egyszerű, nagyon egyszerű eszközökkel éri el ezt az alkotó. Egyrészt dekompozícióval, másrészt a fekete-fehérrel, ami csökkenti a különböző motívumok zaját azzal, hogy a színeket eltünteti az alkotó, a fekete-fehérben jobban tud fókuszálni arra, amit el akar mesélni, harmadrészt pedig az élességgel dolgozik. Egy nagyon közeli előtéren, ahol szinte korpusz-szerűen csak a váza van meg a növénynek, ott találjuk az élességét, és a háttér így életlenben hagyva a nagy és gazdag és dús és szinte emberi szervezetre, érhálózatra jellemző öreg, talán szilvafával indítja el kettejük párbeszédét, ezt meséli el itt a kép egyfajta térbeli tengellyel, amely tengely lefelé halad a bal oldal aljára és fölfelé a jobb fölső sarokba, nagyon jó ritmusban, mintegy árnyjáték jelenik meg ezáltal a kép. Én azt gondolom, hogy abban a kategóriában, amiben az alkotó beküldte megvan a három disznó. (szőke)
értékelés:

Utazás rózsaszinben
Nem az előző vonatot késtük le, hanem a következőhöz érkeztünk túl korán, így volt idő fotózgatni...:)

A perspektivikus kép, ahol Sarolta most már koncentrál rá, és többedik alkotásánál látszik, hogy a perspektíva és a horizont az mennyire fontos neki, középpontba helyezi a kép szereplőjét, a gyermeket és felnőttként nem rest odaguggolni és megkeresni azt a pozíciót, ahol a fényképezőgép a gyermek szeméből, a gyermek magasságából mutatja ezt a világot. Ugyanakkor talán, ha esetleg a kislányra állítjuk az élességet, akkor lehet, hogy mindaz, ami most felkiáltójelként ott van nekünk a középpontban, még erőteljesebb tudott volna lenni. Egy kicsit az a bajom, hogy az a vöröses, rózsaszín kis kabát, amely a kisgyermeken van, az nagyon jó lett volna, hogyha éles, mert így most folyamatosan fókuszálok egyfolytában, ahogy nézem a képet, hiszen nézem ezt a pályaudvart, nézem ezeket a kockaköveket és közben próbálom az én kis főszereplőmet is megfigyelni, ahol hát valójában életlen a kép, tehát nem tudok közelebb kerülni hozzá. Úgyhogy én erre most, miközben érdekes a kép én azt mondanám, hogy egy disznó, jó lenne ebben az irányban elmozdulnia Saroltának, mert az viszont az ő személyes útján egy nagyon fontos előrelépés, hogy a primerebb, direkt gyermekábrázolás irányából elindul ebbe az átvitt értelmezésbe, és azért jó ez, mert elgondolkodtatja a nézőt. Ezt kéne ismételni, élesben. (szőke)
értékelés:

Megtett utam, kör-vonalakban
fárasztó már úton lenni és mindig csak átmenetileg megérkezni...

Béláról tudjuk azt, hogy mesél. Azt is tudjuk, hogy Béla néha vetít, ugye például Béla képes volt olyanokat megcsinálni mondjuk az Estiskola születésnapi buliján, vagy Mikulás partiján, vagy komplett malom versenyén vagy retro diszkóján, hogy Gimesi András képével megjelent. Nem is lehet tudni, hogy Gimesi András tud-e arról a fajta mágiáról, arról a megidézésről, amit Tóth Béla itt végzett, sőt még az is sejthető, hogy miközben Gimesi András egy spirituális ember, kiderült, hogy Tóth Béla még jobban tud itten spiritualizálódni, mert elmegy és lenagyíttatja a barátja fejét, majd megjelenik vele. Tehát mindenféleképp egy játékos, vizuális mesélő a Béla, és egy ilyen mesélő levélboríték érkezik ide a világ másik feléről, ahol tulajdonképpen árnyképek egymásra vetítésekkel, egy picit menzeli hangulatban Pepin bácsi is megjelenik ott a biciklivel a háttérben, - egy szép történetet látunk. Azért jó, hogy a történet nincs száz százalékosan elmesélve, mert így ránk bízza, hogy a mese a mi fejünkben, a mi lelkünkben álljon össze. Én ezt egy jó munkának tartom és azt gondolom, hogy megvan a három disznó. (szőke)
értékelés:

A lépcsőn
Könyv, piros mamusz. Kell ennél több?

Viktória privát terében, privát történetében mutatkozik be valószínűleg nekünk, valahol a padlástérből érkezve a lányszoba felől, ahol picit szégyenlősen a korlátok védelmében, de büszkén maga elé tartva a tankönyveit mégis azt mondja, figyeljetek, itt vagyok, lenézek ide rátok, én vagyok az, aki érkeztem hozzátok, és én ezt egy jó döntésnek és egy jó üzenetnek tartom ezt a képet. Ugyanakkor én azt mondanám, hogy nagyon jó lett volna egy picit több levegőt hagyni a homlok fölött, hiszen szép a homlok íve, szép a haj, ahogy az emberi fejtetőt keretezi, jó lett volna ott egy pici levegőt hagyni. Nyilvánvalóan hogyha az alkotó önportréként saját magáról készítette ezt a képet, nagyon nehéz volt kitalálni azt, hogy ebben a picit hátrahajló, de büszke tartásban benne marad-e még a kép legtetejében. Ettől függetlenül én ezt elfogadhatónak tartom ezt a képet. A kettő disznó megvan az egész alakos portréra. (szőke)
értékelés:

Ikrek
Dr. Jekyll és Dr. Jekyll

Igen, fölvetődik ennél a képnél, hogy akkor Mr. Hyde hol van, és mivel tudjuk azt, hogy Gerlei Gábor iróniája tulajdonképpen végtelen, így van egy olyan sejtésünk, hogy a cím alatt elhelyezett megjegyzés, amely nyilván a két kínai golyóra utal, és mivel a cím aláírásban Jekyll neve hangzik el, így valószínűleg, bár ezt Gábor vissza fogja utasítani, de Hyde nézheti ezt a fotót, ahol Dr. Jekyll és Dr. Jekyll látható, amint önmagát egy torzító felületen elemzi. Jónak tartom azt a döntést, hogy két gömbfelületen fényképezi magát az alkotó, mert hogy a Gáborban is megvan az a kettősség, megvan a visszahúzódás és megvan a folyamatos játékosság. Nagyon jó az, hogy a két golyót egy ilyen íves felületen helyezi el, annak ragyogásai, a színtónusai azok folyamatosan erősítik ezt a nem párhuzamos elrendezést. A képet én jónak tartom, talán egy picit azt a fényt igazítottam volna meg, hogyha tudnék fénytechnikailag számítógépen keresztül belenyúlni a képekbe, amely a jobb fölső sarokban az asztallapjának lakkozásán keresztül tükröződik be, ezt a fényforrást csökkenteném - mondjuk az asztal lapjának fénye is lehetne lényegesen kevesebb - és akkor ezek a gömböcskék egy egész különleges állapotba kerülnének, a háttér szempontjából előre ugranának. De ez így is három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Ágnes zavara
Hirtelen gondolattól ösztönöve Ágnes kipattan a padjából, és kisiet az osztály elé: - Csak akivel még nem találkoztam: Ágnes vagyok... - mondana még valamit, de nem jönnek szavak a szájára, ezért úgy dönt, hogy elvigyorodik, amiből végülis minden lesz, csak nem barátságos mosoly.

Le kell szögezni, hogy amellett, hogy természetesen Bartos Ágnes képe, második lecke, önportré kategóriában egy nagyon jó, humorral teli gesztus kép, rengeteg játékos elemmel, rengeteg színészi ambícióval, de emellett egy picit beszélni kell arról is, hogy akár spontán, akár véletlenszerű ez a kiválasztás, az emberi arcot, az emberi test részeit egy népi motívumokból álló faliszőnyeg, vagy szőttes elé helyezi, tehát beszélnünk kell arról, hogy ez miért fontos. Nem csak azért, mert azok a motívumok, azok a növénymotívumok jelen vannak és vibrálnak egy szürkés felület előtt, hanem azért is, mert ezek a tűzvörösek egészen másfajta egzotikus dinamikát adnak az amúgy clown-szerű, commedia dell'arte-os gesztusképletnek, amit alkalmazol itt az önmagadról készült képben. A külső körülmények, tehát a tárgyak, amik körülötted vannak, a felületek, a növény motívumok, azok segítik valójában azokat az üzeneteket, amelyek benned zajlódnak, de ezt nem láthatjuk, mert egy maszk, egy mimikai maszk mögé vannak rejtve. Mégis azt mondom, hogy az akár spontán módon kiválasztott háttér teszi beszédessé ezt a képet, ezt az üzenetet a te belső történéseidről. Azt sejti az ember, vagy reméli, hogy természetesen nem csak egy kép készült Bartos Ágnesről, hanem valószínűleg több helyszínen próbált önportrét készíteni, és nyilván az a kiválasztás is fontos, hogy Ágnes miért ezt a képet küldi el nekünk. Az a kiválasztás is azt sejteti, hogy igenis a képek kereten belül lévő motívumrendszerei, azok tulajdonképpen mindig összefüggnek mindazzal, amit az alkotó a szereplőről mondani szeretne. Magyarul, nem csak a szereplő a fontos egy ilyen képen, hanem az is, ami a szereplő körül van. És itt a szereplő körül lévő környezet erősíti föl ilyen meglepővé ezt a képet. Hova tovább megkockáztatom talán az élesség is igazából ezen a háttéren helyezkedik el. Ilyenformán a háttér főszereplőbb a szereplőnél. Pedig azért remélem, hogy a következő képekben az a bizonyos szereplő aki itt látható egészen fontossá fog válni a többi képben. (szőke)
értékelés:

Mindig is kockás hasra vágytam 2.

Egy alsó gépállású, fekete-fehér, fekvő formátumú képet látunk, ahol a motívumok is a szakralitás felé mozdulnak el, miközben akár a cím, akár a házi feladat kategória is arra utal, hogy aránylag egy, hogy is mondjam csak, vérbő történetet kapunk humorral. Maga a kép, a képi világ, a színek, a szimbolikák, a fekete, a fehér, a szürkék, a test naturalitása, a gyűrű és mindaz, ami a perspektívára és az alsó gépállásra, mint eszközre utal, az valójában inkább a születés és a halál, a tisztelet, a gyász, a megemlékezés, a szertertásosság kategóriája felé mozdul el. Én ezért szeretem ezt a képet. Nagyon is sokkoló a mezítelen emberi test, a kitárulkozó, feltárulkozó vallomás jellegű pozíció, amelyben ugyanakkor az emberi kéz mintegy kiterített felületnél, akár mintegy ravatalnál, ugyanakkor jelezve az ősi, mindenki által érthető üzeneteket, akár az anyaságot, akár a feleség szimbólikáját a gyűrűvel, nagyon is középpontos helyet foglal el. Tulajdonképpen egy hárompontos üzenetrendszere van a képnek ebben a beállításban, és itt talán nem véletlenül vetődik fel Pasolini: Mamma Roma című filmje, amelyről az Estiklopédiában talán többet tudhatunk meg. A köldök, a gyűrű, a gyűrűs ujj és az arc így, ebben a hármas rendszerben nagyon is sokkoló, nagyon is meglepő. Én ezt a képet nagyon szeretem és nagyon köszönöm a Saroltának, hogy mer ilyen bátor lenni és megmutatkozni nekünk. Ha én döntenék erről egyedül, én akár az ünnep kategóriában vagy a megemlékezés kategóriában is elhelyezném. Nagyon szeretem ezt a képet, ez nekem három disznó. (szőke)
értékelés:

Kőbe rejtett emlékek - ismétlés

A javaslat szerint újra nekilendültem, próbálva alkalmazni a jótanácsokat. Három verziót küldök át tanácsadásra...

Egy képsorozatot látunk, ahol a Kőberejtett emlékek ismétlésénél Tóth Margit a portré arc nélkülben a sivatagi rózsa, a hegyi kristály és különböző kis gyűjtött kavicsok között lépdel, ahol a láb személyesíti meg az emberi alakot, és a kövek struktúrája, amely nagyon is változatosan jelen van, kapcsolódik az emberi testhez. Megvallom őszintén, hogy igazából azt nem tudom, hogy vajon fontos-e mind a három kép, én ugyanis úgy sejtem, hogy talán egy kép is tudná hordozni ugyanazt az üzenetet, ami a három variációban van. Az én véleményem, hogy vagy a harmadik, vagy az első kép az, ami talán teljességében hordozza a portré arc nélkül első lecke feladatát, és ilyen formán én azt mondom, hogy megvan rá a három disznó. Nyilván ezt neked kellene eldönteni, hogy melyik az a kép, amelyre voksolsz. Én azt mondom, hogy a három képből az egyik, az egy három disznós kép. (szőke)
értékelés: