Szakkör | Page 573 | Látszótér

Angyalka a temetőben

Pontosítanom kell egy kicsit a lecke értelmezését. Itt arról volt szó, hogy olyan helyzeteket mutassunk meg, amik mint egy leletmentés ma még úgymond köztünk vannak és működnek, de tartunk tőle, hogy elvesznek, és legalább egy fotó vagy film erejéig lenyomatot készítünk róluk. Értem én itt a temetői összefüggést, csak nem teljesen ez, ami a feladat, tehát a feladatértelmezést kéne egy kicsit pontosítani. Lehet, hogy én fogalmaztam kicsit slendriánul a leckefelhívásnál. Ha így van, akkor elnézést és akkor mondjátok, hogyha így gondoljátok, akkor ezen javítunk. Most ez egy picit mellé megy ennek, és nem mondom, hogy ez 10 pontos találata a leckének, de elfogadom. Az öt képből álló sorozatnál én azt mondom, hogy az első képet, mint bevezetőt, abszolút érvényesnek tartom. A második és a harmadik képből valamelyik a kettőből, és itt most azt kell mondanom, hogy talán a harmadik az, ami számomra izgalmasabb. A negyedik kép megint érdekes és jól működik. Nekem onnan még hiányzik egy ötödik megfejtés. Tehát, hogyha ennyi képből dolgozunk, akkor az egyik, mondjuk a második képet kivenném, és ahelyett készítettem volna valami olyan képet, ami egy picit közelebb enged minket ezekhez hamvasztó urnát tartalmazó kis sírhelyekhez. A bejezés nagyon jó, ahogy a főszereplő ránk figyel - hogy ez szendvics megoldás vagy más, nem tudom - de jó zárása a sorozatnak. Tehát még egyszer, az utolsó és az utolsó előtt kép közé kellene nekem ott valami, ott nekem bicsaklik egy picit a történet. (hegyi)
értékelés:

Escheri látomás

Nagyon örülök annak, hogy egy ilyen alkotót hív be idézet címkén az András közénk, és én javaslom is, hogy Eschert tanulmányozzátok, az interneten biztosan találtok hozzá megfelelő mennyiségű információt. Az, ami érvényessé teszi ezt a fajta asszociációt a különböző térsíkoknak, a párhuzamosoknak a rendszere itt most ezen a képen, értem ezalatt az ablakok, ablakkeretek által adott perspektivikus torzulásban mutatott külső világot, és a belső tetőgerendákkal és tetőlemezekkel másik, belső világot, és a kettő rendszere, ami nagyon érdekes, kint-bent térjátékot mutat. Én ezt nagyon szeretem, ennél sokkal többet nem is tudnék róla mondani. Talán annyit, hogy én azt a fehér foltot jobb oldalon a lehető legkisebbre hagytam volna, tehát abból még lehetne vágni, de ennyi. (hegyi)
értékelés:

Egy cseppnyi elegancia

Közös megegyezéssel került ez a reklám leckére, mert egyébként csendéletnek indult, és én jobban is tudom értelmezni reklámként. Mégpedig azért, mert hordozza azokat az eszközöket, amit egy reklámfotó általában hordozni tud, tehát egy picit szebbé van formálva az a történet, mint a valóságban, olyan pillanat van kiragadva, amit a hétköznapokban nem figyelünk meg. Tehát mondjuk, ha veszek egy üveg vörös Bacardit, akkor én azt kiöntöm aztán csókolom. Nem azt fogom nézegetni, hogy milyen szépen folyik maga az ital. Tehát a reklámfotónak ez is egy jellegzetessége, hogy egy olyan pillanatot rögzít, amit a hétköznapokban nem figyelünk meg, ezt emeli egy kicsit ünnepivé, és ettől rugaszkodik ez el a valóságtól, és ez az, ami reklámfotóvá teszi. Nekem ez egy abszolút jól működik. Egy picit többet adtam volna a pohárból, most az súlypontban nekem egy kicsit kevesebbet kap, mint amennyi szükséges volna. Tehát hogyha a képtömeget figyelem, akkor a poharat, ha nem is a talpáig, de legalább ennek az oldalívnek az aljáig meg kellett volna hagyni. Reklámfotóknál az is fontos szempont, hogyha maga a reklámfotó nem hordozza a termék nevét, akkor legyen hely, ahova feliratokat tudnak tenni a grafikusok. Ez itt abszolút megvalósul, tehát szlogent is, reklámcímkét is rá lehet rakni. Én erre megadom a három csillagot azzal, hogy egy kicsit kompozícióban javítani kell. (hegyi)
értékelés:

hívogató

nekem nem csak ő a fontos hanem az is ami neki az.

Nagyon szeretem ezt a képet azért, mert a hetvenes években volt ez igazán jellemző, amikor úgy próbáltak mesélni – főleg amerikai fotósoknál volt ez divat – hogy elkezdtek történeteket mesélni az akkori Amerikából, abból a helyzetből kiindulva, amit úgymond az akkori reklámok sugalltak, hogy minden szép és minden jó, és ezt kontrasztként beállították ezekkel a belső térben készült, kicsit elmozdult horizontú helyzetekkel. Tehát hangulatában ez az érzetet hozza, és ezt nagyon jónak is tartom. Számomra az is izgalmas, hogy ebben a kicsit bemozdított, kicsit eltekert kompozícióban mindezt helyre tudja húzni az a szőnyeg, tehát tömegében jó egyensúlyt tud teremteni. Takarjuk ki, nézzük meg, hogy anélkül a szőnyeg nélkül az egész kép elkezd borulni jobbra és elkezd pörögni, az az, ami megállítja ezt a kép. Nagyon kedvelem. Az is egy jó megfigyelés, amit a macskák életéből láthatunk. Nekem négy van, úgyhogy abszolút tudok azonosulni ezzel a helyzettel, de szerintem az is, akinek nincs ilyen kis házi állata. (hegyi)
értékelés:

Csend

Abszolút érhető és világos a fogalmazás - Ferinek le fogom törni a kezét, mert babrál ezzel a hülye photoshoppal, ez a kép baloldalán látszik, hogy ott megint valamit machinált. Nem kellett volna, nincs semmi értelme, sőt, az, amit most besötétítettél a kép baloldalán, az most igenis kellene ahhoz, hogy ez a bal felső sarok a jobb alsó sarokban lévő nagy fehér flekkel tudjon feleselni. Tehát most pont azt vetted el tőle, és ettől borul is az egész, amit ezt egyensúlyba hozta volna. Úgyhogy ha lehetne kérni, akkor próbáld meg egy kicsit komolyan venni, amit kérek, hogy felejtsd már egy kicsit el ezt a fotószerkesztőt, mert nem mondom azt, hogy minden fotószerkesztős megoldásod annyira sikeres. Fotóban sokkal előrébb tartasz, mint a labortechnikában, hogyha ezt az elektronikus bizgerálást labortechnikának nevezzük. Labortechnikával nagyon sokszor agyon tudod csapni magát a megoldást. Itt most két eset lehetséges: vagy elkezdünk a fotókkal foglalkozni és a labortechnikát háttérbe szorítjuk, vagy megtanulunk „laborálni”. Ami a képet illeti, jó megoldásnak tartom a csend leckére. Az érdekes kérdést vet fel, hogy a jelen megoldásban nem érzem stabilnak ezt a kompozíciót, borul baloldal felé, hogyha nem lenne ez a sötétítés, talán az megfogná ezt a borulást, de most kompozícióban nincs ami kiegyensúlyozza a képnek a jobb oldalán lévő nagy üres teret, onnan nekem most valami hiányzik. Úgyhogy tetszik, jó az irány, de ez most egy csillag. (hegyi)
értékelés:

macskaszem

Izgalmas meglátás. Nagyon kedvelem azt, hogy András ennyire emberközpontúan közelít egy házi kedvenchez, és ez nagyon nagy erénye ennek a képnek. Ugyanakkor azt mondom, hogy értem a kiválasztást, de nem értek egyet vele teljesen, hogy ennyire szűkre véve a szem az, amire csak és kizárólag koncentrálunk. Ráadásul azt kell mondjam, hogy nem is biztos, hogy 100%-ig jó helyre érkezik az a fény, amivel most dolgozik az alkotó. Arra azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy óvatosan a fényekkel. Erről már beszéltünk, hogy milyen világítást adunk egy állat szemébe. Most ez a fény nekem nem is teljesen jó helyen van. Azzal, hogy ennyire elvész a honnan-hová, mettől-meddig határ nehezen lehet beazonosítani, hogy mi történik. El tudom ezt fogadni, de akkor is a szem körüli szőrzetből és abból a helyzetből, amit ennek a kis állatnak az arca mutat, én többet adtam volna. Kifuthat ez teljesen feketére, mint ahogy a kép nagy részén kifut, akkor viszont nem nagyon értem, hogy a baloldalon az a háromszög miért marad benne, mert meg lehet azt oldani, hogy az ott nem kell. Most ez itt nekem egy kicsit bizonytalan, úgyhogy egy csillag. (hegyi)
értékelés:

A fátylas nő

Tetszik a kép, nagyon kedvelem ezt a történetet. Egy picit nekem maga a „hívás” egy kicsit sötétre sikerült, tehát ezzel lehetne tónusban egy picit még előrébb hozni, de hát ez csak egy technikai meglátás. Nagyon tetszik az, hogy itt van egy ilyen helyzet, amikor valószínű, hogy vagy egy fátylat, vagy kendőt, másik szoknyát, blúzt, vagy valamit ez a hölgy föl akar még úgymond venni és egy hosszú expozícióval elérjük azt, hogy egy ilyen festői helyzet jön létre. Miközben nagyon is jó, és nagyon is fontos, hogy a képen vannak éles pontok és vannak olyan momentumok, amik beazonosíthatóan megmaradtak, tehát nem minden mozog, hanem igazándiból a kéz hirtelen mozdulatával a kép felső része az, ami a mozgást nagyon jól mutatja, míg az alsó rész stabilan áll és támasztja alá ezt az üzenetet. Úgyhogy én ezt nagyon szeretem. Egy picit szűkre komponáltnak tartom. Tehát itt megint az a helyzet, hogy nincs a mozgásnak elég tere. Most dekára szét van mérve a kettő. A mozdulatlan talapzat és a bemozdult felsőrésze a képnek. Én pedig azt mondom, hogy ezt a döntést meg kell hoznunk, hogyha minket itt most a mozgás érdekel, akkor nagyobb teret kell adni, mert valószínű ez a ruha azért suhan magasabbra, meg oldalirányban is egy picit jobban, mindez mehet a rovására a nyugalmi helyzetben lévő talán alsószoknyának, vagy kis kombinénak, vagy nem tudom, minek hívjáknak nevezhető fehér ruhafelületnek. Az irány az nagyon jó, de a kompozícióval nem 100 százalékig tudok egyetérteni. Kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Barátnők

Gyász

Feri, azt kell, hogy mondjam, hogyha ezt a reklám leckére küldöd be, akkor még tudok is vele mit kezdeni, mert egy ruhareklámnak bár egészen extrém, de ott el tudnék képzelni egy sorozatot, amit mondjuk divatfotósok ruhával megoldanak egy temetői környezetben. Izgalmas lehetne a megoldása, hogy feszegetjük a határokat, hogy meddig lehet ebben elmenni anélkül, hogy bárkinek az érzületeit sértenénk. Tehát mondom, reklámra ez egy jó megoldás. A tisztelet, búcsúzás, gyászra nem. És azt is megmondom miért nem. A modell az, aki igazándiból komolytalanná teszi ezt a megoldást. Ugyanis azt lehet mondani, hogy fehér gyász, lehet azt mondani, hogy magyar népszokásban is, külföldön is sok olyan helyzet van ahol a fehér a gyász színe, ezt el tudom fogadni. De az a póz, amit itt látunk ez sokkal inkább egy ilyen divatfotós beállításnak tűnik nekem, mintsem hogy bármi köze volna ehhez a helyzethez a modellnek. Tehát én nem érzem azt az összekötő pontot, ami igazándiból mozgatná ezt a történetet. Beállíthattad volna egy buszmegállóba is ilyen elven. Tehát tulajdonképpen én nem látom azt a kötött formát, ami itt most ezt a gyászt indokolná. Sem az arckifejezés, sem a test gesztusai, a póz, tehát nem tudok ebbe belekapaszkodni. És még azt sem tudom mondani, hogy majd magyarázatot várnék, mert erre most azt mondom, hogy erre sokkal kevésbé találok elfogadható magyarázatot. Azt tudom mondani, hogy itt valamit eltévesztettünk. Mondom, ha reklám, akkor elfogadom, de ez így most, erre a leckére nekem nem megoldás, úgyhogy én ezt visszaadom. (hegyi)

A Kör

Márti leckéje arról szólt, hogy mindenki csinálja azt, amit akar. Megint azt mondom, hogy itt a leckebesorolásban kicsit billegünk, lazázunk, mert hogy az a lecke elég konkrétan megvan fogalmazva, úgyhogy arra azt várnám megoldásnak, hogyha lehet. Tehát azért lehet itt a határokat feszegetni, csak én meg azt mondom, hogy előbb próbáljuk meg megoldani magát a direkt módon feladott leckét és csak utána kezdjünk a határok keresésébe. Értem az üzenetet, hogy igen, mindenki azt csinál amit akar, valaki Toyotával parkol a hóban, valaki meg a lovacskával kocsikázik, meg a két behajtani tilos tábla, szóval persze, ez nagyon jó üzenet és nekem nagyon tetszik egyébként mint kép, de hát azért nekem ez egy asszociációs játék, nem elsősorban a lecke megoldása. Magát a leckét visszaadom ismétlésre és ez a kép így, hogy kikerült alóla a lecke, ez így egy csillagot tud kapni. (hegyi)
értékelés:

Bárcsak...

Hit

Bárcsak...

Remény

Bárcsak...

Szeretet

Újévi "kívánság-kosár" eregetés

Nagyon kedvelem ezt a képsort, mert nagyon szerethető üzenetet hordoz. Nagyon tetszik az a fajta helyzet, amikor az ember azt mondja, hogy találtam az időben, az életemben olyan nyugalmi pontot, amikor áldozok saját magamra, vagy arra a kapcsolatra, akivel együtt vagyok annyit, hogy elkészítjük, gondolom közösen ezt a kis ballont, ha jól látom rizspapírból vagy selyempapírból, és úgymond a mi kis boldogságunknak, szeretetünknek a ballonját az égnek engedjük. Minden benne van ebben a képsorban, ami fontos. Azon vacillálok, hogy készítettem volna-e még képet. Lehet, hogy ennek itt van vége és én el tudom ezt fogadni, hogy igazándiból nem megyünk tovább, hanem megelégszünk azzal, hogy repül ez a kis szerkezet és az ölelkező pár nagy szeretettel és féltő gondoskodással figyel erre a kis szerkezetre, hogy a mi kis érzelmi üzenetünk hova jut, milyen magasra emelkedik. Tehát mondom, én ezt abszolút el tudom fogadni, hogy itt van vége, bár még mesélhető tovább is ez a történet. Mesélhető lenne. Tehát én azért mondom, nem tudom, ez most ennyi és így működik, tehát ezt így kell elfogadjam és ez így nekem három csillag. (hegyi)
értékelés:

el...

András - most már mondhatom – új korszakának egyik állomását láthatjuk ezen a képen. Itt a leckebesorolással egyáltalán nem értek egyet, ezt én mozgás leckére nagyon nyögvenyelősen tudom elfogadni, tehát itt még mindig azt mondom, hogy van pontosítani való András. Ez még egy kicsit a múlt, amikor didaktikusan próbálunk valamit megfogni, és akkor mozgás és el, mert ez az ember megy kifelé a képből. Hát jó, ez nekem erőltetett. Úgyhogy találjunk ennek valami másik leckét légy szíves. A kép viszont önmagában nagyon filmszerű. Nagyon jó az a fajta kontraszthatás, amit azzal tudott elérni András, hogy a szereplőre fókuszálva, a szereplőre állítva az élességet olyan fátyolszerű légréteg, légtömeg kerül a háttérben álló épületekre, ami miatt azok egy ilyen szürkés-fátyolos tónusban tartódnak és ez nagyon is rajzosan kiemeli ezt a figurát, aki itt gyalogol ezen a – talán – hídon. Tehát mondom a kép az erős, a leckebesorolással nem értek egyet, ezért kettő csillag. Próbáljuk meg azért úgy értelmezni ezeket a leckéket, ahogy azok vannak. Ha mozgás, akkor valami utaljon a mozgásra. Itt a kép vágásával az András tulajdonképpen még le is vágta a lehetőségét is annak, hogy itt a mozgásról beszélhessünk, mert se kéz, se láb. Úgyhogy mivel az expozíciós idő viszonylag rövid, ebből kifolyólag, hát itt én mozgást – mondom – csak nagyon nyögvenyelősen tudok értelmezni. (hegyi)
értékelés:

Hullámkörök

Na, most jól felrúgtam az 'újrakezdem a leckéket és sorba megyek' fogadalmamat, de ezt megláttam és muszáj volt. Nekem ez a rezonancia: a kő-víz hullámkörök, a lent és fent, az élő és élettelen, a mozgás és mozdulatlanság egyben.

Azt kell, hogy mondjam, hogy kevés ennél pontosabb, vagy ennyire betaláló megoldást kaptunk erre a 27-es leckére, ami egy viszonylag nehezebben értelmezhető lecke talán a leckék sorában. Mégpedig azért mondom ezt, merthogy izgalmas, hogy a mechanikus ember által épített kicsit iskolás szökőkútban létrehozott ilyen műgránit kockás hullámkörökkel miképp rezonál, miképp felesel erre a természet által létrehozott hullámzás. És ez önmagában is izgalmas lenne, de nekem, ami miatt ez a kép nagyon kedves, az pont az, hogy Nóra megvárt egy olyan pillanatot, vagy szerencsésen elkaphatott egy olyan pillanatot, amikor ebben a kis medencében egy galamb iszik a vízből. És ez az, ami mint egy könnyed szignó ezt az egészet ott feljebb emeli egy ilyen didaktikus megközelítésnél, és továbbgondolásra késztet minket. Köszönöm és ez három csillag. (hegyi)
értékelés:

Kave s az ujsag baratsaga orok. Egyutt kezdenek minden napot... felebreszt reggel az illatuk... felvidit tartalmuk...

A képen egy nagyon jó vizuális geget látunk. Egy olyan bögrét, aminek a díszítése egy újságból kimetszett darabkákkal, mint hogyha egy hirdetésvadász lenne valaki és így kivágná az Expressz-ből a neki tetsző munkahelyi hirdetéseket, tehát kicsit erre hasonlít maga ez a megoldás, amit a csészén látunk. És hát azt is látjuk, hogy bár életlenben tartva, de hát egy újságra van ez ráhelyezve. Tehát igazándiból ez egy jó felütés. Ami miatt azt mondom, hogy ez is kettő csillag az az, hogy ebből a képből nem derül ki, hogy ebben a csészében mi van. Márpedig, hogyha kettős függőségről beszélünk és mind a két forma tulajdonképpen az újságra, a betűre, az olvasásra utal, akkor a második a kettős függőségből, amit a leiratban láthatunk, hogy kávé, nem ártana, hogyha valahogy meg tudna jelenni. Ez csak annyi, hogy egy picit följebb helyezem a kamerát, igaz, hogy egy kicsit leíróbb jellegű lesz ezáltal a kép, de valamennyire talán látunk egy kis kávéfoltot ott a csésze sarkában megbújni. Ez is lehet egy megoldás. A másik, hogy egy kis kávécsepp lefolyik a csésze szélén. Szóval mindegy, lényeg az, hogy ezt azért lehetne egy kicsit így javítani. Tehát én azt mondom, hogy ez kettő csillag és ezt azért nem árt átgondolni, hogy ne csak a leirat mondja meg, hogy mit látunk, hanem ezt mindenféle szöveg nélkül is kell tudnunk értelmezni. (hegyi)
értékelés:

a hulyeség s a marhaság

*a kép címe idezet anyukámtól.
Ahol szabad vagyok, gondtalan, vidám, nyugodt... gyakran bohóckodom itt egyedül.

Mint megtudjuk, ez a képcím ez egy idézet s szerző édesanyjától. Én nagyon kedvelem ezt a képet. Nem túl bonyolult az az üzenetrendszer, amit hordoz, viszont ezt az üzenetrendszert, ezt jól teljesíti. Tehát látunk egy ilyen tengerparti helyzetet, ahol a szereplő egy sziklán hanyatt dobta magát, égnek emeli a lábát és mosolyog a kamerába. Ez nagyon kedves üzenet és nagyon kedves maga a megfogalmazás, bár azért azt mondom, hogy azért az is egy érdekes vonal, hogy ezen a képen nincs más szereplő, csak ő. Sem a távolban egy hajó, sem egy mit tudom én víz felett keringő sirály, sem mondjuk két turista, aki nézi, hogy ő mit csinál, tehát senki más, csak ő. Ebből kifolyólag ez a fajta öröm és játék az egyedül játszás élményét is adja, és ez is egy érdekes út, vagy ez is egy érdekes irány, amit ez a kép megszólít. Én kedvelem ezt a képet. Amiért kettő csillag lesz az az, hogy itt bizony lemaradt a láb. És bár fontos az a talapzat, ahonnan elrugaszkodunk, tehát ez a szikla és ennek az ábrázolása, de akkor vagy hátrébb mozdulok egy kicsit a fényképezőgéppel, vagy feljebb biccentem magát a gépet és akkor azt mondom, hogy benne van a lábacskám. Vagy, hogyha ez a beállítás van, akkor valamilyen szinten megpróbálom ellenőrizni azt, hogy mennyi látszik be. Tehát nekem most az, hogy a láb így kilóg a képből, az nem annyira szerencsés, ezért kettő csillag, de nagyon örülök neki, nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés: