(nagyobb méretben)
Bevezető:
Igyekeztem átgondolni minden, amit az Estiskoláról lehet, a jelenéről és a jövőjéről. Szerintem egy ilyen gondolkodást a célok megfogalmazásával kell kezdeni, aztán egyfajta állapotjelentést kell adni, majd felmérni, hogy hol szeretnénk lenni egy belátható időn belül és végül mit kellene tenni ahhoz, hogy odaérjünk. Persze felmerülhet kérdésként, hogy mi szükség van minderre, hiszen működik enélkül is az Estiskola, ha nem piszkálják hozzám hasonló gonoszok. Azért van rá szükség, mert vannak, akiknek fontos, és vélhetően a jövőben is lesznek ilyenek, ugyanazok vagy mások, és egy hosszabb távú fennmaradáshoz erre szükség van. Vannak problémák, ezek egy része nem feltétlenül látszik, amik hosszabb távon akadályoznák az Estiskola működését. A teljesség igénye nélkül: elfogyhat az érdeklődés és vele a tagság, túl sok terhet jelent túl kevés embernek a fenntartása, nem lesz belőle az, ami lehetne, vagy kevesebbé válik, mint aminek lennie kéne.
   A fenti kis bevezető után nyilván mondanom kellene valami ennél konkrétabbat. Elöljáróban annyit, hogy mindez kizárólag saját véleményem, amit írok nem biztos, hogy találkozik a többség elképzelésével, bár igyekeztem figyelembe venni minden információt.
   Ahhoz, hogy célokat lehessen megfogalmazni, néhány feltételezést tennék, majd megpróbálnám egy mondatba foglalni, hogy milyen lenne a jó Estiskola.

Feltételezéseim:
1. Az Estiskola egy közösség, aminek van egy interneten megjelenő közösségi tere, és vannak interneten kívüli terei.
2. Ez a közösség nyitott, lehet csatlakozni és távozni.
3. Az Estiskola nem csak (aktív) tagoknak nyújt valamit, hanem az érdeklődő közönségnek is.
4. Az Estiskolának van célja, küldetése, nem csak a tagok felé, hanem a társadalom számára is.
5. Az Estiskola nem profitorientált szolgáltatás, bár kívánatos volna, hogy saját költségeit, a tagok által nyújtott önkéntes közösségi munkán felül, kitermelje.
6. Az Estiskola fenntartása, működtetése emberi erőfeszítést és pénzbeli hozzájárulást is igényel.
7. Az Estiskola, mint védjegy és felület ugyan néhány magánszemély szellemi tulajdona, de igényli és elfogadja a közösség hozzájárulását, nem csak a működéshez, de a célok és problémák megfogalmazása terén is.
8. Az Estiskola által közvetített tartalom jelentős részben a tagok hozzájárulása. Másik jelentős részben a jogtulajdonosok hozzájárulása.

Az Estiskola céljai:
Az Estiskola céljait elsősorban az alapítók, illetve esetleg az aktív tagok feladata meghatározni, ennek eredményét érdemes rögzíteni is. Amit itt írok tehát, pusztán az én javaslatom, érdemes volna egy célzott felmérést végezni a tagok és támogatók között erről. Később kifejtem.
   „Az Estiskola célja egy olyan közösségi tér és azt használó alkotóközösség létrehozása és fenntartása, amely elsősorban az audiovizuális kultúra értékeit közvetíti a közösség tagjai és bármely érdeklődő számára, ösztönzést, útmutatást, segítséget, eszközöket és megjelenési lehetőséget biztosít tagjainak, támogatja személyes kapcsolatok kialakulását, lehetőséget ad a vélemények kifejtésére, felelősséget vállal és a tagokat is felelősség vállalásra készteti a közösségi terek tisztaságának megőrzése érdekében. Elsősorban azokhoz szól, akik munkájuk mellett szabadidejükben keresnek olyan alkotó elfoglaltságot, amely a közvetített értékeknek megfelel, és akik szeretnének saját képességeiken javítani, de mintaként szolgálhat más közösségeknek, valamint szórakoztató és értékes tartalmat közvetít minden érdeklődő felé.”

Milyen legyen a jó Estiskola?

a) közvetítsen audiovizuális kultúrát: mutasson be alapértékeket és jó mintákat, közvetítse, de ne írja elő az alkotási alapformákat és szabályokat; mutasson utat, adjon feladatokat és ösztönözzön az alkotásra és aktivitásra, adjon visszajelzést; biztosítsa, hogy a minimális elvárásoknak és a kiadott iránynak megfelelő alkotások elérhetők legyenek;
b) legyen közösségi: legyen egy virtuális közösségi tere, és esetenként legyenek valóságos helyszínei; bárki lehessen befogadója a közvetített értékeknek; bárki lehessen tagja; a közösségnek legyenek személyes kapcsolatai egymással és az estiskola működtetőivel; segítsen abban, hogy a résztvevők megismerjék egymást és önmagukat; legyenek közösséget teremtő események;
c) legyen jó a tagoknak: fogadja be a közösségbe azoknak, akiknek ez kell; adjon fejlődési lehetőséget azoknak, akik ezt akarják; tegye lehetővé, hogy aki szórakoztatni akar, megtehesse; adjon megjelenési lehetőséget és értő közönséget annak, aki arra vágyik;
d) legyen érdekes a befogadónak: aki alapvető audiovizuális értékekre és tudásra kíváncsi, találjon; aki hozzászólni/értékelni kíván, megtehesse; aki érdekes alkotásokra vágyik, találhasson; aki szórakozni akar, szórakozhasson;
e) legyen hosszabb távon is fenntartható: legyen mindenkor elegendő fenntartója, tagja és nézőközönsége, akik egyetértenek a céljaiban; használja ki a meglévő értékeit (nézettség, tagok, kultúra); vegyen igénybe támogatást (legyen támogatható); fenntartási költségei legyenek kimutathatóak, eszközei legyenek elegendőek a költségekre;
f) legyen hasznos a társadalomnak: erősítse a civil szférát azáltal, hogy önszerveződő, elegendő egyetértő és támogató taggal rendelkezik, nem párt és nem törekszik sem profitra, sem befolyásra; legyen közhasznú úgy, hogy kulturális tartalmat közvetít elég sok befogadónak; legyen bizonyíthatóan működőképes, mivel van múltja, vannak jelenlegi tagjai, eszközei és szabályai; működése legyen bizonyíthatóan megalapozott és fenntartható, költségeit eszközeivel legyen képes fedezni;

Kérdések, problémák, jelenlegi helyzet:
A fenti célokkal és az elérésükre szolgáló jelenlegi és lehetséges jövőbeli eszközökkel kapcsolatban természetesen lehetnek megválaszolásra váró kérdések, amiket érdemes lenne közösen tisztázni. Egy részükre van megoldás, talán közmegegyezés is (pl. mik az audiovizuális alapértékek, mik a közösségi tér használatának játékszabályai, stb.). Más részükkel kapcsolatban merülhetnek fel kérdések, vagy még tisztázásra várnak. Ilyenekre gondolok a teljesség igénye nélkül:

1. Ösztönözze az Estiskola aktivitásra tagjait? Ha igen, hogyan?
2. Lehet székhelye az Estiskolának?
3. Helyes a kitárulkozásra, mélyebb személyességre ösztönzés?
4. Lehet és ha igen, hogyan ösztönözni a véleménynyilvánításra? Kinek a véleményére lehet adni? Kell megkülönböztetni a véleményezőket?
5. Mit lehet jó műsornak tekinteni, kell ehhez valami segítség, útmutató? Van szükség szórakoztatásra?
6. Hogyan lehet nézőként érdekes tartalomra találni? Mi az érdekes?
7. Elegendő a tagok és fenntartók jelenlegi száma és aránya a kiegyensúlyozott működéshez? Fenntartható ez, ha igen? Kell törekedni a tagok számának növelésére?
8. Szabad kihasználni a meglévő értékeket? Érdemes ennek elősegítése érdekében törekedni a szélesebb közönség, nagyobb nézettség elérésére?
9. Lehet és kell támogatókat találni? Érdemes átalakulni a fenntarthatóság miatt társadalmi szervezetté? Mi ennek a megfelelő formája?
10. Elegendő taggal rendelkezik ahhoz, hogy társadalmilag hasznosnak minősüljön? Elegendő látogatóval, tartalommal rendelkezik ahhoz, hogy közhasznúnak minősüljön? Fenntarthatónak tűnik kívülről?

Szerintem jelenleg elég sok mindent teljesít abból, amit a jó Estiskolától várnak a tagok, de nem mindent és hosszabb távon (2-5 év) nem biztos, hogy fenntartható. A fenti kérdésekre én az alábbi, szubjektív ítéletemen alapuló válaszokat adnám:

1. Igen, ösztönözze, hogyanról ld. később.
2. Lehetne, összefügg az átalakulással. Talán van is, nem hivatalosan.
3. Átgondolandó, nem mindenkinek hasznos vagy kezelhető. Szerintem nem kell túlhangsúlyozni, a nem kitárulkozókat nem kell ösztökélni.
4. Lehet ösztönözni, hogyanról később. Kétfajta vélemény van: értékelőé, másoké. Minden vélemény számít. Nem számít, hogy aki adja, maga megoldott-e már hasonló vagy más feladatot, gyakran, vagy ritkán szól hozzá, puhán vagy keményen fogalmaz. A vélemény elfogadása, megítélése elsősorban a megszólított dolga. Moderátorként kizárólag szélsőséges nézetek, elítélendő durva hangnem esetén érdemes közbelépni.
5. Érdemes útmutatót adni, esetleg előzetes közmegegyezést kialakítani. Kell és lehet szórakoztatni, az legalább olyan fontos, mint az alapértékeknek megfelelő tartalom megalkotása.
6. Jelenleg nehezen, bár nem lehetetlen. Rendezettebb keresési lehetőségre volna szükség, és új besorolási módszerekre (pl. nézettség, népszerűség, csillagokban mért érték, témakörök, stb.). Vitát kellene bontani arról, mi az érdekes.
7. Fenntartókat kellene megkérdezni saját terhelésükről. Talán elegendő, de lehet, hogy túl sok ráfordítást igényel tőlük. A fenntartók döntésén múlik jelenleg, hogy van-e Estiskola, nem helyettesíthetők, nem pótolhatók. A tagok számának növelése nem feltétlenül cél, inkább az helyes arányok azok, amik érdekesek (aktívak/nem aktívak; szórakozni vágyók/szórakoztatóak stb.) Ugyanakkor, ha nő a tagok száma, nő a változatosság is, de több fenntartási erőfeszítést is igényel. Számolni kellene. A helyes arányok kérdése nem biztos, hogy eldönthető előre és mesterségesen kialakítható, ugyanakkor nagyon sok köze van ahhoz, hogy jól működik-e. az Estiskola. Törekedni kellene valahogy pl. arra, hogy legyen annyi érdekes tartalmat generáló tag, amennyi igényt támasztanak tagok és nem tagok érdekes tartalomra.
8. Szerintem szabad, de módjával. Az arra hajlandó tagoktól kérhető önkéntes munka. Tagdíj, pénzbeli hozzájárulás szedése sokféle problémát generálna, ezt előtte át kell gondolni, átalakulás nélkül nem érdemes. A nagyobb nézettség nem feltétlenül baj, erre érdemes lehet törekedni, ez jó a tagoknak, jó az „értékkészlet” növelése miatt is.
9. Szerintem kellene, de nem biztos, hogy lehet. Jelenleg nincsenek meg a megfelelő keretei ennek. Magánszemélyek üzemeltetnek, nincs (mert eddig nem volt rá szükség) átlátható, külső feleknek garantálható működés. Talán a Konyha körül volt valami hasonló. Érdemes lenne megfontolni az átalakulást, vagy egy támogató szervezet létrehozását. Ez lehetne alapítvány vagy egyesület. Esetleg lehetne találni létezőt, aki felvállalja a támogatást.
10. A tagok száma, ha igazolható volna, szerintem elegendő egy egyesület létrehozásához, vagy egy alapítvány létének alátámasztására. A látogatók/letöltések számát nem ismerem, a tartalom miatt akár lehetne közhasznú is a működés. Vannak olyan pályázatok, ahol vállalni kell elérésszámokat, hatásokat, ott segít a nagyobb közönség.

Lehetséges megoldások:
A fentiek között vannak rövidebb és hosszabb távon megoldható problémák, vannak, amihez a közösségi terek működési környezetét át kell alakítani (kisebb-nagyobb fejlesztések), vannak olyanok, amikhez a szervezeti kereteket, szabályokat kell újragondolni, kiegészíteni. Mindenre nyilván én sem tudom a választ, néhány ötletet tudnék felsorolni:
1. A problémák egy része az aktivitással van. Vannak feltöltők, vannak műsorkészítők, de kevés a visszajelzés egymásnak. Érdekes lenne tudni az okait. Lehetnek olyanok, akik nem szívesen írnak. Azok, akik feltölteni szeretnének, nem feltétlenül nézelődők. Akik nézelődők, nem találnak rá arra, ami érdekli őket. Amit lehetne tenni:
   - többféle visszajelzési lehetőséget adni, pl. szavazni *-okkal, szavazni többféle szempont szerint (műsoroknál: szórakoztató/tartalmas/jól szerkesztett/jól vezetett; képeknél: hatásos/tartalmilag jó/formailag jó/témaválasztás hiteles)
   - többféle keresési lehetőséget adni, a meglévőket használhatóbbá tenni (nézettség, népszerűség, műsoroknál: meghallgatott percek, hozzászólások száma)
   - elismerni a hozzászólókat (napi/heti/havi toplisták; versenyek: legjobb hozzászóló, legjobb hozzászólás; "bérhozzászólók" alkalmazása akár önkéntes munkaként)

2. A problémák másik része a tartalommal van. Lehet, hogy nem elég vonzó körön kívüliek, vagy más tagok számára. Lehet, hogy nem elég inspiráló. Lehet, hogy kevés. Amit lehetne tenni:
   - felmérni, hogy mi lenne vonzó (on-line kérdőívekkel tagoknak/nem tagoknak)
   - az eredmény, vagy saját kútfő alapján útmutatót adni "vonzóságra", pl. vonzó műsor: arányos, többféle közeg (beszéd/hang/zene), változatos tartalom, stb.
   - kiemelni sikeres műsorokat, esetleg összefoglalókat adni belőlük, mintaként bemutatni (a hét/hónap legjobb műsora, legjobb képe, legeredményesebb alkotója)
   - csökkenteni a rádióműsorok időtartamát, vagy könnyen darabolhatóvá, darabonként elérhetővé tenni,
   - jobban ki kellene használni a kollektív bölcsességben rejlő lehetőségeket (egyenként mindenkinek az ítéletével, megfogalmazásával lehet vitatkozni, az átlag mégis jól jelzi a kívánatos értékeket), azaz olyan szavazási, besorolási lehetőségeket kellene adni, hozzászólás helyett, vagy mellett, amiket a tagok használhatnának mások alkotásinál, és kialakulnának átlagok, kapcsolódó keresési lehetőségekkel (ld. 1. pont).

3. A harmadik problémakör az arányosság, tagok összetétele, változása. Jelenleg nincs elképzelés arról, mi volna a kívánatos életút. Egy normál iskolába nem járnak örökké. Amit lehetne tenni:
   - Gondolkodni azon, mi lesz, ha elfogynak a leckék. Vagy másként: mit tegyen az, aki megcsinálta az összeset.
   - Alternatívát, pozitív jelzéseket/értékelést kínálni azoknak is, akik kevésbé hajlanak a megmutatkozásra, kitárulkozásra, de alkotni szeretnének.
   - Többféle tagságot bevezetni (pártoló, aktív, törzsvendég, stb.)
   - Ösztönözni kell új belépésre. A régieket ösztönözni az újakkal foglalkozásra. Vonzó életút alternatívákat kitalálni (pl. passzív tag->hozzászóló->alkotó->fejlődő->moderáló->értékelő->örökös tag vagy passzív tag->közösségi tag->téma alany stb.). Utógondozni a kilépetteket. Minél többféle embert bevonni minél többféleképpen (beszélőket, alkotókat, akár sikereseket is).

4. A negyedik problémakör a fenntarthatósággal van. Jelenleg aránytalanok a terhek (igaz a döntéshozatal is). Fenntartókon, alapítókon múlik a működés. Ha akarnak ezen változtatni, csak akkor lehet itt valamit tenni. Javaslatok:
   - Érdemes felmérni a jelenlegi működés költségeit (emberi ráfordítás, pénz, eszközök stb.), megbecsülni az esetleges mennyiségi változások hatásait, tervet készíteni különböző alternatívákra.
   - Források bevonásának szükségességét, lehetőségét közösen érdemes megvizsgálni, tagok közül azokkal, akik értenek hozzá és érdeklődnek is. Előzetesen, közben, vagy utólag ki lehet kérni a tagok véleményét az alternatívákról. Lehetőségek: találni olyan non-profit szervezetet, amelyik egyetért, segít, illetve lehet a nevében pályázni, forrásokat bevonni; létrehozni ilyet: csak a finanszírozásra-> (közhasznú) alapítvány, közös működésre ->egyesület.
   - Döntés esetén: bemutatkozó anyagokat, alapdokumentumokat kell elkészíteni, tagsággal el kell fogadtatni, átalakulást meg kell szervezni, el kell végezni.

A fentiekhez több lépcsőben lehet eljutni, lehet kezdeni esetleg egy felméréssel, amire vannak megfelelő on-line kitöltő és kiértékelő eszközök, csak össze kell állítani a megfelelő kérdéseket. Majd kisebb csoportokban, esetleg külön fórumon lehetne megvitatni az egyes elemeket. Vannak azonnal, vagy kis erőfeszítéssel bevezethető újdonságok, valamint számtalan szebbnél szebb gondolat, ahogya csillag megy az égen, amíg a szekér szalad, úgy érdemes. Eddig jutottam egyedül, a többit rátok bízom.

szárnyaimból hullott a toll...

Gábor tud néha nagyon erősen fogalmazni, és én nagyon örülök ennek a képnek. Egyrészt azért, mert már magam is megfigyeltem ezt a helyzetet az ebédlőben, ahol most ülök. Sajnos nagy üvegfelületek vannak, és ezek a madárkák valamiért azt gondolják, hogy át tudnak ezen repülni, és akkor szembesülnek azzal, hogy mégsem olyan könnyű ide a bejutás. Ha jól megfigyelem, akkor látok én most is egy ilyesmi nyomot, sokkal kevésbé rajzos, mint amit a Gábor talált. Ugyanakkor pontosan ez az, ami ennek a képnek az erénye, hogy olyan, mintha mozgásfázisok lennének lefényképezve. Olyan, mintha ezek a szárnycsapások többszörös expozícióval kerültek volna a fényképezőgépbe, miközben a leiratból meg a helyzetből is adódik, hogy ez egy lenyomat. Nagyon lírai, nagyon jó a kompozíció. Lehet, hogy én egy picit kevésbé szűkre komponáltam volna, nem tudom, hogy mennyi van még ebből a képkockán. Érdemes lenne megnézni, és egy picit tágabb kompozíciót hagyni, de így is tökéletesen elfogadom ezt a megoldást. Sok-sok más leckére is be lehetett volna küldeni, visszafogottnak és jónak tartom azt, hogy ez a mozgás leckébe került. Túl sokat nem tudok erről mondani, pontosan azért, mert a kép mindent elmond, és tényleg csak azt, hogy a sapkám megemelem. Örülök annak, hogy a Gábor olyan időpontot és olyan nézőpontot keresett magának, ahonnan ezt jól tudta ábrázolni számunkra. Ehhez az kell, hogy foglalkozzon ezzel a témával, időt töltsön vele, és ne csak rögzítse, hanem érzelmileg is valamilyen kapcsolatba kerüljön az adott szituációval. És itt a lényeg, amitől a kép Gáboré. Ugyanis miközben a kép formai megoldásai szépek és artisztikusak, eközben tudatosul a kép drámája is a nézőben, és e kettő, tehát a baleset tényszerűsége és az ábrázolás szépsége az, ami a nézőben kavargó érzéseket ébreszt. Mindennek a közös eredője az, ami Gábor filozófiája is, hogy a tények makacs dolgok, és az érzelmek mögé kerülnek valamiféle biztonságot nyújtó matematikának. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

Értem ezt a képet, abszolút tisztában vagyok vele, hogy mikor, hogyan, miért készül el. Ez most személyes lesz, de gondolom ennyi személyesség belefér. Én ezeket a képeket nem kedvelem. Biztos van, aki erre van kihegyezve. Én ennél a képnél sokkal többet nem látok, mint azt, hogy valakinek a kiszolgáltatottságát használjuk a saját céljaink elérése. Megint azt mondom, hogy valószínűsítem, hogy ilyenkor az ember nem nagyon szokott kommunikálni azzal, akit éppen fényképez, hanem kihasználja azt, hogy ő most ott éppen alszik. Hogyha kompozíció szempontjából nézem, akkor térhetnénk ettől el, hogyha a környezetből és a környezeti helyzetekből többet tudnánk adni. Azt is megmondom miért. Így, most, csakis kizárólag ez az úriember az, aki a képnek az alanya, és rajta keresztül kéne értelmeznünk ezt, hogy ez egy nehéz nap éjszakája, megy a fülünkben a Beatles, miközben ez a kép másról is szólhat. Ez a kép nem kötelezően arról szól, hogy neki valami bulizós hangulata lett volna, és most megfáradt, hanem sok minden más értelmezést is megenged. Hogyha mondjuk ennél a helyzetnél, ebből a buszból még többet adunk, akkor azt máris helyzetbe hoztuk, és így a környezettel való kapcsolattal tudjuk intimebbé, általánosabbá tenni ezt a fajta képi megoldást. De még egyszer mondom, én nem vagyok ettől elájulva, én ezt nem tartom egy fotográfiai csúcsnak, hogy kiszolgáltatott embereket fényképezünk. Akkor tessék fölébreszteni ezt az ember, és úgy fényképezni. Abba van kakaó. Ez most így nem erős. Ráadásul rávillantottunk, rávakuztunk. Lehet azt mondani, hogy az expozíciót nem tudtam volna másképp megoldani, mert nem volt nálam állvány, és ezt még el is tudnám fogadni. De ez, így, együttesen, a szűk kompozíció, a direkt világítás, a kiszolgáltatott helyzet, nekem ez így primer. Az, hogy utazom ezen a járművön, ott van egy másik ember, jajj de vicces. Őt már rögtön el is könyvelem valamilyennek, tehát nem is adom meg a lehetőségét, hogy a történet esetleg másról szóljon, hanem a saját értelmezésemmel tulajdonképpen beleszorítom a modellt egy szerepbe. Ez a szerep nem egy pozitív szerep. Ez még idáig elfogadható lenne, hogy én őt ebben a negatív szerepben szeretném ábrázolni, de nincs meg a kiút, nincs meg az a fajta kifelé mutató helyzet, amivel az esendősége és a humánuma ennek a történetnek megfogható lenne. Köszönöm, erre én most nem nagyon adnék csillagot. A magány leckét az András próbálja meg először magán átszűni, mert nagyon gyorsan elkezdünk fényképezni másokról, akár a barát leckébe, akár a portré leckébe, miközben saját magunkkal még nem vagyunk tisztában. Ahhoz, hogy ilyen képet az ember megcsináljon, ahhoz saját magát kell tudni fotózni. Még durvábbat mondok. Ha az András ülne ott ugyanígy, akkor el tudnám ezt fogadni, és azt mondanám, hogy bravó, megemelem a kalapomat, de nem ez történik. És ettől az áttételezéstől nekem hiányérzetem támadt, hogy András, meg tudnád te csinálni ezt saját magaddal is. Úgyhogy én most azt mondom, hogy ismétlés. (hegyi)

Vége a munkaidőnek

Kedvelem ezt a képet, bár azt kell mondjam, hogy engem kevésbé izgat az a struktúra ilyen mennyiségben, amit a tetőn felgyülemlett hó tud nekem mutatni. Ennek a fele is elég lenne. Kompozícióban számomra nincs ez most befejezve. Valamennyit visszahúz és helyreránt ez a függőleges oszlop, amit a kép jobb fölső sarkában láthatunk, de sokkal izgalmasabb a képnek az a része, ami a kép aljának és közepének részén látható, mégpedig az, hogy ott valaki, mintha állna azon a folyosón és mögötte van valamennyi fény. Nem tudom, hogy térben a Gábor mennyit tud mozogni, de lehet, hogy érdemes lett volna, ezzel a komorságot ellensúlyozó figurával foglalkozni. Tehát most elviszi ezt az egészet értelmezésben és kompozícióban is a tető, és az a fajta magányosság, amit ez a megoldás hozni tudni azzal a figurával és azzal az egyetlen pici sárga folttal, az most nem igazán kap hangsúlyt. Mégpedig a tér ábrázolás miatt nem. Hogyha kiterítve tudom ezt szemlélni, akkor is azt mondom, hogy kicsike az a pontocska, de annyira határozottak ezek a vonalak, hogy nem engedik síkba redukálni ezt a felületet. Úgyhogy – miközben én ezt nagyon kedvelem – megint azt mondom csillagozva, hogy jó lenne egy ismétlést látni esetleg ebben az értelmezésben is. Most nekem ez egy kicsit esetleges. Semmi nem párhuzamos semmivel, minden valahová fut, de igazándiból nem érthető, hogy hová, ez nem kerül bele a képbe. Tehát nekem ez egy kicsit zavaros, billeg egy kicsit ez a kompozíció. Jó lenne látni valami ismétlést. (hegyi)
értékelés: