Ez az "ő" gondolom a halottakat jelenti, szép az árnyékok ismétlése, de nem tudok mit kezdeni a belógó fenyőággal, nekem az formailag nagyon idegen, szúrós, tüskés, miközben ez az egész egy meleg és érzelmes megközelítés, az ott színeivel is formájával is fura. Abban van igazsága Attilának, hogy önmagában ez a mécses kevés lenne meg giccses, szóval lehet, hogy arra kellene odafigyelni, hogy a háttérrel mi történik, és ott keresni valami formai játékot, és akkor csak mellékes lenne az, hogy mi van a mécsessel. Valamit biztos, hogy kellene kezdeni vele, de nem a fenyő a megoldás, ez egyértelmű. Visszaadom ezt ismétlésre, majd ha ott járunk időben, akkor érdemes lenne elgondolkodni, addig van időnk, hogy hogyan is oldjuk meg ezt a kérdést. ismétlés. (hegyi)

GG-nek a best-of-ZA sorozatból (bocsi, ezt nem hagyhattam ki) :)

Ha víz leckébe kaptuk volna, kicsit egyszerűbb lenne a dolgom, persze évszakok, mert nyár van, de azért ez elég távoli megközelítés. Nagyon érdekes, hogy mennyire kitekeritek a leckéket, ennél lényegesen egyszerűbb megoldásokat is lehetne legalább az elején hozni, de oké. A leiratot értem, hogy ez a best-of-ZA sorozatból van, ez a Gerleinek szól, aki kritika alá vonta azt, hogy régi képeket kapunk Attilától. Én azt gondolom, hogy a régi képeknek is van létjogosultsága, de Gábornak is van igazsága abban, hogy az új képekkel talán többre megyünk, főként akkor ha reagálnak az elemzésre. Ami pedig ezt a képet illeti, számomra az a probléma, hogy értem a ritmust, hogy kimozdítottad az egészet a középpontból, és ez izgalmas és feszültséget kelt, ugyanakkor a tónusokkal van problémám. A csobbanásnál lévő tónusrend nagyjából ugyanaz, mint a csőnél kifolyó víznek a tónusrendje, világosságértéke. Ettől elviszed a figyelmet a fenékről, pedig ennek a képnek a humora a fenékben van, abban, hogy itt, most ez a formai játék milyen asszociációkat indít el. Erről most elvitted a figyelmet. Ha egy picit visszábbveszed a tónusokat a háttérben a kifolyóról, akkor egyből élni kezd az előtér. Azért kerül most ez a szorgalmiba, mert egyrészt a leckebesorolás nem erős, másrészt ez a kép így ezzel a mondanivalóval csak akkor működik, ha precízek vagyunk, különben elkezd a kisördög dolgozni és a kép elvész. (hegyi)

Kedves Csilla, köszöntünk a Látszótéren. Nagyon finom, nagyon érzékletes ez a munka. Nagyon jól bánsz a színekkel, a tónusokkal, a formákkal és az elrendezéssel. Nagyon mai ez a kép, mindazzal együtt, hogy egyébként van benne valami 70-es évek babydoll irányzata, de a megközelítés mégis nagyon mai. Nekem a japán vonalat is hozza a fotográfiádon ez a színvilág és formanyelv, egyetlen egy dologgal nem értek egyet: a keretezés. Miközben a többihez képest finom ez a megoldás, de mégis azt mondom, hogy nem használnám, nem ad hozzá, ez egy esztétikai jelzés, imitáció csak, de elviszi a figyelmet. Megvan a három csillag, a leckemegoldás is, de a keretet nem erőltetném. (hegyi)
értékelés:    

Régi kép, én csináltam, a végén működőképes lett amúgy.

Ritkán érkezik erre a leckére megoldás, most azt mondom, hogy ez egy jó képi geg, érdekes meglátás. Az, ahogy ez az egész rendszer itt fölépül, a Televíziós mesék felnőtteknek sorozat jut eszembe, nem tudom, ez mond-e valakinek valamit. Régen volt egy ilyen sorozat, akkor még csak egy tévéadónk volt, abban volt egy ilyen, és mindenféle akkor használatos, viszonylag kezdetleges számítógépes grafikával voltak megspékelve a történetek, és a sztorik maguk olyan sci-fi novellák voltak, amik neves írók novellái. Például Zsoldos Pétert tudnám itt megemlíteni, de a képi megoldás elvitte az egészről a figyelmet, gondolom, hogy valami szerkesztő jó pénzért megvette ezeket a masinákat, és igazolni kellett ennek a létjogosultságát. Ez a világ jön itt újból be, ez nem hiba, sőt, nagyon érdekes az a megközelítés, hogy keresi az ember, hogy hogyan és hova tud viszonyulni ehhez, hogy ez kifelé nyomakszik, vagy befelé húz, mint egy örvény, és ez, mint leckemegoldás is rendben van, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

adás szünet...

Adásszünet - kapjuk a leiratot, és aki hallgatja a rádiót, az tudja, hogy Pista régi adásainak ismétlésével is végeztünk, és nem kaptunk ugyan verbális választ Istvántól, az e-mailjeit viszonylag lazán kezeli, arra, ha jól tudom, az adásvezetőnk nem kapott választ, hogy folytatja-e az adást, vagy sem, de itt a képi válasz. Tudomásul vettük, oké, nem vagyok tőle boldog, de hát ez van, el kell fogadnom, hogy Pistának most másfelé szóródik a figyelme, úgyhogy majd jelentkezik, ha úgy gondolja, hogy műsort akar csinálni. Ami a képet illeti, túl sokat nem tudok vele kezdeni, egy életlen kép, aminél egy viszonylag érdekesnek tűnő, de hosszú távon használhatatlan betűtípust kapunk. A geg érthető, hogy így válaszolsz az e-mailre, azért mint humor lecke nem hiszem, hogy önmagában megállna a lábán. (hegyi)

Mobiltelefonos képet kaptunk Andrástól, a kép nagyjából ennyit is tud, mint amit egy mobiltelefonos kép megmutathat. Én itt nem érzem indokoltnak azt, hogy miért ezt a technikát használod, itt most nem ad hozzá a képhez. Akkor, amikor az ember nem kényszerből használ egy technikát, hanem szabadon és tudatosan, akkor fontos, hogy annak a technikának a korlátait ismerve azokat kihasználja és ne botoljon bele. Itt most a zajosodás nem ad hozzá a képhez, a tónusátmeneteknél létrejövő lépcsősödés nem ad hozzá a képhez, szóval ez a kép szerintem egy képi jegyzetnek fogható föl, de nem az a minőség, amit itt most el kellett volna érni. (hegyi)