Szakkör | Page 32 | Látszótér

Arra kell törekedni, hogy legyen valami története a képnek, vagy valami olyan formai ügy, ami miatt megakad a szemem rajta és nem ereszt. A mozgás egy effekt marad csak, ha a kép szétesik kompozíciójában. (hegyi)

"Bemozdulás" c kép kapcsán felmerült projekt -2-ik napos próbája.

A kompozíció nem rossz, ahogy az sem, hogy nem minden ismétlődik egyforma erővel. Tehát technikailag érdemes lenne ezzel még foglalkoznod. (hegyi)

Az arányok sokkal jobbak, nem is értem, miért nem szeretted a lépcsőt előtte. A tónusokkal még mindig nem vagyok megbarátkozva. (hegyi)

Kora reggel, mielőtt a MÁV kocsiai felráztak volna minket, álmosasn merengtünk a horizontba kapaszkodó sínek irányába az elkövetkező esti póker party gondolatába temetkezve.

Póker partyt nem látok fejben se, de a kép jó, van dinamikája. Szeretem, van benne valami oroszos stílus. Portré is, street fotó is, szoció is, absztrakció is. Jó ez. Szorgalmiban nincs csillag, amúgy 3 lenne. Gyere, dolgozz, folytasd! (hegyi)

Feri, ez jó, és most igazán nem is erről a képről akarok beszélni, hanem arról, ami a fotós attitűd, és ami általános hiba az amatőröknél. Nincs semmi végigcsinálva rendesen. Hol ebbe kapunk bele, hol abba, ahogy tetszik, azt gondolva, hogy ez a szabadság. Pedig ezzel csak azt érjük el, hogy elaprózódva nincs haladás. Miért mondom ezt. Elkezdegetsz magaddal dolgozni, majd jön egy mező, vagy egy akármi más, elmegy a fókusz. Ez jó lenne, de vannak benne bizonytalanságból adódó olyan hibák, amikkel a kompozícióban rejlő kérdéseid nem lesznek megoldva. Baromira erősen vignettálsz, kontrasztosítasz. Ez adódhat abból, hogy túl sok kortárs amatőrt nézel, és lehet, ebből azt vonod le, hogy ez a jó irány. Pedig nem. Ez egy múló divat. Csináld meg rendesen. (hegyi)

Tervező: Ricardo Bofill
Helyszín: Barcelona

Jó ízléssel csinálod a képeid, van bennük tisztelet az építészet iránt, és ez fontos. Szóval, itt is az van, hogy picit álló a kép, miközben balra ha lenne még, kontextusba kerülne az egész. Engedd a dolgokat picit szabadabbra. (hegyi)
értékelés:

Monocrome telefonos lencsével készült kép. Tomi élvezi az életet.

Én ezt kedvelem. Vidám, vicces, nincs túltolva, mondjuk lehet, hogy lenn kevesebb is elég lenne, de jó ötlet. Főleg, hogy kurvára nem strand, amit látunk, ebben van irónia. Hajrá, várom a képeid. (hegyi)
értékelés:

Szintén egy Tokyoi épület. Emlékszem mikor ezt az épületet nagyban fotóztam, körbejártam, megcsodáltam, átgondoltam, odajött hozzám egy Japán biztonsági őr, hogy nem nagyon szabadna nekem ezt fotózgatni mert egy Bank épület és jó lenne ha ezt nem csinálnám. Számomra ez a ház azért őszinte mert felvállalja azt amit talán a mai építészet félve mutat meg. Ez a gépészet :D Az épületen függőlegesen végigfutó fekete hasítékban lett megoldva a gépészeti kivezetések. A fotót illetően pedig ez is picit érdekes kivágásban készült, bocsánat Zsolt! :D Tervező: Togo Murano (1891-1984)

Izgalmas dolgokat hozol, és ezt nagyra értékelem, hiszen az építészet van olyan fontos, mint a természetfotó, az ember által rendezett környezet nagyon tanulságos. Itt most bevallom, engem zavar az, hogy ennyire keskenyített az álló forma. Ugyanis az álló formátum eleve nehezített terep a befogadónak, ha ezt még megfejeljük azzal, hogy ennyire szűkre vesszük, kényelmetlen lesz az egész, ráadásul azt is hihetik a nézők, hogy valami bizonytalanság okán erősítettél rá ennyire a formára. Fent épp hogy az épület fölött vágható lenne, balra meg hiányzik a környezet, ami azért is lenne fontos, hogy az arányokkal tisztában legyünk. Ennyi, a többi minden oké. (hegyi)
értékelés:

Tervező: Aldo Rossi (1931-97) olasz építész, formatervező . Úgy gondolom munkái még a mai napig rengeteg építészre hatottak, hatnak. Helyszín: Tokyo

Áron, ezt most nem értem. Ekkora elcsúszás színben nem lehet véletlen, vagy ha az, akkor azért erre oda kellene figyelned. Annyira hideg, annyira rideg így kékben az egész, nem értem. A komponálás jó, a zsinórok zseniálisak, persze, ez oké, de miért van ez a színnel? Csináltam egy verziót is, hogy látom én. (hegyi)
értékelés:

Szia Pitsa, látom, hogy élsz, ez jó dolog. Első lépésnek ez oké, hozza azt, amit tőled kapni szoktunk, a kérdés az, hogy tovább is van? A nagy nekidurálások jó dolgok, de kellene a folytatás is. Szóval köszi, látom, hogy élsz, ez jó dolog. Első lépésnek, ez hozza. (hegyi)
értékelés:

Sejtésem szerint ez lehet az a helyszín, ahol a drótok között már egy képet csináltál, és mintha azt mondtam volna, hogy jó lenne azt ismételni, hát, ez nem az ismétlés. Kár. ez most így egy kisrealista moziból lehetne egy kép, de a sztori nem nagyon erős. Ha már ott voltál, miért nem csináltad meg az ismétlést, Feri? (hegyi)

Ez a kép egy kísérletnek indult. Szerettem volna egy nagyon sötét tónusú (low key) csendéletet készíteni. A teljesen világos szobában készítettem egy minél sötétebb sarkat és aegy fénycsík beengedésével addig játszottam, amíg el nem értem, hogy a pohár nagyon szép körvonalát körbe nem rajzolja. Canon, sigma 85mm, természetes fény.

A kompozíciód finom, határozott, jól van összerakva, nem tudok hibát találni azon kívül, hogy fentről nekem van mit vágni. A színei is jók, a probléma nem ez. Az van, hogy a low key mint fogalom, azért elég tág értelmezésre ad lehetőséget, bár inkább úgy mondom, hogy nem kifejezetten a csendéletek sajátja, viszont ami most lett, ott elveszik a térélmény. Annyira leredukáltad, elvitted sötétbe, hogy a ribizliszemek, a tárgyak nem tudnak érvényesülni. Csináltam egy verziót, de persze a helyzet az, hogy utólag én már csak az irányt tudom megmutatni, érvényesen a sötétből visszahozni nem lehet a raw file nélkül, mégis felteszem, hogy érthető legyen, mi az a minimum, aminek látszódnia kéne. Ettől még én adok 3 csillagot azzal, hogy ha van kedved, rakd össze ezt újra, nem árt az, ha a saját képed hónapokkal később ismétled, újragondolod, és keresd meg azt, hogy meglegyen az a tónus, amit szeretnél, de maradjon meg a térélmény is, és a formák dimenziói is. (hegyi)
értékelés:

Jó ez, nem kell létra sem, alul annyit vágnék, hogy még a két keréknyom benne legyen, de a vékonyabbik nyom már ne. Értem én az insta elvárást, hogy kell az a négyzetes, de a tömegelhelyezés meg mást kíván. (hegyi)
értékelés:

Valójában mindannyian önmagunk múzeuma vagyunk. Ápoljuk mindazt, amit elértünk, mindaddig, amíg meghalunk, sűrűn feltéve a kérdést: mi értelme? És mivel jobb választ nem találunk a létre, hát próbáljuk karakterünkhöz hűen játszani a szerepünket az élet szinpadán. De a színjátszás se nyújt igazi örömöt. Tovább keressük önmagunk: vajon a múltunk az, ami meghatároz? Vajon van sorsunk mielőtt meghalunk? Vajon változtathatunk? Ha nem tudjuk az irányt, miért akarunk változtatni?

Csak az érdekesség kedvéért. Helyszín a Korondi Aragonit Múzeum. Korondon mindaddig bányásztak aragonitot, amíg a diktatórikus rendszer nem akarta dinamittal felgyorsítani a termelést. Az első robbantással apró szilánkokra tört a Korondi Csigadomb és azóta nem lehet megmunkálni az aragonitot.

Jó a sztori, amit megosztottál a kép alatt Korondról, a filozófiai értekezés is érvényes, de a képhez nem tudom igazán kötni, mert saját magadról épp hogy alig mondasz valamit, mert takar a gép. Érdekelne majd egy olyan önportré, amiben ez az elmefutam jobban érzékelhető. Ettől még működik a kép, csak egy dolgot nem értek, miért nem vágtad el úgy, tartva az arányokat, hogy ne legyen ez az objektív torzítás miatti görbület fenn és lenn. Nem vonna le a képből, pontosabban nem ad hozzá, hogy látom, hogy vitrin lehet, viszont ez a két ív fura így, talált, befejezetlen hatást kelt. (hegyi)
értékelés: