tornyok_2

Izgalmas a képed, legfőképp azért mert első pillanatban az ember nem tudja eldönteni, hogy most itt egy trükközésről van szó, és egy többszörös expozíciót látunk, vagy ez egy ilyen konstrukció, ennyire furcsán és érdekesen megoldva, a kábeleket és azok rögzítését tekintve valóban ilyen mértani helyzet jön létre. De lehet, hogy arról van szó, hogy több oszlopot fényképeztél le, és ezek egymás mögé sorjázva adják ki ezt a fajta ritmust. Ettől több időt töltök vele, tehát megragadja a figyelmemet, és ez jó, ez fontos egy fényképnél, úgyhogy ez megkapja a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Flegam

(Pedellus után szapadon :P)

Ugyanazt a fiatalembert látjuk, mint az előző képen, cigarettázik egy padon, és nagyon határozott a jelenléte. Ebben a helyzetben vacillálok azon, hogy mit mondjak a képre, mert alapvetően, mint kompozíció, rendben van, és az is, hogy hogyan ábrázolod őt. Minden oké, megvannak a kezei, a cigaretta is jó, hogy a világos háttér elé kerül, minden porcikája rendben van annak, ahogy őt mutatod. És mégis van benne valami, ami miatt nem tudok közel kerülni ehhez. Valószínű arról van szó, hogy nekem ez egy póznak tűnik. Hogy ő valójában milyen, nem tudom meg, mert vagy egy beállított helyzet, ez a fajta keménykedés a részéről, és akkor jó lenne ebből ironikusan egy kicsit kikacsintani, hogy oldjuk ezt az egészet, és ha nem is humorossá, de mindenképpen közelebbivé, szerethetőbbé tegyük őt, vagy pedig menjünk bele keményebben ebbe a szituációba, és még több manifesztummal ábrázoljuk azt, hogy itt egy valóban kemény csávóról van szó. Akkor legyen sáros, szakadt, agresszív, akkor ebből több kell. Ami még egy fontos dolog, hogy a szemüveg mind a két képen ott van. Ha ez napszemüveg reklám, akkor oké, ha portré, akkor viszont nem oké. Miért nem tudunk egymás szemébe nézni? Miért nem vagyunk egymáshoz őszinték? Ez is a póz érzetét erősíti bennem, és az nekem a portré műfajában inkább komikus, mint valódi. (hegyi)
értékelés:

Nincs cím

Egy fiatalembert látunk, eléggé komor szerepet játszik ő, gondolom ő a helyi rosszfiú, őt ábrázolod itt fekete-fehérben. Minden manifesztuma megvan ennek a fajta kemény csávós megjelenésnek: a hatos-pakk has, a Ray-Ban szemüveg, a tetkók, a rövidgatya, a kézben hordott felső, a haj, a borosta. Egyetlen dolog problematikus számomra: a titokzokni a cipővel. Ez szerintem ebből az outfitből kilóg, de most nem divattanácsot kell adjak, hanem a fényképpel kell foglalkozzak. Jó ez a kép, fent nekem sok, ettől ő kevésbé lesz hangsúlyos. Én nem vártam volna meg, amíg ő ezeken a lépcsőfokok lejöjjön, egy lépcsőfokkal feljebb hagytam volna őt, akkor jobban érződne a különbség a természet és a természetben megjelenő ember között. Most olyan, mintha már eltávolodna ettől a szituációtól. De mondjuk azt sem igazán értem, miért álló ez a kép, fekvőben a környezet is értelmezhetőbb, a mozgás is. Ettől függetlenül megadom rá a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Nyugtázva

Az a helyzet, hogy ez egy izgalmas kép lenne, nagyon tetszik az, ahogy a fűszálak a szélben elhajlanak, mozgásdinamikát adnak a képnek, és ez jó. Alapvetően a kompozícióval sincs bajom, amivel problémám van, az az ég, hogy ennyire kigyengül. Értem én, hogy a napsugár hatása, de azért van az utómunka, hogy egy picit módosítunk, jobban egyenesbe hozzuk. Az a tónuskülönbség, ami a fűnél létrejön, maximum az kellene létrejöjjön az égnél is a jobb és bal oldal között, mert ettől most elszáll a kép a fenébe. (hegyi)
értékelés:

Fésűk

Hely: Budapest, északi összekötő.
Gép: canon 450D, 75-300 kit obi.
Hogyan: Korlátra támasztott gép, a híd másik oldalán lévő korlátok résein át a Dunán evező kajakosok láthatóak.
Miért: A kép elkészülte után a Fésűk címmel gyors barátságot kötöttünk.

Fésűk: A természet és az ember kapolcsolata? Van különbség a kettő között? Szerintem természet az ember és az ember a természet. Ahogy a kajakosok "fésülik" a képességeiket a kajakozás által, épp úgy "fésülik" Dunát az evezésük által. Ahogy a természet "fésüli" a -végtelen-lehetőségét a folyamatos fejlődés és hanyatlás által épp úgy "fésülik" a híd korlátai a látványt.

Jó meglátás, izgalmas képi világ, de megint azt látom, hogy sötétbe vitted ezt az egészet. Most már egyértelműnek tűnik, hogy rá vagy állva erre a tónusrendre. Az alja annyira becsukódik, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a fajta iszapos világgal. Távol tartasz a képektől, nem akarom nézegetni, miközben amit ábrázolsz, az izgalmas. A kompozíció, ezek a függőleges vonalak, a két evezős, minden teljesen rendben lenne, ha nem lenne ennyire elidegenítve tőlem ez az egész. Három csillag megvan ettől függetlenül, mert a tónust enélkül is tudod javítani. (hegyi)
értékelés:

ÖsszHang és Csend

Hol: Budapest, északi összekötő.
Hogyan: korlátra támasztott géppel.
Gép: Canon 450D
Miért: ÖsszHang és Csönd, a többi csak duma lenne.

Jó helyzetet találtál, formailag rendben van az egész, jó helyre tetted a futókat is, megvártad a pillanatot, amikor odaérnek, ez jó, és fontos. Esztétikailag rendben van, de megint a tónusrend sötétebb nekem a kelleténél. Itt már az ég tónusai rendben vannak. Ha összehasonlítod a két képet, ez a tónusrend az, amit én várnék a másiknál is, az eget illetően. Talán a síneknél lévő részt világosítanám egy picit, annyival, hogy a sínek konkrétabbak legyenek, ne ilyen szaggatott formákká váljanak, mert így nem jól szerepelnek a képen. Ettől még ez is három csillag. (hegyi)
értékelés:

A rabság illúziója

Eszköz: Canon 450D, 18-50 kit obi. Mikor: Hazafelé tartó: vonat út alkalmával. Miért: Felvett korlátaink, hiedelmeink, szokásaink a társadalom, kultúra melléktermékei? Valóban korlátozva lehetünk bármilyen szinten? Vajon ez a mentalitás is csak egy tágasabb ketrecből szemléli a dolgokat? Milyen az abszolút szabadság, teljesség?

Itt komolyabb bajom van a tónussal, mert nagyon sötét az egész, nagyon sötétben van tartva. Értem én, hogy el akartad vinni grafika felé, de akkor is azt mondom, hogy ez ehhez túl sötét. Nem szép. De ezt most ne úgy értsd, hogy a szépséget keresem egy drámai helyzetben is akár, de a szürke tónusterjedelmének van egy olyan szakasza, ami idegen, taszító számomra, és nagyon kevés az a helyzet, amiben el tudom azt a tónusrészt fogadni, és ez nagyjából ebben mozog. Javarészt az ég színével van problémám, utómunkában ezen lehet módosítani, akár úgy is, hogy a Photoshopban megtalálható filterezésekkel, a fekete-fehér konverziónál módosítasz ezen, hogy az ég kékje ne legyen ennyire sötét, és onnantól kezdve a többi részt megtartva szerintem rendbe jönne. A kép, mint kompozíciós helyzet, tetszik, amit ábrázolsz, témailag és annak megfogalmazásában jó. Ahogy látom a képeidet, kicsit kopogósra veszed a figurát, ebből én visszább jönnék, mert a sötét tónusokból elfogysz. (hegyi)
értékelés:

Néha elég nagy az arcom

A kép készítésének technikai oldala: Canon 450D, vezetékes önkioldó 8mp-enkénti expóra állítva, egy igazán masszív - nehéz - állványon figyelt a fényképezőgép. Hol: Csomádon, 20 perc sétára a háztól ahol lakom. Miért: Formába önteni a forma nélküli tapasztalatot ami minden formát magában foglal.(persze ezen még van mit csiszolni.. szélmalom harc :) ).

Kedvelem ezt a képet, az üzenetét, a formai megoldását, még a tónusrendjét is, egy kivétellel: a képnek a jobb felső részén lévő felhőzetbe olyan, mintha utólag lenne belesötétítve maszkolással. Akár így van, akár ez egy valós fénytani helyzet, nagyon furcsa, gyanús nekem, de el tudom képzelni, hogy ez még a valóságban történhetett meg, de érdemes lehet erre utólag rájavítani, hogy ne legyen ekkora tónuskülönbség a kép jobb és bal oldala között. Ennyi a problémám, ettől függetlenül ez egy három csillagos kép, érdemes a tónusokat figyelni, hogy hogyan működnek, és a kép összképét kell nézni. (hegyi)
értékelés:

toronyok_1

Nikolas Schöffer alkotását láthatjuk a képen, Kalocsán található ez a szobor. Ez egy kinetikus szobor, aminek az a jellemzője, hogy a szél által mozgatott kis lapocskák különböző helyzeteket generálnak a megvilágítással, ha jól tudom, a hang is szerepet játszik, és így egy érdekes, tulajdonképpen a véletlenre is bízott mozgással kiegészített konstrukció jön létre. Schöffer ennek nagy mestere volt, és ez egy szép objektum. Én örülök annak, hogy a környezetből is kapunk, tehát ott a szocreál, ez a falusi helyzet. Aki kalocsai, mondja, hogy Kalocsa város, de hát ettől még a kinézet eléggé falusi, és izgalmas az, hogy itt megjelenik egy ilyen modern szobor. Aki kevésbé képzett művészileg azt is gondolhatja, hogy ez egy mobil átjátszótorony, de az az ő baja. Köszönöm szépen, hogy ezt megmutattad. Jól látszik, hogy mit kéne itt néznünk. Ami problematikus nekem az, hogy fekete-fehérben tartod ezt az egészet, mert itt, ha jól tudom, akkor a színeknek is van szerepe, és ezt az anyagszerűséget jó lenne érzékelni. De így, hogy fekete-fehér, így is megvan a három csillag, de jó lenne, ha elmondanád, hogy miért nem a színest hagytad meg. (hegyi)
értékelés:

lépcsőházi fény

Erről a képről nekem valami hiányzik. A fényt értem, bár nem vagyok teljesen biztos abban, hogy téged valóban az égbolt kékje izgatott föl, valószínű, hogy inkább az a fényjáték, ami a falon létrejött, de akkor miért nem az van megfotózva? Akkor ezt a sarkot kellett volna jobban elkapni. Ez az én megfigyelésem, hogy általában a lépcsőházakban rabszolgasorsra jutott valamilyen virágok is szoktak lenni, itt szokott lenni a növény-böri, ide szoktuk rakni azokat a virágokat, amit valahogy sikerült elcsesznünk a locsolással, vagy a száradással, és úgy vagyunk vele, hogy nem is túl szép, de azért kidobni nincs kedvünk, szóval a képről valami ilyesmi hiányzik, ami ezt a szocreált kicsit erősítené. Önmagában ez így nekem nem elég ahhoz, hogy izgalmas kép lehessen. (hegyi)

Egy túra 10 pillanata

A tavaszi kirándulásunk 10 pillanata. Sajnos az utolsó pillanatokban megadta magát a technika, így az esti lazulásról már nem lett dokumentáció... A második csoportkép Dorka közreműködésével készült.

Én köszönöm szépen ezt a beszámolót, biztos jókedvű volt a dolog, látszik, hogy megőrültetek egy kicsit, és ez jó, ez kell, fontos. Főképp a gyerekek körül foroghatott ez a történet, ők azok, akik ezeket a barátkozásokat, ismerkedéseket, helyszíneket valóban nagy emlékként hazavihetik. Ami ezek közül a képek közül igazán tetszik, az a kilencedik kép, ahol ez a tér látszódik, ez nagyon szép. Ha ezt tónusban rendbe teszed, akkor ez egy igazán izgalmas kép lenne. Most egy kicsit fakó az egész, érdemes lenne ezzel a képpel külön foglalkozni. (hegyi)

Balla kiállítás Prágában

A Prágai Magyar Intézet pincegalériájában kerül bemutatásra Balla Demeter: Töredékek című kiállításának teljes anyaga, amely egészen július 15-ig látogatható. Bővebb információ az intézet honlapján.

etetés

Ha az előző képpel összehasonlítom, akkor nagyjából kezdem érteni a helyszínt. Ez valami fogságban lévő helyzet lehet, már csak abból is következtetek erre, mert ez a műfű ezzel a gyönyörű gyorsszorítóval van odakötözve a faághoz, ez eléggé home-made. Nyilván ezzel túl sok mindent nem tudsz tenni, és a pillanat se rossz önmagában, hogy ott van fent is egy madár, és ez a másik éppen valamilyen állatkát széttép. Ez a kép nekem már problémásabb az előzőhöz képest, hiába mozgalmasabb a kompozíció, de a helyszín, a gyorsszorítótól kezdve a kusza ágakig, meg a háttérben lévő falburkolatig fotózhatatlanul bajos, szomorú leszek a látványától. (hegyi)

madár

Látod, megfogtál. Kicsit talán a színegyensúlyból, ebből a nagy sárgaságból érdemes lenne visszább venni, mert lehet, hogy itt ez túl sok, de alapvetően rendben van, nincs ezzel a képpel sok problémám, de a kérdés, hogy mi az a helyzet, amitől valami bekerül a National Geographicba. Nyilván az utómunkánál érdemes ezen valamennyit korrigálni, a csőrénél a foltokból visszább venni, hogy ne ezt a koszos érzetet keltse, a tollánál lévő foltokból is. De a leglényegesebb kérdés minden ilyesmi ábrázolásnál, az a környezet. Ennyire nem jó kiszakítani a természetből a madarat, mert olyan, mintha fogságban lenne, épp a lényeg, a szabadság érzete nincs meg. Ezt most arra mondom, hogy mi az az elvárás, amivel egy képszerkesztő dolgozhat. (hegyi)
értékelés: