A tökéletesség védelme

Az alap filozófiai elgondolás az lett volna, hogy a járvány idején még a tökéletes dolgokat is védeni kell, mit a piramist. De ezt nem biztos, hogy sikerült eléggé kifejezni. :) A kép készítéséhez, fogtam az ásvány piramisom, lefedtem egy üveg mécsestartóval és megvilágítottam fentről egy bicikli lámpával.

Tótágas

Erdei csillagvirágot indultam fényképezni, de egyszer csak beereszkedett a képbe. (ha minden igaz, akkor bajor darócpók van a képen)
Technika: gép állványon, ISO 100, f/5.6, 1/40 sec záridő

A Nap színei

Érdemesnek tartottam a napfény a víz és a környezet kölcsönhatásának eredményeképpen létrejött hangulatot megörökíteni. Persze ez azt hiszem sok fotózással próbálkozó embernél van így, (de nálam biztosan) hogy ott van a helyszínen, érez s lát valamit, majd azt hiszi a képpel átadja mert az élmény tapasztalatával nézi a fotóját.

Expo: 1/160, F9, ISO100, 70mm

Technika: Nikon D3100 Sigma DG 70-300 ,f 4-5.6

Gyertek utánam a fény felé

Kaptam egy doboz makaront... és annyira színes volt. Karanténban egy ilyen lehetőséget nem tudtam kihagyni. :D

Őszinte mosoly

Kingával ritkán találkozom, de amikor igen, akkor a nap is mosolyog az égen.

ÖnismereT

A képet 1/13, F4.5, 200ISO beállítással készítettem az alacsony költségvetésű házistúdiomban. Majd a képet szerkesztettem. Sokaknak nem tetszik az ilyesfajta szerkesztési megoldás, nekem tetszik :)

Ablak

Idővel a különleges dolgok is átlagossá válnak. Egy budai galéria ablakában fogadott ez a látvány. Több minden is megfogott a kilátásban, aztán eszembe jutott hogy vajon milyen lehet annak aki minden nap ezt látja? Ezért komponáltam szándékosan a kép szélére a parlamentet, talán előcsalogatja ezt az érzést. Az ablakkeretet csak érzékeltetni akartam hogy ne vonja el túlságosan a figyelmet, ezért úgy állítottam be a fényerő/kontraszt arányt hogy kevés részlet látszódjon belőle.

Lázadó

Sokat gondolkodtam azon, hogy megérdemel-e egy feltöltést ez a fénykép. Nem mondanám annak a tipikus szelfinek, több van annál benne.

Karanténmindennapok

Én-ábrázolás karanténhangulatban. A lét összeszűkül, a tér örök. Figyelek befelé, az otthonom én vagyok.

Miért a hónap képe:

Kedves Tímea! Úgy érzem magam, mint akit sikerült lépre csalni. Bár a kifejezés önmagában elég száraz és durvának is hangzik, mégis az én fordításomban ez azt jelenti, hogy a “hónap képe” címet a Karanténmindennapok című alkotás kapja. Az az igazság, hogy jó sok időbe telt összeszedni a gondolatokat és még így is jónéhány kérdés felmerül bennem, amikre talán jobb is ha nem kap választ a szemlélő. Több dolgot látok a képen, lehet többet is, mint amennyit kéne és nem tudom eldönteni, hogy mennyire megtervezett a kompozíció és mi csupán a véletlen műve. Ugyanakkor látni vélem a főbb elemeket is: a tükör keretben rejlő fényképet, amit a függöny árnyéka kettévág?! A hangulata a képnek egyszerűen magával ragad, amit a fekete-fehér árnyalatok tovább fokoznak. Az én olvasatomban amolyan rend a káoszban hangulatú kép, ami a már szürke hétköznapoknak mondható rendszerességbe-monotonitásba nyújt betekintést egyedi megközelítésből. A tekintet szinte egyből az arcképre irányul, amin a tárgyak elrendezése is erősít. Tetszik benne az a minimális eklektika, amit a kép (vagy tükör) keret régiessége kölcsönöz. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenne, akkor a kép enyhe ferdesége zavar és az arckép mellett az a kör alakú árnyék. Ezt leszámítva remek alkotásnak gondolom és ezúton is gratulálok hozza! (Simon Zsolt)