próbálkozunk, próbálkozunk...

Nagyon finom kép, nagyon szépen van világítva, nagyon szép a technika, nagyon jó a meglátás. A tömegelhelyezés is zseniális, és az, ami ebben a nagyszerű, hogy egyszerű eszközzel dolgozik Tamás, miközben tessék megfigyelni: ehhez ki kellett választani a szőlőfürtöt, azt a pillanatot, amikor ez a fürt egészséges és rendben van, viszonylag kevés hibával rendelkezik. Ezt úgy hívják ezt a technikát, hogy high key, nagyon finom, nagyon rendben lévő, nagyon puha. Azt is mondhatnám, hogy nőies, miközben inkább tiszteletadó a nőiesség felé. Én nagyon örülök ennek, és Tamás, mesteri szinten megoldottad a Csendélet leckét, ugyanis tessék megfigyelni, ha külön formákként nézem, annak ellenére, hogy ez egy fürt szőlőnek látszik lehet, hogy kettő. A mai világban már a szőlőfürtök sem a régiek, egészen extrém méretűeket is lehet néha vadászni a piacon. Ahogy ez elhelyeződik, a képen van egy enyhén átlós formánk a szőlőszárral, és utána ez az egész ív végigvonul, és van egy háttérben lévő formai helyzet, ami ezt az egészet megtámasztja. Izgalmas, erotikus és nagyon jó folthatás. A tömeg is nagyon jól működik, tehát stabil, de mégis dinamikus. Stabilan áll a lábán, de ezzel az egész átlós S formájú ritmussal létrejön valami olyan, amitől az egészben van egy élni akarás és nagy feszültség is, dinamikája, egy életerő. Köszönöm szépen, jó ez a próbálkozás. Tamás, egyet ígérj meg: nem hagyod abba a csendéletezést. (hegyi)
értékelés:    

Igen, itt van Velorex a szalmakalappal, a kalapon a kis virágocskákkal, a szemikével, borostával, hajjal, pólóval, szőlővel. Én ezt a képet nagyon kedvelem, megvan a három csillag. Érdekes ez a fényjáték, az ember azt kell mondja, hogy van egy kicsi hiúsági kérdés is ebben, tehát ezt a testtömegindex változást, ami létrejön az évek folyamán most ez az átsuhanó árnyék nagyon ügyesen takarja. Ez abszolút rendben van. Érdekes a képnek a jobb fölső sarkán, hogy ott át tudunk nézni a háttérnél, olyan az egésznek a hatása, hogy onnan várunk valakit, aki bekukucskál. Dinamikus a dolog, tetszik. Kérek még ilyen portrékat, friss, ropogósakat. (hegyi)
értékelés:    

Orfű, 2011.09.24.

Gyönyörű képeket kaptunk. Nagyon izgalmas, Sándor mesteri szinten érzi a térelosztást. Tessék megnézni az első képet, hogy mennyire izgalmasak ezek a benyúló mólók, ezek a trapéz formák, a hajó. Az egész olyan, mintha egy absztrakt képet látnánk, de azért fölismerjük a valóságot. Nagyon szépek a színek, gyönyörű ez a deszkázat a kép elején, nagyon mesteri megfogalmazás. A következő kép is ilyen a két paddal, a hajóval és a stéggel. Pont annyi eget kapunk, pont annyi tükröződést, amennyi ehhez kell. Kicsit keserédes az egész, van egy magányossága ennek az egész ábrázolásnak. Ezt a dolgot feloldja a következő kép, ami a két pecásról szól, ők akár haverok is lehetnének, de egy szomszéd viszonyt is jól jellemez ez az egész. Jól mutatja azt, hogy mindenki a saját ügyével van elfoglalva: a Penny-s zacskóval, a kis csónakkal, ez olyan, mintha azt mondanám, hogy nincs barátság a pecában. A kép alján nekem van egy kis pontatlanság: ezt a háromszöget én lehet, hogy vágnám, nekem az ott billenti ezt a dolgot. Nagyon érdekes a következő kép, ebből az absztrakt formából kirajzolódó valósággal. Hogy ez micsoda, hajókikötő, ezt nem nagyon tudom, de jó pillanatban ábrázolt, nagyon szép fényekkel, nagyon szép textúrával megrajzolt kép. Az utolsó kép egészen őrületes. Ahogy átsüt a stégen a fény az egész olyan, mint egy elhagyott mozivászon. A valóság ábrázolása mellett a kompozíció annyira a helyén van, annyira rendben van, hogy az egésznek van egy absztrakt formai plusz hatása is. Nem csak arról szól a dolog, hogy engem megragad az a pillanat, hogy a naplementében mit mutat a stég, hanem ezt utána van türelmem rendberakni, kompozícióba helyezni, nem elégszem meg azzal, hogy egy dokumentarista megközelítéssel csak a tényhelyzetet közöljem. Sok napfelkeltés képet látunk, és pont azzal, hogy ezt a takarást létrehozza Sándor, hogy kitakarja a napod, az aranyhidat is, ettől az egész a giccs jellegét veszti el. Nagyon fontos dolog, miközben maga a hangulat abszolút ebbe az irányba borítaná az egészet, és itt visszahozta ezt, visszasimította. Nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Elolvastam a hozzászólásokat, amik a fölső részt taglalják. Én, ha letakarom a fölső részét a képnek, akkor szép lassan fölborul, elfordul az óramutató járásának megegyező irányba. Nyilván, ezt a forgást is ki lehetne küszöbölni, vissza lehetne forgatni, de ezt csak azért mondom, hogy önmagában az, hogy ezt levágom, nem elég, mert akkor elbillenünk. Ez a fölső rész kell ahhoz, hogy stabilizálódjon ez a kép. Az egy másik kérdés, hogy azt nem érzem én sem biztosan eldöntöttnek, hogy engem most az előtérben lévő visszatükröződések izgatnak, vagy pedig a háttér izgat, hogy melyik rész illusztrációja a másiknak. Az arányokban kellett döntést hoznod, Ágnes, hogy a tükröződés izgat, és akkor csak jelzésértékű a valóság, vagy a valóság izgat, és akkor csak a tükröződés a díszítő elem, vagy esetleg ha mind a kettőt akarom, akkor lényegesen tágabb kompozícióban és határozottabb formákkal kell dolgozni. Itt, most, ahhoz képest, hogy kevés a víz, nem is nagyon jellegzetes a hely ebből a szemszögből nézve, tehát ha mind a két rész érdekes számomra, és nem a líra és az absztrakt felé akarom elvinni, akkor ennél keress egy felismerhetőbb helyet. Fontos az esztétika, a kompozíció, és az, hogy tudja a néző valamihez kötni ezt a szituációt. Nem azt mondom, hogy a giccs felé kell elmenni, hogy a Lánchidat kell tükröződésben ábrázolni, de az egy érdekes dolog lenne, ha valami jellegzetesebb helyen készülne ez a kép. Ismétlés. (hegyi)

Nagyon érdekes ez a kép. Az utóbbi idők Viki-képei közül most megint végre kaptunk egy olyat, amiről van miért beszélni, ami érdekes. A vakunak nagyon nem örülök, szétlapítja az egészet, de nyilvánvaló, hogy technikailag van egy akadály, a szituáció valószínűleg este volt, belső térben, másképp ezt ott nem lehetett megoldani, bár ha egy lámpát az ember ebbe még bekapcsol, akkor lehet, hogy lett volna elég fény, de tekintsünk el ettől. Maga a szituáció viszont, a helyzet, amit itt látunk, az nagyon érdekes, hogy van egy főszereplőnk, Árpi, aki ezzel a kutyussal incselkedik, eteti őt, és szemmel láthatóan a kutya vonzódik Árpihoz, miközben Árpi mosolyából azt szűröm le, hogy ez a kutya neki másképp fontos, mint a kutyának Árpi. A kutya részéről nagyon nagy bizalmat látok, nyilván az etetésnél egy prédát is kap az állat, ilyenkor mindig meghasonlás jön létre, hogy most örüljek annak, hogy ott a gazdi, vagy el kell tőle rabolnom ezt a falatot. Ezt a pillanatot látjuk itt megörökítve, nagyon fontos pillanat. Viki, én azt mondom, hogy megvan a három csillag, jó megfigyelés, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Andás, én megint azt kérdezem: mi történik ennél a képnél a feldolgozással? Én öregszem, és néha kell szemüveget kell használnom, de ez szemüveg nélkül is jól látható, hogy itt a fekete és fehér határvonalánál valami tömörítési hiba van. Nem tudom, hogy te jpg-ben dolgozol-e, és abban masszírozod a képeket órákon keresztül, 26-szor rámentve a jpg-re, de az biztos, hogy valami borzalom történt. Tessék megnézni az eredetit, és próbálni ezt valahogy korrigálni, mert ez így az egésznek a szépségét és líráját veszi el. Megint valamit túl akartál csinálni az utómunkánál. Nem értem ezt az önbizalomhiányt nálad, hogy miért kell az utómunkára ilyen nagy hangsúlyt fektetned, itt nem a jó értelemben vett utómunkáról beszélek, hanem arról, hogy készül egy kép, ami önmagában lehet, hogy tökéletesen jól működne, és valamiért nem bízol annak az erejében, és elkezded túlakarni, túlkomplikálni az egészet, elkezdesz valami olyan esztétikai formát ráhúzni, ami pont esztétikájában hibás. Miért akarod ezt az egészet egy szoborvilággá merevíteni azáltal, hogy ezt a tónusrendet ennyire bekormozod? Mi ebben számodra a vonzó? Én ezt nem tartom jó ötletnek. Idegennek tartom magától a nyersanyagtól. Ha ezt nyomtatásban megnéznéd, és kitennéd a faladra, akkor látnád, hogy még ennyi részlet se marad. Az egész egy árnyjátékká csökkenne, miközben a formáját veszítené ez el. Ennek van egy fontossága, hogy ezek élőlények, tiszteljük meg őt azzal, hogy ennek is kezeljük. Tessék megnézni az éleit ennek a fekete körvonalnak, ott mi van? Ez mit jelent? Szétmasszíroztad a hátteret, vagy mit csináltál ezzel? Ismétlés. (hegyi)

Itt van az, amit az előző képnél mondtam, hogy ha nem is ennyire szabályosra és precízre komponálva, de ha a felső részt abból lehagytuk volna, akkor egy hasonlóan feszes kompozíciót kaptunk volna. Viszont ennél a képnél ezek a gömbök nekem pontosan a lényeget takarják, azt, hogy ezek a jégpályán mi történik, és milyen helyzet van. Ha jól látom, itt valamilyen esemény készül, talán takarítják, talán sikamikálják a jeget, nem tudom, mert nem derül ki, takarásban van. Szép a meglátás, jó ez az irány, ebben kellene mozogni. Ezek a kukucskálások, betekintések jó irányok, de nem biztos, hogy most optimális pillanatban készült az expozíció. Több türelmet kérnék Ágnestől saját maga irányában, több rákészülést, több odafigyelést, hosszabb elmélyülést egy-egy kép elkészítéséhez. Lassíts egy kicsit, nem kell tovább rohanni. Ha itt egy fél órát kell várni, hogy valami történjen, akkor várd ki azt a fél órát, ehhez legyen türelmed, nem kerget senki. (hegyi)
értékelés: