Azért szeretem a Camillának ezt a képét, mert az ő kis modelljét megfigyelve, sok-sok képet készített már róla, tulajdonképpen kivetít. A modellen, a pici, miniatűr tárgyakon, állatkákon keresztül és a fürdőszoba kádjának oldal díszítéseivel és ezzel a barnás tónussal a háttérben hoz valami nagyon filmszerű, valami emlékképszerűt, valami latinost. Mégis a kép játékával, modelljével, helyzetével együtt valami olyan érzése van az embernek, minthogyha ez a házi feladat nem egy dokumentáció lenne, hanem átlép a dokumentációból, és érzés szintjén nagyon erősen utal az alkotóra. Ezért gondolom, hogy ez egy fontos kép, mert mindenfajta rekvizitumán keresztül nem csak a valóságról szól, ami itt látható és darabszámra leosztható, hogy: fürdőkádcsap, mini dinoszaurusz. Nem csak ezek miatt, hanem összességében hoz valami nem konkrétan érzékelhetőt, de mégis az alkotóra vonatkozót. Általában, szerintem, ez lehet a titka a jó alkotásoknak, hogy nem tudjuk megfogni, de azt tudjuk, hogy fontos számunkra. Ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Én azért vagyok bizonytalan nagyon, mert talán egy pár képpel ezelőtt azt mondtam a Viktória egyik képére, hogy majd az lesz kérdéses, hogy ezt az Eastman-szerű színvilágot, az ősz ízeit tovább tudja-e vinni más-más képi helyzetekben. Egyelőre úgy tűnik, hogy – nem tudom milyen eljárással – viszi ezt az egész franciás, Emmanuel-es hangulat szerkezetet. Ez egy szép és higgadt tájkép, majdhogynem azt is lehet mondani, hogy konzervatív kompozíciós renddel, a színek azok, amik megbolondítják, de ez egyáltalán nem baj. Nem kell szerintem folyamatosan lázadni, hanem nagyon jót tesz időként, ha az ember rácsodálkozik a természetre, megfigyeli azt alázattal és abból hoz össze, abból küld ilyen üzeneteket. Én ezt a képet nagyon szeretem. Bárhol el lehetne képzelni, akár egy lakótelepi lakásban is háttérként. Egy nagyon szép munka, és továbbra is kíváncsi vagyok, hogy ez a színvilág majd egy-egy nehezebb feladatban hogyan jelenik meg a Viktóriánál, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Harmincnégy mázsa tűzifa. Jöhet a tél...

Kedves Tamás! A 19. lecke Ősz kategóriájára az ún. fa felületek ritmikai játéknak megfigyelése, ezeknek a tartó oszloppal való elválasztása, a festői formák képpé átalakítása tökéletesen működik. Ez egyrészt egy tanulmányfotó, másrész egy dokumentum fotó, harmadrész pedig egy nagyon jó ritmusjáték. Mindezt összefoglalva, ez a kép jó. Ez a kép egy klasszikus üzenet, klasszikus munka és csak abban szeretnélek megnyugtatni, hogy ha egyszerűen csak ennek a képnek az a címe, hogy fa felületek vagy a tűzifám vagy bármi más – nem akarok beleszólni – ez a kép akkor is ugyanígy hordozza a szerethetőségét, a biztonságát, a ritmikai rendszerét. A cím most egy kicsit bizonygatásnak tűnik, hogy egy szójáték jön létre, de hidd el, hogy ez a kép önmagában is megállja a helyét, lehet ennek egyszerűbb címet választani, ugyanígy el fog jutni a közönséghez az üzenetet. Bízz magadban, hidd el, hogy jók azok, amiket csinálsz és ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Az Áginak most több képét lehetett látni, és azt tudom csak az előző beküldött képekkel kapcsolatban mondani, hogy kérem szépen tökéletesen lehet érzékelni azt, hogy mi az, amikor nagyon tisztázottan és pontos módon kimondódik saját magára, azt ő magában megfogalmazza és a gépét akkor használja, amikor ez az egész összegzés megtörtént. Merthogy a 2. lecke Önportréra ez az alsó gépállásos, beletekintek a kamerába, Bartos Ágnes vagyok, az esőkabát a fejemen, mint egy ilyen Mikulás, akinek a mosógépben kimosták a mikulássapkáját, itt vagyok, mint egy manó, ezt az üzenetet küldöm nektek. Meg van ennek az iróniája, a kedvessége, a csodálkozása, tehát ez egy pontos kép. És bennem csak az vetődik fel, hogy ha valaki képes ilyet elkészíteni, akkor nyilvánvalóan nem a gondolatisággal van, vagy nem az alkotói válsággal van a probléma, hanem mindig ilyen pontosan kellene fogalmazni minden egyes házi feladatnál. Tehát ez a kép három disznós, mert összefoglalt, rendben van, élő és pontos üzeneteket tartalma, de akkor ez miért nem történik meg a többi, hasonló feladatkörnél tessék azokat is ugyanilyen elszántsággal, könnyedséggel és humorral létrehozni. (szőke)
értékelés:

Érzés

A kép számomra nem elsősorban azért fontos, mert a 31-es leckére érkezett. Ezzel azért nincs értelme vitatkozni, mert nyilván valamilyen szubjektív ok az, amiért az alkotó ide, ebbe a házi feladatba helyezte el ezt az alkotást. Az én számomra fontos elfogadás, az a kép önvalójából fakad, hogy ez a kép egy nagyon jó kép az emberi testről, a természeti felületekről és jó az, hogy ennyire közel kerül hozzánk kitárulkozva egy tenyér, és azt mutatja, hogy az én tenyeremben egy szív alakú levél van. Jók a tónusai, nagyon jót tesz ennek a képnek, hogy nem színes. Talán egy nagyon picit lehetne a hátteret valamilyen módon igazítani. Most vibrál egy picit az a háttér és ettől a kéz, az így lelökődik a síkra redukált felületről. De az is elképzelhető, hogy pont ez ennek a képnek a titka és a dinamikája. Én ezt a képet nagyon szeretem és háromdisznósra értékelem. (szőke)
értékelés:

Budapest ünnepi UV villamosa.

A riport egy nagyon izgalmas műfaj itt a fotográfián belül, az oldalon, mert hogy nem mozgó képeket készítünk el, hanem akár több képpárból, több képkapcsolódásból álló képsorral mondunk el egy történetet. Tulajdonképpen ez a mozgófilm elődje is lehetne. Ugyanakkor miközben a képek egymáshoz kapcsolódása is fontos, az is megszívlelendő, hogy ezeknek a képeknek is önállóan meg kell állniuk a lábukon és a kapcsolódási rendszerükkel egy plusz külön üzenetet kell létrehozni. Tehát az, hogy a mostani időszakhoz kapcsolódóan Budapesten ilyenfajta látványelemeket az ott élők felfedeznek, ez nagyon fontos dolog, nagyon jó megfigyelések vannak ebben a képsorban és a hat képből én úgy gondolom, hogy a kevesebb az sokkal több tudna lenni. Ha a legelső képet megnézzük és azt mondjuk esetleg, hogy talán 10 év múlva mit fog jelenteni, véleményem szerint a szociofotóban a felirat, a jelzés, amely ki tudja, hogy jó pár év múlva ez a villamos járat, ez a forma lesz-e még, nagyon fontos dokumentumüzenetként bír. Tehát nem csak látványelemként, hanem ahogy ma már nincs egy csomó közlekedési eszköz meg a 80-as évekből és az ahhoz kapcsolódó dalok, szövegek ma már csak bizonyos személyeknek, akik abban a korban éltek, dekódolható, itt az első kép ebben a képsorban fontosnak tekinthető. Ugyanezt gondolom a második képről, ahol viszont az alkotó szignója ezen az összetett látványon keresztül a tükröződésen keresztül egy kézzel, ujjakkal, de szinte csak sugallatként benne van egy összetett tükröződésben, tehát én ezt is fontosnak tartom. Az első képből pedig nagyon jól következtethet a néző, hogy mik ezek a ragyogások a kép alsó felében és ugyanilyen erősséget érzek a harmadik képnél is, bár lehet, hogy ott ez a visszapillantó tükör forma, amely, hát enyhén szólva nem egy képzőművészeti alkotás, ebből lehet, hogy egy picit lehetett volna nyesni, de a benne lévő tükröződés, ahogy az az emberi alak éppen a villamosról próbál leszállni, vagy fölszállni nagyon fontos életszerű helyzetet hoz létre. Az első három kép én úgy gondolom, hogy verhetetlen és ha az első három képet nem látnánk, akkor a többi képekre is önállóan azt mondhatnánk, hogy nagyon érdekes kiemelések Budapest 2009-es karácsonyi létezéséből. Azonban, ha az első három képet megtekintjük és sorozatba állítjuk, akkor számomra elmesélik ezt a történetet. Sűrítetten, egészségesen, jól is olvashatóan, és onnantól már nem építkezik tovább a 4-es az 5-ös a 6-os kép, miközben a 4-es az 5-ös a 6-os kép is nagyon jó. A sorozat pedig valószínűleg ahogyan most sorrendbe van állítva, nyilván mert kéri a nézőtől, hogy ebben a sorrendben olvassa, nézze a történetet, nem jut el egy következő konklúzióig. Tehát én szeretném megadni a két disznót az Eszternek a 20-as lecke riport kategóriájára, hogy erősítsem, hogy ebben a házi feladatban is nyugodtan lehet ismételni. És azért nem tudom megadni a három disznót, mert mondom, a sűrítés egy nagyon fontos eleme lenne ennek a házi feladatnak. (szőke)
értékelés:

Az a bizonyos fény, amely a párnákon megjelenik és a körülötte lévő virágmotívumok, ezek a rózsaszínes, kicsit téglavöröses csíkocskák, ettől lesz ezt az egész meseszerű, ettől olyan nagyon szerethető ez a kép, miközben az emberi alak nem látható itt ebben a szobabelsőben. És ebben a színvilágban hasonlóan jelen van a szoba falán elhelyezkedő grafika, vagy festmény a virágszirmokról, és az ott látható vörösek is rímelnek a kép alsó szakaszában megjelenő különböző foltokkal. Az én véleményem szerint azt a döntést azért át kéne még egyszer gondolni, hogyha a kép a fölső részében a most látható kompozíciónak megjelenik, akkor vajon mint kompozíciós hatást elég ennyire benne hagyni, esetlegesen nagyon szűkre vágni és kihagyni ezt a fölső foltot, vagy pedig egy picit több levegőt engedélyezni a szobának és a képet is, a festményt is, amely a falon található beengedni ebbe a kompozíciós rendbe, hogy egy picit a privát tér még hitelesebbé váljon. És megkockáztatnám, hogy nagyon életszerű, nagyon helyzetszerű az egész munka, nagyon szerethető. Talán érdemes lenne az emberi testet egy picit valahol belecsempészni. Legyen az lábujj, kéz, valamilyen testrész. Én azért adnám meg a három disznót erre a képre, hogy hátha az alkotót tudom ezzel segíteni, hogy a 9-es lecke ágy gondolatiságával legyen még kedve egy picit foglalkozni. (szőke)
értékelés: