2011. dec. 21-ről 22-re éjszaka... Idén december 22-én csütörtök hajnali 06:21:52 CET időpontban lép a Nap a Bak jegybe, ekkor születik meg a Fény. Ez az év leghosszabb éjjele, ettől kezdve a nappalok hosszabbodnak, ezért ez a Fény születésének időpontja.

Gime, ez a maszatos, elmeszelt tónusrend nekem nem jön be, a képet se tudom, hogy hol és miért készült, tehát valami van, de sem fény, sem születés, sem semmi nem utal erre az egészre. Nyilván lehet azt mondani, hogy vannak kiemelt pillanatok az ember életében, ezt akár asztrológiailag is meg lehet közelíteni, mint ahogy te ezt a leiratban írod, "és akkor én épp valahol voltam”. Ezt egyetlen egy dolog érvényesítené, hogy te ott vagy a képen, hogy ott vagy akkor, épp. Akkor azt mondom, hogy a kép bárhol készülhetett, mert a Gimesi az, aki hitelesíti, hogy miért készült el. Hogy ezt a fotót minek csináltad egyébként, nem derül ki számomra. Valami kuszaság le van fotózva valamikor, tulajdonképpen elég vacak tónusrendben. Miért? Ez most nem derült ki. (hegyi)

Kérnék mindenkit, mondja meg merre kell több helyet hagyni az ilyen esetben?

Kedves István, azt kérdezed itt, hogy merre kell több helyet hagyni, én azt mondom, hogy ez adja magát majd akkor, ha ezt berendezed rendesen. Egyébként ebben az esetben vedd úgy, hogy ez egy szereplő, egy kis mesefigura, aki balról jobbra megy a képen, mert a füle arra áll. Nyilvánvaló, hogy nem a fülét tolja előre, nem arra megy, hanem a füle megy mögötte. Az elefánt is ezt mutatja, hogy arrafele megy, tehát amerre megy, arra hagyunk többet alap esetben, tehát ez a tradicionális beállítás. De lehet dekomponálni is, amikor megfordítod ezt a szabályt, és a feszültség növelése érdekében ott hagysz kevesebbet, amerre néz, amerre megy a modell. Ezt akkor alkalmazzuk, ha a képpel olyat szeretnénk kifejezni, ami nem a nyugalmat, hanem a feszültséget erősíti. De ezzel a képpel nem ez a problémám, hogy melyik oldalra hagyunk többet, hanem az, hogy ez egy koszos csésze, aminek le van csorbulva a füle. Ebben a tárgyszerű ábrázolásban, szétvakuzva ez egy olyan helyzet, aminél, azon kívül, hogy én most el tudtam mondani neked, hogy merre kell többet hagyni, nem sokat ér. Remélem, hogy nem ő lesz a főszereplője a sztorijaidnak, legalábbis nem ebben a formában. Lehet azt mondani, hogy az esendősége megvan ennek a kis csorba fülnek, igen, csak ez nem Herendi porceláncsésze, amit a nagymamámtól örököltem, hanem ez egy nagyipari termelésből létrehozott csésze. Lehet, hogy ehhez is megvan a személyes kötődésed, de bevallom neked, hogy elég nehéz lenne ezt a csészét úgy ábrázolni, hogy ez átjöjjön a képen, főleg nem úgy, hogy koszos. István, még mindig azt mondom, hogy mielőtt nekifognál ezeknek a kérdéseknek, az első három leckét gyakorold, ne ugráljunk tovább. Lehet, hogy azt mondod, hogy neked az nehéz, vagy unod, de jó lenne, ha az első három leckével dolgoznánk. Utána mehetünk tovább, ha annál megállapodtunk, és azt mondjuk, hogy szuper, megoldottuk az első három leckét. Jó lenne, ha azzal dolgoznánk. Ott is azt gondolom, hogy jó lenne, ha minél kevesebb sallanggal, minél kevesebb körítéssel dolgoznál. Tudjuk, hogy síelsz, már nem kérek több síelős képet. Próbáljuk meg most Mizót ábrázolni, mutasd meg, hogy ő hogy néz ki. (hegyi)

Nagyon érdekes ez a kép, az nagyon tetszik, hogy Ágnes elkezdett üzenetekben gondolkodni, és nem csak üzenetekben gondolkodik, hanem esztétikában is. Olyan ez az egész, mintha egy háromszöget fogalmazna meg, hogy van egy vélt vagy valós félelem, egy szellemvilág, ahonnan ez az árnyékkéz benyúl, és mintha ő megakadályozná azt, hogy a másik két kéz összeérhessen. Érdekes üzenet, és a barátságról is egy érdekes kérdés, hogy mi van akkor, ha ez a barátság valamilyen külső megfigyelő által lesz szemlélve, vagy valamilyen külső, harmadik személy ebbe bekerül. Filozófiailag is érdekes kérdés, és képileg is egy jó megoldás. (hegyi)
értékelés:    

Az előzmény folytatása.

Nem tudom, hogy ez mi akar lenni, hogy ez sárkányló, vagy micsoda, tényleg érdekes, amiket talál a fára felakadva Balázs. Ez még akkor is izgalmas, ha ő maga dobálja föl, de itt is azt tudom mondani, mint az előző képnél, a tollasütővel, ami itt még fokozottabban érvényes, hogy most már szinte elveszítjük a tájékozódásunkat, annyira szűkre van vágva ez a kép. Kevésbé kell szűkre vágni, a történetet kell tudni mesélni, hogy ez valahogy oda fölkerült. Itt most ez már annyira tényszerű ábrázolás akar lenni, hogy a mese nem tud elindulni. Érdemes lenne ezt átgondolni, hogy hogy lehet ezeket a talált tárgyakat úgy megcsinálni, hogy ezzel a környezet is valamilyen szinten ábrázolódjon. A másik része az, hogy lehet ez egy irány, hogy elkezdjük kifesteni a képet, de akkor én nem állnék meg a kantárnál, akkor tessék ezt a figurát elgondolni, hogy ez milyen színekkel rendelkezhet, és akkor úgy elkezdeni festegetni. Ehhez javaslom, hogy ha az ember ilyennel akar foglalkozni, akkor a festett képeknek és az utólagos színezéseknek nagy hagyománya van, amit nem a számítógépes ipar találta ki - anilin festékkel mi is festettünk ilyeneket régen - de azt gondolom, hogy nem árt, ha az ember átgondolja, és beszerez hozzá eszközöket. Rajzpadot lehet kapni most már nem is olyan drágán, ugyanis itt érdemes arra is odafigyelni, hogy ezek a színezések attól izgalmasak, hogy kicsit mindig túlrajzol az ember a formákon, kicsit mindig belefest a másik részbe, tehát a kézművesség jellegét kellene erősíteni, ha már festek, és akkor nem megállni. Tessék átgondolni, hogy egy fekete-fehér képet hogyan festek át, milyen színvilágot találok ki hozzá, ez izgalmas lenne. Ez most egy egy csillagos megoldás, és várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Békés, boldog karácsonyt kívánok mindnyájatoknak.