Az ünnepi villamos belülről.

Érdekes ez a képsor, hoz egy jó hangulatot, nekem inkább a villamosra rácsodálkozás élményét adja, amikor az ember egy már forgalomban nem látható darabon tud utazni, és a régi táblák, üzenetek visszahoznak valami múltbeli érzést - az ünnep nem érződik, mivel az ablaknál látható fényfüzér maszek odadrótozásánál sok minden más elvonja a figyelmet erről, és minden más esetben is nagyon visszafogott ez a része az üzenetnek. A másik, amit érzek, hogy mintha késő jutott volna eszedbe, hogy fotózni akarsz, és korán hagytad volna abba, azaz a képsornak nekem hiányos az eleje és a vége. Ettől még vissza tudsz vinni vele egy régi korba, ez erény, de mint mese, inkább olyan, mint amikor akár villamoson utazva az ember fülel és elkap egy történetet véletlenül, amit két másik utastárs mesél egymásnak. (hegyi)
értékelés:

Izgalmas ez a tűkből összerakott villamos, jól illusztrálja a mozgást, talán ha egy leheletnyit lejjebb billen a kamera és egy tizeddel később exponálsz, jobb helyre kerül a fénytömeg. De látod, Eszter, amit szeretsz, ami izgat, ott nem kérdés, hogy mit kell csinálnod. (hegyi)
értékelés:

A második lecke javítása. Elismerem, az első portrém borzasztóra sikeredett. Szerencsére van lehetőség korrigálni a hibákat. Most szép csendben hozzátenném, hogy... váá!

Sokkal erősebb a portréd, ez tény, ugyanakkor ezzel a képpel kapcsolatban is felmerülnek kérdések. Egyrészt mintha nem lenne sehol se éles, márpedig szükség van élességre, itt nem indokolja a történet, hogy bemozduljunk vagy életlenre állítsuk az objektívet. A másik kérdés, hogy miért nem nézel ránk? A tekintet sokat elárul, és segítség is a kommunikációban, tehát jelentése van annak, ha a modell nem a kamerába néz, mert akkor a néző is ott keresi a megoldást, ahova a tekintet vetül, de ha ennyire kevés képelemmel dolgozol, akkor nincs válasz, hogy mire nézel. A harmadik kérdés a világításé, mert ha ilyen tónusú a háttér, akkor ennyi fénynél az történik, hogy a profilod bele fog olvadni a háttérbe, elvékonyodik ott, és ez nem előnyös. Szóval hajrá, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Örülök neki, hogy egy riportsorozattal búcsúztatja az évet Ágnes, ami egy picit lehetne pontosabb is, de hát az év vége mindig kiszámíthatatlan, forralt borok és ki tudja, mi minden nem történik ilyenkor, úgyhogy eltekinthetünk a függőlegesektől és a vízszintesektől, hiszen a szilveszter ünnepe a fotósra is hatással lehet. A sorból a második képpel nem nagyon tudok mit kezdeni, a tömeg nem különleges, a pályán nem történik épp semmi, van egy olyan kép is a sorban, ami nagyon hasonló ehhez, de ott futnak a lovak, tehát a kettőből egyértelmű, hogy azt választanám. Ami hiányzik, az a személyesség, mintha csak szemlélője lenne a fotós az eseményeknek, de nem átélője. Tárgyilagos tudósítás, de kellene bele az a plusz, ami Ágnes újabb képeinek sajátja, mindezt úgy, hogy a tárgyilagosság és a tudósítás jelleg se sérüljön. Talán ha portrék szabdalnák a sort, izgalmak, örömök és kudarcok, akkor a néző is átélné, ami történt, hiszen ezek a mikrotörténetek adják ki a hétköznapokat, az életet, azt, ami miatt mindannyiunknak kedves lehet egy-egy ilyen esemény. Kettő csillag, hiszen korrekt a dolog, de a korrektség mellett kellene a pontosság is és a személyesség is. (hegyi)
értékelés:

Házi pók - a kiváltságos példány.

Picit azért vagyok nehéz helyzetben az elemzésekkel, mert az adott helyzetet nem látom élőben, tehát amiket javaslatként mondok, jóllehet a valóságban nem kivitelezhetőek. Itt most azt kell mondjam, hogy szinte tökéletes a megfigyelés és a kép is tetszik, még jobban tetszene, ha a pók, aminek kiváló párhuzama a háttérben lévő fa, nem tapadna bele a háttérbe, hanem külön folt tudna lenni. Ennyi, amit mondani tudok, hogy ez egy pici mozdítással a kamerán megoldható lenne-e, nem tudom, hiszen ez attól is függ, milyen távol van a két képsík a valóságban egymástól. A három csillag megvan a megfigyelésért és ötletért. (hegyi)
értékelés:

Nagyon jó a hármas osztása a képnek, az ötlet kitűnő, de a fából fele ennyi is elég lenne, és akkor a macskára tudnánk koncentrálni. Ő a meghatározó, hozzá képest érvényes csak minden, tehát őt kell főszereplőnek emelni. Abban bizonytalan vagyok, hogy ahogy ő most vágódik, az jót tesz-e, minden bizonnyal ez is helyre tudna kerülni, ha a függőleges osztások rendben vannak. (hegyi)
értékelés:

Az őszi képem javítása. Az eredeti képből kevesebbet vágtam, a széleket szellősebbre hagytam. Középen a zavaró utat eltüntettem. A zöld lombozatot színeztem, erősebbre vettem a kontrasztot, és a színtelítettséget.

Köszönöm a leiratot, ez az eltüntetés nem nyom nélküli, még mindig csak egy színtér, ahol nem indul el a mese. Az utat nem eltüntetni kell, hanem megtalálni a funkcióját, megvárni, míg ott történik valami. Most ráadásul a kép jobb szélén feleslegesen nőtt a terep, ott elindul egy sötétebb tónusú helyzet, ami dekoncentrált és elviszi a figyelmet a fő motívumról. Ha lehet, akkor ismétlésnél ne a régi képet bindzsizzük, hanem készítsünk új felvételt, az ismétlésnek akkor van értelme, ha az új nekikészülés egyben magasabb szintű koncentráltságot is hoz. (hegyi)