Vajon meddig lesz ez a bokor szív alakú? Örökkön-örökké?

London, Hyde park

Azt kell mondjam, hogy ez szinte egy tökéletes kép. Azért mondom, hogy szinte, mert ha én vagyok, akkor én egy-két centivel lejjebbről fényképezem mindezt, pontosan azért, hogy a madár szárnya ne keveredjen ennyire össze a háttérben lévő fákkal, és ezzel azt is elértem volna, hogy ez a szobor egy picit nagyobb hangsúlyt tud kapni. Most, nekem ez az egyetlen javítási észrevételem, mert egyébként ez egy nagyon erős kép. Pontosan attól izgalmas, hogy egy olyan helyzetet mutat be, amiben ez a szobor életre tud kelni, és olyan, mintha ő dobta volna el, mint egy papírrepülőt ezt a madarat, és néz ránk, hogy „ügyes vagyok? Jól dobom?” Szóval mindenképpen nagyon jó meglátás, nagyon tetszik. Megadom rá a három csillagot. A tanácsom a jövőre nézve az lenne, hogy a képalkotó elemeket nem árt egy picit mindig tisztább körvonalakkal megtartani. Most itt nem indokolja semmi, hogy a háttérrel ez ennyire össze legyen olvadva. Merthogy itt most a repülés, ami ebben izgalmas. Az, hogy ez a madár szabadul ebből a helyzetből, és kifelé repül ebből a képből. A cím is erre utal, maradj még, mintha ez a szobor szerette volna még, ha ez a madárka ott ül a karján, Igen ám, de ebből most olyan, mintha ez a madár épp leszállna majd valahol a földön. Tehát ezt a fajta felszabadultságot, amit sugallni szeretne, pontosan ezek a formai összeragadások teszik egy kicsit bizonytalanná. (hegyi)
értékelés:

Picit konkrétnak tartom ezt a megközelítését a barátság témának, erről már beszéltem azt hiszem a barátság lecke felvezető filméjben, meg az elemzésekben is elhangzott, hogy jó lenne, ha magatokon keresztül szűrve tudnátok megmutatni azt, mit gondoltok a barátságról. Most egy olyan helyzetet látunk, amikor egy fotós fényképezi a modellt, és közben egy harmadik személy vagy egy állványra tett másik fényképezőgép az, ami elkészíti ezeket az úgynevezett werkfotókat. Azért mondom ezt így, hogy ezek werkfotók, mert nem vagyok 100%-ig meggyőzve, hogy végig lett gondolva az, hogy milyen háttér, milyen képi környezet fogja ezt az egészet körbevenni. Az első képen engem kifejezetten zavar az a fajta építési területeknél használt kordon, ami nagyon kettémetszi a képet. Másrészt pedig érdekes ez a fajta helyzet, ahogy ennek a felső képnek a két modellje, a fényképész és a fényképezés alanya ezekre a kis beton kinövésekre ráül, de mindez azzal a járdaszegéllyel, amit itt most látunk, nagyon határozott vágást hoz létre. Ezzel nem lenne baj, csak ezt érdemes akkor tudatosan komponálni. Ha a cél elérésénél tulajdonképpen csak egy mímes helyzet az, ahogy én fényképezek valamit, és az igazán fontos az a kép lesz, amin ez a fényképezési helyzet látható, akkor nem arra kell koncentrálni, hogy a fényképezés elsődleges megközelítése az milyen lesz, hanem azzal kell foglalkoznom, hogy milyen lesz a leleplező werkfotó. Itt most a werkfotó került beküldésre, tehát ennek a kompozíciós helyzetét kell jól megoldani. A következő képen szintén egy ilyesmi helyzet állt elő. Ez talán a Hilton lehet a várban, nem tudom, és látunk ott egy épületet, a fényképész mögött látunk egy vödröt, ami elég érdekesen támogatja a modellt, az egész horizontban dől, de ez nem teljesen indokolt. Szóval én azt mondom, hogy maga a kép nagyon izgalmas, nagyon jó ez a fényképezem a fényképezést helyzet, de ebből azért többet kell kihozni. Ez most egy kicsit olyan, mintha elmentünk volna egy fotós sétára, amik a táborokban is szoktak volt lenni, és ott az első nap a megszeppent fotósok, más ötletük nem lévén, elkezdik egymást fényképezni. Ezek a képek általában másra nem is jók, mint arra, hogy lazítják a szorongást, és közelebb viszik egymáshoz a tagokat, hogy másnap elkezdődhessen az érdemi munka. Nagyon ritka, hogy ilyen helyzetből időtálló kép jöjjön létre, és mégis mindig, minden egyes helyzetben ezek az expozíciók megtörténnek. Nincs is ezzel semmi baj. Ugyanakkor ebben a helyzetben ez egy önálló döntés volt a Bara részéről, hogy ezt a fajta történetet szeretné elmesélni nekünk. Ha ez így van, akkor nincs indoka annak, hogy miért billeg ez ennyire kompozícióban. Én erre várnék egy ismétlést, mert maga a téma azért érné meg a kifejtést, hogy végre láthassunk egy olyan fényképész fényképezi a fényképészt szituációt, ami túlmutat az esetlegességen. Épp ez lenne benne az izgalmas, hogy tudatosan, megrendezetten rákészülünk erre a szitura. (hegyi)

Örülök neki, hogy ez a lecke elindította a fantáziátokat. Itt van egy ilyen kis Pinocchio, egy ilyen kis hegyes orrú baba. Szemmel láthatóan valamilyen kirakati helyzetben lehet ő, és úgymond figyeli a külső világot, miközben be van zárva egy üvegkalitka mögé. Kedvelem, és ezért nagyon is jól hozza azt az élményt, amiről itt beszélni kell. Ugyanakkor megvan benne az a fajta szemérmesség, hogy egy másik modellen, egy halott tárgyon keresztül mutatom meg a magány élményemet. Ez azért jó, mert Bara hagy magának időt arra, hogy a későbbiekben – nagyon remélem – beljebb juthasson. Amivel nem teljesen értek egyet, az a kompozíció. Most azért elég erős vágások vannak a kis sapkán, ez kevésbé fáj, de a két kézen, ott inkább. Jól lehet ez valamilyen kirakati díszlet, és ezért belekomponálódott volna olyan rész is, ami már lerántja a leplet erről a helyzetről, nem tudom de valamilyen megoldást jó lett volna erre találni, hogy kompozícióban jobban sikerüljön. Most egy kicsit esetleges az, amit látok. Ráadásul nem teljesen érzem indokoltnak a centrális elrendezést sem, mert a modellünk a képből kifelé kommunikál. Most a modell mögötti tér nem igazán értelmezhető, túl sok információt nem ad ehhez hozzá. Tehát mindezzel együtt én azt mondom, hogy az irány jó, abszolút értem azt, hogy a Bara miről akar most beszélni, de egy csillag, és ezt most Barához képest mondom, hogy egy csillag. Baránál megfigyelhetőek ilyen kis körök, vagy bugyrok, amibe ez a kommunikációs helyzet nála bekerül. A legkülsőbb kör, amikor tárgyakon keresztül kommunikál velünk. Az eggyel belsőbb kör, amikor Hannán keresztül mesél nekünk történeteket, Hannát választja modellnek. Nagyon ritkán történik meg az, hogy a legbelsőbb körbe engedjen be minket, amikor ő, saját maga a modellje a képeinek. Én azért azt mondom, hogy ebbe az irányba kéne elmozdulni, mert az utóbbi időben nagyon sok első és második körbe tartozó képet kaptunk, de ez a harmadik egy kicsit el van hanyagolva. Szeretném azt mondani Barának, hogy egy picit próbáljon nyitni felénk azáltal, hogy beenged minket ebbe a harmadik körbe. (hegyi)
értékelés: