Szakkör | Page 464 | Látszótér

Alagútban

A Mozgás leckét jól teljesíti a kép, bár nem gondolom ezt annyira eredetinek, mert sokan járunk alagútban. Ez attól lenne Szabó Istvános kép, ha a kesztyűtartónál valami megjelenne, egy figura, vagy fölteszem a lábamat, vagy valami történik, amitől személyessé válik az egész. A másik az, hogy el kell dönteni azt, hogy most vagy én mozgok a kamerával, és minden más áll, és azzal keltem a mozgás érzetét, vagy pedig az autó mozog, de valamihez képest a kamerának rögzülnie kell ebben az utóbbi esetben. Most az autó is elmozdult, van az alagútba egy befelé haladó mozgásunk, de közben a kamera oldalirányba is elmozdult, és ettől bizonytalanná válik az egész. A mozgás iránya lesz az, ami bizonytalan. István, tudom, hogy az autós világ a te világod, próbálgasd még ezt egy kicsit, hogy eldönthessük azt, hogy a sebesség érzetét akarod nekünk mutatni, vagy egy belső ritmust, ami az autón belül történik, mindegyik érvényes lehet, valamelyikre tegyük le a voksunkat. Ismétlés. (hegyi)

Tolcsva este - 2011.10.28.

15 képet kapunk, próbálom az elemzést szikárra venni azért, mert maga a képsor hangulata nagyon tetszik, és erről nem túl sokat tudok mondani, nagyon bensőséges az a viszony, amit most Gime ennél a helyzetnél kialakít. Ezzel nincsen kérdés, úgyhogy tovább is lépünk. Én most csak annyit szeretnék jelezni, hogy melyik az a kép, amit kirostálnék ebből a sorozatból.
Az első kép önmagában nekem működik, mint felvezető kép, azért nem ártana, ha a horizont megmaradna. Ezt úgy lehetett volna elérni, ha picit fordítasz a kamerán, mert itt a perspektivikus torzítás is erősen bejátszik. De az első kép jó indítás. A második képnek a helye nem biztos, hogy jó helyen van, de érdekes ez a kint és bent, a tükröződés, érdekes ezzel az ablakkal, bár stílusában nekem kilóg ebből a sorból, de mint megoldás, tetszik. Ugyanez igaz a harmadik képre is, ritmizálásba ezeket a sorozaton belülre kellene rakni, hogy a nagy pannókat, a nagy tereket néha ezekkel az intimebb képekkel meg tudjuk törni. Aztán a negyedik kép lehetne ennek az egésznek még a záró momentuma is, szép, dinamikus, jó megfigyelés. Az ötödik kép nekem kilóg a sorból, technikailag is eléggé kritikus, olyan szellemképszerű az egész, nagyon rossz minőség, ezt kihagynám. A következő kép nekem nem annyira erős, kihagynám, mert nem túl jellegzetes, és a világítása viszonylag esetleges. Nyilván ezt nem te állítod be, de nekem annyira nem erős. A hetedik kép igen, jók ezek a megcsillanó betűk, jó ez a félelmetes szájként ide tornyosuló előtető, ez rendben van, bár én egy kicsit döntöttem volna itt a gépen ahhoz, hogy ezt a tömeget visszahúzzuk, de a kép maga jó. A következő a Tűzoltószertáras kép, ebben a képkivágásban nekem nem működik, jobban összehoztam volna ezt a szobrot a felirattal, egyébként maga a szobor izgalmas, és a fény jó. A kilencedik kép kompozícióban nincs kitalálva, maga a kép jó lenne, de ezt ismételni kellene, nagyon zavaros most ez a kompozíció, miközben ez a létra izgalmas lenne ezzel a kis erkéllyel, de ebben a formában most kihagynám. A tízedik kép nagyon jó, ezzel a bankomattal drasztikus az a hatás, amit kelt, de nagyon tetszik. A következő, Coop ABC-s kép teljesen rendben van, szépek a fények, jók a zebra visszatükröződései, nagyon jól érződik az egyedüllét ezen a képen. A tizenkettedik kép bárhol lehetne, nem túl jellegzetes, kihagynám. A következő kép izgalmas, jó ritmus, tetszik, a tizenharmadik képnek biztos, hogy nem itt van a helye a sorozatban, a ritmizálást kellene kitalálni. Az utolsó kép elég félelmetes, de azért nem rossz. Ha kihagyjuk ezeket a képeket, akkor még kellene egy-két olyan hangulatú kép, mint ami a Coop ABC-nél létrejön, ami a terekről valamilyen illusztrációt ad, hogy hogyan is néz ki ez a falu. A sorozat jó, az ötlet is tetszik, tessék egy kicsit átgondolni azt, ha ilyen helyen vagy, hogy mit is akarok mesélni, milyen ritmusokat akarok létrehozni, és annak megfelelően elkészíteni a képeket. Előre erre készülni kell. Ha vissza tudsz oda menni, akkor ennek megfelelően talán most tudnál készíteni egy teljesen másik, ritmusában feszesebb sorozatot. (hegyi)
értékelés:

Barátok

Teljesen olyan érzésem volt, hogy szegény kidobott sírok itt bátorítják egymást. I've got your back and you've got mine!

Az a megfigyelés, amit Zsófia tesz, az egy érdekes kérdés. Amikor temetőben járunk, látunk szétdúlt sírhelyeket, és fölmerül az emberben a kérdés, hogy ilyenkor mi történik, és miért bontják meg azt a rendet, ami a temetőkre oly jellemző, ezt a nyugalmas, csendes, magányos helyzetet, miközben azt nézzük meg, hogy minden egyes sírkő a maga sutaságával is, de egy-egy mementó, egy-egy szobor, és ezeknek az idővel való harca is nagyon fontos. Akkor persze az ember, ha kicsit utánagondol, akkor rájön, hogy nyilván új temetés van, vagy lejárt a bérleti díja a sírhelynek, szétszedik ezeket és innentől kezdve nem tudom, hogyan tovább, hogy raktározzák, vagy kidobják, vagy újból hasznosítják. Az biztos, hogy belátunk a kulisszák mögé. Azért érdekes az, amit Zsófi itt mutat, mert ahogy ezek egymásra vannak dobálva, adnak egy olyan érzetet, ami továbbmutat azon a primér szinten, hogy sírköveket fotózunk. Annyiban tudnék segíteni Zsófinak, hogy ilyenkor fontos lenne, hogy arra a szintre menjünk le, ahol ezek a tárgyak vannak, függetlenül attól, hogy ő nem kiskutya, vagy kisgyerek, de az a szemszög fontos, hogy abból a perspektívából nézzünk, ahol ezek elhelyezkednek. Úgy közelebb jutunk hozzá, bensőségesebb lesz az ábrázolás. Kompozícióban is ki lehet ezzel takarni olyan részeket, amik esetleg esztétikailag nem olyan jó. Például a hátsó sírnál ki van taposva a fű, nyilván ennek van funkciója, de esztétikailag nem olyan erős. Ha egy kicsit leguggolok, akkor maga ez a tömeg, ami a kép előterében van, takarta volna a hátsó részt. Ezzel tessék játszani, hogy honnan exponálok. Érvényes lehet a teljesen felülről való exponálás is, csak annak egy leltár jellege van. A bensőséges ábrázoláshoz oda kell vinnünk a nézőt, arra a szintre, amit mi is meg akarunk neki mutatni, mert a kamerával mi a nézőket hozzuk be a képbe. Amikor ott vagyunk a helyszínen, akkor a nézők a mi kameránk által látnak. (hegyi)
értékelés:

Halottak napjára

Fiumei úti temető, Budapest, 2011.10.31.

Dinamikában, kompozícióban nagyon érdekes kép, nagyon izgalmas, tessék megfigyelni, hogy ez a szobor hogyan ritmizál az árnyékalakkal, és a belógó fa árnyékokkal is. Nagyon fontos, hogy olyan időpontot választott Sándor, amikor jelentéssel bírnak az árnyékok, és ezt egy nagyon jó iránynak tartom. Az, hogy ez mennyiben érvényes, mint Évszakok lecke, az nekem egy picit kérdéses. Ha ez egy első lecke lenne, egy önportré arc nélkül, akkor azt mondom, hogy kérdésem se merül föl. Itt most az évszakok azért kérdés, mert igen, a fák fontosak, az árnyékok megnyúlnak, fontos, kiégett a gyep, fontos, készülünk a télre, igen, minden itt van, de nem ez az igazi jelentése ennek a képnek szerintem. Megkapjuk leiratban, hogy hol készült a kép, de tulajdonképpen ez is leltár szinten fontos, hogy tudjuk, hogy melyik fiókba tesszük ezt a képet, de egyébként jelen pillanatban ez a kép nekem személyes üzenetként érdekes, azzal együtt, hogy nem tisztem értelmezni ezt a szobrot, hogy ez most mit akar jelenteni, vagy mit nem, de a forma nagyon izgalmas. Én megadom a három csillagot, csak a leckebesorolással hadilábon állok most. Azt hiszem, hogy az Évszakok leckébe, ahogy ismerem a munkáidat, nagyon erős képeket tudnál küldeni, ez most nekem, mint megoldás, nem igazán tökéletes. (hegyi)
értékelés:

Örülök annak, hogy Bara elkezd dolgozni ezzel a teljesen új iránnyal, amit ezzel a szemüveggel létrehozott. Nekem nagyon fontos az az irány, amit ő képvisel, és egy olyan képet kapunk, ami az önportréknak az a kategóriája, ahol már nem a tárgyias ábrázolás a lényeg, nem az, hogy kilóra meglegyen minden egyes testrész, és egy idealizált képet adjunk magunkról, hanem mindenképpen egy olyan irány, ami egy önismereti úton nagyon fontos. Akkor, amikor magunk felé fordítjuk a kamerát, az nem csak azért fontos, mert belehelyezzük magunkat a modell szerepébe, és ezt tapasztalva ismeretekhez jutunk, hanem azért is, mert valahogy az embernek mindig meg kell tudnia fogalmaznia magát bizonyos élethelyzetekben, szituációkban, hogy hol tart a maga útján. Ez egy nagyon fontos mérföldkő. Ez a koncentráltság az, amit ne hagyjon Bara elveszni soha, ez nagyon fontos, hogy ebből a szintből ne engedjen, ami a kép őszinteségét illeti. Persze technikákat ki lehet találni, és fontos itt most ez a szemüveg, mert sok mindent létrehoz, de ha a szemüveget félreteszem, mint üzenet, ez a kép akkor is nagyon erős lenne. A szemüveg hozzátesz még egy olyan plusz jelentéstartalmat, ami érzelmileg egy fontos irány. Az utóbbi idők egyik legerősebb portréját kaptuk Barától, nagyon örülök ennek az iránynak. Remélem, hogy az útkereséseiben vissza-visszatér az önábrázoláshoz. Barának üzenetként mondom, hogy a hármas leckét meg kellene csinálni, ez most nem egy hiány felsorolás akar lenni, de a hármas leckénél jó lenne, ha tudnánk egy új irányt mutatni, várom a képet. (hegyi) értékelés:

Miért a hónap képe:

Azért ezt a képet választottam a hónap képének, mert számomra ez a kép testesíti meg azt, amiért általában szeretjük a klasszikus fotográfiát. Azt az illúziót kelti, hogy egyetlen pillanatba sűrűsödhet egy egész élettörténet. (Borsay Márti)

Film

Lehet úgy is tekinteni, mint a Casanova című képem javítása. Vagy egy másik variáció a témára.

Először, amikor megláttam ezt a képet, azt hittem, hogy ez valami photoshop-trükk, aztán elkezdtem jobban figyelni, és rájöttem, hogy Gábornak a jó szerencse a kezére dolgozik, vagy a másik variáció, hogy elég agresszív Gábor ahhoz, hogy instruálja a melósokat. Bármelyik is az igazság, én nagyon örülök annak, hogy Gábor ilyen ritmusokat észrevesz, és az az irány, amit Gábor mutat, kitűnő tanulmány. Az, hogy ez mennyiben javítása a Casanova c. képnek, nem tudom, mert, bár ott is építkezés van, de az egy teljesen más ritmus, de mindenképpen nagyon jó az, amit Gábor itt mutat. (hegyi)
értékelés:

néma beszélgetés

Zsófi (lányom) és Anonimusz (cicánk).

Ebből a képből fölkerült közben egy ismétlő feladat, nem én mondtam, hogy ismételj, mert ennek a képnek, ha van problémája, akkor nem az, hogy milyen színű. Én el tudom fogadni ezt a zöldes-kékes árnyalatot is, nincs nekem ezzel semmi bajom. Ha megengeded, akkor ezt a képet és az ismétlést egyszerre elemezném. Annyi, ami a fekete-fehér mellett szól, hogy időtállóbbak azok az üzenetek, amiknél nincsenek színmódosítások, de el tudom fogadni, bár szépelgés egy picit. Ami ennek a képnek nagy erénye az, hogy létrejön egy kapcsolat, ahogy a hölgy a macskával kommunikál, ahogy birizgálja a fülét-fejét, ahogy a macska ezt hagyja, ez zseniális. Itt a formák azok, amik most nagyon szűkre vannak véve fönt és lent. Ez az üzenet akkor is erős, ha alul és fölül még egy ujjnyi hozzákerül, és akkor a macska farkánál nincs ilyen érdekes vágás, és a hölgy hajánál sincs ez a nagyon éles vágás. Mint leckemegoldás, és házi kedvenc, és kapcsolat ez egy nagyon jó megfigyelés, nagyon tetszik. Megvan a három csillag és a lecke is. Én nem erőltetném ezt a színezést. A Mariann saját képi világával kapcsolatban mondom ezt, hogy legyél magadba biztos. Amit csinálsz, az jó. Jó az irány, nincsen szükség arra, hogy azzal próbálj érzelmi hatást elérni, mintha valami általad vélt közízlést ki akarnál szolgálni, hogy azt mondod, hogy ez egy szép és érdekes helyzet, érzelmileg mennyire fontos, mindeközben lehet, hogy ez másnak nem annyira erős, mert nem annyira szereti a macskát, akkor ráteszek még egy színt is, és ezzel még megfűszerezem. Ez nem kell ehhez. Legyél határozott. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Eszter, nagyon tetszik a kép, olyan, mintha ez egy mesekönyv illusztráció lenne, a kismanók itt hagyták ezt a diót, de majd mindjárt visszajönnek érte, hazaviszik, és a télre elraktározzák, tényleg egészen izgalmas és nagyon köszönöm ezt a megfigyelést. Nem szeretnék erről többet dumálni, mert remélem, hogy mindenki érzi, hogy egy olyan világítási helyzetben, olyan fényviszonyok között, abban a struktúrában, amit itt Eszter létrehozott, ott van a mese. (hegyi)
értékelés:

Talp(as)

Értem az üzenetet, és tetszik is a dolog, de most minden rajta van a képen. Az összes regisztert egyszerre használjuk: a poharat az életlenségével, meg azokat a poharakat is, amik ezt tartják. Nyilvánvaló hova van állítva az élesség, persze oda is kell, de ebben a barna asztalformában ez, ami létrejön nekem nem annyira erős, és egyből azzal kezdek el foglalkozni, hogy de hát hogy öntötték ezeket a poharakat, mert ez nem is csiszolt, hanem öntött, meg hogy oké, de nem teljesen középen van az egész, szóval lekezdem szőrözni a képet. Ha ez valami olyan helyzetbe van hozva, akár azzal a kék lepellel, vagy bármi mással, ami ezt az egészet dinamikusan, robbanóan hozza ide, nem ebbe a visszafogott, fád színkörnyezetben, akkor a dolog máris működhet, utána, abban a környezetben már megadja azt, hogy hol is a lényeg, mi izgat ebben engem, hol hozom meg a vágást. Itt bátortalannak érzem azt, hogy sehol nem hoztam meg, szépen, iskolásan körbe van vágva az egész, minden megvan, minden formánk megvan, minek. Dönts, kérlek, hogy mi az, ami téged ebben érzelmileg izgat, és akkor arra vidd a fókuszt, nem elég csak a mélységélességgel játszani. Ismétlés. (hegyi)

Tévézés

Tetszik ez a kép azért, mert, bár egészen behozott minket Ágnes az ágyba, és onnan nézünk valahová, de az az érzelmi helyzet, amit hoz, nagyon erős attól, hogy a cím a tévézésre utal, és a két manifesztum, a távirányító és a tévéképernyő itt van, de mindeközben mi nem erre figyelünk. Arra a helyzetre figyelünk, hogy ez a két viszonyrendszer átlósa, amit ezek hoznak, hogyan tud ritmizálni azzal a tónusrenddel, azzal a helyzettel, ami a lepedőkkel, a háttérben meghúzódó könyvekkel, meg a lámpával létrejön. Ez azért fontos, mert vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember mechanikusan csinál valamit. Ülök a tévé előtt, nézem a tévét, mindenki, aki kívülálló, azt látja, hogy Zsolt tévét néz, miközben belül teljesen máshol járok, és a tévé csak mechanikusan megy. Ezt az élményt hozza nekem ez a kép, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Vízfolyások

Szeretem a vizet. Szabad,állandó mozgásban van. Úgy tűnik csak folydogál, mégis határozott célja és iránya van.

Nagyon szép a kép, csak nincs eldöntve valami. Mi az, ami ebben minket izgat? A tenger és a habok viszonya? A tenger, a habok és ahogy a partot mossa ez az egész? A habok, ahogy mossa ez az egész, és ahogy ebből valamilyen vízfolyás lesz? A három együtt nekem sok. Tessék megnézni, hogy ahogy görgetem ezt a képernyőt, ha a kép fölső részénél csak egy vékony csíknyit hagyok a tengerből, annyi, amennyi a habok fölött feltétlen muszáj, hogy a fröcskölése megmaradjon, egyből elkezdem élvezni azt, ami itt a parton létrejön. Ha másik irányba görgetek, és azt mondom, hogy ebből a homokformából létrejövő csatornarészt vágom le, és csak a tenger, a habok, és az a nagyon minimális parti dolog érdekel engem, ami itt létrejön, ennek az Y formának a talprészét levágom, akkor megint izgalmasabb lenne. A három együtt sok. Itt most a döntés fontos lenne. Ismétlés. (hegyi)

cím nélkül

Bara, most én kicsit pihentetném ezt az ügyet. Ami itt létrejön, izgalmas, szép, oké, de ez most nem erős. Ahogy erős a Gyász lecke megoldásához ez a szemüveg, most ennél a képnél ez egy technikai trükké avanzsál, ami jó, meg aranyos. Lehet egy irány, hogy elkezdesz ezzel a szemüveggel dolgozni, de nagyon kell tudni koncentrálni arra, hogy mit ismétlek, és mit hozok be, most ezt itt nem érzem erősnek. Ha ez egy sorozatnak minősül, akkor én ezt a képet kihagynám. (hegyi)

Tanulmány 2

Kissé iskolásan.

Megint a kulaccsal van gondom, vegyük azt onnan ki, nézzük meg a két üveggel, elég az a két üveg, már a tömegelhelyezés visszabillen. A kulacs megint visszahoz, és nagyon erős az a képi világ, amit a minták létrehoznak. Ezt nem tudod azzal sem ellensúlyozni, hogyha életlenben hagyod. El lehet kezdeni egy teljesen más irányt a két kancsóval és a kulaccsal, és ezzel a gyönyörű kék drapériával, mert ez a kék jól rímel erre a kulacsra, és keresni hozzá egy vörösboros poharat, izgalmas lehet, de most ebből a képből én kihagynám a kulacsot, és megnézném úgy. Nem tudom, hogy nagy kérés-e az, hogy, ha megvannak még ezek a tárgyak, akkor nézzük meg milyen kulacs nélkül, csak a két üvegtárggyal. Most nem azért adom vissza ismétlésre, hanem azért, mert dolgozunk valamivel, és próbálunk valamiben haladni, ez egy nagyon jó irány. Ismétlés. (hegyi)

összhangban

Egyik kedvenc képem, Szomoron készült a Cici-hegyen, a bal mellbimbó mellett.

Nem tudom, hogy hogyan tudtad ezt a kis állatot rávenni erre a szereplésre, nagyon jó statisztád van. Abszolút érthető, hogy mitől életlen és mitől mozdul ez, mert ritka az ilyen pillanat, amikor észrevesz ilyet az ember. Én nem tudom, hogy ez hogy van, Mariannak valami eszméletlen affinitása van az ilyen makró megfigyelésekre. Jó a mozgás, jó a párhuzam, humoros és vicces. (hegyi)
értékelés:

Visszapillant(ó)

A vágással szeretnék segíteni neked, a kerek visszapillantó fölötti rész nem kell, ott valami függőleges bigyó kilóg, ott meg kell hozni a döntést, ott a vágási határon, még egy picit akár bele is vághatok ebbe a karikába, annyit, hogy ott ne is kezdődjön el ez a forma, mert az élénél ez nem zavaró, ha annyival vágunk, és máris koncentrált lesz az üzenet. Egyébként, mint portré, zseniális, köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás is. Ha jól tudom, Eszter még a harmadik leckével adós, úgyhogy tessék erre is koncentrálni. (hegyi)
értékelés: