Mazsi, a hangulat átélhető, és fontos, de sütiben nem ismerek tréfát, mondhatnám, szóval azt gondolom, hogy akármennyire is függők vagyunk, de nem dobhatjuk a gondosságot félre. A tányér oké, felhívja a figyelmet, megköveteli a magáét. Ez rendben. A villa nem. Részint a nyele, de úgy egészében, nem ad a vidámsághoz, inkább visszavesz belőle a komorsága. A barna asztal sem igazán jó önmagában, ráadásul a tükröződés is egy új ritmust kapcsol be, érdemes lenne megfontolni, hogy egy akármilyen egyszínű terítő egyben az fény problémáit is elfedhetné. A csomagolópapír dinamikája jó ötlet, de kevesebb elég lenne belőle, most súlyos a jelenléte. Kevesebb árnyék, ez a cél. De elmondom a legnagyobb bajom, mert ezek amit mondtam, ezek talán könnyen érthető és megoldható, érdekes játékos kihívások, viszont amit most mondok, azzal jóllehet nem könnyű egyetérteni. Én elhiszem, hogy mondjuk rigójancsit ettél, vagy más csokis finomságot, de ha ennyire lecsupaszodik a tányér, hogy csak a csíkjai, maszatjai maradnak, az így, ha nincs makró közeli helyzet, akkor félreérthetőek és koszos hatást keltenek. Tehát nem azt, hogy de finom volt, hogy megzabáltam, hanem hogy ettünk és nincs, aki mosogasson. Ezen segíthet, ha egyrészt mondjuk krémes a menü, mert az morzsál és az adhat ennek egy valódi fesztelenséget, másrészt kevésbé negatív a lenyomat üzenete. Szóval én ezt úgy adnám vissza, hogy komolyan kérem, hogy ne dobd félre, hanem tessék elmenni a cukiba, megfontolni, mi az, ami nyomként is jól nézhet ki, nem kötelező a krémes, és tessék megrendezni ezt, nem megtalálni véletlenül - és azt mondom a végére, hogy bátran tessék küldeni nem tökéletesre csiszolt dolgokat, mert ha nincs, akkor beszélni sincs miről. A jó képből nehezebb tanulni. És mindennek ellenére ezért jó ez a kép, mert jól lehet vele tanulni, szuper, hogy megmutattad! (hegyi)

Zsuzsa, én ezt kedvelem, mert kevés képelemmel képes elmesélni valamit, érzékletes és esztétikus, de mégsem közhely, és a primer üzeneten túl is képes az ember újabb értelmezési tartományokat nyitni a tükörvilágról, az érzelmi bevonódásról, szóval tetszik ez nekem, jó lett! (hegyi)

Kedves András, ez egy nagyon hatásos önkép, részint a tónusai miatt, amik erősítenek egyfajta álmodozó attitűdöt, másrészt az ezzel ellentétbe állított kontrasztos sapkával és pulcsival, ez a kettősség abban is tettenérhető, hogy az álmodozás mellett van egy vádló, dacos gesztus is az arcodon, amit az is támogat, hogy fentről fotóztad magad. Úgy gondolom, így ismeretlenül is, hogy ez egy jó személyiségábrázolás, úgyhogy várom a folytatást, kapcsoljunk rá, hajrá! (hegyi)

Nagyon dinamikus és drámai a kép, szinte hibátlan, viszont a kép felső részéből annyit mindenféleképpen vágnék ami az ablaküveg fölött van. Nem kell a keret, azt a foltot nem kell befejezni, a fény nyugodtan kifuthat a képből, sőt jót is tenne neki. De az üzenet érthető, van benne valami éteri, angyali, nem evilági. Még annyit fűznék hozzá, hogy az én ízlésemhez ez a szaturáció túl sok, minimum 20 %-ot visszavennék belőle, mert az ellene dolgozik az álomnak, túl valóságos így a színrend. (hegyi)

Az ötletet értem, azt viszont nem - és ez nem az első eset nálad -, hogy ha egy lámpával dolgozol, miért teszel a fény útjába tárgyakat, amik aztán csúnya árnyékokat vetnek? A kép szempontjából engem nem érdekel, hogy a szereplő a valós életben jobbra vagy balra fésüli a haját, de most érthetetlen az, hogy miért nem a másik irányba lógattad a haját, hiszen egyrészt betakar az arcba, másrészt emiatt az árnyékok szétkaszabolják a fejét, ráadásul a kamera és a fej találkozása így most nem pontos, azaz maga a geg, amire felépítetted a képet erősebb lenne, ha a haj a másik oldalon lenne. Annyit mondanék még, hogy szerencsés lett volna ha kitaláljuk azt, hogy mit kezdjen a másik kezével, ellen tarthatta volna a fejét, vagy hadonászott volna vele az üres téren, de most ez a csonkolt váll nem nagyon jó. Attól, hogy valami vicces, még ugyanazon gondossággal kell megrendezni, mint bármi más történetet, és ez a fotós dolga, ahogy az is, hogy a fény rendezett legyen, mert most pl. a kamerát tartó kéz nagyon túl van világítva, ettől túl hangsúlyos lesz. Remélem Viki, hogy miután túlvagy a vizsgákon, több időd lesz a a fotóra is. Érdemes lenne. (hegyi)

A helyszín és annak felfedezése tökéletes, az is példás, hogy az átlós vonalakat a kép sarkához futtatod ki, de valahogy mégsem sikerült elérni, hogy az egymást keresztező vonalak ellenére a kép nyugalomba kerüljön. Ennek pedig az lehet az oka, hogy nem neveztél ki egy új horizontot magadnak. Márpedig akkor, ha vannak a vízszinteshez vagy függőlegeshez közel álló vonalak, óhatatlan, hogy a szem igényli azt, hogy ami majdnem vízszintes, vagy majdnem függőleges, az ne csak majdnem legyen az. Talán az is szerencsés lett volna, ha 2-3 mp-cel korábban exponálsz, hogy a mozgólépcsőn lefelé haladó lány a tömeg elhelyezése szempontjából jó helyre kerüljön. (hegyi)

A legelső dolog ami szembeötlik a képen, hogy a jobb oldalból egy centit vágni kellene, hogy a kép az átlós vonal mentén véget érjen. De ennél is fontosabb az a kérdés, hogy mit kezdünk azzal, hogy a fák ilyen erősen dőlnek. Ugyanis most nincs semmi ami ezt visszahúzza. Ettől befejezetlennek tűnik a kép. A fényviszonyok nagyon szépek, az is dicséretes, hogy leguggoltál a földre, abban nem vagyok biztos azonban, hogy bele kellett komponálni a nagyobb kiálló növényeket (fákat?). (hegyi)