töltött datolya
István én azt elhiszem, hogy ez baromi finom lehetett, de kinézni elég randán néz ki. Értem miért választottad az íves tányért, mint háttér, de így most az a hatás, mintha maradék lenne a tányér szélén. Másik problémám az élességgel van, fentről fotózva egy tárgyat nincs indoka annak, hogy miért életlen. Ezt a hatást oldalról fotózva szabad csak használni ételfotónál. A színek is bajosak, ki is szorultunk bal szélre, szóval ez most nem sikerült. (hegyi)
párában
Ez egy nagyon szépen rétegzett természetfotó, Bach Viki szokott Norvégiából hasonló képeket küldeni, talán annyit tudnék hozzátenni, hogy nekem az égből kevesebb is elég lenne, cserébe az előtérben lévő fenyőkből többet szeretnék látni. (hegyi)
értékelés:
ajtó
István, ez egy szép megfigyelés és igen jó kis kép lenne, a tónusai is rendben vannak, de mi az a folt ott a tetején a szerkezetnek? A másik, hogy utómunkával, ha már világítással nem történt meg, ki kéne egyenlíteni a fénybeli eltérést a jobb és a bal oldal között. (hegyi)
értékelés:
Kiscsokor 2
Ezzel a képpel már több bajom van, nincs annyira átgondolva és a kivitelezése sem olyan perfekt, mint az előzőnek. Egyrészt ha már buborékos a víz, akkor az kell, hogy látsszon is, most a pohár el van maszatosodva. Másrészt ha a háttér ilyen határozottan tónust vált, akkor ezt figyelembe kell venned abban, hogy hova helyezed a fő motívumot és miért. És ha úgy kapja a fényt, hogy árnyék is jelentkezik, akkor azt így nem jó elvágni, mert így értelmetlen kosz hatása lesz. (hegyi)
Önportré
Kép: A fotó egy borostyános előtt készült még a téli időszakban, de a rossz fény viszonyok miatt inkább kivágtam a képből a borostyánt.
A kamerám egy 9 éves Nikon D5000. Nagyon szeretek vele fotózni, de már sajnos érződik rajta a kora.
Rólam: Sziasztok! Rába Ármin a nevem, 17 éves vagyok. Körülbelül 3 éve fotózok. Szerintem az önportré nem az én műfajom. Például ez a fotó se lett valami jó, a jövőben még majd tervezem újra megcsinálni ezt a feladatot. Különben meg sokkal jobban szeretek inkább a természetben mászkálni, és lencsevégre kapni az állatokat és növényeket. Üdv, Ármin
Szia Ármin, a helyzet a következő: sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire mondhatom el a konkrét és valós véleményem, vagy mennyire kell finomkodnom. Úgy döntöttem, hogy azért vagyunk itt a Látszótéren, hogy legyen egy hely legalább, ahol valós visszajelzést adunk és kapunk. Gondolom hideg is volt, és a kamaszodás is közrejátszik, de a piros orr és a pattanások nem nagyon teszik szerethetővé ezt a képet. Nyilván ezen az életkori szakaszon túl kell esni, de addig is azt javaslom, hogy ilyen esetben ne színes képet készíts magadról, hanem fekete-fehéret, mert ott egy vörös szűrővel kiküszöbölhetőek a bőrhibák. A másik momentum, ami hozzájárult ehhez a helyzethez, az valószínűleg kapucnis pulóver, ami keretezi most az arcodat. Ezek a csukják nem nagyon bizalomgerjesztő megoldást adnak. Ismétlést kérek. (hegyi)
Kiscsokor
Azt kell mondjam, hogy ez egy szinte tökéletes csendélet, egy-két apróságtól eltekintve teljesen rendben van, ahogy a képet elkészítetted. Örülök annak az optikai megfigyelésednek, hogy a határozott fekete fehér háttér miképp fordul meg a vízzel teli pohárban, és ehhez a kis, talán margaréta virágocskák kedves ellenpontot, díszítést adnak. Az egyik, amin finomítani lehet, hogy az épp a határvonalra eső virág fejét külön érdemes lett volna megvilágítani, mert az most nagyon bebukik. A másik pedig az, hogy oldalirányban több teret adtam volna, esetleg az asztallapot is jobban bevonva a játékba. (hegyi)
értékelés:
R
Nagyon kedvelem azt a világot, amit a képeddel felidézel, két apróság van, amit máshogy csinálnék. Az egyik, hogy a hídból kevesebb is elég lenne. A másik, hogy a lány lábaiból viszont több kellene, mert ott a csonkolás most egy kicsit fura. A színek finomak, a formák érzékenyek, szóval az irány alapvetően rendben van. (hegyi)
értékelés:
Szó nélkül
Az a baj Feri, hogy az orrodnál valami vagy a világításnál lett elkefélve, vagy ott belenyúltál utólag, ezt most nem tudom eldönteni, de emiatt nem tudom a képet úgy szemlélni egészében, ahogy azt kellene. Ha ennyire elmégy a grafika irányába, akkor minden apró részletnek rendben kell lennie. Ezzel most nem tudok mit kezdeni. Bocsánat. (hegyi)
Audi RS3
Péter, a képen valóban egy Audit látunk, de akkor lenne tárgy vagy reklámfotó, ha a környezet is úgy lenne megválasztva, hogy az építse, kiemelje az autó esztétikáját. A képkivágásból látszik, hogy te magad sem vagy elégedett a környezettel, hiszen szinte körbevágtad az autót. Tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű ilyen helyszínt találni, ahogy az sem könnyű, hogy kölcsön kérjük az autót, elfurikázzunk a helyszínre, ott gondosan letakarítsuk, bevilágítsuk és exponáljunk. Dehát ilyen ez a popszakma, az autó fotózás esetén elég nagy fába vágjuk a fejszénket. Nem nagyon tudok kiemelni olyan dolgot a képpel kapcsolatban, amire azt mondhatnám, hogy ez rendben, ezen az úton indulj tovább. Azt javaslom, hogy ha tárgy fotózással akarsz foglalkozni, akkor ne a legnehezebbel kezd a munkát. (hegyi)
A vizet érintem
Ez a sorozat szintén kísérlet, nincs különösebb szerepe a sorrendnek sem, annyi, hogy az elsővel az 50+ című képre szerettem volna vízbe nyomott fejjel asszociáltatni (Olyan szitut kerestem, ahol az arckifejezést valami külső tényező is befolyásolhatja, így jött az ötlet, hogy a víz alá nyomom a fejem. Tudom, nem igazán előnyösek a fotók, de nem ez érdekelt.) A második fuldoklás-szerű akar lenni, a harmadik, a negyedik és az ötödik a világítás miatt érdekes számomra. A gyűrűt csak utólag vettem észre, amikor már nagy nehezen elpakoltam mindent, és lementem elnézést kérni az alsó szomszédtól az eláztatás miatt :)) A fehér pöttyök olyan hatást keltenek, mintha koszos lenne a víz, de valójában picike kis buborékok. Na és jól bevörösödött a szemem a pancsikolás végére... Ez a klóros víz nem igazán jótékony hatású.
Egy öt képes sorozatot kaptunk tőled a test és a víz viszonyrendszeréről. Azt nem mondom, hogy nagyon kegyes vagy magadhoz, egyszerűbben fogalmazva nem lett nagyon szerethető a végeredmény, de ez önmagában nem probléma. Tanulmánynak mondod, és ebben az értelemben működik is a kísérletezés, mégis az a problémám, hogy előbb vagy utóbb neked kell letenned a voksodat valamelyik mellett. És ami a lényeges, hogy ezt meg az exponálás előtt meg kell tenni. Magyarán még az előtt el kell döntened, hogy mit akarsz látni, hogy az exponáló gombot megnyomod. Nyilván mondhatod hogy ehhez kellenek ezek a tanulmányok, és és ezt elfogadom. De a következő lépcső az, hogy legalább utólag, amikor látod a képeket elkészülve, és beküldesz egy ilyen sorozatot, jelöld meg hogy melyik kép az, amelyik a legközelebb áll ahhoz, ami a kiinduló idea volt. Erre azért van szükség, mert elég nagy a szórás a beküldött képek között. Én elmondhatom azt hogy hozzám melyik áll közel, de ha nem tudom mire akar kimenni a fuvar, akkor ezzel nem mész sokra. Száz szónak is egy a vége, ez egy jó ötlet, ha érdekel folytasd, mutasd meg nekem, melyik irány az ami valóban izgat. A csillagot az ötlet kapja. A kép majd akkor, ha ezt a döntést meghoztad. Mert hát lássuk be, ez nem egy valós képsor, nem egy történet elmesélése, én most ebből nem tudok egyet kivenni. (hegyi)
értékelés:
Nagykanizsai kilátóból
Hasonlóan az előző képhez itt is a valóság absztrakciója történik meg. Megint azt mondom, hogy az egy fontos fotográfusi attitűd, az ember a valóságban absztrakt formákat keres és talál. Ahhoz viszont hogy ez működni tudjon ennél a képnél, az utómunkában rá kell még segíteni, erősebb színekkel dolgozni, szaturációt adni, kontrasztot emelni. (hegyi)
értékelés:
koccanás
nekem jöttek a vonóhoroggal...
Az ötlet az nagyon tetszik, hogy egy hétköznapinak mondható szituációból absztrakt helyzetet állítasz elő. Meglátni egy balesetben a formai játékosságot, ez alapvetően fontos fotográfusi hozzáállás. A kérdés ebben az esetben az, hogy mennyit hagyunk meg a valóságból, és mennyi marad a néző számára megoldandó feladatként. El tudom fogadni azt a megoldást is amit mutatsz, én lehet hogy a négyzetes képkivágást választottam volna. (hegyi)
értékelés:
Virágok
Világításilag nincs ez a kép megoldva. A váza jó, virágok jók, a sötét háttér is jó, a fények nem jók. Jobbról jön egy nagy fény az ablakból, de hiába magyarázom el a derítés fontosságát, mégsem csinálod, nem alkalmazod. Ha nincs profi lámpád nem baj, mert ez megoldható máshogy is, a saját trükkjeidre neked kell rájönnöd. Lehet ez egy íróasztal lámpa, tükrök, alufólia, az ördög tudja még mi, de az biztos, hogyha csak az ablakból érkező fényt használod, az nem lesz jó megoldás. Láthatod mekkora brutális különbség van a kép jobb és baloldalán szereplő virágok között, és azt is láthatod hogy a növény szárai összeolvadnak a háttérben. A tárgyak és az ötlet rendben van, bár azt a kis virágocskákat ott középtájon kivenném, semmi szükség rájuk, ez az öt virág elég lenne, viszont ismétlést kérek jó világítással. (hegyi)
Vezetlek
Maga nézőpont, ahonnan ezt fotóztad, az izgalmas. Jó az íves és a szögletes formák aránya is. Tehát a helyszín alkalmas arra, hogy fotózz ott. De ne álljon ott autó, és a szereplők ruházata sem nagyon szerencsés. Az ilyen helyszíneket jó megfigyelni, rögzíteni az időpontot, mikor vannak olyan fényviszonyok, amik az épületek struktúráit jól kiemelik, és később visszamenni mondjuk egy piros ruhás nővel, kezében egy esernyővel. De ha nem vagyunk ennyire maximalisták, akkor is bajos, ahogy a figurák és az autó kiütik egymást. A megfigyelését jár az egy csillagocska, jó lenne ha megoldható lenne egy olyan ismétlés, ahol legalább az autó nincs ott. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…