Szakkör | Page 210 | Látszótér

Lejegyzem, mert...

...Sartret nem lehet csak úgy hátradőlve olvasni. Azt hiszem, bőven lesz mit jegyzetelnem, amíg a végére érek. Éppen e szavakat jegyeztem le a vasárnapi ebéd előtti percekben, napfényfürdőben. Most az elején kissé homályos, viszont az már kiderült, hogy aki hazudik, teljesen tisztában van az igazsággal, amit elrejt. Ezért döntöttem - a képet is - enyhén balra.

Én ezt kedvelem, és ismerve az önportrézás technikai nyűgjeit külön fontosnak gondolom azt, hogy úgy sikerült megoldanod az exponálást, hogy az nem lett merev, beállított dolog, természetesnek hat, ellesett pillanatnak. A helyzet, amit mutatsz, tulajdonképpen irigylésre méltó nyugalmat áraszt, türelmet, szinte kávéházi hangulat, miközben a kisasztal a tányérokkal jelzi, hogy vár rád az ebéd. (hegyi)

szieszta

Maradjunk abban, hogy a tónushibát nem írom le többet, beszéljünk róla, fejtsük meg az okát majd. A kép jó, a hangulat érthető és átélhető. Egy picike hiba a bal lábad. Vagy húzd be, vagy ha tudsz neki formai helyet találni, akkor az ne az ajtófélfa legyen, mert így összemosódnak a formahatárok és ez zavaró. Egy képnél, ami ennyire erősen képes üzenni a formákkal, fényekkel, árnyékokkal, ez elviszi a figyelmet. (hegyi)

Tárgyfotó

Nem szeretem a barnát, nem szeretem a barnát, nem szeretem a barnát! Mert szépeleg, kelleti magát, édeske és hamis. Elolvastam, amit kiegészítésnek írtál - javaslom azt, hogy használjuk ki a lehetőségét, hogy a képekhez megjegyzés fűzhető a feltöltésnél, mert segít az értelmezésben. Oké, kiállításon nincs leirat, de ez nem kiállítás.

Ami a képet illeti, a papírzsebkendő nem való tárgy. És az a helyzet Viki, hogy el kell dönteni, hogy egy hangulatot akarsz mutatni, vagy dokumentálni. Ha a dokumentálás a lényeg, mint egy rendőrségi helyszínelésen, akkor korrekt fény kell, akkor a környezetből is több kell, mert akkor a néző is érezheti, hogy van egy tárgyias távolságtartás. Ha érzelem kell, akkor viszont ami ellene dolgozik a témának, azt ki kell venni, akkor nem lehet azt mondani, hogy a dédi környezete és nem nyúlok hozzá, mert ha kiveszed pl a zsebkendőt, akkor is a dédi környezete marad, csak te tudod, hogy kivetted, viszont az érzelmi hatás erős lesz és a formai dolgok nem zavarják ezt be, nem nehezítik.

Amit most írok, az nem csak neked szól, hanem általában gondolom igaznak: nincs olyan, hogy talált kép. Hogy valami úgy adja magát, hogy azzal semmit se kell csinálni. És itt fűzöm hozzá, hogy már eleve a kétdimenziósra váltás is módosítás, a képhatár kijelölése is az, önkényes, és szubjektív, a lencse megválasztása és a világítás, a mélységélesség - ez mind mind befolyásol és szubjektivizál, tehát már csak ennek okán sem érvényes az, hogy valami úgy jó, ahogy van, mert olyan nincs, az nem megfotózható, ami van, eleve belekavar a mi döntésünk. Márpedig ha ez így van, akkor ott a fotós "láttató" felelőssége, hogy kötelessége hogy esztétikai formát adjon. Ez nem jelenti, hogy mindent jólfésülten kell csinálni. De a hatásokat egy csapatba kell szervezni. Ha zaklatott, akkor arra, ha lírai, arra, ha experiment, akkor arra, ezeket nem lehet keverni, mert abból a néző számára is zavar születik. A dekomponálás is komponálás.

Azért írtam ezt le Viki, mert van esztétikai formaérzéked, van hozzá kezed és szemed is, de nem engedheted meg magadnak azt, hogy valamit ne csinálj végig azért, mert például a dédi emlékének valami fals tiszteletet akarsz adni azáltal, hogy nem nyúlsz bele a képbe. A tál, az olló, a reszelő és a koszok azok, amik az üzenetet hordozzák, a zsebkendő nem. Jól válogatsz, jók a kimetszéseid, csak add hozzá a határozottságod és eltökéltséged is. És itt is felhívom a figyelmed a mélytónusaid bezáródására. (hegyi)

Enteriőr

A terep kiváló, sok mindenre jó lehet, és jól használod, amikor önportrézol pl. De ha enteriőr, akkor nem lehet olyan, mint most a baloldalon, hogy a faliszőnyegből benne hagysz egy ferde darabot. Ha lejjebb guggolsz, akkor kontrollálni tudod a dőléseket. Ha ennyire határozott képelemek vannak, mint a szőnyeg vagy az ajtófélfa, akkor ha azok torzak, akkor levesznek az értékéből a képnek. (hegyi)

Híd

Nem igazán tudtam eldönteni melyik leckébe tegyem, ez mellett döntöttem.

Ez egy egészen kiváló kép. Precíz, jó a ritmusa, hangulata van, miközben egyszerűnek tűnik, de a pillanatot megtalálni és képéé formálni a gyakorlatban sosem olyan egyértelmű, mint az már a kész képen látszik. Gratulálok - és a megújult Látszótér szabadságát használd ki, várjuk a képeid. (hegyi)

gyermekvasút

Tulajdonképpen vidám képeket kaptunk, de... de nem érzem azt, hogy a pillanat megismételhetetlen lenne, hogy ezt így és csak így, és csak ekkor lehetett képpé formálni, azaz talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy a pillanat "egyediesítése" nem történt meg, emiatt azok a képelemek, amik bezavarnak - akár a kapaszkodó, akár az ablakkeret - indok nélkül szerepelnek. (hegyi)

hosszú tájnézés

Az, hogy ez performanszként működjön, be kell avatni a néződ. Nem lehet kukkolót csinálni belőle, mert nem fogja érteni. Működik az a része, hogy felfigyeljünk rá, de el is engedjük, mert egy idő után a kép maga nem ad válaszokat, nem érteni a táblát, a nézést, a padmaradványt és a helyzetet. Ha ez egy film jelenete, oké, mert előtte és utána is van valami. De a fotó keményebb műfaj a filmnél. Kevésbé lehet mellébeszélni vele, nincs mankó, nincs dialóg, zene, nincs snittek folyamata. Csak egy kocka, és ha azon belül nem értem, nem tudok mit kezdeni vele, még akkor sem, ha amúgy formailag oké. (hegyi)

impresszió

Elmondom mi a bajom, nem tudom, sikerül-e jól. De remélem. Az a helyzet, hogy a képhatáron belül mindennek szerepe és jelentése van, akár tudatos, akár nem az, ahogy az létrejön. A véletlennek is. Van egy csoport, hibaista csoport a neve, és azt kell mondjam, hogy nagyon jó viták voltak azt illetően, mit jelent a hiba, mi a szerepe az alkotásban. Borzalmasan fontos kérdés. Ugyanis azt hiszem, hogy ha erre tudjuk, vagy legalább érezzük a választ, akkor az a további kérdéseinkre is megad egyfajta irányultságot. A talált kép egyszeri tünemény. És miközben azt mondom, hogy tökéletesen érvényes a hiba, a véletlen is, de ez nem azonos a talált képpel. Ha elkezdjük eldobálni a szabályokat, az akkor lesz hosszú távon működő, ha saját szabályokat tudunk a helyükre tenni. A káosz nem ábrázolható a rendetlenséggel. Annak, hogy elvetjük az élesség kapaszkodóját, nagyon erős jelentése van a közlésben. Ahogy a sántításnak is a színpadon. Vagy a beszédhibának. Érvényesek, de csak ha kontextusba kerülnek. A kép minden dekája egyenértékkel bíró képalkotó eszköz. Itt van egy kép, és nem az a probléma, hogy életlen. Hanem hogy értelmetlen az életlensége. A hiba - mondják isten ujjának is, mindegy - egy plusz lehetőség. Hogy egy meg egy az lehet három is. Akkor adja ki, ha valami többletértéket ad. Csak úgy nem. Ez igaz a csinált hibára is. Az életlenséget az ember hibának értékeli. Ettől még használható. De okkal. Mi az érzés, amit el akarsz általa mesélni? Mindannyian bámulunk fókuszálatlanul a tájba. Van ez így. De nem minden táj alkalmas, hogy ezt az érzelmet közvetítse. Azaz, ha bambulok, az egyénileg nekem jó, mert a fejemben ettől még van valami történet, vagy annak hiánya, búskomorság vagy fáradtság. Valami van. És akkor mindegy, mi a kiváltó formai helyzet, mindegy, mit bámulok, mert nincs direkt input. Itt viszont te a néződ bámultatod, mintha fókuszálatlanul. És ha íg van, akkor Azt a hiányt kell pótolnod, ami a fejben kell ehhez. Az pedig esztétikával pótolható, hogy úgymond kedvet kapjon a néződ és veled bámuljon, általad. Hát, nem tudom, mennyire sikerült elmondanom. Várom a visszajelzéseiteket. (hegyi)

Rántott hal brokkolis barnarizs

Drága Hemző Károly barátomtól lestem el azt, hogy hány szett tányér, villa, kés és egyéb szerelék kellhet a jó ételfotóhoz. Ez fontos kérdés, és ha valami kilóg, az a villa. A mintái elviszik a figyelmet. Jó az, ahogy elrendezed a dolgokat, a bornak viszont kéne még figyelem. Ahhoz, hogy ne dögöljön be, kell trükközni kis szpotfényekkel, ami élővé, tüzessé teheti a vörösbort, ezen kívül pedig a pohárból picit több is jöhetne. De tálalni tudsz, azt meg kell hagyni, bizalomgerjesztőek az ételeid. És ez a legfontosabb, mert ez az, amit nem lehet rutinból megoldani, a többi mind tanulható. (hegyi)

A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és a környezetében élők egészségét!

A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és a környezetében élők egészségét! Nagyon mondjuk nem kellett instruálni, de a fára én küldtem fel.

Én ezt kedvelem. Jó, az más kérdés, hogy az ember dohányzik-e az erdőben, de talán épp ez az, ami miatt lehet akár egy figyelemfelkeltő dolog. Jó ez a manós megjelenés is, mint egy kobold, aki hamarosan leugrik és elrohan. Kritizálni megint a tónusokat tudom, azt, hogy a mélyebbeknél nincs részlet. Kár. (hegyi)

Polaroid Closeup 636

Gondolom este volt, nem sok fényed lehetett és ezért maradt ez ennyire lapos fényileg, így inkább olyan termékfotó, amit hirdetésnél szoktak csinálni, a tárgy oké, a dolog jól érthető és megvan minden alkatrésze, de az a szeretet ami a képeidre oly jellemző, az most ebből hiányzik. (hegyi)

orchidea

Hát, ez inkább egy tanulmánynak jó, részint az alul belógó kopasz ág miatt, részint mert ráfért volna a derítés, és hát nem is a szép felét fordítja felénk. Jó, így megvan az az érzet, mintha kinézne az ablakon, ez igaz. Nem tudok sokat mondani róla, érdemes lenne a csendélettel foglalkoznod, mert jól gyakorolható vele a komponálás. De a google ebben is a barátod, keresőbe beírni a csendéletet, és régi nagyok festményeit megismételni, az nagyon jó gyakorlat. (hegyi)

Karaj cukkinis burgonyával

Cayenne borssal és fokhagymával fűszerezett sült karaj, cukkinis petrezselymes burgonyával

Ha az a deszka nem volna... értem, hogy ha forró a tányér, akkor kell, de a kép szempontjából nem illik oda. A másik, hogy kéne még fény, derítés, hogy ne legyenek árnyékok, vagy legalábbis ne ennyi. Viszont ami tetszik, az az, hogy megmutatod a szeletet, hogy ízletes a cukkinis cucc, mármint a kép szerint, szóval az irány abszolút jó. (hegyi)

önarckép

A Photoshoppal még nem vagyok jóban, Zsolt majd leveri rajtam.

Szoktunk néha személyesen találkozni, és mindig keresem azt, amit a képeiden látok, hogy fel tudom-e élőben fedezni, és eddig sose sikerült, szóval valamit tudsz, amit elő tudsz hívni magadból önportrénál, és ez nagyon fontos dolog. Más már nincs is hátra, mint hogy az utómunkával elkezdj behatóbban foglalkozni, mert az a helyzet, hogy főképp a sötét tónusaidnál szokott oly mértékű lenni a veszteség, ami engem zavar, mert elvesznek a részletek, és nem érzem indokát annak, hogy ennyire kopogósak legyenek a tónusaid. A másik, hogy ez a kékes hideg hatás sem a barátom, volt erre analóg technika, Töröl Laci nagy mestere volt ennek anno, de úgy gondolom, hogy ahogy a szépia, úgy a kék is olyan, hogy hamar megfekszi a gyomrot. Szóval összefoglalva, a tónusok miatt zaklatottabb a kép annál, mint amit a belső sugárzása indokolna. (hegyi)

egészalakos

Van ebben valami vészjósló, drámai thriller hangulat, miközben az arany színvilág nyugalmat sugároz, de a testtartás, a kéz, a berendezés elrendezése, a fotelek, de mindenek felett a rejtett beérkező fény az, ami nyugtalanságot sugall. Filmekben ilyenkor szoktak előugrani a hentelő szereplők a függöny mögül hogy kiderüljön, hogy a nő nyugalma tettetett volt és csak az votl a cél, hogy bedőljünk neki. Jó megoldás, bár nem tudom, hogy ez volt-e a cél vele. (hegyi)