Szakkör | Page 34 | Látszótér

Nem akarok úgy tűnni, mint aki örökké elégedetlen és nem éri a küzdelmét a helyzetnek, magának akár a mezőgazdasági munkának, és annak, hogy közben még valakinek arra is marad elég ereje, hogy fotózzon, mert de, érzem. Viszont ha nem mondom el, hogy igazán a fenti képről hiányzik a melós rész, akár csak a gép kormánya, valami, amivel küzdesz, a lentinál meg baromira zavar az újbóli túlélesítés, amit pedig már többször megbeszéltünk, akkor meg az van, hogy az a dilemma, hogy ha nem mondom el, akkor minek vagyok itt. Szóval örömöt nem elrontani akarva kell mondjam, hogy Feri, a hibák, amiket ismételsz megvannak most is, és ezeken érdemes lenne gondolkodnod, miért fontos pl számodra az, hogy sharpent erissz rá, mikor tudod, hogy csak rontani lehet vele. Hát, ez van. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Hogy miért ez lett nálam a Hónap képe? Mi parasztok tartsunk össze :-) Leglábbis a képet nézegetve én érzem a hajnali párás, nedves széna illatát, az elvégzett munka utáni "kellemes" fáradságot az izmaimban, a jóleső érzést, hogy “ez is megvan, még sincs este”, vagy reggel, ha kora hajnalban kellett menni bálázni, hogy ne hulljanak le a lucerna levelei. Hangsúlyoznám, hogy nem értek a művészethez semmilyen szinten, szóval művészeti/technikai elemzést tőlem ne várjatok, csupán ebben a hónapban számomra ez a képpár volt az, amelyik nem esett le a falról. Elfogult lennék? Biztosan. De szerintem mindenki az. (Kordás Zoltán)

Este a Gellért hegyről lefelé, megláttam ezt a csigacsaládot. Sajnos a Panasonic G1 csak ennyire volt képes, vakut nem szerettem volna használni, mert úgy éreztem az túl sok lenne.

Vannak pillanatok, amiket az ember ott és akkor valamiért nagyon közel érez magához, érzi benne a fókuszáltságot és a pillanatot, aztán kicsivel később ki szokott derülni az igazság, hogy megáll-e a lábán a kép vagy sem. Én most innen ülve, mivel nem voltam ott, nem tudom, mi az, ami az impulzust adta neked, hogy ez inkább volt valami technikai kíváncsiság, mit tud a gép, vagy a momentumba feledkeztél bele, de nekem most valami hiányzik ahhoz, hogy ez a kép önállóan működjön. (hegyi)

Hmm, azt hiszem értem, miért csináltad, de fentről lehetne a nyitó készség tetejéig vágni, mert akkor koncentráltabban a formavilág érvényesülhetne, mintsem a valóság, jobban tudna működni azt hiszem. Az álló képekkel az van, hogy talán még jobban kijön, ha lötyög a kompozíció, mint fekvő képek esetén, vagy inkább úgy mondom, hogy fekvő képnél ezek a kérdések elsőre is egyértelműbbek, könnyebben látja meg az ember a hibát és korrigálja eleve, mint állónál. (hegyi)
értékelés:

Ez sokkal jobb, mint az eddigiek, meghitt és békés helyzet. A háttér függönye vagy mi, az ebből kihoz, egy új formát kapcsol be, és elvisz a figyelemből. A cicák olyanok, hogy fel lehet kelteni a figyelmüket a fényképezéssel, ha az ember nem hatánodik hirtelen mozdulatokkal vagy zajjal, akkor akár még érdeklődőek is lehetnek, szóval itt még az is lehet, hogy ha óvatosan fordulsz, ő követni fog a fejével és szemeivel, egészen addig, amíg már nincs a háttérben a zavar. A másik az utómunka, a sötétben lévő szem korrigálandó. (hegyi)
értékelés:

Azt nem biztos, hogy be tudom azonosítani, mi volt az uzsonna, de nem is biztos, hogy kell. Viszont hogy ez működjön, kell némi meló még. Ki kell nyitni a fóliát minden irányba, keresni helyet, ahová leteszed, ahol van fény és a fólia tükröződései is működnek és úgy megcsinálni, hogy semmi egyéb ne legyen, mint a kaja, a fólia meg maga a háttér. És az utómunka, elkerülhetetlen, nyersen ezek nem működnek eléggé, kell vele matatni még, tónus, fények, színek, szóval ahhoz, hogy egy kaja működjön, sok esetben a hihető határáig el kell vinni. (hegyi)
értékelés:

Jó a szitu, a környezet is működik, megvan a sztori - ami miatt mégis van némi zavarodottság, hogy a téma fókusza nem világos. Az is oké lenne, ha a gazdi úgymond mi lennénk, a nézők, tehát ha ott állnál, ahol a gazdi állt. Vagy, ha nem ezt akarod elérni, tehát ha a szociót akarod erősíteni és sztori kell, akkor viszont valamennyire a gazdinak is látszania kell. (hegyi)
értékelés:

Ebből a hármasból a középső kép az, amivel érdemes foglalkozni, az első íve szép lenne, de ezt a mobil nem tudta kiexponálni és a kompozíció felül nincs rendben, az alsó inkább csak emlékkép. A második megállhat a lábán, de itt is azt érzem, hogy a dinamika különbsége nagy falat volt a telefonnak, az ég nincs rendben, túl erőtlen és világos. (hegyi)
értékelés:

Jó a cím, mert leírja azt egy szóban, amit az elemzésben most sok szóban fogok elmondani. Állatot fotózni sokkal nehezebb, mint embert, de általában az emberek meg azt gondolják, hogy könnyebb, hiszen az állat nem szól vissza és nincsenek elvárásai. Viszont ellenben a helyzet az, hogy amiatt nehezebb, mert ahhoz, hogy értékelhető kép szülessen, ahhoz az kell, hogy összpontosítsunk. Ne csak arra, amit látni akarunk, hanem a teljes összképre. Jó a két kicsi a párkányon, de az ablak kerete nem jó. Jó az ismerkedős jelenet is, de a környezet zavaros. Szóval csak annyit, hogy ezek is portrék. És azok a szabályok vonatkoznak rájuk, amik a portréra is. És a fő hibák is pont olyanok, mint a portrénál szokás - kivéve, hogy állatot nehezebb fotózni, mert nem ül meg nyugton a seggén, amíg mi bíbelődünk a masinával. Hát, ez van. (hegyi)

Kedvelem ezt, a nagy könyvhalom elég impresszív, van benne bolondság, megszállottság, hangulatos bűnbarlang lehet. Ami azonban korrigálandó, az a tónusrend. Nem tettem mást, mint a tónusgörbét kihoztam teljesre, a fehéreknél csúcsig, és picit a közepet is emeltem. Lehet, hogy a monitor beállítása zavar meg, ellenőrizni kéne. (hegyi)
értékelés:

Apa, ez még jobb, mint az előző, irigylem az egyensúlyérzékét. De olyan helyzetet kellett volna keresni, ahol a feneke mögött nincsenek betűk. Tudom, a tornaterem nem vigalomra van, nem is műterem vagy színpad, nem könnyű. Keresni kell. (hegyi)
értékelés:

Tudom, hogy van benned humor, és azt is, hogy a maratoni adás hosszú, ez látszik is. Főleg a harmadikon. A második nekem kilóg. Az első meg nem tudom, hogy jól értelmezhető-e, hogy a szemedbe ment valami, vagy meg vagy hatódva. Hát, nem mondom, persze az is szuper, hogy dokumentáltad. De ezek azért nem adják ki nekem most. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon meleg napfényes napon betértem a képen látható templomba mert szeretek ott fotózni szeretem a sok részletet. Ez a kép 7 képből készült.

Stefan, üdv a Téren. Picit nem értem, miért a szorgalmiba küldted, így nincs csillag, és hát az első lecke is hiányzik, az a bemutatkozás. Ez egy jó játék, hogy kiexponáld a részleteket is, van benne meló, viszont a színekkel nem tudok megbékélni. Van itt kék, van aranybarna, vörös, de ezek valahogy az egészet egy mesekönyv illusztrációjához viszik közel. Lehet, hogy kevesebb melóval megtartva valamit akár a hibának is gondolható eredeti lehetőségekből az egész közelebb lenne a valósághoz. (hegyi)

Sokat gondolkodtam, hogy is tudom egy képen megmutatni, ki vagyok én. Csináltam közeli képet is magamról, legszívesebben azt is feltöltöttem volna (bár lehet a profilképemet megmódosítom). Azonban ez a kép mutatja meg jobban a jelenlegi Koszorús Mariannát. A könyv szerintem egyértelmű a kezemben: a fotózás mellett az olvasás a másik kedvenc időtöltésem. Próbálok minél többet fotózni, és mostanában egyre jobban a fekete-fehér képek kezdenek tetszeni.

Kedves Marianna, üdv a Téren, elnézést a késésért. Kedvelem ezt a képet, nyugalmas, egyszerű, keresetlen. Van benne némi hetvenes évek érzés. Van benne némi bemozdulás, de nem zavar. Szóval hajrá, várom a folytatást (hegyi)
értékelés:

Mondom sorban. Az első a feléig érdekes, a fenti része nem. A második is majdnem így van, nem sokkal a létra felett vágható. A harmadik is kábé ugyanúgy. A negyediken az ember alig észlelhető, közelebb kell menni, vagy amit az eszköz enged optikailag, zoomolni. Az ötödik csak annak mond valamit, annak különleges, aki ott járt, aki a fotelből nézi, nem sokat érez. A vizes jó lenne, ha a rozsdás cucc nem lenne. És az utolsó is elfogadható. Higgy nekem, fekvő. (hegyi)
értékelés: