Kedves Tímea! Úgy érzem magam, mint akit sikerült lépre csalni. Bár a kifejezés önmagában elég száraz és durvának is hangzik, mégis az én fordításomban ez azt jelenti, hogy a “hónap képe” címet a Karanténmindennapok című alkotás kapja. Az az igazság, hogy jó sok időbe telt összeszedni a gondolatokat és még így is jónéhány kérdés felmerül bennem, amikre talán jobb is ha nem kap választ a szemlélő. Több dolgot látok a képen, lehet többet is, mint amennyit kéne és nem tudom eldönteni, hogy mennyire megtervezett a kompozíció és mi csupán a véletlen műve. Ugyanakkor látni vélem a főbb elemeket is: a tükör keretben rejlő fényképet, amit a függöny árnyéka kettévág?! A hangulata a képnek egyszerűen magával ragad, amit a fekete-fehér árnyalatok tovább fokoznak. Az én olvasatomban amolyan rend a káoszban hangulatú kép, ami a már szürke hétköznapoknak mondható rendszerességbe-monotonitásba nyújt betekintést egyedi megközelítésből. A tekintet szinte egyből az arcképre irányul, amin a tárgyak elrendezése is erősít. Tetszik benne az a minimális eklektika, amit a kép (vagy tükör) keret régiessége kölcsönöz. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenne, akkor a kép enyhe ferdesége zavar és az arckép mellett az a kör alakú árnyék. Ezt leszámítva remek alkotásnak gondolom és ezúton is gratulálok hozza! (Simon Zsolt)