Hosszú napok krónikája

Szeretetteli kép, a műsorral együtt, amit érdemes meghallgatni, még erősebb dimenziót kap. Köszönöm. (hegyi)

Így nyaral a méhész

Egy, még 2017 nyarán készült fényképet vettem elő az archivúmból újrafeldolgozásra. A képarány azért ilyen, mert két fekvő képből lett a végleges elkészítve. Az újrahasznosítással az utómunka gyakorlása volt a cél, így végül a szorgalmit választottam kategóriának. Technika: f/13, ISO 100, 1/200 sec záridő, 18 mm gyújtótáv mind a 2 fénykép ezekkel a beállításokkal készült. A 2 felhasznált fénykép valójában inkább csak másfél, mert a teljes képbe belefért az autó majdnem a kaptárakig, míg a második képre a kaptárak miatt volt szükség, aminek a felesleges részét levágtam. Mivel az eredeti RAW fájlok már nincsenek meg, így a JPEG -en próbáltam picit finomítani: a színek korrigálására és a kontraszt módosítására mentem rá. Ezeken kívül csak átméretezés történt. Az utólagos élesítésről lemondtam, mert azt tapasztal, hogy a kitobis képeken a legtöbb esetben csak kihangsúlyozza az optika nem túl acélos teljesítményét ez a művelet, így már leszokóban vagyok a képkidolgozás ezen lépéséről (majd talán újra alkalmazom valami jobb optikával).

Én kedvelem ezt a képet, vidám, van hangulata, bár kerestem a méhészt, nem találtam, szóval jó lenne rá egy fickó, hasonlóan vidám hangulatban, valahová a kocsi és a kaptárak közé. Értem, amit írsz a technikáról, én mégis azt mondom, hogy a kaptárak után már vágtam volna, az már oda nekem nem kell, mint plusz tér, viszont valamivel több előtér meg lehet, hogy jó lenne, fene tudja. Szóval érdemes lenne ezt majd ismételni, ha úgy adódik, jó helyszín. (hegyi)
értékelés:

K-híd

István, az jó, hogy vannak figurák a képen, én ezt előrelépésnek gondolom, de a kompozíció nem elég izgalmas még. Nyilván, az időből sosem elég, ami van egy fotózásra. De azt kell mondjam, hogy maga ez a híd önmagában nem nagyon érdekes, ha nincs valami plusz, azt a pluszt viszont úgy kell megtalálni, kivárni, hogy jókor legyenek a dolgok jó helyen. Ez azt jelenti, hogy a figuráknak, autónak, mindennek a helyén kell lennie, vagy legalább úgy elhelyezkednie, hogy izgalmas történet legyen és ehhez nem jó, ha akkora üres flekkek vannak, mint most jobb oldalon. (hegyi)
értékelés:

Boldogság

Noha egy szarka mogorvának tűnhet első látásra mégis lehet barátságos és boldog. A kép bár mobiltelefonnal készült és jó pár éve már ennek szerettem volna megosztani veletek. Hosszas próbálkozás után sikerült össze barátkoznom a kis madárral. Cserébe sok fényes kis aprósággal kellett neki kedveskedni. :) A hangulata miatt talán ebbe a leckébe illik leginkább. Legalábbis szerintem. Technikailag messze nem egy tökéletes fotó mégis az egyik kedvencem.

Kedves Tamás, amit mondok, az nem ellened megy, hanem segíteni szeretnék, és nyilván bármi megtörténhet, még az is, hogy a mobil okozta részletek kisimítása pont úgy és ott történt, ahogy most látjuk és ez okozza a gondot, amit érzek, de úgy érzem, ez a kép nem 100%-ig őszinte meló. Ha kicsiben nézem, megvan a madár és a kupak is, de amint elkezdem nagyítani, két furcsa dolog történik. Az egyik, hogy a madár csőrénél ahol találkozik a kupakkal, elmaszatolódik a dolog, és olyan, mintha a csőr íve nem lenne folyamatos. A másik, hogy a kupak mentes a bemozdulásoktól, míg a test nem. De mondom, lehet az is, hogy a mobil technikai nyavalyái tréfálnak meg. Ezt te tudod. A kép egyébként érdekes helyzet, a képaránnyal nem vagyok kibékülve. (hegyi)
értékelés:

Tőkék

Sziasztok! A fotó motoralkatrészekről készült amit egy Sony A6000-es géppel készítettem. Motorfelújítás előtt még úgy gondoltam készítek pár képet a hiányzó , beépítésre váró elemekről emlék illetve dokumentáció gyanánt. Hobbim az autók is és emiatt ebben a témában kifejezettem sok fotót készítek. Igyekszem több lecke megoldással is szolgálni a napokban. üdv.: Tamás

Sokadszor olvasok tőkék helyett Tóthékat, nyilván az én elmebajom, hogy absztrahálok egy családra, de persze ez tárgyfotónak is megvan, szóval alapvetően teljesíti, amit kell, viszont nekem ez a képarány idegen, és tegyük hozzá, hogy a tömegelhelyezés tekintetében is kérdéses, hogy ha például jobbra ennyire szűkek vagyunk, akkor balra miért van több tér, mindenesetre fenn és/vagy lenn ennél többet adnék. Van még egy dolog, ami baromi nehéz ügy, de a tárgyfotónál alap elvárás, az pedig a koszok, szöszök, ujjlenyomatok eltávolítása. Ehhez olyan háttér kell, ami nem vonzza a port, kell egy jó rongy, ami nem szöszöl, és kell cérnakesztyű, amivel utána megfogod a tárgyakat. Persze, a nehezebb út, hogy utómunkában szösztelenítesz, macerás. Egy biztos, hogy a tárgyfotóknál épp attól lesz valami vonzó és izgalmas, hogy ebben az értelemben hibátlan és steril. Ha ez nincs meg, akkor nem jön a csattanó, akkor nem üt nagyot. (hegyi)
értékelés:

fluxuskondenzáció

mobillal "fényfestés" a telefontartóból

Több kérdés is felmerül bennem a kép kapcsán. Az első, legkönnyebben korrigálható, hogy a színvilág most kapott egy zöldessárga elszínezést, én ezt visszahoznám, koszos, öregített érzetet ad most a kép. A másik a képarányé. Ha ez kifejezetten arra készült, hogy legyen valami fejléc kép a facebookra, akkor értem, de múgy ez a képarány nekem idegen. Nyilván ez egyéni, és vannak szituk, amikor okolható ez a fajta vágás, de most itt ez az absztrakt bármilyen képarányban működhetne, nincs szükség arra, hogy eltérjünk a klasszikus arányoktól. A harmadik kérdés a legnehezebb. Az ilyen bemozdult, hosszú expós városképek akkor igazán izgalmasak, ha annyi azért megvan mozdulás nélkül is a környezetből, hogy az valamelyest beazonosítható szituációt mutasson, vagy a helyszínre jobban lehessen következtetni. Ha ez nincs, akkor is lehet izgalmas egy ilyen fényjáték, csak nagyobb az esélye, hogy hamarabb rá tud unni a néző. Mindezekkel együtt két csillag most. (hegyi)
értékelés:

Hínárok, sodrásirányban

Megint egy érthetetlenül szorgalmiba küldött kép. Hát jó. Akkor röviden. A jobb alsó sarka üres, más pontot kellett volna keresni az exponáláshoz, hogy ezt kikerüld. (hegyi)

Észrevétlen

Azt hiszem, az elmúlt időben személyesen ekkora kontrasztokat nem igazán láttam mint ott és akkor. A kép Párizs fényűzésről és gazdagságáról híres részén készült.

Érdekes a helyzet, mivel egy hasonló helyszínen készült hasonló képet küldött be Petneházi Kristóf is, amit a műsoromhoz ki is választottam és ennek okán megjelent a facebookon, ahol elég idétlen vita indult arról, hogy a képen szereplő hajléktalan mennyire elfogadható, amit csinál, mennyi benne a színház és mennyire manipulatív. Nyilván az én véleményemben ebben a kérdésben benne van az az embertelen hozzáállás is, amit a kormány képvisel és aminek okán bűnözővé teszik, aki utcára kényszerül. Szerintem egyikőnk se mondhatja azt, hogy képes lenne utánuk csinálni, mert szerencsénkre nem kell kipróbáljuk ezt. Én azt vallom, nem szabad ítélkeznünk. És szerencsére ezt a képed jól kezeli, bemutat egy helyzetet, nem próbál hangolni sem valami ellen, sem valami mellett. Ez fontos a szociofotónál, hogy az ember próbáljon meg tárgyilagos maradni. Amit a kompozícióról tudok mondani, hogy ha balra lépsz egy lépést, akkor talán benne lehetne a képben a nő teljes figurája, nem maradna le a szoknya, most valahogy túl ki van szorulva a kép szélére. Persze ez amíg a formákba nem vágunk bele jó is lehet, hiszen érzékeltetheti a perifériára kerülést is, de ebben a képkivágásban erre elég, ha a szélhez közel van. A másik a tónus, én picit kevésbé venném líraira a tónusrendet, keményebb és valamivel világosabb beállítást használnék. (hegyi)
értékelés:

Megfigyelve

Az a helyzet Ingrid, hogy nem nagyon értem, miért mindig a szorgalmiba küldöd a képeid, vannak leckék, érdemes azokról is elgondolkodni szerintem. A kép szép, a színei is jók, a formái is, absztrakt játék, de tetszetős. Mivel szorgalmi, ott nincs csillag, és általában az elemzés is rövidebb, szóval, erről most ennyit, jó munka. (hegyi)

Neeee

Próbáltam bemutatni a vidám oldalam. A sütőben odaégő sütemény/hús szemszögéből az arcom... A képet egy Sony A6000 + Sigma 30mm/2.8 Art kombóval lőttem a hideg sütőben.Természetesen használtam 10 mp-es önkioldót hozzá. :-)

Gábor, üdv a téren, ez egy igen jó bemutatkozás, kifejezetten tetszik az őrülete, örülök, hogy valaki úgy bolondozik, hogy végig is gondolja, mit akar látni a képen majd. Két megjegyzés. Az egyik, hogy ha már önkioldó, akkor a kézfejedből valamennyi jó lenne, nem a teljes, de egy kis részlet. A másik a Nike logó. Az megosztja a figyelmet a fejeddel. Erre meg az a megfejtés, hogy vagy valami semleges felsőt veszel fel, vagy úgy alakítod, hogy ne legyen ott a jel, vagy kipróbálod felső nélkül ugyanezt megcsinálni. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Arc 2018

Megnéztük idén is az Arc-ot, nagyon köszi az élményt Bach Vikinek, és még egyszer gratulálunk!

Jó ez a hármas szelfikép, még Viki is beledolgozik, mintha ő is részt venne ebben az ölelésben. A technika, hát, nyilván mobil, így némileg az élességgel vannak gondok. Bandi nyakában a gemkapocs nagyon izgi, idő kellett, hogy rájöjjek, hogy miért van ott, de tetszik. (hegyi)
értékelés:

Ki itt belépsz...

Ez egészen jó kép. Kifejezetten tetszik. A hangulata olyan, mintha egy fürdőben készült volna az öltözőszekrényeknél, nem tudom, jártál-e bármelyik gőzfürdőben, nagyon jó megfigyeléseket lehet ott tenni. Jók a fényei, az egész fel tudja az ember érdeklődését kelteni. A test elhelyezésében annyit módosítanék, hogy picit kijjebb lehetne ülni azon a padon, hogy a kar, a váll ne így vágódjon, a hátnak nem kötelezően kell végigfutnia, de a jelenlét határozottabb lenne és a gesztus is. A másik, hogy a kar a lábak között értelmezhető máshogy is, ami alapvetően nem baj, de ezt jó tisztázni magadban, hogy az üzenetnek ez része tudatosan, mert akkor egy picit erre még rá kell pontosítani, vagy sem. Ha nem, akkor viszont jobb kivenni onnan és a fenékhez vagy combhoz tenni, vagy nyugtatni a lábon, bármi, amivel láthatóbb a gesztusa. (hegyi)
értékelés:

Közeli

Értem, de ez üres. Nincsenek érzelmek, de nincs benne a kiüresedés sem, vagyis úgy üres, hogy nem mond semmit. A közeli nehezebb abban, hogy meg kell jelenjenek az érzelmek, gondolatok, különben nincs kép. (hegyi)

Szabadság hídSzabadság hídSzabadság híd

A két madártávlati kép jó tanulmány, nyilván a város szét van fotózva, olyat, amit nem csinált meg más már, nehéz találni nézőpontként. Időben a kettő között lenne jó valamikor a fotózás, picit később, mint az első, de picit korábban, mint a teljes sötétség. A második kép izgalmasabb a villamoskígyóval, ami felkúszik a hídra. Nem könnyű dolog a városfotózás, amit javaslok kipróbálásra, hogy állványról hosszú expóval akkor fotózni akár nappal is a várost, amikor akár ünnep, akár lezárások miatt üresebb, mert a hosszú expó eltüntetheti az embereket. Ehhez persze nem árthat egy szűrő is, hogy valóban minden mozgó objektum lekerülhessen a képről és ne égjen be. Megadom a 3 csillagot ezekre, bár igazán annyira nem gondolom egyedinek, de mint teszt, tanulás, fontos. (hegyi)
értékelés: