Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

(Nemes Nagy Ágnes)

Nagyon szép gondolat, amit megfogalmazol, képileg is egy nagyon jó ritmust hoztál, ami a kompozíciót illeti. Egy dologgal nem értek egyet: a mélységélességgel való játék. Ha elkezdünk a fényekkel játszani, és észrevesszük ezt a gyönyörűséget, ami a levélen létrejön, akkor én nem tartom jó ötletnek azt, hogy még pluszban bekapcsoljuk a mélységélességgel való játékot is, és ilyen kis mélységélességet hagyva életlenben tartunk lényeges részeket. Itt pontosan az lenne az izgalmas, hogy ezt az egészet nagy mélységélességgel, két dimenzióra hozva, a struktúrákkal és a fényekkel kezdjünk el játszani, és a néző szeme bolyongjon ezen az egészen, és megtalálja ezt a ritmust. Ha minden igaz, ez egy fikusznak lehet talán a levele, nagyon szépek ezek a növények, nagyon szépen öregszenek, szépen pusztulnak ezek a levélritmusok. Nekem a problémám itt a mélységélességgel van, nem tartom mindenütt üdvözítőnek a kis mélységélességet. Tudom, hogy ez, főképp amióta a digitális technika fölpörgette az objektívgyártóknak a kíváncsiságát, és 1,8-as, 1,4-es vagy még kisebb mélységélességgel rendelkező objektíveket is gyártanak, a fotósok ezt előszeretettel kihasználják. Izgalmas, hogy szétfolyik az egész, és egyszer csak valami karctűélesen berobban az arcunkba, ez valóban egy új megközelítés tud lenni, a tárgyiasság elutasítása, de van ebben valami líra is. De tessék észrevenni azt, amikor a líra megvan magában a tárgyban, a fényben, és oda még több líra nem kell. (hegyi)
értékelés:

...legalábbis ezen a héten.

Úgy érzem, hogy bizonyos tekintetben túl van dumálva a dolog, bizonyos tekintetben pedig nincs befejezve. Valahogy megkaptuk a kezünkbe ezt a pálinkát, hogy kell koccintsunk, de mi nem azzal vagyunk elfoglalva, ezt látom. Talán a második kép nem annyira fontos, a harmadik kép már nagyon sok mindent mond, hogy itt majdnem kilötyögtetjük a piát, és a negyedik kép is olyan, hogy ahhoz képest inkább már tegyük le, viszont hiányzik a végéről valami, hogy mi történt itt. Csak nézegeti a fotós az LCD-t? Mondjuk jellemző a fotósokra az, hogy amióta digitális van, azóta az idejük nagy részét nem a fotografálással, hanem az LCD nézegetésével töltik. Szóval nekem a történet egyszer csak elkezdődik, és egyszer csak véget ér, és nem vagyok benne biztos, hogy ahol elkezdődik, ott kezdődik a sztori, és ahol véget ér, ott ér véget eredetiben is. (hegyi)
értékelés:

Neked is lehet látszóteres pólód! A póló hagyományos környakú, 100% pamut, szitázva ("tilosos" minőségben), S, M, L, XL, XXL, XXXL méretekben és a képen látható színekben rendelhető 2000 forintnyi felajánlásért, mellyel a Látszóteret támogatod.

A teendőd csupán annyi, hogy írsz nekünk egy e-mailt a szakkor kukac latszoter.hu címre, melyben megadod a vásárolni kívánt póló színét, méretét és darabszámát. Mivel egyesével nem szitáznak, így lehet, hogy kicsit kell várni, ha csak egyet rendelsz, vagy össze kell többen állni.

Én megadom a választ: ez egy röhögős gyerekfotó, régen így hívtuk. Mindazzal együtt, hogy akik ismerik Budát, tudják, hogy mennyire aranyosan tudja magát elfoglalni a kertben, de ez most egy olyan kép, amit lefényképeztél, mert ő most egy gyermekláncfű virágot nézeget. Ha ezt öt méterrel odébb teszed meg, ugyanezt a képet kapjuk, ha hat méterrel, ugyanezt, ha más ruhában van, akkor is, tehát én nem látom azt, hogy ez mennyire lenne extra módon jellemző rá. Ezek a képek elkészülnek, elrakjuk, aztán elfelejtjük, már úgy értem, hogy a szülőknek ezek nagyon fontosak, de képileg ezek nem azt a szintet képviselik, amik nagyon erősek lennének. Világításban is problémák vannak: a nap az orránál érdekesen néz ki, mintha oda lenne valami ragasztva, belóg a betontömb a szélén, szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez annyira jellemző lenne, de elfogadom, a szülői szubjektivitás mindent felülír. Az is fontos, hogy ilyenkor néha születnek maradandó dolgok is, de ez nem egészen az. A leckét visszaadom ismétlésre, kicsit gondold ezt tovább, attól, hogy saját fiadról van szó, még ne add alább a fotós attitűdöt. Próbáld meg úgy kezelni a modelledet, mintha egy fotómodell lenne, és nem csak az a kissrác, aki ténfereg a környezetünkben és hagyja magát fotózni, mert nem tud ellene mit tenni. Többet kellene mutatnod a személyiségéből, magából Budából ahhoz, hogy ez az egész túlmutasson azon, ami a home-fotografálásnak a szintje. Ismétlés. (hegyi)

A páromnak ez a változat tetszik jobban.

Az a helyzet, Bélám, hogy ezzel a képpel ugyanaz van, mint az előbbivel, valamennyivel talán jobban értem, hogy ez egy szék, de azt nem, hogy miért vesztettünk ennyi tónust, hogy miért van ez ilyen kopogósra véve. Ilyen kevés képelemnél, ha ennyire kopogósra veszed az egészet, akkor ami kialakul, az már nagyon kritikus, hogy mennyire dekódolható a nézőnek, és hogy kompozícióban mit ad. Ha most megnézed, akkor ennél a kompozíciónál a kép aljánál lévő feketéből lényeges mennyiséget le kellene vágni, de értem én, nagyjából sejtem is, hogy mit kellene itt látnunk, de a gyakorlatban nem ez történik meg. Ez most nekem nem egy eltalált megoldás, több tónus jobb lenne. (hegyi)