Feladatmegoldás

Na. Nézzünk szét ezen a képen. István téged kérdezlek most, hol van ennek a képnek tartalmi középpontja? Mire megy ki a fuvar? Mert az igazán érdekes része, az ablakokról visszaverődő fények játéka az aszfalton, a gyalogosok között. Maga az épület nem fontos, sőt ellene dolgozik az egésznek. Ha tudjuk, hogy mit akarunk, hogy mi a fontos és a lényeges, mindig ezt mondom, hogy az meghatározza az eszközt, a módot, mindent ahhoz, hogy fókuszáltan, összeszedetten elkészüljön az a kép, ami a nézőnek is egyértelmű lesz. Ez, amit most látok, ez rendezetlen mondanivalójában, sok rajta a felesleges rész, úgy is mondhatnám, mellébeszél. Ha a kép izgalmas részét kivágom, az mindössze a kép tizedét teszi ki. Azt értékelem, hogy megragadja figyelmedet ez a fényviszony. Ez így egy naplójegyzet. Ha az exponálás mellé rögzítetted a dátumot, az órát a percet, akkor legközelebb visszamehetsz úgy, hogy már tudod, mikor történik ez a varázslat, és erre felkészülve megkomponálhatod a képet. Ismétlést kérek. (hegyi)

Mértanból nem vagyok tökéletes, ezért lehet, hogy hülyeséget beszélek, amikor parabolaívnek nevezem, amit látok. Ráadásul a képen négy ilyen ív is felfedezhető. Ez jó ritmusokat ad, de elég lenne belőle három, mert a bal szélhez közeli ív több bajt hoz a képbe, mint amennyit hozzáad esetleg. És van még egy bajom, amit nehezen mondok el, mert tisztában vagyok vele, hogy vitatható az igazsága, de mégis elmondom. Az rendben van, hogy ezeket az íveket észrevetted és ez fontos. De ettől még ez a kép nekem üres és unalmas. Valamennyi érdekességet visznek bele az autók, de ez kevés. A kép több mint egyharmadán az előtérben, és még a középtérben is, nem történik semmi. Ilyenkor szoktam javasolni, milyen jó is lenne ott egy hajléktalan, vagy bármi emberi figura, persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem könnyen kivitelezhető. Ettől még a problémám megmarad. Valami van, de nem az igazi. (hegyi)
értékelés:

Ingrid, ez egy nagyon izgalmas kép, a fekete és a fehér váltakozása, a háttér felosztása, a virágok és a faágak ritmusa, úgyhogy én ezt átteszem a leckébe a szorgalmiból. Amit viszont nem értek, hogyha lent ennyire sokat hagytál, akkor fenn mi az istenért vágtál ennyire bele. Drága Ingrid, ez a kép akkor lenne százszázalékosan kész, ha legalább a felét annak, ami lent van, fentre lehetne tenni, akkor kerülne az egész egyensúlyba. Ezért haragszom, de megadom most a három csillagot, viszont legközelebb ha találkozunk, emiatt le fogom harapni a fejed. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet Feri, hogy pontosan értem mit érzel akkor, amikor ott állsz a várban, lenyűgöző látvány lehet, ami a szemed elé tárul. De ez nem jön át a képen. Nyilván ennek az is oka, hogy több legyet akarsz ütni egy csapásra, legyen benne a vár is, legyen benne a táj is, meg egy kicsi a vár romból is, hát aztán egyik sincs rendesen megmutatva. A másik nyilván az, hogy fontos hogy mikor készült kép, tavasszal, ősszel, télen, mert a táj mindig más képet mutat. És a napszak is fontos. Ez a kép most a tájnak nem a legszebb vagy a legizgalmasabb arcát mutatja. (hegyi)

A második kép az, ami izgalmasabb, ott nagyon kívánatosak a struktúrák és a színek. De ha én készítem a képet, akkor biztos hogy a kalácsot beljebb tolom a deszkán, egészen addig, hogy a morzsagyűjtő bemarás ne látszódjon, mert most az zavaró struktúrát ad, ellene dolgozik az organikus formának. Az első kép korrekt, de ha nincs nagyobb vágódeszkád, akkor még az is jobb, ha a terítőre teszed a kalácsot. Nyilván erre lehet azt mondani, hogy de hát Zsolt nem a terítőn vágom fel az ételt. Én meg erre azt mondom, hogy a fotó nem egy ikea összeszerelési utasítás. A második kép kap két csillagot, az első így kevés. (hegyi)
értékelés:

Jó a cím, mert áttételesen elmondja, mi a baj a képpel. A csigavonal eleve fókuszál, mert kiemelkedik a rendezetlenségből. A környezet is jó lenne körülbelül, de a tónus bajos. Miért emeled ki pluszban a csigát? Miért nem bízol benne, hogy elég? Ahhoz, hogy ez kép legyen, nem kell ilyen erős eszközt használni. És a másik, hogy valami még kéne, amitől ez több lesz, mint hogy találtál egy csigaházat az avarban. Ez vagy valami történeti ügy, vagy valami formai, esztétikai. Ezen kéne még dolgozni, mert a megfigyelés oké, de a helyzethez még kell türelem, hogy megtaláld, mit, mikor, hogyan. És igen, bele lehet és kell is nyúlni a véletlen találatokba, ha nem adja ki magától. (hegyi)

Ez egy jó képsor közepe. Azért mondom így, mert a fotóetűd történetet mesél, aminek valami felvezetés nem árt, és valami konklúzió a végére. Mondjuk egy falusi öregasszonyt végigkísérsz, hogy kimegy a férjéhez a temetőbe. Lehet bármi más is, de valami sztoriféle nem árt. Ha mint képsor nézem és ezt az eleje-vége dolgot elfelejtjük, akkor azt mondom, hogy van benne két igen jó kép. A harmadik és a negyedik. Ez azt is mondja neked Feri, hogy mindig keresni kell az egyedit, amikor fényképezel. Az lehet, hogy mondjuk a kép alap sztorija általános és nem nagyon különleges, de a képi megformálásának akkor erősnek kell lennie. Az első kép így nem ad sokat, a második lehet a sorozat része de nem tépi le a fejem, az utolsó kép pedig nem varrja el a szálat elég jól. Szóval jó az ötlet, de kell még valami, ami mesévé teszi. (hegyi)
értékelés: