Szakkör | Page 463 | Látszótér

Zöldvilág

Kerepesi Temető (Gyerekkoromban így hívtuk.)

Nagyon szépek ezek az elvadult temetők, szépek ezek a növényzettel benőtt sírok, és az, amit mondtam, hogy ez egy szakipar, ami kiszolgálja a hozzátartozókat megfelelő szobrokkal, márvánnyal és minden egyébbel, és itt az alkotók kiélik a maguk művészi hajlamait. Nehéz erre mit mondani, mert az érzelmeit mindenki maga éli meg, miközben ezek giccsközeli történetek. Szépek a ritmusok, jó a szobor, de itt a kép erejét nem a szobor adja, hanem az a megfigyelés, amit Tamás tesz. Valamennyire én lehet, hogy kibillentettem volna ezt a képet a középpontból, de így is nyugalmas és szép, csak talán ez a nagyon centrális kompozíció egy picit unalmassá is teszi. A monokróm szín és a helyzet nagyon jó, és annak kifejezetten örülök, hogy megvan az az intimitása a képnek, hogy nem az érdekel engem, hogy kinek a sírja, és nem akarom leolvasni a betűket, hanem kellő távolságból és távolságtartásból nézem ezt az egész helyzetet, a kamera nézőpontja is teljesen rendben van. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás, de azért várnék Tamástól valami nem temetős, kevésbé primer képet is erre a leckére. (hegyi)
értékelés:

Érte(d) ég

Szép ritmus, jó az ív, jó az, hogy visszacsillan a talapzatról is a gyertyafény, mert egy újabb ritmust kapcsol be. Szinte minden rendben van, én a képnek a jobb oldalából egy centit vágtam volna, kb. ugyanannyira a szélére kihúztam volna az egész ritmust, mint ahogy a másik szélén van. Ha ott ennyire kicentizted, hogy hova esnek a gyertyák, akkor ezt meg lehet csinálni a kép másik oldalánál is, sőt a kép aljánál is. Itt nem is az olló lenne az elsődleges megoldás, az már csak utólagos, hanem magánál a komponálásnál egy kicsit mozdítasz a kamerán, amennyit az élességnél enged, mert a kameráknak a közelpontja meghatározza azt, hogy mit lehet kihozni, de ennyit talán lehetne. Ha mást nem, akkor a kép jobb oldalából azt a centit lenyisszantanám. De a három csillag és a leckemegoldás megvan, egyszerű, mégis nagyon érzékeny kép. (hegyi)
értékelés:

Komfort, esztétika

Budapest, 2011.09.30.

Sándor, ez így, ahogy van, valami olyan dolog megtalálása, amire kevesen vagyunk képesek, hogy ezt a ritmust valahol így fölfedezzük, ami itt a háttérben létrejövő nonfiguratív trafóház, és az előtte lévő csíkos pokróc. Ehhez te kellesz, ezt kevesen vettük volna észre. Nagyon tetszik a kép. Itt a „tetszik”-et furcsa használni, mert amiről beszél, nagyon is drámai, de pont az az izgalmas ebben a képben, hogy nem akar érzelgős lenni, tényszerű marad, tulajdonképpen nem egy harcos kép, nem egy eleve predesztináló kép, ami valami felé az embert direkt módon akarná terelni, hanem hagyja azt, hogy a nézőben essen le a tantusz, hogy mit is lát itt. Nagyon köszönöm ezt a képet, Sándor. (hegyi)
értékelés:

Vihar előtt

Zamárdi 2000.

István, nagyon szép az a kép, amit mutatsz, ritmikában is, kompozícióban is rendben van, a pillanatot is jól megfogtad, szépek a színek, ezek a víz színek, amik a felhőknél is létrejönnek. Aki vizes, az biztos betette ezt háttérképnek. Itt sem kell keretezés, ha lehet kérni, akkor mentesítsük a képeket ettől az utólagos babrálástól, hogy ráteszünk valami keretet. A keretezőknek mondom: tessék rátenni egy bondel-keretet, mert annak van humora, vigyük el akkor giccsbe, de egyébként ez pont azt a líraiságot rontja el, ami a képnek nagy erénye lenne. Puritán dolgokat szeretnénk, abba az irányba menjünk, ha lehet kérni. (hegyi)
értékelés:

Szabadon

Ilyet sem sűrűn csinálok sajnos időm hiányában hogy szorgalmit adjak fel...de eljött az ideje. Esetleg ha valakinek van ötlete melyik leckéhez adhattam volna be akkor azt szívesen fogadom.

Apánál látogatóban

Ebből a leckéből kapunk egy másik megoldást is, én itt egyszerre elemezném a kettőt. Azt a másik megoldást nem tartom jónak, nem kell a szépiával meg a roncsolással érzelgőssé tenni ezt az egészet. Ez így tárgyiasan van rendben. Kicsit szűknek érzem a kompozíciót, azt nem értem teljesen, hogy miért kell ennyire szűkre vágni, mert itt most a modell nagyon nekifeszül a képhatárnak, tehát fenéknél, fejtetőnél, vállnál nagyon feszesnek érzem. Ha egy kicsit ellépsz balra, oldal irányba, akkor megkapod a sírkövet, a lányt és a csokrot is, és mégis valahogy közvetlenebb lesz ez a kapcsolat. Most ez a fajta hát mutatás ki is zárja a nézőt. Igen, a gyászban benne van az, amikor az ember magára akar maradni, és nem is kell nagyon zaklatni, az intimsége megvan ennek a képnek, de ez most elutasítást is hoz nekem. Talán egy picit kellene nyitni ezen az egészen, és akkor megmarad az a fajta magányosság érzet, és elkülönültség, de az elutasítás csökken. (hegyi)
értékelés:

Éberdés után

Kicsit álmosan, kicsit gyűrötten, de ébren.

Csongor, üdvözlünk újból, remélem, hogy nem ez az álomszuszékság az oka annak, hogy ritkásan kapunk tőled képeket, egy kicsit szeretnélek felébreszteni, és várnám én tőled a munkákat, hogy tudjunk beszélgetni és haladni. Ez egy nagyon izgalmas kép, és sokat mond. Jó az is, hogy a párna, a szekrény, a fej vonala, tehát ezek a V betűk létrejönnek, ezek nagyon dinamikussá teszik ezt az egyébként félig alvó pózt. Humoros és erős kép, jó kettes lecke megoldás. (hegyi)
értékelés:

Ezt a képet én megvágtam volna, mégpedig ott, ahol a kerítés véget ér, és elkezdődik a másik iránya, tehát a kerítés sarkánál. Nekem akkor izgalmasabb lenne, most van egy olyan terület, ami túllóg ezen az egészen. Ha ennyire feszesre komponálom a képnek a jobb oldalát, akkor a bal oldal nem lötyöghet ennyire. Ez egy kompozíciós kérdés. Egyébként a pillanatot nagyon jól fogtad meg, ahogy ezen a salakon porzik a cipő, egészen őrületes. Nagyon örülök neki, hogy képhatáron belül maradt a két figura, a játék öröme is benne van a képben, és a mozgásra is jó megoldás. (hegyi) értékelés:

Veres Zoltán

Kecskemét, repülőnap, Veres Zoltán.

Oldy, rögtön az elején mondom: a keretezés nem jó ötlet, esztetizál valamit, ami olyan, mintha a kis filctollammal húztam volna a kis íróasztalon, nem tesz neki jót, becsüljük a képet annyira, hogy önmagában működjön, paszpartuzni csak a falon paszpartuzunk, képernyőn nem. Ettől most még nem vonok le csillagot, csak tudd, hogy ezért Zsolt haragszik. Lehet azt mondani, hogy bolond vagyok, de nekem ezek nem szép megoldások, akármennyire igyekszik az ember. Viszont a kép nagyon tetszik, azért mert egy olyan ritmikát alkalmazol, amiben a mozgás nem csak attól van jelen, hogy egy füst van, meg hogy pörög a propeller, hanem ahova elhelyezted ezt a repülőt, ettől van az egésznek dinamikája. Az ember várja, hogy tud-e még följebb menni, vagy itt elkezd visszafelé billenni, vagy mi fog történni. Van egy feszültsége neki. Ráadásul szerencséd volt abban is, hogy szép füstök, felhők voltak ott, szóval azok a formák, amik létrejöttek, nagyon plasztikusak, úgyhogy nagyon izgalmas, amit mutatsz, nagyon tetszik. Szerintem abszolút három csillagos a kép, a keretet leszámítva. A leckemegoldásnak is jónak gondolom. (hegyi)
értékelés:

Kápolna-hegy IV.

Vetkőzik a fa is.

Szép, amit megláttál, tetszik, tényleg izgalmas, ahogy a kérge lejön ennek a fának. Lehet, ha vársz egy fél órácskát, órácskát, akkor még rajzosabb lehetett volna, az árnyékokkal még plasztikusabb lehetett volna ez a forma. Ha lesz módod, érdemes lenne ezt megnézni, akár a Kápolna-hegyen, akár máshol, hogy ezeket a struktúrákat miképp rajzolja át a fény, mennyire más reggel, délben, és naplementekor. Kettő csillagot adok, mert az ötlet tetszik, érdemes lett volna várni még egy kicsit. (hegyi)
értékelés:

Kápolna-hegy III.

A fürdőszoba.

Ha egy picit elmozdulsz jobbra, akkor a kádba nem vág bele az oszlop, akkor nagyon jó ritmust kapunk ezzel a föllógatott partvissal. Ennyi, hogy egy kicsit mozdulj el, és máris meglett volna a kép. Most attól, hogy kettévágtuk a kádat, pontosan a fő motívum összesűrűsödik. Fontos a két fellógatott felmosó is, meg a kád is, de valamilyen ritmizálást kell létrehozni. Ha jól látom, van ott egy komposztáló, e közé és a kád közé komponálom ezt az oszlopot, és akkor feszesebb képet kapok, de minden megkapja a maga értékét. (hegyi)
értékelés:

Kápolna-hegy II.

Nagyszüleim.

Az előző kép nekem hangulatban jobban tetszett, látom, itt van két modelled. Ha őket beállítottad volna a fénybe, ellenfényes helyzetben kb. hasonló távolságban, mint ahol most vannak, akkor az a kép még több üzenetet tudott volna hordozni. Most izgalmas az, ahogy ők elbújnak a kép hátsó részén, de közben az előtérben olyan sok minden történik, a műanyag ládától kezdve a kerítésen keresztül a kis sufni ajtajáig minden, amin át kell verekedni magunkat, és ez nehéz a nézőnek. Kicsit rendezzünk, ez azt is jelenti, hogy ha nem tudjuk elvonszolni onnan a kisházat, hogy megkeressük azt a nézőpontot, ahonnan ezek kevésbé hangsúlyosak. Most az előteret ezek nagyon lefogják. Ismétlés. (hegyi)

Kápolna-hegy

Aludni készül.

Nagyon tetszik ez a kép azért, mert jól keretezi a lombozat a képet, attól, hogy ilyen kiégett a táj és átlátunk a szőlőn, ez nagyon jót tesz az egésznek, mert hívogat oda hátra minket, miközben mi békésen álldogálunk a fa alatt, tehát szépek a ritmusok, jó osztatú a kép. Abszolút jól hozza ezt a hangulatot, ami a lombhullásnál létrejön. (hegyi)
értékelés:

Reggel, délben, este

Tamás, technikai megjegyzésem van: én nem ragasztanám így össze a képeket, mert az nem lehet szétbogozni, ha pedig mindenképpen szükségét érzed annak, hogy összeragaszd őket, akkor az adott helyhez az ember mindig próbáljon alkalmazkodni. Nálunk a széles képek nehezen jelennek meg, adott a sablonunk, ezek a képek egymás alatt is jól működtek volna, a ritmus függőleges irányban is létrejön, akkor jobban értelmezhető az, hogy mit látunk a képen. Egyébként maga az ötlet tetszik, a ritmus jó, izgalmas az, amit látok, csak nagyon pici. Annak külön kifejezetten örülök, hogy kapunk egy személyes üzenetet, Demeter albumával, neki át is adtam ezt az üzenetet, másrészt pedig jó az, hogy ez a három ritmus létrejön, mert ez három attitűd, három érzelmi megközelítés is, a nap folyamán létrejövő helyzeteinket jól ábrázolja. (hegyi)
értékelés:

Ódon

Szentendre. Azt hiszem, állami (önkormányzati) tulajdonban lévő épület.

Nagyon szép fénytani helyzetet találtál ehhez az épülethez, nagyon izgalmas az, ahogy ezt megfogtad. Ami nekem kérdéses, hogy jó szögből fényképezted-e ezt az épületet, ugyanis ha azt vesszük, hogy ez a fa egy személy, akkor a hóna alatt ki tudunk nagyon kukucskálni a kép bal oldalán, és ott nagyon kilyukad az ég. Ettől nem tudom, hogy hova koncentráljak, hogy föl akarjak menni a lépcsőn, és ott keressek valamilyen mesét, vagy ebben a zugban, ami létrejön az épületnél, vagy a fával foglalkozzak. Ha egy lépést odébb teszel, balra elmozdulsz egy lépést, akkor a teraszrészből kicsivel többet kapunk, és talán becsukódik az a tömeg, ami ott most kinyílt a kép bal oldalán. (hegyi)
értékelés: