Szakkör | Page 448 | Látszótér

Fókusz

Részben ez a kép is abba a sorba illeszthető, ami úgymond az újkori Ágnes képi világa, és elismerésem annak, hogy Ágnes azáltal, hogy visszafogja magát és fekete-fehérben dolgozik, láthatóan kezdi egyre jobban érezni a tónusokat. Amivel problémám van, az úgymond az objektív fókusztávolságának megválasztása. Ez a kép, ha mondjuk 135-ös teleobjektívvel készül, akkor kevésbé lesz hangsúlyos a kéz, méretben és formában jobban belesimul a környezetébe, azaz a kéz és fej aránya nem válik groteszkké. Most azzal, hogy viszonylag közelről, kis gyújtótávolságú objektívvel fotóztad ezt a képet, olyan arányok alakultak ki, mintha a kezed nem is a te kezed lenne, hanem valami felnőtt férfi tartaná az orrod. Ezt azért mondom el, mert minden emberábrázolásnál fontos az a kérdés, hogy a leképezésnél milyen eszközöket használunk. A nagylátószögű objektív torzít. A klasszikus portréobjektív 100-130 mm közötti úgy is mondhatjuk teleobjektív, és ennek az egyik fő tulajdonsága, hogy a közeli és távolabbi képrészeket egy síkra hozza, ezért az ezzel készült portré orra nem lesz nagy, a füle nem veszik el, nem lesz gnóm a fejforma. Amikor ilyen szubjektív, igen erősen a mikro jelzésekre, gesztusokra koncentráló képet készítesz, akkor érdemes erre figyelni, mert a kívánt hatás ellen dolgozik a technikád, és a meditatív élmény helyett a humor lesz az erősebb, és ez disszonáns érzetet kelt a nézőben is. Kérnék ismétlést. (hegyi)

Tér rész

Az évszakokat értem, ez egy ősz végi, tél eleji kép, ezzel nincsen problémám. Azzal van inkább problémám, hogy ez egy háttér így. Ez valamilyen történetnek a háttere. Önmagában nem jelentős az, amit látok, mert ezt bármelyik kertnek a szélén lefotózom. Az a kérdés, hogy miért lett lefotózva, miért itt, és miért akkor. Valami sztori el kell induljon. Önmagában, ha csak ezt a képet veszem, mint ábrázolást, akkor azt mondom, hogy tessék odafigyelni arra, hogy ne legyenek olyan kérdések, hogy például a locsolócső mit keres ott, vagy a faágak az előtérben miért vannak benne hagyva, mert ha már struktúra, és az érdekel engem, hogy a kerítésnél hogyan száradnak a levelek, akkor ezzel foglalkozzak, és ne az ágakkal. Ha pedig a viszonyrendszer fontos, akkor azt mondom, hogy ahhoz ez kevésbé jellemző növény, nem tudom jól felismerni se, hogy ez milyen fa. Lehet, hogy ha botanikus lennék, akkor felismerném. De vannak jellegzetesebb fáink: a platán, a bükk, a levelei ezeknek jellegzetesebbek, és az is, ahogy meghal, ahogy elmegy aludni télen. Itt most ez nem történik meg. (hegyi)

épp a Fény születése előtt

2011. dec. 21-ről 22-re éjszaka... Idén december 22-én csütörtök hajnali 06:21:52 CET időpontban lép a Nap a Bak jegybe, ekkor születik meg a Fény. Ez az év leghosszabb éjjele, ettől kezdve a nappalok hosszabbodnak, ezért ez a Fény születésének időpontja.

Gime, ez a maszatos, elmeszelt tónusrend nekem nem jön be, a képet se tudom, hogy hol és miért készült, tehát valami van, de sem fény, sem születés, sem semmi nem utal erre az egészre. Nyilván lehet azt mondani, hogy vannak kiemelt pillanatok az ember életében, ezt akár asztrológiailag is meg lehet közelíteni, mint ahogy te ezt a leiratban írod, "és akkor én épp valahol voltam”. Ezt egyetlen egy dolog érvényesítené, hogy te ott vagy a képen, hogy ott vagy akkor, épp. Akkor azt mondom, hogy a kép bárhol készülhetett, mert a Gimesi az, aki hitelesíti, hogy miért készült el. Hogy ezt a fotót minek csináltad egyébként, nem derül ki számomra. Valami kuszaság le van fotózva valamikor, tulajdonképpen elég vacak tónusrendben. Miért? Ez most nem derült ki. (hegyi)

Író- dolgozóasztal bögrével

A két sáv fent/lent az ujjam.

Az, hogy az ujjadat tetted oda, ennél a képnél ez nem látszik annyira, úgyhogy próbáljuk meg ezt a leckét megismételni. Kupleráj van az asztalon, lehet, hogy ez mindennapos, nálunk is az, ettől ne ijedj meg, de én nem fotózom le. Nem csak azért, mert ciki, hanem azért, mert zavaros az egész kompozícióban. Esztétikáról van szó megint. Az első három leckét minél kevesebb eszközzel próbáld elkészíteni, minél kevesebb brahival. Próbáljunk meg egyszerű dolgokat létrehozni, mielőtt tovább rohannánk. (hegyi)

Reggeli kávé után

Kérnék mindenkit, mondja meg merre kell több helyet hagyni az ilyen esetben?

Kedves István, azt kérdezed itt, hogy merre kell több helyet hagyni, én azt mondom, hogy ez adja magát majd akkor, ha ezt berendezed rendesen. Egyébként ebben az esetben vedd úgy, hogy ez egy szereplő, egy kis mesefigura, aki balról jobbra megy a képen, mert a füle arra áll. Nyilvánvaló, hogy nem a fülét tolja előre, nem arra megy, hanem a füle megy mögötte. Az elefánt is ezt mutatja, hogy arrafele megy, tehát amerre megy, arra hagyunk többet alap esetben, tehát ez a tradicionális beállítás. De lehet dekomponálni is, amikor megfordítod ezt a szabályt, és a feszültség növelése érdekében ott hagysz kevesebbet, amerre néz, amerre megy a modell. Ezt akkor alkalmazzuk, ha a képpel olyat szeretnénk kifejezni, ami nem a nyugalmat, hanem a feszültséget erősíti. De ezzel a képpel nem ez a problémám, hogy melyik oldalra hagyunk többet, hanem az, hogy ez egy koszos csésze, aminek le van csorbulva a füle. Ebben a tárgyszerű ábrázolásban, szétvakuzva ez egy olyan helyzet, aminél, azon kívül, hogy én most el tudtam mondani neked, hogy merre kell többet hagyni, nem sokat ér. Remélem, hogy nem ő lesz a főszereplője a sztorijaidnak, legalábbis nem ebben a formában. Lehet azt mondani, hogy az esendősége megvan ennek a kis csorba fülnek, igen, csak ez nem Herendi porceláncsésze, amit a nagymamámtól örököltem, hanem ez egy nagyipari termelésből létrehozott csésze. Lehet, hogy ehhez is megvan a személyes kötődésed, de bevallom neked, hogy elég nehéz lenne ezt a csészét úgy ábrázolni, hogy ez átjöjjön a képen, főleg nem úgy, hogy koszos. István, még mindig azt mondom, hogy mielőtt nekifognál ezeknek a kérdéseknek, az első három leckét gyakorold, ne ugráljunk tovább. Lehet, hogy azt mondod, hogy neked az nehéz, vagy unod, de jó lenne, ha az első három leckével dolgoznánk. Utána mehetünk tovább, ha annál megállapodtunk, és azt mondjuk, hogy szuper, megoldottuk az első három leckét. Jó lenne, ha azzal dolgoznánk. Ott is azt gondolom, hogy jó lenne, ha minél kevesebb sallanggal, minél kevesebb körítéssel dolgoznál. Tudjuk, hogy síelsz, már nem kérek több síelős képet. Próbáljuk meg most Mizót ábrázolni, mutasd meg, hogy ő hogy néz ki. (hegyi)

Barátság

Ágnes egy új minőséget kezd magánál létrehozni az önportré viszonylatában. Eddig megismertük Ágnest, aki idétlenkedik, aki viccelődik, aki a jelenlétével tüntet néhány helyzetnél, és akár egy karácsonyi gömbbe is belekomponálja magát, meg a vonaton van, biciklizik, és már egy csomó mindent megismertünk az ő életéből, de eddig nem sokat mutatott a belső világából. Lehet, hogy furán hangzik, mert hosszú évek óta ismerjük Ágnest, és régóta rádiózik is, de ezek mind olyan megoldások voltak, amikor Ágnest úgymond jó passzban találtuk, tehát olyan helyzetben, amikor van tartalék abban, hogy az ember pozitívan szemlélhesse a világot. Most ez a kép egy esendő embert mutat. Ez egy nagyon fontos dolog, hogy az ember meri elengedni a saját gesztusait, mimikáját, arcizmait, kezét, itt most nem úgy értem, hogy belebambul a kamerába, hanem azt a kontrollt, ami a társadalmi viszonyaink között elvárt kontroll, hogy kifelé mindig pozitív képet mutassunk magunkról, ezzel a kontrollal szembe mer menni. Én ennek nagyon örülök. Az egy másik kérdés, hogy túl van egy kicsit világítva a kéz az archoz képest, és ettől elviszi a figyelmet a szemről, erre érdemes odafigyelni, de ezért vagyunk itt, hogy ezeket gyakoroljuk. Nagyon örülök ennek a leckének, három csillagos leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:

Jobb kéz

Nagyon érdekes ez a kép, az nagyon tetszik, hogy Ágnes elkezdett üzenetekben gondolkodni, és nem csak üzenetekben gondolkodik, hanem esztétikában is. Olyan ez az egész, mintha egy háromszöget fogalmazna meg, hogy van egy vélt vagy valós félelem, egy szellemvilág, ahonnan ez az árnyékkéz benyúl, és mintha ő megakadályozná azt, hogy a másik két kéz összeérhessen. Érdekes üzenet, és a barátságról is egy érdekes kérdés, hogy mi van akkor, ha ez a barátság valamilyen külső megfigyelő által lesz szemlélve, vagy valamilyen külső, harmadik személy ebbe bekerül. Filozófiailag is érdekes kérdés, és képileg is egy jó megoldás. (hegyi)
értékelés:

Delej

Az a helyzet, Balázs, hogy értem, de a fára feldobott tárgyak megtalálása az az a pont, aminél lejjebb ne menj. Nyilvánvaló, hogy valamennyi fényt ehhez hozzáadott az az ostorlámpa, amitől ez fénybe került, de erre te is rádolgoztál fotosoppal, miközben azzal, hogy abban a világítási helyzetben fotóztál, amiben, tulajdonképpen nem nagyon értékelhető és érzékelhető a környezet. Pedig itt fontos lenne, mert a szürrealitása az egésznek pont akkor működne, ha felismerhető lenne az, hogy ez hol van és mi van, hogy az erdő közepén egyszer csak van valami zsinór. Tehát most, ebben a formában, ez minden fotosoppos segítség ellenére is nem visz engem előre. Én azt mondom, hogy abba az irányba mozduljunk el, ami a fán megtalált tárgyak, mert ezek a talált helyzetek jók lehetnek, ha nagyon szigorú vagy magaddal kompozícióban, mert az indokolhat, és az alátámaszt, de azt is hozzáteszem, hogy remélem, hogy az első három leckére kapok tőled beküldést. Amióta ez az osztályba sorolós rendszerünk van, azóta tulajdonképpen az emberek nagy többsége újrakezdte a leckéket, nálad is azt mondom, hogy jó lenne, főképp a többiek szempontjából is, ha az első három lecke bemutatkozását is megcsinálnád. Én ezt a képet most nem ismétlésre adom vissza, hanem továbbgondolásra, hogy milyen irányba is akarsz haladni. (hegyi)

Levél bátyámnak

Az előzmény folytatása.

Unalmas tévéműsor

Téli reggel

Victory

Abszolút értem, hogy mi akar lenni a Victory, gondolom középen az a fa, a kompozíció erről beszél, miközben nem egy jó pontról lett ez lefotózva, tehát ez a V betű most eléggé véznán ábrázolódik. Nem tudom, hogy miért nem valamilyen másik irányból lett ez lefotózva. A másik dolog az, hogy ezek azért elég primér üzenetek. Én azt a fajta gondolkodásmódot várom Balázstól fotóban, amit akár a fára feldobott tárgyaknál is látok, annál alább ne adja. Nincs meg a sztori, ez inkább verbál-fotó, amit én annyira nem javaslok követni. (hegyi)

Fogságban (#2)

Nem tudom, hogy ez mi akar lenni, hogy ez sárkányló, vagy micsoda, tényleg érdekes, amiket talál a fára felakadva Balázs. Ez még akkor is izgalmas, ha ő maga dobálja föl, de itt is azt tudom mondani, mint az előző képnél, a tollasütővel, ami itt még fokozottabban érvényes, hogy most már szinte elveszítjük a tájékozódásunkat, annyira szűkre van vágva ez a kép. Kevésbé kell szűkre vágni, a történetet kell tudni mesélni, hogy ez valahogy oda fölkerült. Itt most ez már annyira tényszerű ábrázolás akar lenni, hogy a mese nem tud elindulni. Érdemes lenne ezt átgondolni, hogy hogy lehet ezeket a talált tárgyakat úgy megcsinálni, hogy ezzel a környezet is valamilyen szinten ábrázolódjon. A másik része az, hogy lehet ez egy irány, hogy elkezdjük kifesteni a képet, de akkor én nem állnék meg a kantárnál, akkor tessék ezt a figurát elgondolni, hogy ez milyen színekkel rendelkezhet, és akkor úgy elkezdeni festegetni. Ehhez javaslom, hogy ha az ember ilyennel akar foglalkozni, akkor a festett képeknek és az utólagos színezéseknek nagy hagyománya van, amit nem a számítógépes ipar találta ki - anilin festékkel mi is festettünk ilyeneket régen - de azt gondolom, hogy nem árt, ha az ember átgondolja, és beszerez hozzá eszközöket. Rajzpadot lehet kapni most már nem is olyan drágán, ugyanis itt érdemes arra is odafigyelni, hogy ezek a színezések attól izgalmasak, hogy kicsit mindig túlrajzol az ember a formákon, kicsit mindig belefest a másik részbe, tehát a kézművesség jellegét kellene erősíteni, ha már festek, és akkor nem megállni. Tessék átgondolni, hogy egy fekete-fehér képet hogyan festek át, milyen színvilágot találok ki hozzá, ez izgalmas lenne. Ez most egy egy csillagos megoldás, és várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés: