Ingrid, ez egy nagyon izgalmas kép, a fekete és a fehér váltakozása, a háttér felosztása, a virágok és a faágak ritmusa, úgyhogy én ezt átteszem a leckébe a szorgalmiból. Amit viszont nem értek, hogyha lent ennyire sokat hagytál, akkor fenn mi az istenért vágtál ennyire bele. Drága Ingrid, ez a kép akkor lenne százszázalékosan kész, ha legalább a felét annak, ami lent van, fentre lehetne tenni, akkor kerülne az egész egyensúlyba. Ezért haragszom, de megadom most a három csillagot, viszont legközelebb ha találkozunk, emiatt le fogom harapni a fejed. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet Feri, hogy pontosan értem mit érzel akkor, amikor ott állsz a várban, lenyűgöző látvány lehet, ami a szemed elé tárul. De ez nem jön át a képen. Nyilván ennek az is oka, hogy több legyet akarsz ütni egy csapásra, legyen benne a vár is, legyen benne a táj is, meg egy kicsi a vár romból is, hát aztán egyik sincs rendesen megmutatva. A másik nyilván az, hogy fontos hogy mikor készült kép, tavasszal, ősszel, télen, mert a táj mindig más képet mutat. És a napszak is fontos. Ez a kép most a tájnak nem a legszebb vagy a legizgalmasabb arcát mutatja. (hegyi)

Ez az az Ikea lámpa, amit én is sokszor nézegettem, hogy megveszek, de aztán úgy döntöttem, hogy túlságosan nehéz lenne takarítani a portól. Akkor, amikor egy térből kiragadunk egy részletet, új viszonyrendszer jön létre, új koordinátarendszer, új szabályok. Ami ebben izgalmas, és gondolom ez keltette fel a te érdeklődésedet is, az lámpa szertelen formája és az árnyék mértani rendje közti dinamikai különbség. Márpedig ha így van, akkor lent ehhez a képhez még kellene hozzátenni, fentről nyugodtan el lehet venni, és az egészet egy picit meg lehet forgatni. Ha így teszel, akkor nyilván az árnyékok függőlegeseit kell valóban függőlegesbe állítani. Járna erre kettő csillag, de mivel szorgalma küldted, ott nincs csillagozás. (hegyi)

Jó a cím, mert áttételesen elmondja, mi a baj a képpel. A csigavonal eleve fókuszál, mert kiemelkedik a rendezetlenségből. A környezet is jó lenne körülbelül, de a tónus bajos. Miért emeled ki pluszban a csigát? Miért nem bízol benne, hogy elég? Ahhoz, hogy ez kép legyen, nem kell ilyen erős eszközt használni. És a másik, hogy valami még kéne, amitől ez több lesz, mint hogy találtál egy csigaházat az avarban. Ez vagy valami történeti ügy, vagy valami formai, esztétikai. Ezen kéne még dolgozni, mert a megfigyelés oké, de a helyzethez még kell türelem, hogy megtaláld, mit, mikor, hogyan. És igen, bele lehet és kell is nyúlni a véletlen találatokba, ha nem adja ki magától. (hegyi)

Ez egy jó képsor közepe. Azért mondom így, mert a fotóetűd történetet mesél, aminek valami felvezetés nem árt, és valami konklúzió a végére. Mondjuk egy falusi öregasszonyt végigkísérsz, hogy kimegy a férjéhez a temetőbe. Lehet bármi más is, de valami sztoriféle nem árt. Ha mint képsor nézem és ezt az eleje-vége dolgot elfelejtjük, akkor azt mondom, hogy van benne két igen jó kép. A harmadik és a negyedik. Ez azt is mondja neked Feri, hogy mindig keresni kell az egyedit, amikor fényképezel. Az lehet, hogy mondjuk a kép alap sztorija általános és nem nagyon különleges, de a képi megformálásának akkor erősnek kell lennie. Az első kép így nem ad sokat, a második lehet a sorozat része de nem tépi le a fejem, az utolsó kép pedig nem varrja el a szálat elég jól. Szóval jó az ötlet, de kell még valami, ami mesévé teszi. (hegyi)
értékelés:

Ha már leckébe került, nos, akkor elemzem is, de sokat nem fogok tudni mondani. Ugyanis ez bár elsőre viccesnek ható pillanat, de épp ettől lesz amatőr a megközelítése, mert az efféle vicc nem időtálló. Vagy ritkán az. Feri itt mint egy mamabagoly olyan, megütközést nem érzek, csak egy kiragadott pillanatot. A portré nem ez, ott ritkán jó a hirtelen ötletből elkövetett kattintás, márcsak azért is, mert egy ember gesztusrendszerét idő feltérképezni és utána ezt tudva akkor exponálni, amikor az neki is jó és nekem is és ki is fejez valamit, ami rá jellemző. Ez itt most olyasmi, amit amúgy a sajtóban sajnos sokszor alkalmaznak, hogy egy megfagyasztott pillanatot mutatnak és abból vonnak le következtetéseket. (hegyi)