Szakkör | Page 387 | Látszótér

összeolvadt dimenziók

Ezek jól összeolvadtak, Gime, és az, ami bosszant ebben, hogy a szekrényajtónak ezek az álrégies mintái és azok közepén a körforma nagyon jól ritmizál a szemmel, tehát ami a kép közepén történik, azzal nincsen semmi bajom, a kép aljánál van egy ritmusváltás, az nekem fura, és a kép jobb oldalán is kifutunk ebből az egészből. Érdekes, mert ha vágnánk a kép jobb oldalából, akkor már az alja sem lenne annyira zavaró. Ha vágnánk a kép aljából, akkor a jobb oldal nem lenne zavaró, szóval a kettő együtt az, ami nekem sok, de az irány nem rossz. (hegyi)
értékelés:

Aki most nem rendelt, az se maradt ki, ha 20-30 darab összegyűlik, újranyomják a pólókat!

Látszóteres pólók

kutya a fűben

Kedves Zsolt, klasszikus képek. Csak neked, csak most.

Ez egy nagyon érdekes kép, mert egészen olyan hatása van, mintha valami németalföldi festő munkáját látnám, tényleg sikerült a klasszikus képet létrehoznod, és nekem ez tetszik. Talán egy fél centinyit a kép tetejéből levennék, és azt a kép aljához hozzátenném, hogy a kutyánál kicsit nagyobb tér legyen, de ennyi. Maga a meglátás tetszik, a kivitelezés is jó, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Tekintet

A képet nehéz volt kivitelezni, folyton ugrálnom kellett a géphez az időzítő miatt, mert sajnos távkioldóm még nincs.

Nagyon érdekes, nagyon izgalmas kép, nagyon tetszik az az irány, amit mutatsz, amit képviselsz nálunk azokkal a megközelítésekkel, amit mutatsz. Finom a hát vonala, finomak a fények, jók az ívek. Egyetlen egy dolog, amin én változtatnék: a két karon picit soknak tartom a fényt. Ha elmész abba az irányba, ami a hátnál létrejön fénymennyiség, ha egy kicsit kevesebbet adsz és a struktúrából több megmarad, akkor egyből jobban kezd élni a szemed. A forma a kézen elég határozott ahhoz, hogy arra figyeljünk, ugyanakkor viszont ami világosabb, ami hozzánk közelebb van, az jobban vonzza a tekintetet, tehát ezt a ritmust lehetne finom hangolni azáltal, ha kicsit kevesebb jutna a vállra, a karokra. Ez utómunkával megoldható, úgyhogy ez nem von le a kép értékéből, megvan a leckemegoldás, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Régen a Balatonon

Ez egy jó ritmusú, jó megoldású kép, a sztori abszolút értelmezhető. Az arányokkal van némi problémám, mégpedig az előtérrel. Nem tudom, hogy ebből a mólóból mit lehetett volna még adni, mennyi volt ebből még esetleg, kicsit én most szűknek érzem. Mindezt arányítom ahhoz, ami a kép középtere, ami a hullámzó víz, és a háttér része a parttal és a dombokkal. Valahogy most ez az arány nagyon egyforma a kép fölső és alsó részében, szinte dekára annyit kapunk a mólóból, mint a túlpartból, miközben itt a móló a fontos, mert azon zajlik a történet. Az ötlet tetszik, és ez egy jó hangulatú fotó. (hegyi)
értékelés:

Földi- és égitestek

a Nap előtt volt ez a Vénusz-átvonulás... az is a képen van, csak túl apró...

Kicsit olyan érzésem van ettől a képtől, mintha még pluszban ezt a fát a válladon cipelnéd, tehát hogy így jön a fickó, maga elé tart egy röntgen-filmet, hogy ne ismerjük meg, ő a mi James Bond-unk, de közben viszi hazafelé a tüzelőt. Elnézést a humorizálásért, de valami ilyesmi érzetet kelt az, ahogy a fa megjelenik. Ami a geget illeti, én még csak most kezdem kapizsgálni, hogy mi is az a csillagászat Nagy Zoltán barátom segítségével, úgyhogy én még ebben annyira nem vagyok erős. Értem, látom, hogy ott a hold is, napocska is, tehát a geg viszonylag megvan. Talán a kevésbé szakavatott nézőnek is lejön az, hogy miért tartasz a szemed elé egy ilyen lapocskát. Kettő csillag, mert technikailag érzek némi problémát. (hegyi)
értékelés:

Érkezik a nyár

Árnyékvirág

Jó ez a megfigyelés, jó ez a kék és ez a fáradt vöröses szín. Mint ritmus, nekem ez tetszik, jók ezek az áttűnések, amik párhuzamba állíthatók a terítőn létrejövő virágmintákkal, valószínű, hogy az valami függöny lehet, ami hasonló mintát hordoz, mint ez a terítő, de jól ritmizál ezzel a felülettel. Kicsit szűknek érzem lefelé a képet, miközben gyönyörű ez a kék forma és ezek a növényi szárak, de a kék formát én hagytam volna jobban kifutni a lenti részben. (hegyi)
értékelés:

a fényevő

Azt olvastam valahol, hogy aki a sötétséget zabálja, akörül egyre nő a világosság, aki viszont a világosságot habzsolja, akörül esetleg egyre nő a sötétség...

Gime, a leiratod nagyon izgalmas, ezoterikus leirat, a képed annyira nem. Ha nem lenne ez a fallikus forma a hölgy szeméhez odatéve, akkor azt mondom, hogy ez az ellenfényes portré egészen izgalmas lenne. Hogy mi került oda, hogy ez valami növény, aminek a bibéjét látjuk, vagy valami technikai eszköz, mikrofon, vagy mi, nem tudom. Én most ezzel nem tudok mit kezdeni, gyönyörű lenne ez az arc, ha nem lenne ott az a bigyó, és nézd el nekem, hogy nem akarom jobban megfejteni, mert akkor ki kéne tennem a tizennyolcas karikát. (hegyi)

Egy egész élet

Megleptél ezzel a képpel, mert megvan ennek a képnek a szürrealitása, az elvontsága, a bizarrsága is akár, van ebben nagyon sok izgalom, miközben mintha átzuhantunk volna egy másik irányba. Most itt annyira sikerült elvonttá tenni az üzenetedet, hogy nem is biztos, hogy tudom dekódolni. Valószínű, hogy azoknál a rétegeknél, amikkel dolgoztál, veszett el a téma. Ahogy látom egy inverzbe fordított helyzet is van, talán egy portréval, de ember legyen a talpán, aki ezt megfejti. A néződnek nem hagytál elég kapaszkodót ahhoz, hogy végig tudjon menni azon az úton, amely úton haladva te idáig eljutottál. Márpedig az nem árt, ha a nézőt nem veszítjük el félúton. Vagy azt mondom, hogy oké, vegyünk egy teljesen elvont üzenetet, ahhoz ez pedig túl tárgyias, ezek a számok meg a mutatók nekem túlságosan határozottak ahhoz, hogy ez működjön abban a formában, hogy ez egy elvont, absztrakt üzenet. (hegyi)

Készülődés

Nagyon érdekes ez a képi világ, amit kapunk, valószínűleg ez egy esküvő lehet, ahol a menyasszony éppen felkészül, és ami engem ebben izgat az nem ez a glamouros szépség, amit kapunk ezzel a lágyított és tónusvesztett állapottal, hanem azok a kezek, amik itt dolgoznak, és serénykednek azon, hogy a fülbevaló a helyére kerüljön. Lényegesen izgalmasabb számomra az a négy kéz, mint maga a kép együttesen. Egy feszesebb vágással oldanám ezt meg, akkor kevésbé lenne édes. (hegyi)
értékelés:

Izgalmas és érdekes, amit Attila kipróbált, de nem eldöntött az iránya és aránya annak, amit látunk. Az egyik irány, amit high key-nek nevezünk, ez a túlvilágított, fehér a fehérben, és nagyon minimális tónussal dolgozó képi világ, finom, nagyon sejtelmes és könnyed dolog. Ha ezt a világot akarom hozni a gyermeki ártatlansággal, ahhoz ez a ruha és a haj nagyon jól ritmizál. A másik irány, ami valamilyen drámát, még ha a gyerek életében, az ő viszonyrendszerében működő drámát is, de mindenféleképpen valami feszültséggel teli helyzetet akar hozni. A cím, a modell gesztusa és a kompozíció és a szem erre a drámaibb vonalra utal. Ha megnézzük, ki van billentve a középpontból az egész, tehát ez már magában hordozza a feszültséget, hogy várjuk a visszabillenést. A beharapott száj, a nagy, tágra nyílt szemek, az, hogy fentről lefelé fotózunk, amivel a kicsiséget erősítjük, és a cím is ezt az irányt hozza. Attila azonban meghozott egy döntést azzal, hogy a két szemet kivette abból a tónusrendből, amiben a kép egésze van. High key hatást kétféleképpen lehet létrehozni. Világítással, és/vagy utólagos manipulációval. Itt sejtésem szerint ez utóbbi történt. Ugyanakkor Attila nem elégedett meg azzal, amit a képen szereplő modell gesztusa sugároz, hanem ráerősített a tekintetre, és ez két dologra utalhat: az egyik, hogy nem bízunk a nézőben, hogy észreveszi-e azt, amit üzenni akarunk, a másik, hogy nem bízunk magunkban vagy a modellben, hogy elég erősre sikerült-e a beállításunk. Ezt nevezhetjük hatásvadásznak is, mert a kép manipulálásával a nézőt, annak érzelmeit primer módon próbálja úgymond erőszakkal befolyásolni avagy kiszolgálni. Azt szeretném kérni Attilától, hogy mielőtt exponál, tisztázza magában azt, hogy mi is az a gondolat, üzenet, amit közvetíteni akar, és utána ehhez ragaszkodjon. A kevesebb olykor több. Ne féljen, hogy attól, hogy a modellje egy kisgyerek, csak túlfinomított eszközöket szabad használnia. Ha ez netán abból adódik, hogy saját csemetéjét fotózza, akkor lehet, hogy az érzelmi kötődés okán egyelőre más gyerekmodelleket keresnék a helyében. Még valamit: a 43-as lecke már ismétlése a leckéknek, tartsuk meg ezt arra az időre, amikor már az első körön túl vagyunk, amikor az első huszonegynéhány leckét megoldottuk, akkor térjünk vissza, mert ezek az ismétlő leckék arra lettek kitalálva, hogy új megközelítéseit keressük az előzőeknek. Átteszem a sima portré leckébe, és kérem Attilát, hogy gondolja végig az elmondottakat és ha megvan az eredeti, manipulációtól mentes képfile, akkor ossza azt meg velünk. (hegyi)

Miért a hónap képe:

Nekem ez a kép a hónap képe. Mert érzelmeket ébreszt és kavar fel. Nézem ezt a kislányt, a tekintete ismerős, anyám szerint én néztem így nyitott koporsóban fekvő apámra a temetés előtt. Így néztek rám a gyerekek, mikor a gyerekosztályon dolgoztam, és a műszak leteltével készülődtem hazafelé. Így néztek a lányaim munkába siető apjuk után. Attila gyerekportréi mindig megállítanak és elgondolkoztatnak. Mindegy számomra hogy színesek, vagy fekete fehérek, szomorúak vagy vidámak. Emberi érzéseket közvetítenek. És ez a fontos. (Huszárné Lovász Mariann)

Raw-ban lövök

Szeretnénk megtanulni (jól) fotózni. Az egyik fontos dolgot már megtanultam. Fotózz RAW-ban. Hirdetem is!

Vicces ez a póló, jók ezek az üzenetek. Régen nem volt pénzünk pólóra, hanem jelvénnyel oldottuk meg ezeket, és az egészen érdekes kultusz volt, hogy kinek milyen jelvénye van, arra milyen feliratokat tesz, emlékszünk ugye a Rolling Stones nyelvére, ez volt egy nagyon vagány dolog. Aztán volt egy időszak, amikor lehetett politikai vezetőket kapni jelvényen, például Gorbacsovot, nekem volt egy ilyenem, arra nagyon büszke voltam, hogy ilyet hordok a hajtókámon. Érdekes, hogy ez a kultúrkör kiment a divatból, és felváltotta a póló. Lehet, hogy az üzeneteknek kell harsányabbaknak lenni, kevésbé megyünk egymáshoz közel, ezért távolabbról is értelmezhetőnek kell lennie a formának. Amit divattervezők mondtak, hogy azoknak a divatmárkáknak, mint például a Dolce Gabana, az Adidas, vagy a Calvin Klein Kelet-Európába szánt ruháikra lényegesen nagyobb betűkkel dolgoznak, amikor a logót fölírják, mint ahogy azt Nyugat-Európában szokás. Külön tervezik hozzánk, a keletre szánt ruhákat. Szóval jó a geg, jó az utalás, jók a ritmusok a két karral meg a nyakkal, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

A dög

Hahó! Hát itt van az első házim, szerettem volna egy nem megszokott képet csinálni. Jobban mondva tőlem nem megszokottat, ami részemről sikerült. (Egy kedves ismerős azt mondta, hogy nem is én vagyok a képen hanem egy dög.)

Üdvözlünk itt a Látszótéren, ez egy nagyon erős bemutatkozás, nagyon erős üzenet. Jó a geg, és ez a vörös száj ezzel a beharapott szájszéllel egészen extravagáns, és ehhez jó ritmus a szőrme, jó ez a vöröses sál és kabát, tehát minden rendben van. Ami a szőrmén kívül van, a két felső sarok az, hogy az fehérbe csúszik, nem annyira találó, lehet, hogy én elvittem volna valamilyen kék, vagy más hidegebb színbe, ami még rájátszik erre a dinamikára, mert akkor ennek a vörösnek meglenne az ellenpontja. Ez egy nagyon erős bemutatkozás, tényleg dögös, várjuk a folytatást, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Időtörés

Nagyon szép az óra, nagyon szépen megtaláltál egy fényviszonyt, finomak a fények, a játékok. Az óra láncával én valamit kezdtem volna. Azáltal, hogy ő is kifut a képből, a keret is kifut, az óra is megcsúszik kifelé, ettől az egész nekem olyan, mintha nem lenne a helyén. Ezt az érzetet lehetne visszahozni azzal, ha ezt a láncot valahogy a kép fölső harmadában mozgatnád még egy kicsit, és nem hagynád, hogy a kép jobb oldalán elkanyarodva kiszaladjon a képből. Jó a gesztus egyébként, ez egy három csillagos kép. Várjuk az első három leckére, a bemutatkozásra is a munkáid! (hegyi)
értékelés: