Kedves Róbert, a kérdés a leírásból adódik. Miért érezted, hogy le kell fotózd? Mert ez a dolog az, ami megmutatja a hogyant, ha erre megvan a válasz. Hogy hajnal vagy este, nem tudom, de azt érzem, hogy a dolog annyira a szürkében van tartva, hogy ez ad egyfajta fáradtságot, koszosságot a képnek. Másrészt billegünk a szép és a gusztustalan határán. A fények, a kompozíció nyugalmat szeretne mutatni, a tányér meg gusztustalan ezzel a maradékkal. Mire megy ki a fuvar, ez a kérdés. Valamerre el kell mozdulni, hogy a néződ is értse, és azt értse, amit te szeretnél. Ha a gusztustalanság, akkor fentebbről kell mutatni ezt, több valósággal, értem ez alatt a környezetet, a lehetséges piszkait. Ha a líra a fontos, akkor meg nem kell a kenyér, de több kell a város látképéből, akkor is megmarad a szürrealitás, de helyére kerül a kompozíción belül. Azt nem mondom, hogy ismételd meg, bár meg lehet, hiszen ki kell kérni egy kricsmiből egy kaját és fel kell áldozni a fotó oltárán, viszont az fontos, hogy a kérdést magadnak tedd fel minden expozíció előtt, mit akarok mutatni. (hegyi)
értékelés:

Nem szelfi, ha megnézed a HetiHegyi adását, a szelfi lényege a pozőrség, a magamutogatás, a helyszín. De ez nem baj. A kép tetszik. Nagyon izgalmasak az árnyékokkal létrejövő formák. Olyan, mintha egy testesebb angyal várna, gondolkodna valami hegy tetején, hogy most akkor repüljön vagy se, és ha igen, merre. Jó meglátás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Nem könnyű állatot fotózni. Legalábbis nehezebb, mint azt az első pillanatban az ember gondolja. Figyelni kell, mi lóg be, hova, mit vág el, takar ki, és még az élesség, a kompozíció és a gesztus is, szóval van vele meló, és egy állatnak nem mondhatod, hogy picit fordulj balra, vagy jobbra. Ezért egy megoldás van, türelem, és a fotósnak kell mozdulnia. Itt most a fű az, ami zavart kelt, ahogy az arcba belevág. És hát jó lenne pici élesség valahol, a pofaszőröknél bukik le, hogy bemozgathattad a gépet. Én ezt visszaadnám ismétlésre, mert érdemes foglalatoskodni a kisállatok fotózásával, sok rutin szerezhető általa. (hegyi)

Kétségtelen, hogy van hangulata a régi filmes gépeknek, még egy Zenitnek is, viszont ahhoz, hogy ez a konkrét tárgy bemutatásán túl is megérintsen egy akár a fotózással nem foglalkozó embert is, az is kéne, hogy valami sztori legyen. Oké, adott a helyszín, a fű, a kinti tér, de így, ennyire szűken a dolog nem tud továbblépni. Egy kalap, egy kistáska, vagy akármi, ami még kiegészíthet, az segíthet a nézőnek is, szerethetővé, átélhetővé teheti a dolgot. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet és a kivitelezés is jó megoldás az absztrakt struktúrákra. Arra viszont fel kell hívjam a figyelmet, hogy ami egy figurális képnél még belefér, mint kompozíciós lötyögés, vagy tömegelhelyezési probléma, az az absztraktnál sokkal erősebben jelentkezik. Itt most pl. fenn és balra, de főleg fenn van túl sok tér hagyva a többihez képest és így olyan, mintha nyomtatásnál lecsúszott volna a nyomat. (hegyi)
értékelés:

Örülök, hogy megkaptad a Hónap képe címet ezzel a képpel, és remélem, hogy ez abban is segít neked majd, hogy nyiss, hogy felpörgesd a munkát, hogy beleállj az önábrázolásba. Jövő héten nyílik a Zártosztály - micsoda képzavar - ott is várunk. A kép tetszik, mert határozott, szabad és mentes a kimódoltságtól, még akkor is, ha lehet, hogy amúgy, ha nem készül kép, nem épp ez a sapka van rajtad. Persze lehet mondani, hogy a mobiltelefon adta technika hiányosságai szembeötlőek, de talán még jót is tesz a képnek, hogy ilyen szoborszerű lesz a részletek elvesztése okán. Ha bele akarok mindenáron kötni valamibe, akkor az a lábadnál lévő kóró, azaz ha egy lépéssel előrébb állsz, persze a kamerát is előrébb mozgatva, akkor kikerülhetted volna, hogy formailag ott gubanc legyen, de ez tényleg olyan kérdés, ami bár javítható, de nem sokat von el a figyelemből. Szóval hajrá, itt az ősz, kapcsolj rá. (hegyi)
értékelés: