Erdei tó télen.

Volt egy kérdés a kommentároknál, hogy miért nem ment Nóra közelebb, én érteni vélem, hogy miért nem. Ha közelebb menne, akkor egy másik képet kapnánk, lehet, hogy feszesebb lenne a kompozíció, de nem lenne benne az, hogy itt vagyok ennél az útnál, kedvem is lenne végigmenni, be is mennék a mólóra, szeretném is ezt az egészet, de azért nem vagyok benne biztos, hogy van-e elég energiám és kedvem ehhez, lehet, hogy mégis inkább visszatorpanok. Ez a bizonytalanságérzet fontos ennél a képnél, mert ez a kép csak látszatra próbál egy olyan élményt adni, ami egy pozitív élmény, ebben benne van a szorongás a furcsa színezéssel, ezzel a lilás-kékes fénynyomokkal a tavon, a párával, azzal a túlszaturált deszkázattal a fa tövénél. Egyetlen egy problémám van: ezt a túlszaturált deszkázatot valahol a kép bal alsó sarkánál én megismételtem volna. Ott is vannak zöldek, de oda is egy kicsit belemaszatoltam volna, és akkor ez kiegyensúlyozódik. De a meglátás nagyon érdekes. Nem tudom, látta-e valaki a Tavasz, nyár, ősz, tél, és megint tavasz c. filmet, ahhoz hasonlatos az élmény. (hegyi)
értékelés:    

Akármilyen vidám is ez a két piros autó, és a komplementer színe, a zöld fa, azért mégiscsak van ebben valami szomorúság, tényleg olyan, hogy eszébe juttatja az embernek ezeket az esős, őszi, borongós napokat, amikor kimozdulni nincs kedve az embernek. Talán lehet, hogy nem ártott volna a vízszinteseket vízszintesre hozni, gondolok itt az útra, ami hátul fut, mert itt a ritmusok azok, amik felé el kell vinni az irányt, nem a történet. A történet attól indul el, hogy ha ritmusban feszesek vagyunk. Ez valószínű valamilyen lakótelepi környezet lehet, ahol az ablakból készült ez a kép, és adott az, hogy hol van ez az ablak, hová tudunk bejutni, tehát nem minden megoldható, hogy függőleges és vízszintes legyen, de talán valamit érdemes kinevezni ennek. Itt most az utat javasolnám, mert abból van a több, vagy a függőlegeseket, az oszlopot, de valami valamivel párhuzamba kell tudjon kerülni. Valami technikai őrületet is látok az autók hátsó ablakánál, valahogy ott összekockásodik a dolog, nem tudom, hogy ez a fényképezőgép hibája, vagy a tömörítésé. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a vörösökkel mi történik. Ezt most nem Nórának és a gépének rovom föl, hanem ez egy helyzet, amivel az embernek számolnia kell, hogy bizonyos gépek bizonyos helyzetekben a vörössel nem nagyon tudnak mit kezdeni. A digitálisnak itt van egy nagyon nagy hátulütője, hogy a vörösben a tónusokkal egyforma flekkeket hoz létre, a tónusok valahogy leegyszerűsödnek. Ezzel túl sok mindent nem tudunk kezdeni, tudomásul vesszük, és számítunk rá. Ennél a képnél ez nem okoz problémát, mert nem az volt a cél, hogy az autók felismerhetően valami típusnak a reklámjaiként tudjanak szerepelni. Érdemes megnézni, hogy mekkora a szaturáció, ami a képnél létrejön, és, hogy milyen színtérben dolgozunk. Ez a fajta vörös problematika legfőképp az sRGB színtérben szokott létrejönni ennyire erősen. A hangulat abszolút megvan, a három csillag is, de a kompozícióban fontos az, hogy a döntéseket meghozzuk. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem ezt a képet, azt is megmondom miért. Sok kérdést vet föl, ez a hozzászólásoknál is látszik. Ez nagyon jó dolog. Nyilván van egy technikai rész, mit lehet létrehozni, digitális géppel dolgozunk, tehát adva van az, hogy az érzékelők mit tudnak, ezek között a fényviszonyok között bizony ebben a szituációban, mivel nem egy megrendezett helyzetről van szó, hogy Nóra kedvéért csinálták volna ezt az őrületet, ezért azzal dolgozik, amivel tud. Kicsit zajos az alak, aki épp átfut ezen a tűzön. De az, ami a képnek a szociografikus üzenete, az számomra nagyon erős. Van egy csapat, aki nézi ezt az egészet riadtan, hogy itt mi történik, sok köze nincs hozzá. Zsebre dugott kézzel állnak, az egészről olyan szinten süt a megrendezettség, még azon is, hogy hogyan kell átfutni, mintha minden gesztus előre legyakorolt lett volna, hogy mi most itt tűzön fogunk járni, és előre megnéztük a Wikipédiában, hogy hogyan kell tűzön járni, és úgy, és csak úgy csináljuk. Spontaneitást tökéletesen nélkülöző helyzet, és ez nagyon jól látszik a képen. Arról, ahogy az emberek állnak, a fáklyák elhelyezése, az egész valami eszelősen mesterkélt, és ezt sikerült a képnek áthozni, miközben a mágia működik, ettől függetlenül is. Az az érdekes, hogy az, ami ezekben a szituációkban megtörténik, mint élmény, az ezekkel az emberekkel is megtörtént, akkor is, ha leltárszerűen ők ezt nem könyvelték el magukban. Ez látszik a képen: a tűz, a parázs, az, hogy az expozíciós idővel bánik Nóra, hogy az alak az elmozdulástól elmosódottá válik, az egész olyan, mint egy szellemlény. Ott van az, aminek ott kellett lennie, megtörtént velük is a csoda, csak hát ők nem mentek elég közel hozzá. Nagyon érdekes, köszönöm. (hegyi)
értékelés: