Szakkör | Page 396 | Látszótér

A gyűjtő

like owner like dog

Kisujj

Első leckének ezt szánom! Rólam sokat nem árul el, de alkotói stílusomról annál többet. Szeretem morbid, és extrém módon megfogni a témákat, és így néha elég fura képek születnek tőlem. Sokan szeretik, de páran szokták azt is mondani, hogy nincs minden rendben a fejemben... Ez van!

Megvan a három csillag, meg a leckemegoldás is, én értem a humort is, és azt is, hogy ráborult a ketchup. Tudod, az a helyzet, hogy amikor egy ilyen képet valaki megcsinál, azzal magának nehezíti meg a dolgát, mert földobtál egy labdát, viszonylag jól megoldott a kép, kicsit a vignettálás nekem erős, de egyébként jó ez a háttér, jó a geg. Én lehet, hogy a kisujjnak a köröm részét is élesen hagytam volna, de jó a megoldás. Jól el tudod hitetni azt, hogy itt tényleg egy levágott kisujjat látunk, úgyhogy maga a poén rendben van, de azt tegyük hozzá, hogy nehéz ezen az úton továbbmenni úgy, hogy ne váljál sablonossá. Azzal tetted most fel magadnak a lécet, hogy innen hova tovább, merre fogunk továbblépni, ugyanakkor meg kellenek az emblematikus képek ahhoz, hogy később ha azt mondom Tamaskovics, akkor egyből bejöjjön, hogy ja, a csávó, aki levágta az ujját. (hegyi)
értékelés:

raszta tincsek

Ez is akkor készült, amikor az egyes leckéhez beküldött képem. Úgy gondolom megvan benne a makró és a személyesség is.

Hasonló kép, mint az előző, és mégsem, nagyon szemérmes és izgalmas, szexi is, sőt, azt mondom, hogy tulajdonképpen van egy ilyen spanyolos íz ebben az egészben, miközben ugyanazt a tónusvilágot, ugyanazt a tónusrendet kapjuk, nagyon következetes ez a megközelítés, sajnos a keretezésben is. Még egyszer mondom: nem kell keret, de tetszik ez a látvány, izgalmas az, amit itt megtalált magának Csilla. (hegyi)
értékelés:

Felemás

Ez a kép ott ér véget, ahol a haj első hulláma véget ér, utána megint jön egy világosodás a képen, én azt levágnám, az elviszi a figyelmet, elkezdek azzal foglalkozni, hogy mi történik ott, az kinek a haja, és hogyan van ez a törés benne, elkezdek valami olyannal foglalkozni, ami nem a kép mondanivalója. Nagyrészt ez a technikának köszönhető, és annak a szelektív élesítésnek, amit itt használsz, tehát furcsa az ott nekem. Nem örülök ezeknek a bindzsizéseknek. Nézd meg, ha letakarod azt a részt, akkor ez egy nagyon erős, és érdekes portré lenne. Hogy Fény és árnyék lecke, hát elfogadom, tessék azért ezt a leckét kicsit jobban átgondolni, mert itt másról beszélünk. Nem kell egyszerre a fénynek is meg az árnyéknak is rajta lennie a képen ahhoz, hogy ez a lecke teljesítésre kerüljön, de az nem ártana, ha a képi eszközökkel elmesélnéd azt, hogy mit jelent neked a fény vagy az árnyék, milyen érzéseket kelt benned, és erről beszélnél a képeidben. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert így, ahogy most látom ezt a képet, nem tudnék rá csillagot adni, pontosan azért, mert szétverődik a kompozíció. Ha a vágást megcsinálnánk, akkor ez egy három csillagos portré lehetne. (hegyi)

Örömtánc

Miért kell az öröm ebbe a címe, hol kellne én megjelenni látnom ezt az örömöt? Nem tudom, ez egy nagy kérdés. Értem, hogy tánc a ruhából, a vállra vetett kardigánból, a kézfogásból, a mozdulatokból, ez viszonylag jól lejön, azt is elmondom, hogy ez eléggé szűkre van véve, tehát az atmoszférából viszonylag keveset adsz. Az a belógó felső rész, a fehér csík nem biztos, hogy jót tesz ennek az egésznek. Fontos dolog, szép, szépen fested ezeket a formákat, megvannak ezek az érzelmek, de olyan, mintha az érzelmi palettádból tudatosan kihagynál bizonyos színeket, mintha direkt nem akarnál használni kékeket, zöldeket. Az is érdekes, hogy a képeken általában a sárgás-barnás, édes színek a kedvenceid, és nagyon szűken méred a kékeket, zöldeket, de itt most nem csak erről beszélek, hanem átvitt értelemben is mondom ezt. Ha egy kórusművet meghallgatsz, abban nagyon fontos szerepe van annak, hogy melyik szólam mikor jelenik meg, és hogy mennyire lesz telt a hangzás az attól függ, hogy milyen hangtónusokat tudsz belekomponálni. Ahogy látom a képeidet, nekem hiányos ez az eszközkészlet. Arra még nem jöttem rá, hogy ez egy tudatos döntés, valaminek az elutasítása, vagy valaminek a nem megélése. Ez majd kiderül, jó lenne dolgoznunk kicsit, hogy rájöjjek arra, hogy hogyan lehetne segíteni neked abban, hogy ne félj ezeket az érzelmeket megélni. Ez a kép így most nekem, azon kívül, hogy nagyon szűk megközelítés, a címétől kap egy gellert, hogy nekem most itt örülnöm kell, mert te azt mondod. Én meg fityiszt mutatok, hogy a francokat, ez a kép nekem nem szól örömről, ez szól egy mozgássorról, nem túl pontosan megfogalmazva. (hegyi)
értékelés:

Láncreakció

Ha menni kell, hát menni kell.

Én ezt a képsort átteszem az Épített környezetbe, hogy beszélhessek róla, és azért is, mert jók a megfigyeléseid. Fontos minden egyes képe ennek a sornak, és az az érdekes, hogy mind felvet egy újabb leckeirányt, egy újabb megközelítést. Olyan, mintha csinálnék egy honlapot ennek a szobornak, és különböző megközelítéseknek ezek lennének a nyitóképei: az absztraktnak, a személyesnek, amikor a tárgyban megjelenik a nézőközönség, az elvont, konstruktivistának, és a tárgyias, szociografikusnak. Mind-mind külön-külön jó. Érdekes így egyben is, érdekes, hogy laza kézmozdulattal fölvázoltad ide nekem ezeket a megoldásokat. Köszönöm, és örülök, hogy ebbe a láncreakcióba te is bekapcsolódtál, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

A lélek tükre

Lehet ennél őszintébben bemutatkozni? Kb 2 hete készítettem ezt a fotót, ez volt a második próbálkozásom ezen a téren. Nem egyszerű, a fények is rendben legyenek, a teljes szem is benne legyen, a kamera is elég közel legyen (csak szuper makróban hajlandó elég éles képet készíteni, zoom nem lehetséges...) és még a retinám se égjen ki. :D Szóval sok könny árán sikerült lőni pár hasonló képet.

A keretről beszéltünk az előző képnél, viszont megint azt mondom, hogy nagyon izgalmas az a képi megoldás, amit itt kapunk. Nagyon mai, nagyon friss szemléletmód a tükröződéssel, a szempillákkal, a szempillákra kent ragaccsal, őrület na. Egészen meghökkentő, megdöbbentő kép. Abban nem vagyok biztos, hogy ez egy négyzetes kompozícióban nem lenne-e erősebb, és akkor a képnek a jobb oldalán még egy kicsit többet adni. De gondolom így is volt mit vacakolni ezzel a képpel, mire ezt meg tudtad csinálni, nem egy egyszerű dolog, mert az embernek a reflexe hamar elműködik, hogy becsukja a szemét, ha ilyen közel kerül oda valami tárgy. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Balerina

Nagyon jó ez a kép, nagyon szép ez a ritmus, nagyon szépek a fények, nagyon jól eltalált pillanat, jó mozdulat, úgyhogy kifejezetten tetszik ez a meglátás, még akkor is, ha azt mondom, hogy egyébként nem biztos, hogy ennyire levágtam volna ennek a gerendának az alját. Már csak azért sem, hogy föl lehessen ismerni földi halandóknak is, hogy milyen sportról van szó. Persze nem kötelező tartani az én didaktikus megközelítésemet, enélkül is működik a dolog. És látod, ha biztos vagy magadban, akkor az a képen is átjön, ha a modelledben biztos vagy, az is, és nem kell színezni, mesterséges édesítőket használni, működik a kép! (hegyi)
értékelés:

GÁZGYÁRI HAMLET

Budapest, 2012.05.09.

Azt kell, hogy mondjam, hogy a legerősebb képsora Sándornak, amit láthattunk tőle, sőt, volt szerencsém látni a kiállítását is Sándornak, és szerintem ez abszolút beillene abba a munkába, amit ott mutatott, még akkor is, ha nem egy hosszú témafeldolgozás, hanem egy fotóetűd, de nagyon fontos az a kérdés, amit itt fölvet. Drámaiak ezek a képek, és nagyon jó az a ritmus, ahogy ő ezt a drámát fölépíti: a veszteségekről, a harcról, ami egy belső harc, az emberségről. Tökéletes találat a cím is, és az egész helyzet olyan, ami számomra nagyon izgalmas. Talán egyetlen egy kép, ami nekem ebből kilóg: az ötödik kép. Lehet, hogy nekem öt kép elég lenne, én az ötödiket kihagynám, mégpedig azért, mert az olyan, mintha lebuktatná az egész sort, nekem ez egy werkfotó-élményt ad a többihez képest. Lehet, hogy azért, mert megváltozik a nézőpont, lehet, hogy azért, mert hátulról mutatod ezt az egész helyzetet, de valahogy nekem ez kiesik abból a ritmusból, amit a többi képvisel, miközben mégis nagyon erős kép. Tulajdonképpen két kép is van, ami nagyon megragadott, az érdekes, hogy első végignézésre az utolsó kép ez, de közben, ahogy telik az idő, érdekes módon mégiscsak a harmadik kép az, ami nekem jelentős, és ami Sándorról a legtöbbet elmond. Nyilvánvaló, hogy fontos az utolsó kép, és így kerek a történet, de én Sándort úgy ismertem meg, mint ahogy a harmadik képen látom. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Erzsi...

Az a baj, Bélám, hogy nem nagyon tudom, hogy ez most micsoda, hogy egy cipőtalpból egy darab, vagy valami padnak, vagy széknek a háttámlája, vagy mi akar ez itt lenni. Annyira elvetted a tónusokat itt, hogy ez most grafikába ment át, a fotográfiai jellegét elvesztette. Eközben az üzenet érdekes lenne, és izgalmas, de nem tudom milyen helyzet. Nagyon úgy tűnik, mint egy régi iskolai szék, de nem értem. Ha én nem értem, akkor szerintem a néző sem fogja érteni. Elgimültél, gyere visszább. Ismétlés. (hegyi)

Csiga

A városi ember sokszor rohan, és észre sem veszi a természetet, azt a csöppnyi és mégis óriási világot ami a lábai előtt hever. Pedig ha csak egy percre lelassítana, és lenézne...

Jó ez a megfigyelés, fontosnak tartom, térrendezés, mélységélesség tanulmányozás. Azt nem mondom, hogy a legszebb és optimális megközelítése ennek az állatkának, mert hát koszos is szegény, meg repedezett is ez a csigaház, dehát ilyen az élet, ilyen kis koszoskás, úgyhogy ezzel kevésbé van problémám. Lehet, hogy ha valami kis alufólia lenne nálunk, akkor ennek a kis csiga testét lehetett volna deríteni, és akkor ott valamit kapunk, és nem bukik ennyire sötétbe be, de ez minimális dolog. A megfigyelés jó, nem mondom, hogy nagyon bonyolult megfigyelés lenne, de jó. (hegyi)
értékelés: