Három kép, három nagyon érdekes játék. Nem szégyen az, hogy van valaki, aki ihletet ad, láthatjuk a linken a japán lány fotóit. Ebben az a frankó, hogy Ágnes továbbgondolta ezt a dolgot, és más kompozícióban kezdett el dolgozni, mint amit azon a blogon látni lehet. Az ötlet oké, lebegünk, de itt egészen más, olyan, mintha Valentina Tyereskova, mint űrhajós, ideszállna közénk a Földre különböző szituációkban, vagy egy kisangyal a kis pata cipőjével. Szóval nagyon jók ezek a gegek, jók ezek a megoldások, tetszik. Ágnes, ne hagyd abba! (hegyi)
értékelés:    

Hogy ez miért az évszakok leckébe került, nem tudom, lehet, hogy valami félrekattintásról van szó. Ha direkt idekerült, akkor is tudom értelmezni, mert télen van Mikulás, de ezt az ünnep leckéhez lehet, hogy áttenném, mint lecke. Ami a meglátást illeti, az nagyon rendben van. Picit szűknek érzem a kompozíciót, lehet, hogy én egy nagyon keveset adnék még ehhez hozzá minden irányból, nem tudom van-e, azért, hogy a kabátujj, a mikuláscsomag, a sapka ne vágódjanak le. Nyilvánvaló, hogy egy tömegben történő szituációban nem olyan könnyű ezt megoldani. Nem tudom, hogy ki volt az, aki ezt a jelmezt létrehozta ennél a Mikulásnál, de lehet, hogy előtte nehéz napjai voltak ennek a dizájnernek, és azért csinált egy ilyen csubakka-klónt a bácsiból, de hogy se szeme, se szája nincs, és teljesen egzaltált fej lett, ez teljesen extrém. Nem tudom, hogy a gyerekeknek ez milyen élményt adott, az biztos, hogy utána volt olyan ember, akivel el kellett otthon beszélgetni, hogy most örülni kell-e a Mikulásnak, vagy félni tőle. Jó a megfigyelés, rendben van, a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom nem megemlíteni a Soerii és Poolek örökérvényű zeneművészeti alkotását a tangáról, nekem az akkora sokkhatás volt, hogy azt hiszem, hogy ehhez a szóhoz örökké kapcsolódik annak a hölgynek a megjelenése a videóban. Visszatérve ehhez a képhez, nyilvánvaló, hogy ez egy kevésbé agresszív megoldás, viszont nagyon finom meglátás. Itt visszautalnék Balázsnak egy nagyon korai munkájára, amit még a Konyha rovatba küldött be, amiben egy főzés szituációját írja le békülsődugásilag. Szeretném, ha a többiek is újból vennék ezt a leckét, mert Balázsra nagyon jellemző ez a férfibú, és én ezt a képet annak a leckének egyfajta folytatásának tartom. Köszönöm, megvan a leckemegoldás is, és az első három leckét legyen kedves megcsinálni újból, hogy azokat is újból átbeszélhessük. (hegyi)
értékelés:    

Zene: Tomoyasu Hotei - Battle without honor or humanity

Nagyon örülök annak, hogy Dénes újból elkezdi a leckéket, és nagyon remélem, hogy ez a Főnix sokáig fog repülni nálunk. Ráadásul van egy utalás egy másik tagunknak a munkájára, hogy ez tudatos vagy nem, én nem tudom megmondani, minden esetre nekem örömteli volt felfedezni azt a párhuzamot, ami Koscsó Gábornak Antihős című fotójával formailag, de talán gondolatilag is megvan, tehát ez maga egy érdekes dolog. A zene eléggé zaklatott, de nyilvánvaló, hogy ez a zenei ügy az akciófilmek világából párhuzam, és én ezt ezért el tudom fogadni. Közben látunk egy olyan bemutatkozást, aminél abszolút teljesítésre kerül a lecke elvárása, és nem csak mechanikusan megoldva, hanem filozófiai átgondoltságban. Benne van a keresés, benne van a kíváncsiság, a sebesülés, de az is, hogy ezt a sebesülést az ember csak túlélte, és újból rendezi a sorait, és a kíváncsiság győz a sebesülésen. Én ezt az üzenetet abszolút értem, kódolom és köszönöm, a személyes részét is, ez egy nagyon jó ügy. A film közepénél van egy kis lazázás, hogy visszatalálj arra a ritmusra, amit a zene kíván, miközben már a filmnél tulajdonképpen előrébb jársz, de mintha a zene lenne ott a meghatározó, hogy na jó, akkor töltsük ki azt az időt, amit ki kell tölteni. Aztán újból elindul ez, és a második fele a filmnek megint nagyon izgalmas. Ott van egy kb. 10 másodpercnyi idő, ami nekem ritmikailag lassú lesz. Versenytáncnál vagy műkorcsolyánál lehet megfigyelni, hogy amikor kiesnek a ritmusból, akkor lazáznak egy kicsit, hogy visszataláljanak a zenekarhoz. Az megint egy külön érdekessége ennek az egésznek, hogy megvan az öniróniája Dénesnek ahhoz, hogy közben le is buktatja magát, hogy itt ez a sebesülés nem valós, mert ez csak egy vécépapír. Ennek a humora az, ami nagyon jellemző Dénesre, ez a fanyarság. Én nagyon örülök ennek a filmnek, várom a folytatást, és megvan a leckemegoldás, meg az 5 darab csillag, amit a filmekre szoktunk adni. (hegyi) értékelés:    

Drámai a kép. Gyerekkorunk meséje, nem tudom ezt hol találta Mariann, hogy ez katonai laktanya lehet, annak az óvodája, vagy micsoda, de a pusztulással az elmúlt 20 évünk pusztulását is hozza ez a kép. Nagyon sok minden párhuzam eszembe jut, az az értékválság is, ami abból jön létre, hogy kidobunk régi dolgokat, és nem jönnek helyére tartós újak, csak a pillanat, és ezek még mindig itt vannak. Ez nem azt jelenti, hogy ezek jók voltak, vagy ezek voltak az első osztályú dolgok, mert nyilvánvaló, lehet azt mondani, hogy Disney ezt jobban rajzolta volna meg, de mégis azt gondolom, hogy az érdekes, hogy ezek a fali festmények milyen sorsra jutottak, amik gyerekkorunknak olyan meghatározó élményei voltak, amikor ültünk a kis sámlin az óvodában. Nagyon jó leletmentés. Persze a helyzet adta azt, hogy hogyan lehet ezt megvilágítani, itt ezzel van egy kicsi problémám, lehet, hogy ezt nem ártana korrigálni. A leckemegoldás megvan, de Mariannak is azt mondom, hogy ettől még legyen olyan kedves, és ezt a leckét dolgozza tovább. (hegyi)
értékelés:    

Ebben a lépcsőházban lakom. Ott, legfelül. Szinte sosem találkozom senkivel. Csönd van, és félek.

Nagyon szép ritmus, tulajdonképpen nem rossz a kompozíció, bár a tömegelhelyezéssel vannak problémáim. Azt nem tudom, mert nem voltam itt, hogy mekkora hely van a képnek a bal oldalán még. Az első megközelítésem az lenne, hogy a kép bal oldalához kellene még valamennyi, hogy ez a nagy szürkébe forduló terület a sötét felülettel egy kétharmad–egyharmadhoz jobban húzó ritmust hozzon ki. A másik pedig az, hogy ha ott nincsen hely, akkor viszont vágjak precízebbre, akkor hozzam meg úgy a döntést, hogy ahogy a korlát árnyéka a falon rajzolódik, ahol az kifut a képből, ott lehet egy vágást hozni. Esetleg még a másik irányba is el lehet mozdulni, hogy csak jelzésértékű legyen ez a világosabb rész, és a nagy sötétséget, magát a félelmet ábrázolni jobban, nem tudom, mennyi hely van itt a tető alatt, abból többet adnék. Itt most kicsit billeg ez a kompozíció. Ahogy olvasom, itt lakik Mariann, ezzel még lehet játszani, lenne is értelme, az árnyékokkal még létre lehet hozni érdekes dolgokat, akár rajzolni is lehet az árnyékokkal a falra, tehát egy mesét el lehet indítani a falon a lámpa és a vetett árnyékoknak a kihasználásával. Én ezt most azért adom vissza, mert érdekes lenne még ebbe az irányba kicsit jobban elmozdulni. Mindenféleképpen várom a folytatását ennek a történetnek. Ismétlés. (hegyi)

A Szegedi Tudományenyetem Könyvtárában került megrendezésre Balla Demeter fotográfus utolsó kiállítására a Balla 80 kiállítássorozat részeként 2011. november 23-án. A kiállítást Bächer Iván író és Kincses Károly fotómuzeológus nyitotta meg. A film a megnyitón készült. A kiállítás 2011. december 9-ig látogatható. Iván megnyitó szövege megjelent a Vasárnapi Hírek december 11-i számában, Nyomok címmel.