Érdekes ellenfényes produkció, de azt kell mondjam, hogy azon kívül, hogy tetszetős, nem nagyon értem az okát, hogy miért készült el a kép. Az lenne izgalmas, hogy a falon az árnyékok is a kompozíció részei legyenek, most ezekbe belevágsz, a fa és az egyik szereplő is takarásban van, ez így nagyon esetleges. Mint tanulmány elfogadható, de az ellenfény játékait pontos fogalmazásban kell megmutatni. Ismétlés. (hegyi)

Én most kevesebbet voltam az utcán, úgyhogy nem nagyon tudom hogyan volt feldíszítve a város, tévés tudósítások alatt láttam képeket, de a saját szememmel nem tudtam ezt követni. Ezek a harangok az ostorlámpákon évről évre visszaköszönnek. Ami kérdéses ebben a képben nekem az, hogy ez így önmagában még elmenne egy reklámnak, ami ezt a céget reklámozza, de az ünnepi hangulathoz nekem ez kevés, és nagyon sötét, ettől borongós, nem vidám a hangulata. Az esti felvételeknél tessék odafigyelni, hogy azokat nem a legsötétebb estében készítjük, hogy legyen húsa, legyen tere ennek az egésznek. Most a semmiből jönnek ezek a formák elő. Ha leszedünk mindenféle koszokat a képről, amik tartják ezt a füzért, meg a lámpa oszlopából, ami dereng, akkor az egész furcsa tömeggé válik. Ha pedig ez izgat engem, akkor ezt lehet lényegesen szűkebbre vágni felül és a képnek a jobb oldalán, és akkor ez elfogadható lenne. De mondom: ez nekem kevés az ünnephez. A megfigyelés rendben van, de ez azért nehéz kérdés, mert az ember, ha ezt megnézi, akkor azt kezdi el figyelni, hogy mi van, kiégett ott két izzó, vagy mitől ilyen fura ott, hogy nem folyamatos a fény? Elkezdek ezzel foglalkozni, hogy milyen bénán van ez megcsinálva, és ez nem biztos, hogy az üzenetnek azt a részét hangsúlyozza, ami az ünnep felé visz, az emelkedettséget tudja ez rongálni. Visszaadom ezt ismétlésre, nem kötelezően most kell ezzel foglalkozni, túl vagyunk már ezen, de gondolkodjuk ezen el, hogy ezt hogyan lehet jól megcsinálni. (hegyi)

Gondolom, itt nem képsorozatról van szó, hanem István azt szeretné, ha elmondanánk neki, hogy melyik képkivágás miért jó, vagy miért kevésbé szerencsés, melyikkel mit lehetne kezdeni. Hasonlót tudok mondani, mint amit már egyszer egy árnyékképnél mondtam, hogy figyelni kell arra, hogy mi hol vág, milyen vágások jönnek létre. Itt van a háttérnél egy fal és egy betonjárda találkozása, ez az első képnél ez erősen kérdéses, hogy biztos-e, hogy optimális helyen készült a kép, ráadásul a betonjárdának is vége szakad. Ki kell választani azt, hogy én most a falnak az árnyékaival akarok dolgozni, vagy pedig a járdáéval, és egy olyan helyet keresni, ami ezt kevésbé szabdalja szét a háttér története. A másik kép szerencsésebb képkivágás abból a szempontból, hogy a tömegelhelyezésben a kutyának a tömegét az árnyéknak a tömege jól visszabillenti, és ezt az egészet, mint egy mérleghintán, egyensúlyozza a ferdesége a horizontnak. Ez így együtt egy jó ritmust hoz létre. Mindaz mellett, ami elmondtam a fölső képnél, az alsó képnél a vágás ezt rendbehozza. Ha ezt a képet akarom értékelni, akkor mindenképpen a második vágási szisztéma mellett tenném le a voksomat. Kettő csillag a másodiknak, azért kettő, mert minden mellett, amit elmondtam, az egy érdekes kérdés, hogy most miért van ilyen kis púposan ábrázolva az ember szereplő. István, miért csináltál így a válladdal? Lehet, hogy azért, mert odaemelted a kamerát, de azért kell figyelni azt, hogy ez hogy jön létre, finomítani kell a formákon. A vágást is jó lenne úgy meghozni, hogy a nyakadnál legyen, és akkor a fejed teljes egészében kerüljön fel a falra. Érdekes ez a szembenálló helyzet, hogy áll velem szemben strévizávi a kutya, esetleg azon is el lehet gondolkodni, hogy a kutyával milyen pózokat lehet létrehozni ahhoz, hogy fajtajellegét jobban mutassa. (hegyi)
értékelés:

A digitális kultúrának az egyik ilyen áttételes üzenetét kapjuk Istvántól, de ez így, ebben a formában nekem még nincs kész. Azért, mert primér, nagyon direkt. Látok egy fürdőkádat, benne van valami furcsa színű folyadék, gondolom, hogy ez valami fürdősóval dúsított habfürdő lehet, és ennyi. Most, ebben a helyzetben a fürdőkád, maga kiad egy formát, és ez egy érdekes megfigyelés, de önmagában ez a kép elkészítését nem indokolja, valaminek történni kell. Megint azt mondom: mese. Mesélj, István, mesélj! Visszaadom ismétlésre, gondolom, a fürdőkád megvan, szoktál fürödni benne, tessék megoldani azt, hogy ebben elinduljon egy mese: kiskacsákat raksz a vízbe, vagy beleülsz a kádba, vagy behajolsz, vagy odadobod a törölközőt, nem tudom, hadd ne én adjak ötleteket, de ez így önmagában nekem kevés, ahhoz, hogy ezt fotónak nevezzem. Ez csak egy történet felvázolása. Mint tanulmány, tökéletes, mert az ember készít jegyzeteket ahhoz, hogy később majd hogy fogja ezt a problémát megoldani, tanulmánynak el tudom fogadni, de ebben a formában ez nekem nem működik. Az absztrakthoz, amit itt képviselni akarsz, az kell, hogy kevésbé hamar bukjon le az, hogy itt miről van szó. Az absztrakciónak mindig az a lényege, hogy becsapjuk a nézőt, elvisszük az erdőbe, és ott elkezdünk vicceket csinálni, és egyszer csak az ember a fejéhez kap, hogy „jé, ez egy kád, hát nem gondoltam volna”. Itt most ez a helyzet nem áll elő. Ismétlés. (hegyi)

Nagyon személyes a kép, nagyon örülök, hogy egy enteriőrt kapunk az ünnep témakörében. Azzal kevésbé tudok egyetérteni, hogy a gyertyák nincsenek meggyújtva. Nekem a gyertyák arra valók, hogy meggyújtsa az ember, főleg egy ilyen helyzetben. Mint dísz, nekem a gyertya nem működik. Tudom, ezzel nem mindenki ért egyet, van, aki rakosgatja ezeket a gyertyákat, és évekig nézegeti, szóval én úgy vagyok ezzel, hogy a feladatát lássa el, és a feladata az, hogy lángot ad, és ebben a fényben tudunk gyönyörködni. A kopasz gyertya önmagában nekem nem érdekes. Az a másik kérdés, hogy lehet, hogy kevésbé magasról fotózva valahogy ezt az egészet össze lehetett volna úgy rakni, kis csalással esetleg közelebb tolni az asztalt a szekrényhez, mert akkor kevésbé kellene belekomponálni a fél kanapét meg a kis szekrényt. Ha ezt a nézetet nézem, akkor viszont lehet, hogy egy kicsit nagyobbra nyitottam volna a képet, hogy ez létrejöjjön, hogy erősebben tudjon üzenni a környezet, de el tudom ezt így is fogadni. A gyertyák miatt nekem ez csak kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Nem szeretek nem magyar címet adni, de amikor ezt a képet exponáltam épp ez a dal járt a fejemben: video

Irigylem Istvánt ezért a puzzle-ért, én is nagy puzzle-mániás vagyok, csak nálunk van négy igazi macska, és azok szeretnek játszani, úgyhogy valószínű, hogy mire én ezt összeraknám, addigra néhány elem eltűnne. Régen csináltam ilyet, aztán Demeter megviccelt, és amíg én aludtam, addig ő az éjszaka folyamán beleszuszakolt más helyre darabokat, és utána néztem, hogy miért nem jön össze. Cselesen csinálta, mert nem lehetett észrevenni, hogy rossz helyre rakta. Ezek vicces helyzeteket tudnak generálni. Jó az a sorozat, ahogy itt összeáll ez az egész, lehet, hogy még kevésbé konkrét helyzettől indultam volna. Esetleg, ahogy kiborítom ezeket az elemeket, onnan indulnék, mert most az első és a második kép nagyjából hasonló helyzetet mutat. Az utolsó képnél is azt mondom, hogy oké, ki van rakva a puzzle, de gondolom, hogy valahová ez kerül, én fölraktam falra rendesen. Szóval lehet, hogy megérné azt, hogy a végső helyét is megmutassuk. Tehát nekem az első és az utolsó kép az, ami kicsit billeg, mint megoldás, de az ötlet tetszik, gratulálok ahhoz, hogy ezt a puzzle-t így megcsináltad. Nyilván az első képet ismételni egy kicsit nehézkes, mert azért nem lehet szétszedni, az utolsón lehet gondolkodni, hogy esetleg valahogy máshogy jó lenne megoldani. (hegyi)
értékelés: